Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-03 / 28. szám

edző DunaszentgyorgySn Harmincegy aranyérem tulajdonosa A dunaszentgyörgyi labdarúgó­csapat jelenleg még pihen. Az új edző Hajdú József azonban már elkészítette a programot, mely szerint 1—2 nap múlva kezdik az alapozást, kedden és pénteken tornateremben, vasárnap délelőt­tönként a pályán alapoznak. A sportköri vezetők szerint a köz­ségben a fiatalokat kell megnyer­ni a sport számára, és ha ez si­kerül, jobbak lesznek az eredmé­nyek is, ami magával hozza, hogy többen állják körül a labdarúgó­pályát. Az utóbbi-, időben, külö­nösen az ősszel, erősen meg­fogyatkozott a nézők száma és a régebbi 3—4-00 szurkolóval szem­ben mindössze 100—120-an voltak, de biztatás helyett ők is közöm­bösen nézték a játékot. Az új edző nehéz körülmények A szekszárdi közgazdasági szak- középiskola tornatermében rende­zett röplabda vándorkupa mérkő­zéseken régi ismerős köszöntött. Mivel Dombóvár soron következő mérkőzése őt is a pályára szólí­totta, így a kölcsönös üdvözlés a találkozó végére maradt. Közben figyeltem magabiztos játékát. A csendes, szerény csapatkapitány nyitása,i háló előtti sáncolásai és erőteljes leütései sorozatos pont­szerzést jelentettek csapatának. Mindazt, amit a pályán nyújtott, szinte észrevétlenül, a csapat ér­dekében tette. — Negyvenéves korban egy kicsit elfárad már az ember — mondta mosolyogva Verb ás Fe­között lát munkához, hiszen hár­man az ősszel katonának vonul­tak be, egy játékos másik egye­sületbe került. A felszerelésük is elhasználód ott. Igaz, hogy a terv­ben szerepel egy garnitúra fel­szerelés vásárlása, és amennyi­ben az anyagi erőből telik, sze­retnének melegítőket is venni. A községi tanács 3000, a termelő­szövetkezet 6000 forint támogatást helyezett kilátásba. A sportkör tervében szerepelt egy új sportpálya és a hozzá­tartozó öltözők építése. Erre a kultúrház mögötti területen ke­rülne sor, de ahogy a óunaszent- györgyiek mondják „lassan dö­cög” az ügy. Az elgondolásból soká lesz valóság, ha nem kap a sportkör az eddiginél nagyobb segítséget. renc a Gyönk elleni mérkőzés után, majd így folytatta: — Alig múltam 18 éves. amikor először játszottam röplabdacsapat­ban. Azóta, kisebb-na g y óbb meg­szakításokkal űzöm ezt a sportot. Játszottam üzemi, járási és me­gyei bajnokságban. Többször vol­tam tagja a s parta ki ád megyei győztes csapatnak is. Amire a legbüszkébb vagyok: 196t2-ben Du­naújváros együttesében az NB 13-ben is játszottam. Sokszor gondoltam már arra, hogy végleg abbahagyom, de egyszer sem sikerült. Aki egyszer megszereti a sportot, az nehezen tud búcsút venni tőle. Hát, így vagyok én is. — F. — A cím alapján az olvasó joggal gondol egy harminc, vagy akár negyvenéves sportolóra, pedig Hradek Erzsébet mindössze 18 éves, a nyáron érettségizik a szekszárdi Garay Gimnáziumban. A szekszárdi strandot bátyjá­val minden délután meglátogatta — amikor még óvodás volt. Egyik kezében az úszógümi, másikban az uzsonna. így jelent meg nap mint nap a strand megnyitásától annak bezárásáig. Szüleinek többször új­ságolta, hogy tud úszni, de ők nem vették komolyan, mivel tudták, erre nem tanította senki, ötéves volt, amikor szüleinek Budapesten, a Palatínusz strandon alkalma volt bebizonyítani, hogy igenis, tud úszni. Hosszú éveken át rend­szeresen látogatta a strandot, és 1966-ban Rubold Ödön úszóedző figyelt fel a kislányra és kérdezte tőle, nincs-e kedve versenyezni. — Szívesen elmegyek, — vála­szolt az akkor 12 éves Hradek Er­zsébet, — de fejest