Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-10 / 34. szám
1» l 1 » A mázai téglagyárban Raikatoikban áll a tégla a mázai téglagyár égetőkemencéje előtt. Fehér, meszelt „X”-ek jelzik, hogy elsőosztályú téglák várnak elszállításra. — A hónap végén befejezzük az égetést, utána rendbehozzuk a kemencét — mondja Paku Dezső égető, aki már húsz éve dolgozik itt a gyárban. A tüzelőtérben állunk és a szórólyükakon nézzük, hogyan izzik, vörösük a kemencében a tégla. Néhány perccel később Bosztonics István gyárvezetővel már a kemenoerakókat figyeljük. Csernák Szilárd és Bencze György fürge kezei nyomán rohamosan nő a nyerstéglából készült és a kemence plafonjáig érő fal. Cser- nákné almával kínálja & férjét — Bort hozzál, ne almáit — tréfálkozik az asszonnyal és úgy tesz, mintha a gyárvezetőt észre sem venné. Pedig tudja, hogy munkájúkat nézzük, és azzal is tisztában van. ha rosz- szul rakják, ledőlhet a fal és súlyos balesetet is okozhat Nincs itt a szesznek semmi helye! Arrébb a házmester nézelődik, munkáját éppen befejezte, most pihen. Tudják ki a téglagyárakban a házmester? C' tisztítja a kamrát és falazza be az ajtókat — Nyáron a présnél dolgozom, csak most lettem házmester — mondja Kemenczei Lajos. öt öve dolgozók a gyárban. •— Nehéz munka ez? — Időnként elkel a segítség, de csak akkor, ha sok a bikatégla. Azok a selejtek. Szerencsére ez nem gyakori eset A gyári munkásiakások előtt ballagunk. Bognár Sándorné egy éve szülési szabadságon van, a kútról éppen egy vödör vizet visz a lakásba. Betérünk hozzájuk. — Csak körbe ne nézzenek, feje tetején áll még minden — szabadkozik a fiatalasszony. — A nyersáru elszedésnél dolgoztam. az anyósom is ott dolgozott 1930 óta. Tavaly ment nyugdíjba. Ha lejár a szabadságom, én is itt dolgozom tovább. Nézzük a lakást Van rajta javítanivaló. — Tizenkét munkáslakást újítunk fel az idén — mondja Bosztonics István. — Bognáréké is köztük van. Uj padlót kapnak, kicseréljük a külső ajtót, meg rendbehozunk mindent, ami szükséges. Már voltak itt Pécsről is, felmérték a munkákat Néhány bészal arrább, Far- kasékhoz it bekopogunk. Éppen ebédh-iz készülődnek, finom babgulyás illata terjeng a konyhában. Idén télen vezették be a fizetett íagyszabadságot, húsz nő élvezi jelenleg is ezt az előnyt, köztük Farkas An- talné. — Három gyerekem van, igen jól jött az új rendelkezés — mondja boldogan. — Novemberben 13 napig, decemberben 10 napig voltam fagy- szabadságon és nem kellett dolgoznom egész januárban sem. Betanított munkás vagyok, a téli fagyszabadság alatt 5 forint az órabérem. Tavaly télen sem dolgoztam, de akkor még nem kaptam egy fillért sem. Idén sokkal könnyebb. A TMK-műhely felé közeledünk. Ut közben a gyárvezető a szociális létesítményekről beszél. — Télen teljesen felújítottuk a női és férfifürdőket — mondja. Kicseréltük a kazánt és a hidrofor-rendszert. Uj ebédlőnk, tálalónak van. Igyekszünk mindent megtenni, hegy dolgozóinknak biztosítsuk a kényelmet és kielégítsük alapvető igényeiket Régebben igen rossz állapotok voltak itt, a közelmúltban azonban nagyon sok pozitív változás történt. Itt voltak a központból és ígérték, hogy a negyedik ötéves tervben megkezdik a gyár rekonstrukcióját. Belépünk a műhelybe. A téli időszakban, amikor szünetel a nyersgyártás, ugyancsak nagy feladat hárul a szerelőkre. Ilyenkor van a nagyjavítások időszaka. A műhely közepén egy VK—30-as kotrónak a kisszaQagja fekszik, néhányon azon dolgoznak. — Átalakítjuk — mondják. — Eddig elől volt