Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-03 / 28. szám
V/ J T W I Az elnök becsülete Á tizenkettedik zárszámadás efőtt Mit hoztak Pálfán az évek? Induljunk ki abból a lényeges igazságból, hogy a magyar gazdasági életnek nem a termelőszövetkezeti -elnök — és a többi választott tsz-vezető — a legfontosabb szereplője. Rangban, hatalomban, tekintélyben az igazgatók és vezérigazgatók, más szervezetbeli elnökök hosszú sora előzi meg őket. De ha a gazdasági vezetők megbecsüléséről szólunk, akkor ezt a tsz- elnök esetében feltétlenül külön kell tenni. Nem azért, mert a tsz-elnö- ki tisztség széles körű társadalmi. viták tárgya, és az elnöki jövedelmekhez szívósan élő legendák kötődnek. Ma már elmondhatjuk, hogy ha a szövetkezet betartja az érdekvédelmi szervezetek ajánlásait — és tartsa is be! — akkor ez a jövedelem nem páratlan. Nem kevés mostoha adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezet egyébként jóképességű elnöke örülne, ha elérné a havi háromezer forintot. .. A tsz-elnökről azért kell külön beszélni, mert helyzete a népgazdaságban, sőt a társadalomban két szempontból is páratlan. m Ezek egyike, hogy a termelőszövetkezeti elnök dicsekedhet ma a legnagyobb önállósággal. Mozgási szabadságát a legközelebbi múltban picikét megnyirbálták ugyan — joggal — bizonyos határozatok és rendeletek, ám döntési joga — a tagságra támaszkodva természetesen — még mindig szélesebb körű, mintegy ipari vagy hatósági vezetőé. Ha az elnök — háta mögött érezve a tagokat — igazán elhatároz valamit, annak keresztülvitelében legfeljebb gazdasági körülmények akadályozhatják meg, de előírások alig. Ebből ered azonban helyzetének másik páratlan vonása. Ez pedig: a kisiparosokat is beleszámítva, nincs ma hazánkban még egy típusa a vállalkozóinak, vagy vezetőnek, aki akkora kockázatot vállalna saját személyes egzisztenciáját illetően, mint a termelőszövetkezeti elnök. A termelőszövetkezeti demokrácia — titkos szavazással alátámasztva — nem szólam ma már, hanem üdvözítő Vagy sárba taposó valóság Amennyiben a tagok úgy találják. hogy elnökük felelőtlen elhatározásai csökkentették a dolgozók jövedelmét, megingatták a közös vagyon szilárdságát, akkor menesztik. Az általános kifejezés mögött meghúzódhat a leszavazástól az elzavarásig bármilyen árnyalat. Az pedig hogy a tagoknak milyen véleményük lesz a szövetkezet választott vezetőiről, nem csunán előre kalkulálható tényezőktől függ Egy merész vállalkozás közben, vagy után, az időjárás szeszélye, a hiteloolitika változása. sőt a nartnerek „betartása” is csődöt okozhat. Csuoa olyan tényező amivel előre számolni nem lehet Minden napunk történelem, hiszen mire leszáll az este, végérvényesen múlttá válik, az új és új események élmények, gondok és örömök pedig egyre alább temetik az emlékezet mélységeibe. Az a négyszázkilencvenhét ember aki 1960. januárjában Pálfán úgy_ döntött, hogy az akkori Petőfi és Aranykalász termelőszövetkezetek területét a jövőben Egyetértés néven közösen műveli, valószínűleg sokat felejtett. Fogalmazzunk pontosabban. Azok, akik az egykori alapítók közül máig az élők sorában vannak, hiszen közülük sokakat elszólított már a halál, de helyükbe újak, fiatalabbak léptek, akiknek az elmúlt időszak is történelem. Mennyire az? Egy kurta ideig beszéljenek a számok. 1960. december 31-én. az Egyetértés első közös esztendeiének végén, az akkor 3727 holdas gazdaság elméletileg feltétlenül nagyüzemnek számított, a gyakorlatban azonban csak nagy területű mezőgazdasági üzem volt. összes állóeszköze egy ötven vag?nos magtár, egy romos kender- pvári épület és két darab K—25-ös traktor. Az 107!