Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-17 / 40. szám
! « Beleszólni, a gép mellól A Tízek: statisztika kérdőjelekkel À vitát, nevezetesen azt, hogy lehet-e, helyes-e beleszólni az üzem, à gyár, a vállalat egészének dolgaiba azoknak, akik „csak” a gépek mellett állnak, régen eldöntötte az élet. Lehet is, helyes, is, azaz: kell, hogy beleszóljanak. Mostanában, a szocialista brigádvezetők negyedszer sorra kerülő, májusban megrendezendő országos tanácskozására készülve, a Vita új erőre kapott. Igaz, már hem a régi formában. Ma senki nem vitatja, hogy a több, mint százezer kisebb közösségben — mert ennyi a szocialista brigádok száma,, tagjaiké pedig meghaladja az egymilliót — hatalmas erő rejlik. Mi táplálja tehát a vitát? Az. hogy a gazdasági vezetés — tisztelet a ritka kivételnek — leginkább sajátos termelés; tartalékolt lát a szocialista brigádokban : ha baj van, elsőként ők szólíthatok. Baj pedig sűrűn adódik. Akadozott az anyagszállítás, tehát hajrázni kell, túlórázni, mert veszélyben az exportszállítás határideje, selejtre sikeredett egy nagyobb széria, a javítgatásra megint- csak a brigádokat kérik... S ők mozdulnak akkor js, ha társadalmi munkáról van szó, elesettek: támogatásáról, kezdők betanításáról. Ám valahogy „el. felejtődnek” ugyanezek a kő* zösségiak. amikor a vállalat, a gyár fejlesztési terve kerül napirendre, ha. a műszaki fejlesztés gépi-technológiai módjait latolgatják:,- a nyereségnövelés, a temmeliéísá költségek csökkentésének ‘ lehetőségéit vizsgálják. B ez hiba. Hiba, ment ezek az újfajta, erkölcsben, magatartásban magasabb szintet képviselő közösségek ‘ rengeteg tapasztalatot hordoznak. Nemcsak saját, szűkén vett munkájukat lát. ják, de érzékelik mindazt, ami tevékenységüket közvetlenül és közvetve befolyásolja. A légkört, a bánásmódot, az üzem- és munkaszervezés állapotát, a termelésirány í tás színvonalát, az alkatrész- és szerszámellátás zökkenőit, sok más mellett. Jogosan mutatott rá a párt Központi Bizottsága december 1-i ülésén arra, hogy a termelési, műszaki, szervezési teendőkkel együtt, s azokkal azonos fontossággal kell kezelni a termelés tudati — politikai, erkölcsi, ember; — ténye, zőit. Neon kétséges, hogy az élen csak az ember, a termelés bonyolult mechanizmusának leglényegesebb alkotóeleme állhat. Amit elvként aligha vitatnak bárhol is. Csak éppen a gyakorlatban következik be más. az ellenkezője. Sűrűn megtörténik, hogy anyagi hátrányok, termelési fönnakadások elkerülhetőek / lettek volna, ha megkérdik a gép mellett állókat. Van példa arra, hogy a széles körű véleménycsere fedte fel a tervezett gépvásárlás és a meglévő technológiai rend ellentmondásait, az időnkénti minőségromlás okait, de ezek az esetek sajnos, ma még kivételek. A legtöbb helyen úgy vélekednek, hogy a gép mellől ,,az összefüggéseket nem lehet látni”, s ha nem. akkor mit is mondhatnának „ezek az egyszerű emberek?” A nézőpont gazdaságilag, politikailag egyaránt tarthatatlan. Elsősorban nerp azért:, mart napjainkban -*■ és egyre jnikább — illik az üzemi demokratizmust erősíteni és tiszteletben tartani, hanem mert erőforrásokat apaszt el, kezdeményezést Öl meg csírájában, összefogást hiúsít meg. Mindazt tehát, ami nélkül a legjobb technika sem sokat ér. Az iparágak szocialista bri- gádvezetőiniek tanácskozásain választják meg azt a,.mintegy ezer küldöttet, akik majd a szocialista brigádvezetők