Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
niűziéientes idepioï8aloin Janus Pannonius -ünnepségek Pécsett r Földön nincs ily panoráma. Jöjjön még ma Pannóniába! A létforma univerzális. Autóbusz, szekér, vicinális, hozza, röpíti, viszi máris, üzleti gondját abbahagyja Mister, ha látja Akarattya füzesei közt tengerünket, ■melynek szélén a béka ümget." (Váci Mihály: Balatoni félrevezető. — Tanulság ■— isko- táskönyvekbe.) A költő aligha lehetett legjobb hangulatiban, amikor azt a verset írta, melynek egy részletét idéztük. Joggal. A példák nem érvek, hanem szí. nasítők, így az alábbi néhányat is csak ilyenként idézzük. Egyik barátunk a közelmúltban hosszabb tartózkodásra Olaszországba utazott. Szenvedélye az utazás, minden évben megtakarít kisebb-nagyobb összeget erre a célra. Jelen esetben útjára kereken négy és félezer forintot kellett ösz- szegyűjtenie. Ugyanő nem sokkal korábban útra kelt Szek- szárdról, elment Székesfehérvárra, Veszprémbe, Szombathelyre, KŐGzegre, Sopronba és Győrbe. Az egyhetes út — minden különösebb luxus igénybe vétele nélkül -— 3500 forintjába került. Nem szervezetten, nem IBUSZ-idegen- vezető segítségével, hanem magánalapon, amit mindenkinek meg kell ég lehet bocsáj- tani, hiszen egyéni ízléshez, éredtolődési körhöz nem alkalmazkodhatnak teljes mértékben az egyébként szép számú. ügyesen összeállított és hasznos IBUSZ, Coopturist és egyéb túrák. A különbség nyilvánvaló és talán felhívja n figyelmet arra, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni: — a belföldi idegenforgalom is idegenforgalom. Ám cseppet sem olcsó szórakozás. De vajon a külföldinek hozzánk látogatni az-e? A műit év ve..en pergő vita folyt erről legrangosabb hetilapjaink egyikéuen, a Magyarországban. Ott arról, hogy a különböző járulékos kiadások rruatt állampolgárainknak korántsem „Egy ugrás a határ”. A szlovéniai magyarok hetilapja, a Népújság 1972. március 3-i számának második oldalán ez a tanulságos hír olvasható, mint a „másik fél” véleménye. Teljes terjedelmében idézzük: „Hogyan alakult a határforgalom? Az illetékes szervek adatai szerint a riosszuïaiu—ivéuics jugoszláv—magyar határuuieionoiyisn az elmúlt evoen 71 955 utas jep- te át a határt, közülük 3Z 9á5-on voltak jugoszláv áiiampo.górok. És egy kis összehasonlítás: 1970- ben tS7 422 utas járt ezen a határátkelőn, közöttük 55 795 jugoszláv állampolgár. A jugoszláv utasok száma tehát jelentősen csökkent, s ennek okát nern nehéz kitalálni, hiszen a 150 dina- ros kötelező beváltás semmiképpen sem hat ösztönzőleg magyarországi utazásra. Hasonlóképpen alakult a helyzet a ho- dosi határátkelőhelyen is. Az elmúlt évben 6821 utas fordult meg ezen a határátkelőn, K°z°t- tük 1015 jugoszláv állampolgár. 1970-ben ugyan kevesebb utas járt itt — 4978-an — de közöttük több volt a jugoszláv utas — 1217-en — mint az elmúlt év során. Mint előző számunkban beszámoltunk róla. visszafejlődés mutatkozik általában is a jugoszláv __magyar határforgalomban, _ legalábbis jugoszláv részről. Míg 1970-ben összesen 1400 000 Népújság >972. március 26. jugoszláv áltampolgár Járt Magyarországon, addig tavaly mindössze 600 000.