-es évközeoi lajstromot még annak ellenére is érderre-nek tűnik közölni, hogy az nem éppen olvasmányos, de annál hosszabb. Tartalmaz ötvenöt traktoregységnék megfelelő 34 erőgépet, hat teherautót, 36 pótkocsit, öt kombáint és néhány épületet. A következőket: egy szakosított tehenészeti telep 418 férőhellyel: négy, egyenként 30—30 férőhelyes sertésfiaztató; egy — hatszáz férőhelyes — szerfás sertés- hizlalda; egy — száznyolcvan férőhelyes — kocaszállás; tizenkét kan részére szállás, bú- gatóval; egy szúró-boncoló; e>?y — 87 férőhelyes — göbölyistálló; két — 50—50 férőhelyes — szerfás növen- dékmarha-istálló; egy — 150 férőhelyes — növendékmarha- istálló; sertéshizlalda 120 jószág részére; 20 férőhelyes sertésfiaztató;' süldőszállás. 40 férőhellyel; három juhhodály, összesen 1450 állatra: még egy növendékmarha-istálló. 100 férőhelyes; két istálló lovaknak és csikóknak 142 férőhellyel; egy szociális épület 15 dolgozó részére. Mindezzel kapcsolatban nyugodtan lehet, ne használni a kifejezést, hogy „egyebek közt”. A számokkal nem azt igyekszünk érzékeltetni, mintha Pálfán csoda történt volna és beköszöntött a legkényesebb igényeket is kielégítő földi Kánaán. Erről természetesen szó sincs, arról azonban már igen, hogy e tucatnyi esztendő munkája árán a pálfai Egyetértés a megye legjobb közös gazdaságai közé jutott, sőt sok szempontból országosan is példamutatóvá vált Nem könnyen és nem a véletlenek szerencsés összejátszása folytán, hanem nagyon sok munka árán. visszaesésektől sem mentesen. Napilap lévén nincs lehetőségünk táblázatok sorával dokumentálni a tényeket, amint az a termelő- szövetkezet által a közelmúltban megíratott helytörténet esetében történt. Adataink azonban ebből valóak. Az első év összegszerűen kétségkívül szép. de tulajdonképpen még igen szerény eredményekkel zárult. Kevés híján nyolcmilliós bruttó bevétellel ugyan, de a tagok szempontjából nem valami dús személyi jövedelemmel. Egy rendszeresen dolgozó tagra a közösből 9853 forint, egy családra 10 913 forint jövedelem jutott, ami havi elosztásban sehogy sem több 821, illetve 909 forintnál. A második évre — ami egyben Kádár János elvtárs első itt- jártáinak esztendeje is volt — azonban az előző szám. az egy dolgozó ta,era jutó jóvedelem, 11 295 forintra emelkedett és a-óta: — volt úgy, hogy visz- szaesett, de 1970-re elérte a kereken huszonhéteper forin. tot. A v!-'-,aesás 1964—65-ben követkéz?*! be és 8,1 száz-lé- kos volt. Oka a pusztító száj- és körömfájás, mely ország, szerte súlyos károkat okozott, így itt is. * A kere'v'tnél érdeme elidőzni egy keveset. Az Egyetértés termelőszövetkezet alapítói közül földnélküli volt negyven család. Három holdnál nem birtokolt többet nyolcvanhét. 208 család „birtoka” a 3—8 holdas kategóriába tartozott. Százhúszon ketten 8—15 holdas szerény középparaszti jómódot élveztek, mig tizenöt holdnál több földje nem volt csak tíz családnak. 1962-ben kétszázkét tag ke. resstt az esztendő során 8001— 15 000 forint közötti összeget, nyolcvanhárom 15 001—20 000- et. Egy évvel később hatvanan 15 001—20 000, százhatvankUen- cen 20 000-nél több forintot. Aki kevesebbet dolgozott, kevesebbet kapott, ezt az 1970. évi kereseti viszonyokat összegező táblázat világosan mutatja. Ilyesfajta összeállításokat a számviteli rendszer nem tesz kötelezővé, a számító ■•okát a termelőszövetkezet főkönyvelője által rendelkezésünkre bo- csájtott adatokból magunk végeztük. 