Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-03 / 28. szám
Vita as ifivesetőkről A somogyi példa Örülünk annak, hogy végre valaki a nyilvánosság elé hoz- ta az ifisek mostanában olyan gyakran emlegetett problémáit. Fritz Judit megjelent cikke alapján ezek a problémák nagyon „söttétnek” tűnnek, Bérdi Ágnes viszont ennek az ellenkezőjéről igyekezett meggyőzni bennünket. Ha egy laikus elolvassa e két cikket, arra következtethet, hogy a bonyhádi járásban tarthatatlan állapotok uralkodnak, viszont nálunk minden túl szépnek tűnik. Ifisek vagyunk, ezért mi vesszük észre legjobban munkánkban a jót és a rosszat, s nem az. aki kívülről figyeli látványosnak éppen nem nevezhető tevékenységünket A „tanár—diák* viszonyról annyit, hogy ezt tanára válogatja, attól is függ. hogy a pedagógus „munkatársának” tekinti-e az ifist, vagy a papírforma kedvéért tűri meg maga mellett. Helyi példával bizonyíthatnánk, hogy van olyan úttörő- csapat, ahol papíron igénylik az ifisek munkáját, a gyakorlatban viszont nem. De beszélhetünk ennek az ellenkezőjéről is. Jó példa erre a dombóvári Gárdonyi Géza Általá- !oob Iskola, ahova az ifisek szívesen járnak. Ez annak is köszönhető, hogy a csapatvezető olyan megbízatásokat ad az ifiseknek, melyek alapján érzik munkájuk fontosságát. KISZ-vezetőink ifimunkánkat egyenértékűnek tartják a KISZ-munkával, de véleményünk alapján részben itt is érvényesül a papírforma. Nemcsak Tolna megyében vitatott az ifisek helyzete. Nagyszerűnek tartjuk a Somogy megyei kezdeményezést: a nyári ifjúsági vezetőképző- tábor mellett egy úttörőtábort is működtettek, ahol az ifisek mindjárt gyakorlati foglalkozásokat tarthattak. A tábor vezetője szerint többet ért ez, „mint tíz kötet szakirodalom”. Úgy érezzük, hogy ez nálunk is megvalósítható, de az ifisek mellett a rajvezetőknek is részt kellene venni az ilyen táborozásokon. Ezzel, hogy elmondtuk véleményünket. még nem oldódott meg minden. Nemcsak bennünket érintenek ezek a problémák, hiszen nem mi vagyunk a megyében egyedül ifisek. Vajon a többi ifis miért nem mert hangot adni véleményének? Papp Éva Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium ifiklubja Az úttörőélet gazdagításának kitűnő lehetősége (Vitasár ó) Hol vannak a munkás ifivezetők ? A KISZ VIII. kongresszusát megelőző küldöttértekezleten, s a kongresszuson is sok szó esett az ifivezetők munkájáról, tevékenységük értékeléséről. Ifivezetőket, pedagógusokat, úttörőket egyaránt foglalkoztató téma ez, fontosságát igazolja a körülötte kibontakozó vita, valamint az a tény, hogy azóta is szinte minden ifjúsági fórumon foglalkoznak a kérdéssel. Az eddig megjelent írások több helyi vita eredményei, tehát sokak véleményét tükrözi. Kár, hogy a vitába nem kapcsolódtak be a munkás ifivezetők, ugyanis a cikkírók csak a középiskolákban tanulók: véleményéi képviselték, pedig szívesen olvastunk volna a munkás ifivezetők gondjairól is. Számuk sajnálatos módon még elég kevés, pedig csapatainkban egyre nagyobb szükség lenne rájuk. A LEMORZSOLÓDÁS OKA À vita során tisztázódott, hogy az ifivezetők munkájának értékelése korántsem mutat olyan sötét képet, mint azt Fritz Judit bemutatta, de nem is olyan egyértelműen rendezett, mint Bérdi Ágnes írásában olvashattuk. Az igazság a két vélemény között keresendő. Észre kell vennie Népújság 7 1972. február 2. minden fiatal