a hajtómű, most középen lesz. A régi megoldással sok probléma volt, így reméljük sikerül kiküszöbölni a hibákat — Csak anyagproblémánk n« lenne — mondja Szilágyi Zoltán, aki a kotrógépnél dolgozik, csak most, a téli időszakban van kisegítőben a TMK- eok között. — öt éve vagyok itt, de talán idén legjobb az anyagellátás — száll vele vitába Patton Ferenc vezetőgépész. — Sajnos minden évnek megvan a speciális hiánya. Tavaly 12-es, előtte 16-os anya hiányzott, Most a változatosság kedvéért 10-es nincsen. A fizetésekről beszélünk. Általában kétezer forint fölött keresnek, abban azonban megegyeznek, hogy nyáron jóval magasabb a fizetés. Soro’ják a neveket. Egyre többen vesznek motort, személygépkocsit. Skoda-, Renault-, Zsiguii-tulajdo- nosok dolgoznak a mázai téglagyárban. — Nagyon sokra képesek az Itteni dolgozók. — mondja búcsúzóul Bosztonics István. — Összeszokott kollektíva nincs nagy munkaerő-vándorlás. Bár tavaly 14 dolgozóval kevesebben voltunk a tervezettnél, mégis 1100 ezer téglával többet gyártottunk az előirányzottnál. RÓZSA GYÖRGY ' Óvodában, reggeltől estig Reggel az óvodában lemérhető, milyen lesz az egész napunk. Ha az ügyintéző mogorván rángatja rá álmos, nyűgös gyerekére az óvodai ruhát, tudhatjuk, az ügyfelekkel is így bánik majd. Akkor aztán megindul a láncreakció. Az ügyfél morog a boltban, az eladó a következő vevőn „vezeti le” ingerültségét, és így tovább. Csak ahhoz szabadna ügyes- bajos dologgal fordulni a nap folyamán, aki kedves, derűs hangulatban beszélget a gyerekével az alatt a pár perc alatt, mig fogasra kerül a bejáróruha, és megpróbál valamiféle elfogadható választ adni még arra a kérdésre is, hol lakik a szél, ha nem fúj. Mert végül is teljesen érthető a gyerek elgondolása, hogy valahol csak kell lennie, mikor nem „dolgozik”. Reggel hét órától kilencig tart a forgalom az óvodákban. Kilencre még a notórius elal- vók, mindig-elkésök is bekísérik a gyerekeket az óvodába. Ezzel számunkra megkezdődik az egész napos élet a többi gyerek között. Kovács Józsefnével, a szekszárdi II-es számú óvoda vezetőnőjével — aki tizennegyedik éve van a pályán — beszélgetünk arról, hogyan is telik el egy nap az intézményben, a gyakorlott óvónő mi mindent is tudhat meg akarva, akaratlanul a szülők életéről, a gyerek magatartásából, elejtett szavaiból. — Volt egy kislányom, ki hetekig szomorú volt, másként viselkedett, mint szokott, nem játszott, nem csintalankodott. Maga sem tudhatta, mi baja, mert nem árult el semmit, am{ támpont lehetett volna. Beszéltem édesanyjával, kiderült, válófélben vannak a férjével. A gyerek alig találkozott szüleivel, mégis megérezte a feszültséget. Az óvodában kilencvennyolc beíratott gyerek van. A kihasználtság a megengedett 120 százalék. A létszám gyakorlatilag mindig kevesebb, mert vannak betegek, vagy egyéb okból távollevők. Most torokfájás járvány miatt húsz-harminc gyerek is hiányzik. Három teremben három csoport működik. Kilenc után mindegyiknek azonos a programja. Tízórai következik. Ezután a kicsiknek szabadfoglalkozás van, a játékban, éneklésben, beszélgetésben, rajzolásban nem kötelező mindenkinek részt venni. Az első év végéig el kell azonban érni az óvónőknek, hogy a gyerekek kezdeményezőképessége annyira kifejlődjön, hogy önként kapcsolódjék a játékba. A középső és a nagycsoportban ugyanezek a programpontok szerepelnek, az életkori sajátosságoknak megfelelően. Az ebéd másfél, két órán át tart. Délutáni pihenő után megint foglalkozás, vagy ha az