ugrani nem tudok, csak talppal merek a me­dencébe ugrani. — Nem baj, majd megtanulod — válaszolta az edző. Egy hét múlva megyei versenyt rendeztek, de akkor még a kislány nem mert fejest ugrani. így mell­úszásban a negyedik lett. Hát­úszásban viszont a legjobb időt úszta és az első helyet igazoló ok­levelet, melyet 1966 július 3-án ál­lítottak kl, a többi harminccal együtt ma is őrzi. Két hét múlva Dombóvárott volt a következő verseny. A fejesugrás még mindig nem ment, félt tőle. A lányok bíztatták: próbáld meg, sikerülni fog. Annyira bíztatták, hogy végül elszégyelte magát és Negyvenévesen — a csapat legjobbja Eredmények Lövészet Befejeződött megkísérelte az ugrást. Attól kezd­ve megszűnt minden gátlás, meg­találta önbizalmát. Ezen a ver­senyen hátúszásban és mellúszás­ban szerzett első helyet. Két éven át a Szekszárdi Szövet­kezeti Sportkörnél Rubold Ödön volt az edző, akit egy bonyhádi fiatalember váltott fel. Egy évig vele járt különböző versenyekre, közben úttörőolimpia is szerepelt a programban, ahol a többi megyei versenyzőkkel szemben is jól helytállt. A sportkör egyre kevesebb gondot fordított az úszószakosz­tályra, így nem volt versenyzési lehetőség. A Máza-Szászvári Bá­nyász úszószakosztályának vezetői ismerték a szekszárdi problémákat, ugyanakkor a versenyzőket is. így kerülhetett sor arra az üzenetre, melyben Hradek Erzsébetet és Si­mon Józsefet invitálták a szász­vári uszodába. Nem volt itt szó csábításról, kizárólag csak arról, hogy mindkettőjüknek biztosítják a rendszeres versenyzést, és ha vi­dékre mennek, magukkal viszik őket. Azt talán mondani sem kell, hogy a két fiatal örömmel kapott az ajánlaton, és ettől kezdve, ha Máza-Szászvárott volt verseny, vagy a bányászok vidéken szere­peltek, mindketten ott voltak. A máza-szászvári úszók nagyon ked­vesek voltak a vendégekhez, ba­rátság fejlődött ki köztük, így szinte otthon érezték magukat az idegen egyesületben is. így nyí­lott alkalom arra, hogy a hazai versenyeken kívül többször szere­pelt például Hradek Erzsébet Sik­lóson, Sikondán, Harkányban, Komlón, Pécsett, Mohácson és egy esetben Bikaion is. A fiatal kislány szorgalmasan gyűjtögeti a harmincegy arany- és a huszonnyolc ezüstérem, és ki tudja hány bronzérem mellett azo­kat az újságokat, melyben az eredménye szerepel. Hét-nyolc éves Tolna megyei Népújságok is sorakoznak gyűjteményében, de ott van a Képes Sport 1967. január 31-i száma is, melyben Peterdi Pá8 ír Szekszárd úszósportjáról. Szekszárdon mélyponton van an úszósport. Vagy talán mégse? A közelmúlt napokban néhány úszó ígéretet kapott Pálinkás Istvántól — aki hosszú éveken át vezette az úszósportot a megyében — hogy végigjár minden olyan községet, ahol strand van, és igyekszik szakosztályt szervezni, akikkel, majd közös versenyeket rendezhet« nek. Hdgy a tervből mi valósul meg; azt még nem tudni. De biztos, hogy jó lenne. Talán ez a sportág az, melyhez viszonylag sok adott­ság megvan a megyében, kivéve a fedett uszodát, és mégis itt a legnagyobb lemaradás. Reméljük nem sokáig, és ilyen tehetségek­nek, mint Hradek Erzsébet és a hozzá hasonló fiataloknak nem kell más megyébe menni, hogy verse« nyezhessenek. A tamási járási asztalitenisz-szö­vetség által rendezett versenyek eredményei: felnőtt férfi egyéni: 1. Szigeti Gábor, 2. Papp István, 3. Vasvári Károly, 4. Szigeti Béla (va­lamennyi a Nagykónyi Tsz SK versenyzője). Felnőtt férfipáros: 1. Szigeti Béla—Szigeti Gábor, 2. Papp István—Vasvári Károly, 3. Rácz Zoltán—Szép László (vala­mennyi a