KISZ-tagnak. aki az úttörőcsapatnak tagja volt, hogy csapataink élete ma már el sem képzelhető lelkes ifivezetők nélkül. Számuk az 1971-es évben Tolna megyében 525 volt, de ennél sokkal többre lenne szükség, mert még ma is sok úttörő- és kisdobosraj dolgozik ifivezetők nélkül. Az úttörők, úttörővezetők igénylik az ifivezetők segítségét Ez az igény bizonyos fokig összefügg az adott csapat munkájának színvonalával, ugyanis ott. ahol a rajvezetők nem vallják eléggé magukénak az úttörőmozgalom feladatait, kevésbé igénylik az ifivezetők munkáját. Előfordul azonban az is, hogy községeinkben a sok bejáró tanuló közül kevésnek marad energiája az úttörők közötti tevékenységre. Fritz Judit egyértelműen a segítés hiányában keresi a lemorzsolódás okát. Sajnos ez is gyakori jelenség, de igazat kell adnunk Vadas Annának is abban, hogy sok fiatal nem . elég meggondoltan vállalja ezt a szép, de nehéz feladatot. Évente 240 ifivezetőt képzünk Fadd-Dom- boriban. s ennek csak egy része megy vissza a küldő csapathoz ifivezetőnek. Hadd álljon itt néhány adat annak bizonyítására, hogy az ifivezetés nem „bizonyos munkára megtűrt, szabványosított, némileg lenézett, nem túlságosan értékelt” munka. Az elmúlt évben 44 fiatal kapta, meg a „Kiváló ifivezető” kitüntetést, 30 fő vett részt lengyelországi utazáson, illetve táborban, Többen kaptak dicsérő oklevelet A nyári váltótáborokban mindenütt megtalálhatók az ifivezetők raj- vezető-helyettesként. Szaktáborban vesznek részt Csillebércen. Ifitalálkozókat szervezünk számukra. Legméltóbb elismerése azonban az ifivezető. munkájának, ha az eredményt a kisdobosok, úttörők ragaszkodásán, szerete- tén mérheti le. TÖBB KLÜB KELLENE Egyre több ifiklub alakul megyénkben, amelyekben nemcsak képzés folyik, hanem vidám vetélkedőkkel, tánccal szórakoznak a fiatalok. Ezt bizonyította Vadas Anna cikke is. Még több ilyen klubra lenne szükség, s törekednünk kell arra, hogy megalakuljanak az ifivezetői KlSZ-alap- szervezetek. A nyári táborokon kívül munkájukhoz segítséget kapnak úttörő-folyóiratainkból. Fritz Juditnak igaza van abban, hogy vezető- képzésünk leggyengébb láncszeme a csapatszintű képzés, bár itt is egyre több rendszeresen, következetesen dolgozó csapatról beszélhetünk.^ ^ A csapatszintű képzés javítására nagyobb gondot fordítunk az elkövetkező időszakban. Szólnunk kell itt arról is. hogy a jó KISZ—úttörő testvérkapcsolat kialakításáért sokat tehetnek az ifivezetők, s a KISZ-tagságra, való felkészítés egyik biztosítéka a jó ifimunka. A KISZ VIII. kongresszusán a központi bizottság beszámolója is több helyütt foglalkozott ezzel. „Törekedni kell arra, hogy minden úttörőcsapatnak legyen testvér KISZ-szervezete, hogy több KISZ-tag kapjon állandó megbízatást ifjúvezetői munkára, amelyet teljes értékű KISZ-munkának ismerjenek el minden KlSZ-szer- vezetben”. A kongresszus úttörőszekciójának ajánlásában hangzott el, hogy a több éven át lelkesen dolgozó, pedagóguspályára készülő ifjúvezető- ket a pedagógusképző intézmények részesítsék pontokban kifejezett előnyben. Mindezek kellőképpen igazolják, hogy érdemes ezt a nagyon szép munkát lelkesen végezni. érdemes az úttörőkért, kisdobosokért velük együtt dolgozni. Az ifjúvezetői munka ma is az úttörőélet gazdagításának egyik legkitűnőbb lehetősége. Hagyó Irén Tolna megyei Úttörőelnökség elnöke SZTK-ügyintézésben jártas ADMINISZTRATÍV DOLGOZÓT azonnali belépéssel felveszünk. Tm-i Szolgáltató Ksz. Szekszárd, Rákóczi u. 7. (49) 200 megawatt Az Erőmű Beruházási Vállalat irányításával elkészült a visontai Gagarin Hőerőmű negyedik egysége. Az új egy- pég generátora 208 megawatt villamos energiát szolgáltai az országos hálózatba. Ezzel a még épülő hőerőmű összesen 600 megawatt villamos energiát termel. (MTI foto — Erezi K. Gyula felv.