negyedik országos tanácskozásán a százezer közösséget, az egymillió tagot képviselik. Ahogy a vállalati, úgy az iparáganként! megbeszélések szintén fontos fórumként kínálkoznak arra, hogy szó essék mindarról, ami segíthet, előbbre vihet, a közös ügyet szolgálja. Ehhez azonban nem elég, ha a brigádvezetők elmondják mindazt, ami foglalkoztatja őket. Mind a vállalatoknál, mind az iparági tanácskozásoknál intézkedéseknek kell követniük az elhangzottakat FKf t M. O. Nagy-Britannia, Norvégia, Dánia és Írország január végén aláírta csatlakozását a Közös Piachoz, — eezal a'nyu- giat-európai integrációs szervezet tíz tagúvá vált. 1958. óta, amióta az úgynevezett római szerződés létrehozta a Közös Piacot a szervezetnek összesen hat teljes jogú tagállama volt: az NSZK, Francia- ország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg. Tizenkét esztendő -alatt a Közös Piac megvalósított gazdasági célkitűzései közül a leglényegesebbek: 1. Eltörölték az ipari áruk belső forgalmában az egyes országok közötti vámkorlátokat. 2. A külvilág — azaz harmadik országok — irányába folytatott kereskedelemben közös külső vámszintet határoztak meg. 3. Közös mezőgazdasági árrendszert hoztak létre. Ennek lényege, hogy megfelelő pénzügyi alap segítségével — agrárprotekcionista politikát folytatva — magas szinten tartják a közösség mezőgazdasági termékeinek árszínvonalát. Ennyiből is világos, hogy 12 év alatt a Közös Piac megkülönböztető jellegű, diszkriminá. ciós alakulattá vált, s ez sérti a kívülálló országok kereskedelmi érdekeit. Ugyanakkor tényként lehet leszögezni, hogy az említett intézkedések, párosulva az 1958—1970. közötti gazdasági konjunktúrával, igen előkelő helyet biztosítottak a hattagú Közös Piacnak a világgazdaságban. Az egész nemzetközi kereskedelmi forgalomban a Közös Piac több mint 30 százalékkal részesedett, s ezzel elsőrendű „külkereskedelmi hatalommá” vált. A Közös Piac lett a világ második legnagyobb fogyasztói piaca és harmadik acél- és elektromos- áram ^-termelője, A Hatok Tízekké válása és mindenekelőtt a ma is jelentékeny gazdasági erőt képviselő Nagy-Britannia csatlakozása tovább növeli a Közös Piac súlyát a világgazdaságban. Az új helyzetben a Tízek együttes lakossága meghaladja a 257 milliót és a bruttó társadalmi össztermék megközelíti a 100 milliárd dollárt évenként. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok után elvben a Közös Piac lenne a világ második legnagyobb gazdasági hatalma. Ugyanakkor megnövekszik részesedése a nemzetközi külkereskedelemben is (mintegy 8 százalékkal), s ebben a vonatkozásban megerősíti első helyét. (Ezeknek az adatoknak az értékelésénél azonban hangsúlyozni kell. hogy a Közös Piac országait az előrehaladott gazdasági integráció ellenére jelentős! érdek- és nézetkülönbségek választják el egymástól! Az említett, imponáló számok ezért továbbra sem változtatnak azon a tényen, hogy gazdasági erő szemnont- jából az Egyesült Államok továbbra is első helyen áll, majd a Szovjetunió, Japán és Nvugat-Németország következik.) Az említett korlátokkal együtt a Közös Piac kibővítésével rendkívül erőtelies gazdasági komplexum jött létre Nvugat-Euróoáhan, amelynek hatásával ténvszerűen minden ország gazdaságpolitikájának számolnia kell. A Közös Piac kibővítése ter- mészetszfcrűen megváltoztatja annak belső gazdasági erőviszonyait. A bruttó társadalmi összterméket tekintve az NSZK