évszak engedi, séta, meghatározott céllal, vagy szabadtéri játék. Egy-két hónap alatt minden gyerek megszokja a társaságot, a közösséget. Az első év a legnehezebb ilyen szempontból, mert akkor még nehezen értik meg a különbséget, az enyém és a miénk között. Nem szívesen adják oda másnak megszeretett játékaikat. Az alkalmazkodóképesség kifejlődésének menetéből kiderül, egyke-e a gyerek, vagy vannak testvérei. Kicsit tovább tart azok beilleszkedése, akik nem a bölcsödéből jönnek. Most kerülnek óvodába azok a gyerekek, akiknek édesanyjuk az első időszakban kivette a gye- rekgondozási szabadságot. Nekik nehezebb megszokni az új környezetet, mert jobban kötődnek anyjukhoz, de aztán könnyebb is velük bánni, mert az óvónénihez is jobban ragaszkodnak. — Változott a gyerekek érdeklődési köre a tizennégy év alatt? — Természetesen. Az az érzésem, nemcsak szókincsük nagyobb, értelmileg is fejlettebbek a mostani három-hatévesek, mint mondjuk a tíz évvel ezelőttiek. A televízió elterjedésével is kapcsolatban van ez, meg talán a szülők is többet foglalkoznak gyerekeikkel. Megjegyzem, nem mindig a legjobb irányba, mert van gyerekünk, aki tudja az összes autómárkát, minden kocsit megismer, egy másik sorolja a csillagképeket, de nem tudják befűzni a cipőjüket. A mostani nagycsoportosok, már folyékonyan mesélik a Fekete várost. Este hat előtt jönnek az utolsó gyerekért is, ahol nemcsak az óvónők nevelnek, de egymást is alakítják a gyerekek. y — Ihárosi — Súlyhiányos kenyér, hígított nagyfroccs Burkolt árdrágítás, kifogásolható a minőség és mennyiség is Az árdrágításnak leginkább azt a fajtáját ismerjük, amikor egy bizonyos terméket, árucikket a meghatározott értékénél magasabb áron hoznak forgalomba. Ha a kolbászban nagyobb a víztartalom, vagy az egykilós fehérkenyér súlyhiányos, azt a legritkább esetben vesszük észre, pedig az árdrágításnak ez is egy burkolt formája. Kétségtelen, hogy a súlylhiányos kenyeret sütő üzem, vagy a hígított nagyfröccsöt forgalomba hozó kereskedelmi egység jogtalan haszonra tesz szert, ugyanakkor a vásárló megkárosul, hiszen a minőségileg és meny- nyiségileg kifogástalan áru értékét fizeti ki. Ezekkel a visszaélésekkel, illetve megelőzésükkel foglalkozik a Pécsett székelő megyei élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézet. — Baranya és Tolna megyékben rendszeresen végzünk ellenőrzéseket — kaptunk felvilágosítást dr. Kacs- kovics Miklós igazgatótól. — Mintáinkat elsősorban az iparból vesszük, de időnként a kereskedelemben is ellenőrzünk, esetenként pedig együttműködünk a tanácsokkal, segítjük a kereskedelmi felügyelőségek és a KÖJÁL, munkáját. — Milyen szempontok szerint történik az ellenőrzés. — Érzékszervi, kémiai és fizikai ellenőrzéseket folytatunk. Ha a vizsgált áru bármelyik szempontnak nem felel meg, máris korlátozni lehet kereskedelmi értékesítését. — Milyenek a Tolna megyei tapasztalatok? — Különböző területeken végeztünk ellenőrzéseket. A következő szabálytalanságokat az elmúlt évben észleltük. A szekszárdi sörpalackozónál gyakori hiba a címkehiány, ami visszaélésre vezethet. Pincehelyen nem címkézték, Si- montornyán viszont súlyhiá- nyosan hozták forgalomba a kenyeret. Ez utóbbi helyen a fehéráruk is kifogásolhatók voltak, a vizeszsemlét az előírtnál kisebbnek, a nagy- kifli bélzetét pedig korommal szennyezettnek találtuk. Ugyancsak Simontornyén, az ÁFÉSZ szikvízüzemében az üdítő italok szénsavtartalma volt kisebb. A Hőgyészi Állami Gazdaság húsüzemének