“ A mi Statisztikai Hivatalunk számai a fent idézettektől valamelyest eltérők ugyan, de szintén visszaesést tükröznek. A visszaesésnek a mi oldalunkról számokban — forintban — jól kifejezhető okai vannak, Azt, hogy egy állam milyen feltételeket szab területe meglátogatására, bonyolult pénzügyi összefüggések motiváljak. Aligha vitatható azonban, hogy a szomszédos országok felkeresése, amelyekhez történelmi okok miatt százezreket, sót milliókat fűznek családi, rokoni kapcsolatok, nem minősíthető luxusutazásnak. Viszont az is igaz, hogy a szigorításokkal (melyek egyébkent nemcsak magyar, hanem újabban például csehszlovák részről is bekövetkeztek) sikerült csökkenteni az útra kelők legellenszenvesebb táborának létszámát. Azokét, akiknek egy- egy határ időszakonkénti átlépések semmi másra nem volt jó mint busás hasznot hozó üzletelésre. Egyik oldalon all tehát, az idézettekből is tükröződő és jogosnak tűnő kiró- gás, a másikon a nem idézett, de ugyancsak jogos csökkentese az üzletelő kis- es, határforgalomnak. Utóbbival kapcsolatban esetleg azon lenne érdemes gondolkodni, hogy az egyelőre valóban luxusnak minősíthető, nagy távolságú utazások díjtétele aranyban áll-e az utasok anyagi lehe.o- ségeivel. Ez lehet vita tárgya. Bajos vitatkozni azonban a bevezetőben említett példám Ha valaki nem tagja a Turista Szövetségnek, nincs kempingsátra, vagy olyan életkorban van hogy úgynevezett „kereskedkmiszállérhelvet” igénvel az milyen összegedet kénytelen költeni egy-egy kisebb országjárásra? Változatlanul kiszolgáltatva lévén vendéglátóiparunk sok vita ellenére ugyancsak változatlan „külföldi- centrikusságának”. Produkáltunk ml már „mű-betyár támadást” a nemesvámosi csárdánál, és még hosszan lehetne hasonlókat sorolni. Példákat arra, hogy amíg joggal szidjuk az ántivilág „fokosch- tschlkosch-gul j asch” hangulatát, termelünk ha kell (és ha nem kell) giccset ugyanennyit. Hogy is írta a mottóban is idézett versében Váci Mihály? „Itt van bundo kifelé siőrrel, és csárda — igazi ökörrel, hét szilvafa is kutyabőrrel, és marha: — lóba közt a tőggyel! Paprikás betyár a bográcsba, csikós aprítva a gulyásba, a Balatonból fogunk csuszát, a hegytetőn mutatunk pusztát, vízimalmot, mely holat őröl, menyecskét metszünk önnek — tőről. Ajándékba a legszebb emlék pár eredeti teringettét I S szegre akasztott karikás ostor szedte-vetta rézangyalostól $ egy ttentítés atégl — Kizárólag külföldinek! — abból folyólog. hogy nálunk ez ár! kiváltság! Ennyit hagyott ránk a király- tág!“ • Csakugyan ezt kívánja a külföldi, vagy csak mi hiæzük, hogy kívánja? Nem áll fris- gftfrfr adat ratdeUteaétünJue, csak a tavalyi év január— augusztusi idegenforgalmára vonatkozók. Az úgynevezett kereskedelmi szálláshelyeken megfordult ennyi idő alatt 1 210 878 külföldi állampolgár. A luxus és A. I. kategóriájú hoteleket igényelte 6,9 százalékuk, az A. II.—B. kategóriát 39,7 százalék, C. kategóriát 7,8 százalék, kempinget és fizető- vendég-szolgálatot 45,6 százalék. Egy külföldi átlagosan 5,6 napot tartózkodott hazánkban, méghozzá a szocialista országokból érkezettek 5,2 napot, a nem szocialista országbeliek 7,3 napot. A belföldi idegenforgalom hasonló módon csak némi öncsalás árán mérhető. Ugyanis az a turista aki belföldön „forog”, sokszor elkerüli a már említett kereskedelmi szálláshelyeket, mert lakhat rokonnál. isme-őinél is. Az előbbi időszak több mint e°v és há- romne'ved mt”ió be'Pűdi u*a. 3.6 j“-?rjv_ be a legdrágább ho*el?kef, 24 9-ben az A. II.