1970-ben a termelő'zö. vetkezet 522 tagjára és alkalmazottjára , átlagosan 287 ledolgozott munkanap jutott az év folyamán. Ilyen elosztásban: €7 munkanapot 135 munkanapot 175 munkanapot 233 munkanapot 225 munkanapot 289 munkanapot 305 munkanapot 337 munkanapot 33« munkanapot 330 munkanapot 331 munkanapot dolgozott 33 szom dolgozott 17 szem dolgozott IS szem dolgozott 21 szem dolgozott 29 szem dolgozott SS szem dolgozott 57 szem dolgozott 103 szem dolgozott 149 szem dolgozott 35 szem dolgozott 5 szem ély és keresett ély és keresett ély és keresett ély és keresett ély és keresett ély és keresett ély és keresett ély és keresett éty és keresett ély és keresett ély és keresett 1000—6000 Ft-et. *001—8000 Ft.ot. 8001—10000 Ft-Ot. 10001—12000 Ft-Ot. 12001—15000 Ft-Ot. 15001—20000 Ft-Ot. 20001-25000 Ft-Ot. 25001—30000 Ft.ot. 30001—10000 Ft-Ot. 40001—50000 Ft-Ot. 50000 forint felett. ami, akárhogyan vizsgáljuk is a számokat, arról vaM hogy a pálfai Egyetértésben a jövedelem, amellett, hogy a szakképesítést okkal figyelembe veszik, a végzett munka alapján differenciálódott. Pénzért dolgozik az ember? Kétségtelenül. Csakhogy a gazdagodásnak vannak pénzzel bajosan mérhető oldalai is. Amikor a látogató aziránt érdeklődik, a fiatalabbaktól, hogy miért vannak a termelőszövetkezetben, az első pillanatban olyan válaszokat kap, melyeket nyugodtan lehetne akár ridegnek is minősíteni. Idézünk egy több mint két évvel ezelőtti riportunkból. Válaszok az előbbi kérdésre: „— Pénzért! — Lehet, hogy máshol többet kaphatnék, de ott több is fogy. — Csak! — Megszoktam. Itt vannak a haverok, meg igazság szerint a melóban sem kell megszakadni. — Öregek a szüleim, kell a segítség. — Szeretem a szakmámat. — Elvtársam! Magyarországon még sokáig a téeszben van a legtöbb fantázia. — Nős vagyok. — Gyereke-'m vannak. — Itt lehet keresni.” A „szeretem a szakmámat” indoklásnál érdemes egy perc. re megállni. Ugyanis a mező- gazdaságban emlegette valaki a szakmaszeretetei, vagyis olyan területen, amelyet néhány évtizeddel ezelőtt egyáltalán nem voLt szokásos a „szakma” szóval összefüggésbe hozni. Szakmáia az okleveles gazdásznak volt, de nem a tehenésznek, akik közül a válaszadó történetes'■in kikerült. Véleményünk szerint a válaszok olyan prózaiak és realisták, m“rt az életnek .számos ös-zete- vője van már ami a mai fiataloknak természetes, nem is gondolnak vele, de amelyet az 1960-beli alapítók közül csak nagyon kevesen tudtak elkép. zelni. Fizetett szabadság, születési, házassági, bevonulási segély, támogatás a házépítésnél (Pálfán emeletes KISZ-lakóhá. zakat építenek), a közösség segítsége az egyénnek az élet számtalan területén. Pálfán már a közös gazdálkodás második esztendejében 39 000 forintot fizettek ki az idős tagok segélyezésére és 17 300-at utaztatásra. 1969-ben 4538 munkanap fizetett szabadságot adtak ki. Tavaly keréken nyolcvanezer forintot utaltak át aa IBUSZ-nak, két tucat tag jugoszláviai jutalomüdülése fejében. Erről is írtunk a maga idején. Most csak emlékeztetni szeretnénk arra, hogy amikor a kertészeti brigádvezető az otthoni palántákért aggódott az Adria partján, akkor nem a maga érdeke járt az eszében, hanem a közösségből az a rész, melynek képviseletét rábízták. Változtak az emberek, erkölcsi és szellemi tőke gyűlt, melyet se az eddigi, se az ezután következő zárszámadások rubrikáiban nem lehet kimu. tátrai, de amelynek fontosságát azért tudni, érezni kell.- « A tizenkettedik zárszámadás február derekán lesz. Se Lakos József elnök, se Kovács János főkönyvelő nem nyilatkozik a részletekről. Nem is teheti, hiszen a zárszámadás még nincs jóváhagyva. Annyi azonban már bizonyos, hogy a közösség és tagjainak gyarapodása 2—3 százalékkal a múlt évi felett jár majd. A tavalyi munka gyümölcseként az idén. És jövőre? Vagy éppen a távolabbi jövőben? A nagyüzemi gazdálkodás nem percemberkék ötletszerű szórakozása. Az akkor még Délkelet-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet nevet viselő iregszemcsri