—KS) C ö < r a r 1» ozmjatszosdi Az iskola igazgatója ugyan nem rendelt el hivatalos vakációt, ám a tanítás mégis napokig szünetelt. Nem pusztított járvány, és szén is bőven jutott a kályhákba, de az órakezdést jelző csengő mégis hallgatott. Az iskolai szünetet furcsa ok magyarázta: színielőadásra készültek a diákok. Megkezdték a próbát jókor reggel, és járták a színpadot késő estig, hogy szándékuk szerint hiba nélkül szép előadássá álljon össze a bemutatásra kiválasztott Twist Olivér. Rendezőként a magyar szakos tanárok adták az utasításokat; díszletfestő, díszlet- állító szcenikusként a fizikusok irányították a tanulók legügyesebbjeit; a jelmezek összefércelését pedig —ugyancsak gyermeki segítséggel — a hímzésben járatosabb kar- társnők vállalták. A bemutató előtti naoon karikás szemek, lassú pillantásai kísérték a főpróbát, a bemutató utáni napon pedig többen beteget jelentettek. Az iskola, mondhatni, belerokkant a kis londoni fiú históriájának — több mint három órán át tartó — színre- vitelébe. Tanár, diák egyaránt értékes napokat, heteket áldozott arra, hogy az egyetlen előadást előkészítse. Twist Olivér, Csongor és Tünde, Liliomfi — érdeklődve az iskolák tájékán, rendre a.z ilyen, sok-sok munkát igénylő darabok bemutatásáról hallani hírt. Nem vitatjuk: oktatási intézményeink életéhez szorosan hozzá tartoznak különféle műsoros estek, a hagyományos „színibemutatók”. Szükség van rájuk, hiszen a szereplésre kiválasztott diákok, csali így adhatnak számot arról. amit a szép magyar beszéd elsajátításában, mozgáskultúrájában megtanultak. És valljuk be: a szülőknek is jó látni ezt. Azt viszont már tagadni kell, hogy csupán az efféle szuperprodukciók alkalmasak a tehetségek, képességek nyilvános bemutatására. A tüll- ruhácskák tucatjait felvonultató „tündérjátékok” meg a háromfelvonásos drámák helyett sokkal hasznosabb, ha a diákok életkorához, szellemi és testi erejéhez jobban illő műsorrendet alakítanak ki iskoláinkban. Hogy miket is játsszanak? A kisiskolásokhoz a mesefeldolgozások illenek a legjobban. A kevés szereplős, nem sok segédeszközt igény-, lő „átírások”, amelyek betanulása nem hogv fárasztó, de szórakoztat, felfrissít: szellemi örömöt ad. A nagyobb diákok számára például a gondolatokban gazdag irodalmi összeállításokat lehet ajánlani, meg azokat a rigmusokból szerkeszthető népi játékokat, amelyek előadásához ugyancsak alig szükséges kellék, s ráadásul alkalmat adnak táncra, dalolás- ra is. Alsóbb osztályosoknál is. felsőbb osztályosoknál is egy a fontos: az életkorhoz igazodjanak a pódiumra szánt darabok, összeállítások. Ne késztessenek a szükségesnél nagyobb erőfeszítésre, s szín- revitelük ne zavarja, — vagy éppen ne függessze fel a megszokott munkát. Az iskolai színjátszásnak nem monsí- re-előadásokat kell produkálnia, hanem ellenkezőleg: tartalmasabbá, színesebbé keli tennie a tantermek benépesí- tőinek életét. AKÁCZ LÁSZLÓ