—B. kategóriát, 10 8-ban a C-t és 52,0 száza'ékban a kemningéket és fizetővendég-szolgálaíot. Utób- biak közül azonban a hazai igény óriási (45 4 százalék) súllyal a fizetővendég-szolgálat felé fordult. Summázásul: Magyarország nem csekély anyagi áldozatokat fordít íde"“"forgalmi fogadóképessége (hotelek, touring hotelek) növelésére. A nekünk mindig szép hazánk vonzóereje azonban sosem fog versenyezni az Aranyhomokéval, Miamival, vagy Mallorcával. (Az előbb idézett időszak külföldi látogatóinak úticéljai: Budapest 47,9 százalék, Balaton 25,1 százalék, Velencei tó 0,5 százalék, Dunakanyar 2,0 százalék, Mátra—Bükk 3.9 százalék, egyéb terület 20.6 százalék). A hazaiak 67,5 százalékának célja pedig nem Budapest és nem a Balaton, hanem az „egyéb terület”, amibe Tolna megye, vagy éppen Dombon is belefér. Nem illúziórombolás tehát ha úgy véljük, hogy idegenforgalmi erőfeszítéseinkben nagyobb tért és helyet kell biztosítani a kis. és közepes pénzű vendégeknek. Belföldieknek és külföldieknek egyaránt Ugyanis ők vannak többen. ORDAS IVAN Halálának 500. évfordulóján a magyar irodalomtörténet és az európai reneszánsz kiemelkedő alakjára, a nagy humanistára, Janus Pannoniusra emlékezik március 27-én kezdődő és június 26-án záruló, rendkívül eseménydús ünnepségsorozatával Pécs-Baranya. Az ország szellemi életének ez a kiemelkedő eseménye hatalmas előkészületeket vett igénybe attól a nemes szándéktól vezéreltetve, hogy Pécs — ahol Janus Pannonius fiatal életének tizenhárom évét eltöl- tötte — méltó emléket állítson a költőnek, akiről Horváth János irodalomtörténész így írt: „Ha... őt a magyar előzményekhez viszonyítva illesz- tenők be a történeti képbe, oly fejlődéstörténeti ugrást jelentene, mely a képtelenséggel határos: ugrást egy még kezdetleges, gyakorlati, másodlagos írásbeliség kellős közepéről az irodalmi öncé’.úság és túltudatosság tetőpontjára. Példája mutatja, hogy ilyen ugrás lehetséges. De ezt csak az egyén teheti meg. kivételes körülmények között... az egyetemes fejlődés csak ma- radozva, késve követi, s esetleg csak századok múltával éri őt utói. Életében elszigeteltség és otthontalanság a vé°zefe: holtában, a fejlődés haladtával, a példaként követ- tetés, a megdicsőülés.” Meglehetősen rendhagyó dolog a költő halálának 5Ó0. fordulójára emlékezni, de magunknak is tartozunk ezzel az emlékezéssel, mert rengeteg a pótolnivalónk. Rengeteg azért, mert bár e hagyományt ápolták 1945. előtt is, Pécsnek, a papi városnak szellemi irányítói szívesen hallgattak Janus Pan- noniusról, akinek emlékét még utca és intézmények elnevezésével is csak i 848-tól örökítette meg Pécs városa. Az a város, amely 1931-ben csak tervezte Janus 500. születésnapjának ünnepségeit. Az akkori jubileum elmaradt. 1972-tőt megelőzve kiadók, írók, képzőművészek, zeneszerzők, számos tudományos és művészeti társaság, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia is idejekorán vállalt részt abban, hogy a jubileumi események méltóak legyenek a maga korát massza megelőző humanista költő alakjához. A Pécsi Nemzeti Színház reneszánsz témájú táncjáték ősbemutatójára készül. A Kos- suth-díjas Boros Miklós elkészítette Janus Pannonius bronz szobrát és plakettjét. A Pécsett élő Munkácsy-díjas Martyn Ferenc 40 rajzban ábrázolja a költő életének fontos eseményeit. Műfordítóinknak köszönhető, hogy a költő latin nyelven írt életművéből a korábbi 3600 sor helyett ma már 12 ezer sor olvasható magyar nyelven. A Dunántúl legjelentősebb irodalmi folyóirata, a Jelenkor áprilisi számát szenteli Janus Pannoni- usnak, a Magyar Tudományos Akadémia pedig március 27-én kezdődő pécsi tudományos ülésszakán foglalkozik a legújabb Janus-kutatások eredményeivel. Az ülésszakon az országból és tíz külföldi országból több, mint kétszáz tudós hallgatja meg a tanácskozás több, mint harminc előadását. Mindezeken kívül kiállítások, kamarakórus-feszti- vál, koncertek, irodalmi estek szerepelnek a nagyszabású programban, aminek első eseménye — a Barbakán — Janus Pannonius szobrának avatása lesz március 27-én fél tizenkettőkor. A Tudomány és Technika Házában Janus Pannonius és kora címmel nyílik kiállítás ugyanezen a napon délben. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlése a dr. Doktor Sándor művelődési központ nagytermében szintén máricus 27-éft kezdődik és tart március 29- ig. Martyn Ferenc Munkácsy- díjas festőművész Rajzok Janus Pannoniusról című kiállítása a Modern Magyar Képtárban ugyancsak március 27- én — délután ötkor — nyílik. A Pécsi Nemzeti Színház díszelőadása este fél nyolckor kezdődik. Bemutatásra kerül Panegyricus címmel az a mű, amit táncfantáziákból, párbeszédekből, hangszeres zenével és énekkel mutat be három felvonásban a színház társulata Eck Imre rendezésében, Farkas Ferenc zenéjével. A rendkívül gazdag ünnepségsorozat azt ígéri, hogy az utókor embere felfedezi, megszeret azt a nagy humanistát és költőt, akivel szemben a ma csak részben törlesztett még, de aki mindenki másnál elevenebb ránk hagyott életművében. Baranva megye és Pécs város tanácsai egyébként Janus Pannonius művészeti érmet alapítottak. Az érem, Borsos Mildós szobrászművész munkája és azok nyerhetik el háromévenként, akik Pécshez, Baranyához kapcsolódó művészeti tevékenységükkel érdemesülnek a pénzjutalommal együtt járó plakett birtoklására. Az érem első odaítélésére a Janus Pannonius ünnepségek első napján, március 27- én kerül sor a TIT Bartók Béla klubjában.. S azok a legkiválóbbak kapják, akik részt vettek a Janus Pannonius művészeti pályázaton. Szaru lünk a szarufán Kaiányos Pista, meg én. Taxijuk a hátunkat a napnak, lábunknál rádió szól, a Mammy blue-t éneklik. — Szívja? —-Nem bírom a füstszűröst, Kossuth, ot szívok. — Rombolnak? «— Építünk. Tisztít• juk a téglát és épít- jük a garázst. — Tanulóféle? — Inkább amolyan culágerféle. — Hány éves? — Tizenhat. — Jó itt. Tűz a nap. — Pörköli az inget a hátamon. — A tél a kőműves, nek nem jó. — Az biztos. Egész télen üldögéltem. — Munka azért otthon is akadt. — Akadt hát! Ezt javítsd, azt javítsd, Inni adni a tehénnek, fát hasogatni. — Mi cél tetovált? — Tussal meg két tűvel. — Mi van ráírva? — Nem mutatom. — A szülei? — Apám takarmá- nyos, anyám otthon van. öten vagyunk testvérek. — Tanult? — Húsiparosnak há. rom napig. Kaposváron. — Nem volt jó? — Nem ismertem senkit, eljöttem, — Csak fogta magát. .. — Hát persze. Este ér.em Pincehelyre, aztán neki gyalog Tol- nanémedinek, Kisszé- helynek, Sárszentlő. rincnek, haza Uzdra. — Meglepődtek. — Nem szóltak. — Jó itt? — A pajtásommal elhatároztuk, megyünk zsokénak a Hortobágyra. — Messze van. — Kaposvár sincs közel. — Ki találta ki? — P.z már 99 százalékos. — Miért mennek? — Nincs itt bál sosem. Vidékre kell bálba menni. — Nem bál a világ. — Az biztos. — Gondolni kell a jövőre. Ki kéne tanulni a szakmát. — Majd lesz. Ami kell, azt úgyis kite- rémiem... Mondok én magának valamit. — Mondjon. — Ne mag ázzon. — Kenyérkereső ember. — Engem eddig még csak a cirkuszosok, magiztak. Tegezzen! Nem áll rá a szám. Ülünk a korhadt szarufán, hátunkat perzseli a nap. Előttünk romokban hever a Té. gi fészer. D. VARGA MARTA