Nagykónyi Tsz SK ver- seynzője). Fiú ifjúsági egyéni: 1. Feliinger Zoltán (Nagykónyi),_ 2. Szép László (Nagykónyi), 3. Fodor István (Tamási). Serdülő fiú egyéni bajnokság: 1. Feliinger Zoltán (Nagykónyi), 2. Szép László (Nagy­kónyi), 3. Bene Károly (Szaká­dét), serdülő lány egyéni: L Fork Rózsa (Szakadát), 2, Rizner Judit (Tamási)« « A szekszárdi járási asztalitenisz­szövetség Tolnán rendezte a járási asztalitenisz-bajnokságot, melynek helyezettjei: ifjúsági fiú egyéni: 1. Blummenschein János (Tolna), 2. Koncz Péter (Tolna), 3. Vicze András (Bátaszék). Ifjúsági fiú páros : 1. Koncz Péter—Vicze András (Tolna—Bátaszék), 2. Blummenschein János—Szauter György (Tolna), 3. Soós Géza—ifj. Mester János (Bátaszék—Decs). Felnőtt férfi egyéni: 1. Sáth Sán­dor (Tolna), 2. dr. Luszka József (Tolna), 3. Mester János (Decs). Felnőtt férfi páros : 1. Sáth Sán­dor—Csöglei István (Tolna), 2. Mester János—Muhari Árpád (Decs), 3. Tösmagi Gábor—Szabó József (Sárpilis—Sióagárd). Ifjú­sági fiú páros: 1. Koncz Péter— Vincze András (Tolna—Bátaszék), 2. Blummenschein János—Szauter György (Tolna), 3. Soós Géza—ifj. Mester János (Bátaszék—Decs). If­júsági leány egyéni: 1. Werling Klára (Tolna), 2. Gilice Piroska (Kölesd), 3. Bergmann Erzsébet (Decs). Ifjúsági leány páros: 1. Werling Klára—Gilice Piroska (Tol­na—Kölesd), 2. Bergmann Erzsébet —Jelusics Julianna (Decs). Felnőtt női egyéni: 1. Görcsös Jánosné (Decs), 2. Werling Klára (Tolna), 3. Gilice Piroska (Kölesd). Felnőtt vegyespáros: 1. Mester János— Görcsös Jánosné (Decs), 2. Sáth Sándor—Werling Klára (Tolna), 3. Tösmagi Gábor—Jelusics Julianna (S ár pilis —Decs) » az egyéni bajnokság Befejeződött Tamásiban az üze­mi lövészbajnokság egyéni ver­senysorozata. A nőknél Mohai Tiborné, míg a férfiaknál Ulrich Károly bizonyult legjobbnak. Az egyéni bajnokság végeredménye : Nőki 1. Mohai Tiborné (TÖVAL) 774, 2. Szőke Sándomé (Állami Biztosító) 106, 3.. Vörös Edit (Sjza£- munkásképző) 146, 4. Kovács Má­ria (Szakmunkásképző) 1(M kör- egységgel. Férfiak: 1. Ulrich Ká­roly (TÖVAL) 268, 2. Horváth Jó­zsef (Állami Biztosító) 266, 3. Ludvigh György (TÖVAL) 263, 4. Fodor Károly (Járási Hivatal) 253, 5. Szabó Béla (Szakmunkás- képző) 234, 6. Bernáth István (Vízügy) 233, 7. Mohai Tibor (Ál­lami Biztosító) 222, 8. Pozsgai Miklós (TÖVAL) 218, 9. Csikós Ferenc (TÖVAL) 201, 10. Kelemen László (ÁFÉSZ) 106 köregységgel. Az üzemi csapatbajnokság állá­sa a nyolcadik forduló után: 1. Járási Hivatal 14, 2. ÁFÉSZ 10, 3. TÖVAL I. 10, 4. Szakmunkáskép­ző IX. 8, 5. Vízügy I. 8, 6. Szak­munkásképző I. 6, 7. TÖVAL H. 6 ponttal. Á rajttól a célig — a pszichológus szemével A rojttól a célig, a ver­seny kezdetétől az utolsó sípszóig, gongig másodper­cek és órák telhetnek el. Közben távokat futnak be, úsznak le, találatok, pontok születnek. A teljesítménye­ket az edzők, a küzdelem után értékelik. És újabban a pszichológus is bekap­csolódik a munkába, a fel­készítésbe, a tapasztalatok összegezésébe. Hogyan lát­ja a lélektan „mestere" a sportoló útját a rajttól a célig? — erre a kérdésre adott választ az MTI mun­katársának dr. Makkár Már­ta, a testnevelési főiskola pszichológusnője, Rajtláz: Szélsőséges ese­tekben már jelentősen csök­kentheti a sportoló teljesít­ményét — mondta az is­mert szakember o rajt előt­ti pillanatokról. Az edző feladata ilyenkor, hogy tak­tikai utasításokkal vonja el tanítványa figyelmét. A má­sik véglet, amikor a dep­ressziós alkatú versenyzőt fel kell hangolni a küzde­lemre, mert a szükséges izgalmi állapotot