hatékony támogatásával Pálfán már 1965-ben elkészítették a tizenötéves fejlesztési- tervet. Reális, -tudományosan megalapozott munka, ami n®m utolsó sorban azzal is számol, hogy az évek során egyre magasabb képesítésű, a modem gazdálkodás követelményetek mindinkább megfelelő felkészültségű tagok dolgoznak majd itt. Az egyáltalán nem rossz 1965-ös szinthez mérten a terv 29,1 százalékos termelési érték és 35,2 százalékos bruttó jövedelem emelkedéssel számol. Részleteiben egy holdra vonatkoztatva 8,2 mázsával több búzával, 15,6 mázsával több őszi árpával, 11,0 mázsával több kukoricával. Tehenenként 3500 literes fejé- si átlaggal, ami 607 literes emelkedést jelent • Múlt szeptemberi Itt jártaikor Kádár János elvtárs egyebek közt a következőket is mondotta a pálfaiaknak a mező- gazdaság átszervezésével kapcsolatban.: „Vállalt feladatunk eredményes végrehajtása kedvezően változtatta meg az embereket, a magyar paraszt; társadalom életét. Éppen ezért most, tíz év után, sem önöknek, sem nekünk nem kell lesütnünk a szemünket.” Mondotta azonban ezt ist „Ha így, ebben a szellemben dolgoznak tovább, öt vagy tíz év múltán további szép eredmények tanúi lehetünk.” Minden jel erre vall. ORDAS IVÁN A merész elnök — és vezetőség — tehát bizorivtsTansé- gi tényezőknek szolgáltatja ki sorsát. Aki viszont nem vállal kockázatot, behúzódik a hét* köznapi szürkeség falai közé előbb-utóbb az is megbukik Mert a szomszédos szövetkezetek fejlődnek, s a tagság ezt is megsokallja, amiatt is eszébe juthat, hogy új vezetők után nézzenek... Az elnökök jó egynegyed része ma már diplomás. Zömük 'érettségivel rendelkezik. Becslésem szerint azonban legalább egynegyedük egyszerű parasztember, akinek a mindennapi munka mellett nem marad ideje kellő iskolai végzettséget szerezni. A kockázatot azonban nekik is vállalniok kell. Mindezekből a következtetés, úgy gondolom, magától értetődő. Ha a gazdasági vezetők sorában a választott tsz- vezetőket vizsgáljuk. akkor megállapíthatjuk, hogy ezek az emberek kiérdemelték, fo- lyamatosan kiérdemlik a megbecsülést. Méltánytalanság legendákat, rosszinduMú pletykákat szőni tisztség1 k és személyük köré. Mert kiemelt helyzetüket, amiben vannak kétségkívül megérdemelték megérdemlik. Itt azonban nem szabad még pontot tenni. Az elnökök körül ugyanis nemcsak az a fajta szóbeszéd terjeng, amiről eddig írtunk, hanem egy más típusú is. Ezt az adott szövetkezet, tagjai pusmogják maguk között, vagy harsogják egy-két pohár bor után a közgyűlésen. Ennek lényege más, és itt az újságíró már nem tud olyan egyértelműen a védelem pártjára állni. Ez a fajta szóbeszéd általában íev hangzik: lenéz már bennünket az elnök — vagy a többi választott vezető — nem kíváncsi a véleményünkre hasáskodik felettünk. Nem tömegesen, az arányokat tekintve se jelentős mértékben, de az egyes közösségek életében gyötrően, fájdalmasan valóban jelen van ez a tünet gazdasági — itt már hozzá kell tenni: és politikai — életünkben. Akadnak elnökök. akiknek energiája fölemésztődik a külső partnerekkel való tárgyalásokban. Úgy érzik, megengedhetik maguknak, hogy „odahaza”, a tagság körében már ingerültek lehessenek. Főt, eljutnak addig a tévhit'g, hory a tagság úgysem érti a gazdasági összefüggések bonyolult hálózatát, tehát legjobb a tacot meg sem hallgatni, hanem boldogítani, ha akarja. ha nem. A termelőszövetkezet: szövetkezet. A vagyont a tagok adták össze és gyarapítják, a kockázatot a tagok is vállalják, hiszen szanálás után az ő jövedelmüket fagyasztják be évekre, alacsony szinten. Az elnök nem a legfontosabb, ám fontos gazdasági vezető, de nem több, mint első a tagok között. Erről megfeledkeznie soha nem szabad. FÖLDEÁK BÉLA