kenyérszalonnája érzékszervi tulajdonságai miatt nem felelt meg: megbámult, bőre sófoltos, szennyezett volt. Hasonló hibát találtunk Szek- szárdon, a Bartina Áruháziban és Bátaszéken is, ahol ellenőrzésünkkor súlyhiányosaid voltak az egy- és kétkilós fehér kenyerek. Gyönkön nő-» vényvédő szerre emlékeztető íze volt a vizeszsemlének és a zsemlecipónak, a kakaós foszlós kalács és a mazsolás kuglóf pedig zsírhiányosak: voltak. Dalmandon a hús-- üzem készítményei közül néhány terméknek magasabb volt a víz- és alacsonyabb a fehérjetartalma. Idén is járatunk már Tolna megyében ellenőrzésen, Szekszárdion súly- hiányos vajat és poharas tej-; fölt találtunk. — Milyen ellenőrzésekkel segítik a kereskedelmi felügyelőséget? — Csupán néhány adatot említek: az utolsó hónapokban Tamásiban a 3. számú kisvendéglőben és a Dám étteremben, Iregszemcsén az K számú kisvendéglőben, a paksi és a kömlődi halászcsárdákban állapítottuk meg, hogy hígított fröccsöket szolgáltak fel a vendégeknek, a szekszárdi Babits és Garay presz- szókban p>edig az előírtnál kedvesebb kávéból főzték a dup*; lát — A visszaélésekkel kapcsod latban milyen intézkedési jogköre van az intézetnek? _ — Figyelmeztetést, szabálysértési eljárást, bűnvádi és gazdasági bírság javaslatát tehetjük meg a birtokunkban lévő bizonyítékok alapján. Tolna megyében a bírságok összege magasabb, mint Bara-j nya megyében, de még mindig nem akkora, hogy elrettentse a szabálytalankodókat attól, hogy egyszeri büntetés után abbahagyják mesterkedésüket, illetve nem ösztönös hatékonyabb belső ellenőrzés-; re. — Hogyan segítheti a la?; kosság az intézet munkáját? — A lakosságnak saját érdeke, hogy a kifogásolható termékek értékesítését megakadályozza. Sajnos intézetünkben a szükségletnek nem megfelelő, alacsony létszámú kollektíva végzi az ellenőrzés seket örvendetes viszont, hogy egyre több társadalmi ellenőr vesz részt a kereskedelemben forgalomba hozott árucikkek ellenőrzésében, de ezt a tevékenységet ki kell szélesíteni. Észrevételeit mindenki jegyezze be a panaszkönyvbe ! A jogos panaszok így kerülnek orvoslásra, és így meg tudjuk akadályozni magunk és vásárlótársainic további megkárosodását is. r- ». — ■ ■ ■ ............ » -sr V izsgáznak a felnőttek Lengyelben Megyénk területén a lengye- li Mg. Szakmunkásképző Inté. zet szervezésében jó néhány felnőtt-tanfolyam működik, ahol elméleti és gyakorlati képzést kapnak a hallgatók. A napokban vizsgáztak jó eredménnyel a Paks—;Gyapa pusztán működő növényvédő betanított munkás tanfolyam hallgatói, Reinchardt Jenő növényvédő szakmérnök vezetésével. Ugyancsak igen jó eredménnyel szerepeltek a vizsga- bizottság előtt a Dombóváron működő növényvédő betanított munkás tanfolyam hallgatói, ahol 4.08 átlageredményt értek el. A tanfolyamvezető Csonka Imre szakmérnök volt. Mindkét tanfolyamon az oktató és nevelő munka, az elő-; adók felkészültsége kifogásta. lan volt. Tárgyi és személyi feltételek biztosítottak voltak és tették színvonalassá, sikeressé a tanfolyamat. A hallgatók mind a vizsgán, mind a tanfolyam ideje alatt fegyelmezettek voltak, elsajátították az anyagot, idős koruk ellenére megtanulták az addig általuk kevésbé ismert növényvédő szereket, azok alkalmazását, használatát a szakmai fogalmakat. Magas szinten ismerték meg a balesetvédelmet is. Meggyőződésünk, hogy a többi növényvédő traktoros, gépifejő, sertéstenyésztő, palántanevelő és szőlőtermesztő betanított munkás tanfolyamoknál is hasonló tapasztalatokról számolhatnánk be.