sem éri el. Ilyenkor éppen az el­lenfelekre kell felhívni a figyelmet, a küzdelem dön­tő pillanataira. Sokaknál^a rajtláz már a verseny előt­ti estén fellép: ezek szá­mára egy izgalmas, érdek­feszítő kalandregény olva­sását ajánlom, amely nem „altotja el" a sportolót, de mégis másirányú izgalmat okoz, mint a versennyel va­ló összpontosítás. Az ellenfelek: A sporto­lók nem felejtenek I Legyő­zőikre, a vesztes mérkőzé­sekre sokáig emlékeznek és ha a rajt előtt ezekkel a „kínos" partnerekkel talál­koznak, nemritkán pánikba esnek. Nem kell példákat sorolnom . . . Fontos, hogy a sportoló Ilyenkor éppúgy készüljön a rajtra, mintha edzésen lenne, ne próbál­ja követni a nagy ellenfél szokásait „ne vegye be" annak toktikai cselfogásait. Koncentráció : Fosbury, az amerikai magasugró Jut eszembe — folytatja a pszichológusnő. — A tévé­nézők bizonyára emlékez­nek a kitűnő atléta ugrás előtti „Imájára", amikor hosszoscn készülődve le­szegett fejjel valamit mor­molt. Tapasztalatunk sze­rint ilyenkor a sportoló az úgynevezett „mozgósminta" elképzelést végzi, térben és időben a végrehajtásra kerülő mozdulat elemeit „lejátssza" önmagában, energiáját a cselekvésre összpontosítja. Akarati tényezők; hajrá, finis: Az erős akarat min­den sportágban fontos sze­repet játszik. Ennek a sok­szor döntő tényezőnek ki­alakításában a helyes mo­tiváció megválasztása ha­tároz: a sportolónak tud­nia kell, hogy minek az el­éréséért versenyez, milyen nehézségek várnak rá. So­hasem lehet közömbösen nekivágni a küzdelemnek l A sportban — ritka kivé­telektől eltekintve — isme­retlen a „blöffölés". A versenyzőnek mindig teljes tudását kell nyújtani, amit vállalt teljesíteni kell. Az egyéni számokban önmagá­ért, a társas sportokban a csapatért. A hajrában, a finisben sokszor önmagukat múlják felül a résztvevők, de ez csak akkor veszély­telen. ha nem segédeszkö­zökkel, doppingolással t,hangolta fel'* az edző ta­nítványát. Döntő pillanatok: — pél­daként a 11-es rúgást emel­ném ki. A pszichológiai folyamotok közül itt az „el­várás" emelhető ki. a ka­pus nekikészüiéséből kell megéreznie o rúgó játékos­nak. hogy merre fog ve­tődni, mozdulni ellenfele. A figyelem és a koncent­ráció döntő lehet, nem vé­letlen, hogy általában a higgadt játékosok kapják meg a bizalmat társaiktól a végrehajtásra. Siker és kudarc: Nincse­nek éveken keresztül egyen­letesen szereplő sportolók. Mindenesetre a sorozatos sikerek egyre növelik a sportoló önmagával szem­ben támasztott igényét, s egy véletlen kudarc még nem szállítja le azt a szin­tet. Fontos, hogy az ön­elvárás mindig reális le­gyen. de épp Ilyen jelen­tős dolog, hogy az edző ne adjon túl nagy feladatot. Különösen az újoncokat nem szabod ilven értelem­ben terhelni. Sok verseny­ző, játékos harcolhatott vol­na ki biztos helyet a válo­gatottakban, s nem tört volna le, ha az első „nagy szerep" előtt egyesületi ed­zőié kellőképpen készíti fel a megnagyobbodott fel­adatra. Pelére hasonlít — gazdag lesz Pelé, a híres brazil futball- sztár arca hírnevet és jómódot hoz egy Kiskeresetű riói taxi­sofőrnek, a 39 éves Horacio Joaó- naJc. A taxisofőr kísértetiesen hason­lít Pelére, ezért egy reklámcég magas fizetéssel szerződtette, s a reklámfilmek sorozatát készí­tik majd róla. Az 1966. évi angliai világbajnok­ság idején döbbentek arra egyre többen, hogy Joao arca mennyi­re azonos Peléével. Korábban teherautókat vezetett Rio de Ja­neiro és Sao Paulo között, s nem tudta, miért forognak utána ál­landóan az emberek. Később rá­jött, mert kollégái