továbbra is a Közös Piac első hatalma marad. a második helyet azonban Franciaországtól Nagy-Britannia veszi át, Olaszország pedig a negyedik helyre szorul. (Ebben a vonatkozásban gazdaságpolitikailag is a Tízek belső fejlődésének egyik legérdekesebb kérdése, hogy nem alakul-e ki egy sajátos gazdasági szövetség a kibővített piacon belül Anglia és Franciaország között — az NSZK-val szemben.) Lényegesen megváltoznak a kibővítés következtében a Piac tagállamainak külkereskedelmi erőviszonyai is. Eddig a teljes Közös Piac belső kereskedelmi forgalmából körülbelül 31 százalékot az NSZK bonyolított le, 21 százalék jutott Franciaországra és 35 százalék a három Benelux-államra. A fennmaradó 13 százalék volt Olaszország részesedése. A jelenlegi helyzetben természetesen nem lehet számszerű jóslatokba bocsátkozni. Miután azonban Nagy-Britannia egymaga az egész világkereskedelem hét százalékát bonyolítja le, nyilvánvaló, hogy a kibővített Közös Piacon belüli forgalomban részesedése meg fogja közelíteni a rendkívül erős Benelux és nyugatnémet arányokat. Angol gazdasági szakértők jelenleg (tisztán spekulatív alapon) arra számítanak, hogy a Tízek belső kereskedelmi forgalmából a három legerősebb kereskedő ország 22—25 százalékkal részesedik. Ennek megfelelően 20 százalék alá csökken majd Franciaország aránya és kevesebb lesz az olasz részesedés is. Megváltozik a Közös Piac harmadik országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatainak képe is. Jelenleg a hat ország teljes külkereskedelmi forgalmának körülbelül 45 százalékát bonyolítja le a maga belső piacán és 55 százalék jut kívülálló országokra. A belépés után — ugyancsak szakértői becslések szerint — a Tízek teljes külkereskedelmi forgalmának mintegy 60 százaléka a kibővített európai Közös Piacon belül fog lezajlani. ^ Ennyiben lehet vázlatosan felrajzolni a kibővített Közös Piac helyét a világgazdaságban. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az említett adatok az eddigi helyzet statisztikai „kivetítéséből” adódnak. A valóság ezt a statisztikai képet nyilvánvalóan korrigálja majd. Teljesen nyílt kérdés például, hogy miképpen hat a Tízek termelési eredményeire a Nyugat-Európában jelenleg tapasztalható gazdasági stagnálás, vagy a helyzet esetleges további romlása. Éppen így: teljesen megoldatlan, hogy az Egyesült Államok és a Tízek, valamint Japán és a Tízeik között várható külkereskedelmi ellentétek milyen tényleges részesedési arányokat hoznak létre az egész világkereskedelemben. Végül, de nem utolsó sorban: figyelembe kell venni azt is, hogy a csatlakozás jogi aktusával a Közös Piac kibővítésének folyamata roem befejeződött — hanem csak elkezdődött! A szerződések 1973. január elsején lépnek életbe. 1973. április elsején hajtják végre az első 20 százalékos vámcsökkentést az ipari áruk forgalmában a korábbi Hatok és a csatlakozó négy ország között. Ez a folyamat 1977. július 1-ig tart, ekkor szűnik meg teljesen minden ipari vámkorlátozás a Tízek piacán belül. Ezzel párhuzamosan zajlik le a mezőgazdasági árak kiegyenlítése, valamint- a kívülálló országokkal szembeni közös külső vámtételek meghatározása is. Az utóbbinak elvben 1977. július 1-re, az előbbinek 1977. december 31- ne kell „elkészülnie”. A bevezetőben említett statisztikai számításokat tehát több mint öt év múlva lehet csak szembesíteni a valósággal — ie — Népújság 4 1972. február 17. I