egyszerűen csak Pelének kezdték hívni. — Amikor átmentem a taxihoz, megkezdődött a hasonlatosság kálváriája — mondta Horacio Joao. Állandóan zaklattak, hol „álruhában’* levő Pelének minő­sítettek, hol pedig rámsütötték: rokona, testvére vagyok a futball- királynak. Egyszer találkozott Pelével. Havelange, a brazil sportszövet­ség elnöke vitte le a brazil válo­gatott egyik közös foglalkozásá­ra. A csapat éppen taktikai meg­beszélést tartott, de amint Joao belépett a terembe, mindenki el­némult. — Pelé, itt van az Öcséd — mondta az egyik játékos. Pelé erre felállt, egy ideig ér­teden arccal bámult a taxisofőr­re, majd megölelte, s azt mondta: — Tényleg, a testvérem lennél? 1970-ben Joao felesége „bele­egyezése” nélkül (felesége egyéb­ként tányérmosó egy étteremben) majdnem elutazott a mexikói labdarúgó-világbajnokságra. Ki­ment Ő is búcsúztatni a játékosod kát a repülőtérre, egyszer csak felkapta a tömeg, vitte a vállán. a repülőgép felé. Amikor visszaérkezett a brazil válogatott a vliágbajnokságról, akkor is furcsa eset történt, — En is büszke voltam a csa~ patra, elmentem, hogy ünnepel­jem őket — mesélte Joao. — Pe­tét nem látták, egyszer csak va­laki elkiabálta magát: . nézzétek, Pelé itt van közöttünk. Ismét & vállukra kaptak, vittek körbe- körbe, és éljeneztek. Egy lelkes fiatal vadonatúj ingemet is letép­te rólam, emlékbe. Hiába kiál­toztam, hogy nem én vagyok Pe­lé, csak a katonák tudtak ki­szabadítani a tömegből. Nem sokkal ezután a városban kapta el a tömeg. Szereztek egy csodálatos nyitott kocsit, s abban hordozták órákon át, a közönség tombolása közben. Az elmúlt három év alatt « sokgyermekes taxisofőr három­szor nyerte el a televízió „ember, aki legjobban hasonlít Peléhez” versenyének első díját. — 17 éves korom óta dolgozom — mondta a révbe ért fiatal­ember. — Azóta mindig mások gépkocsiját vezettem, sajátomról nem is álmodhattam. Most úgy néz ki, minden vágyam teljesül. Veszek autót, nem kell tányért mosogatni a feleségemnek, lesz a a gyerekeknek mindenük. Pelé arca hozta Joao életében a nagy fordulatot. „Pelé II.” nem háládatlan, legújabb gyermeke Edson Arantes nevet kapja. Hogy miért, a boldog apa ezt mondta : — Ez a név szerencsét hozott nekem, hozzon szerencsét a gye­reknek is. Nem lehetne gyorsabban ? A megyei röplabda-szövetséget a legnagyobb jóindulattal sem lehet fürgének, gyorsnak jelle­mezni. A nevezéseket - időben megkapta a szövetség, de csak az első csoport sorsolását közölte azzal a megjegyzéssel, hogy a második csoportét majd január 3tv-i eredményekkel együtt küldik meg az érdekelt egyesületeknek. A vasárnapi mérkőzések eredmé­nyeit lapunk keddi számában kö­zöltük, viszont hiába érdeklőd­tünk hétfőn és kedden a megyei TS-nél, nem tudtak feleletet ad­ni, vajon á szövetség mikor ad­ta le a vasárnapi mérkőzések idő­beosztását. Szerdán délelőtti pos­tával végre megérkezett a csoport- beosztás, illetve a mérkőzések idő­pontja. A megyei TS adminisztrá­ciós csoportja azonnal legépelte és postára vitte, de legjobb eset­ben csütörtökön vagy pénteken kaphatják meg az érdekelt egye­sületek a vasárnapi mérkőzések kezdési időpontját. A sportkörök részéről sokszor hangzott el jogos panasz, hogy későn kapják a körleveleket. Most nincs „csúcs”, úgyszólván holtidény van, mégis csütörtök délután, esetleg péntek délelőtt értesülhetnek arról, hogy vasár­nap mikor lép pályára csapatuk Szekszárdon. Nem lehetne ezt egy kicsit ru­galmasabban és főként gyorsab­ban?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom