Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám

V

Ismét a szekszárdi süllyedő házról

Január 22-i számunkban riportot közöltünk A szekszárdi süllyedő ház címmel a Háirsfa utca 3. szám alatti családi házról, melynek különböző okok miatt megrepedtek a falai, ami természetesen k°" moly kárt jelent a tulajdonosnak. Cikkünk nyomán a városi tanács építési osztálya intézkedett: a ház melletti közterületen csapadékvíz-lefolyó érkot épftefnek, így tehát a környékről lefolyó víz nem mossa tovább a ház oldalát.

Ezzel lényegében megoldódott az ügy, de néhány apróságot mégis hozzá kell fűznünk. Elsősorban azt, hogy egy-egy panaszos ügyben miért kell évekig kilincselni, minden fórumnál többször is megfordulni és már-már könyörögni a kézenfekvő igazságért? Mert bebizonyosodott, hogy az elintézés csupán az illetékesek egyetlen szaván és némi — nem is jelentős — összegen múlt.

A cikkben többször is említett másfél méternyi közterületet, mint írtuk Gutái Vendel, a szomszéd lékerítette, s a saját telkéhez csatolta. Ez igaz, de mint Gutái Vendel elmondta, őt nem a rossz szándék vezette, hisz a kerítés szebbé teszi az utca képét. Mielőtt építkezni kezdett, kerítése tervrajzát annak rendje- módja szerint bemutatta a városi tanács építési osztályán, s az engedélyt meg is kapta!

Örülünk, hogy az ügy — mely egy embernek nagyon sok álmatlan éjszakát okozott — lezárult Örülünk, mert a két szomszéd egymást megértve beszélte meg, hogy mit kell tenniük a jövőben az ilyen és hasonló problémák elkerüléséért és a jó szomszédi viszony erősítéséért.

— vhm —

Juhászat

Nyereséggel zárták az évet Hőgyészen

Sokan vitatják, hogy nyereséges-e a juhászat. Az újságok hírt adtak arról, hogy teljes nyájakat adtak el egyes szövetkezetek, mert ráfizetéses volt tartásuk. Két évvel ezelőtt alakult meg hőgyészi kezdeményezésre a Tolna megyei Juhtenyésztési Egyszerűbb Gazdasági Együttműködés. A társulásnak jelenleg 14 tagja van a hőgyészieken kívül. Vajon hogyan látják az ágazat jelenét és jövőjét? — erről érdeklődtünk Szüllő Bélától, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatójától, a társulás elnökétől.

Megváltozott a juhászat belső struktúrája

— Mi jellemző jelenleg hazánk juhászati ágazatára?

— A juhászati ágazat részben a tenyésztés mai színvonala, részben pedig a közgazdasági szabályzók rosszirányú közrejátszása miatt rossz helyzetben van. Az utolsó húsz évben a juhászat belső struktúrája teljesen megváltozott, mert az ötvenes évek végéig az addig nem eszközigényes juhágazatot a termelt gyapjú és az esetleges tej egyensúlyban tudta tartani, utána viszont a világpiacon is jelentkező gyapjúárcsökkenés ezt már nem tudta biztosítani. Ekkor került előtérbe a juh harmadik hasznosítási formája, ami eddig nem játszott ielen- tős szerepet: a hústermelés. A gyaninmennyiség növelése és a minőség indítása naevon lassú és költséges folyamat, ugyanakkor a húsexport lehetősébe nagy távlatot nvúitott. IQőfi.ban még csak 14 ezer, 10ePThen már 9?7 ezer, tavaly pedig eevmillíó-százezer juhot evnnrts.lt Magyarország. A növekvő számok bÍ7nr v-rtt-'V. hovy a választélr tnváhhí bővítésével az exporttevékenység fokozható.

— A cél tehát világos: fokozni kell a hústermelést De milyen módon?

— A hústermelésre való átf At-qc; pl evnoc; c; 7prvo f rv7+p —

tást igényelt hiszen eddig kizárólag a gyapjáért tartottak

juhot. A MÉM megrendelte az Állattenyésztési Kutatóintézettől a nagyüzemi gyapjú- és juhhústermelés komplex rendszerének. kidolgozását, amelyben kérték, hogy oldjunk meg olyan problémákat, mint a fajta, takarmányozás, állategészségügyi kérdések, szaporodás-biológiai problémák tisztázása. Ebben a munkában én is személyesen részt veszek, a társulás juhállományán kipróbált módszerek eredményeit pedig kutatásunkban felhasználjuk.

A hústermelés fokozása

— A társulás milyen módszereket próbált ki a hústermelés fokozására?

— Kísérletezünk. Először angol hústípusú kosokat importáltunk a hús mennyiségének és minőségének javítására. Számításaink beváltak, a velük keresztezett magyar fésűs merinó gyorsabb fejlődésű, jobb takarmány-értékesítésű, és kedvezőbb a piaci ára. A szaporulat viszont csak kismértékben növekedett, ez nem biztosítja az ágazat rentabilitását. A különböző szaporítást növelő lehetőségek közül rájöttünk, hogy a leggazdaságosabb a sűrített ellesek bevezetése, ami azt jelenti, hogy a korábbi egyszeri bárányozta- tás helyett két évenként háromszor lehet elletni, sőt elvi lehetősége megvan az évi kétszeri clletésnek is. A módszer alkalmazása sajnos különböző akadályok miatt nem hozta meg a várt eredményt. Ezután a szinkronizáld «szerek alkalmazásával kísérWe7ttink. amelvek az. ivarzást gátolnák, hatásuk megszűnése után pedig rphhanâsszerûen ivarzás- kénes lesz a juh. A tíwiiég 30 ez or anvánál próbált., ki a szereket, de annak ellenére, hogy egves esetekhen kitűnő eredmények mutatkoztak, ma mégsem lehet azt mondani, hogy ez a legjobb módszer. További kutatásra van szükség. A szaporaság fokozására külföldi fajtákkal — szovjet Romanov, finn Landrace — keresztezzük a magyar fésűs

Tóth keresztapám áll az ól mellett, s nézi a gömbölyű, jó formájú süldőt, ahogy fekszik a lucskos kövezeten megmerevedve, megkékülve.

Róza néném is kijön, — a konyhaajtó üvegén át nézte, ahogy a fia ott áll mozdulatlanul és megérezte, hogyis ne érezte volna meg, hogy baj van — s csak odatipeg, de nem szól, kezét beletörli hosszú kötényébe.

Róza néném fekete ruhás, hajlott hátú asszony, mindig úgy jár-kel az udvaron, mintha keresne valamit.

Tudja, hogy most nem kell szólni, hallgatni, várni kell, hagyni, hogy teljen az idő. az úgy is hoz valamit, s fia, egyetlen férfi a házban, majd csak megtöri a csendet.

Tóth keresztapám köhint, ránéz az öregasszonyra, csak a szemét mozdítja, különben mozdulatlan. Majd lehajol lassan. megnyomkodja a süldő vékonyát, s eközben megszólal:

— Hát ennek vége.

Jaj. jaj. — siránkozik Róza néném, de nem hangosan, csak úgy maga elé, mert valami régi, talán veleszületett belső fegyelem arra készteti, halkan legyen, a baj így jobban elviselhető:

Kis ideig hallgatnak, csak a verebek raja csipog körülöttük s egy-egy merész veréb

Az ól mellett

odaugrik egészen közel hozzájuk. A csendet a férfi töri meg:

— Hozzon valamit.

Róza néném megindul, kis idő múltán a fészer felől jön újra, s valami zsákfélét húz maga után.

— Jó lesz? — kérdi s nézi a fiát.

— Ennek már minden jó. — sóhajt keresztapám.

Betakarják a süldőt, hogy semmi sem látszik belőle.

— Elmegyek a doktorért. — mondja keresztapám.

— Siess vissza.

Az állatorvos autóval jön, világos, divatos szabású öltönyt visel. Fiatal, életerős férfi.

— Ne szomorkodjon. — fordul Róza nénémhez — fizet a biztosító.

— Fizet, fizet, — tibVbol az öregasszony — fizethet, de ez már odavan.

— Megkapják az árát. — bíztatja tovább az állatorvos.

Róza néném elfordul.

— Megyek, — mondja — dolgom van még.

Átmegy az udvaron, nyitja a konyhaajtót, majd becsukja maga után, de nem lép tovább. Megfordul s a vékony függönyön keresztül figyel kifelé.

Az állatorvos igazolást ír a

biztosítónak, talán egy kicsivel nehezebbnek is veszi a kis süldőt, mint amekkora.

Keresztapám sokáig (úrkál a zsebében, de végül mégis megleli a test hajladozásától meggörbült pénztárcát.

— Mennyi jár ezért, doktor úr?

— Harminc forint.

Tóth keresztapám egy ötvenest ad az orvosnak.

— Akkor hát ez is megvan — mondja.

Az orvos zsebre vágja a pénzt, s elmentőben visszaszól:

— A papírt ajánlva küldje, pár nap, aztán itt a pénz.

— .Köszönöm, doktor úr. — mondja keresztapám, s fejével biccent az elmenő után.

Keresztanyám dörzsöli a szemét, de nem könnyezik, régóta nem tud már sírni. — Jaj. Istenem, jaj Istenem. — sóhajt, de mire a fia belép a konyhába, már ott áll a mosogató tál előtt, s nagy gyorsan mossa a tányérokat, sorb'n, egymás után.

VARGA JÓZSEF

merinót. Ezzel egy olyan új fajtát szeretnénk kialakítani, amely a merinó jó tulajdonságai mellett átvenné az előbb említett fajták szaporaságát és biztosítaná minimum az ikerellést. Lassan tehát kialakul egy egész éven át ivarképes anyai vonal, amely az említett húskosokkal való fedeztetés után adja a végterméket.

— Egyelőre tehát a kísérletezésnél tartanak. Nem történik-e ez a társulat rovására, anyagilag nem jelent-e nehézségeket?

— A társulás eredményei és problémái az említett, országosan kialakult helyzetre vezethetők vissza. Az elmondottak megvalósításához sok nehézséget kellett eddig és kell ezután is leküzdeni. Valóban voltak olyan szövetkezetek, amelyek több esetben csalódtak, ha a jónak vélt módszerek bevezetése nem hozta meg a várt eredményt. Általánosságban a juhászat egyelőre nem nyereséges ágazat. Az állam is épnen a juhászainál támogatja legkevésbé a beruházásokat. Az értékesítési ár és a nénaazdaságí érdek — az ex- . porthús mennyiségi fokozása — nincs összhangban, ezért a szövetkezetek érdekeivel sem egyeznek.

A társulás eredményei

— Milyen eredményeket könyvelhet el a társulás?

— Minden szövetkezet és állami gazdaság elismerte, bevált az a módszer, hogy a jU-é hók nyírását és a gyapjú válogatását egy brigád végezte az egész társulásnál — mondta Kovács Béla ügyvezető elnök. Ez kedvezőbb értékesítést eredményezett. Nincsenek piaci gondjaink, a külföldiek már név szerint keresik a társulást, legtöbb esetben az általánosnál jobb üzleteket kötöttünk. 3230 tejesbárányt és 7364 pecsenyebárányt értékesítettünk az elmúlt évben, a tagok felé átlagértékesítési áron történt az elszámolás. Még a kevésbé sikeres hízlalási eredmények után is egymillió- százháromezer forint nyereségünk volt, összesen tehát 34,51 forintot fizettünk ki minden eladott bárány kilójáért. A mi társulásunk eredményei tehát azt bizonyítják, hogy a megfelelő módszerek tudatos alkalmazása nyereségessé fordíthatja az általánosságban rossznak elkönyvelt juhászati ágazatot.

Eddig közel 2 millió forint értékben vásároltunk külföldi állatokat, legutoljára finn kosokat és anyákat. Ebben az évben tovább folyik a kísérletezés, az eddigi eredmények birtokában azonban biztosak vagyunk, hogy — miután ez volt az első év, amikor közösen értékesítettünk — jövő ilyenkor még magasabb nyereségről számolhatunk be. ,

ROZSA GYÖRGY i

„Szabados" szombatok

„Dolgozol szombaton?" „Bent leszek", — válaszol lako- nikus egyszerűséggel hivatalban dolgozó ismerősöm. Értsek belőle, ha akarok. Vagyis vegyem tudomásul, hogy igenis bent lesz szombaton, mert bent kell lennie, - de le hetőleg ne zaklassam semmivel. Mert szombaton nem illik. Vagy egyáltalán nem is lehet, mert egyszerűen képtelenség megtalálni azt, akivel beszélni szeretne az ember. És szép lassan meg is szoktuk, s az egymással kapcsolatban lévő cégek, intézmények alkalmazottai általában tiszteletbeli is tartják a szokás alkotta szabályt: szombaton nem zavargunk. Ha valaki mégis megpróbálja, néhány sikertelen kísérlet után visszavonul, s ezentúl ő is csak „bent lesz", így gyűrűzik tovább ez a cseppet sem örvendetes „szabados szombat" mozgalom..,

A szombat már-már „félhivatalos” ünnep, pihenőnap, azoknak is, akik éppen nem szabad szombatosok a hét végén. Nem az üzemekben, a szalag mellett, mert ott a munkarend, a munkatempó azonos a hétköznapival, — hanem a hivatalokban. Az irodákban dolgozók szabod szombatját sok helyütt úgy oldották meg, hogy az alkalmazottak egy része egyik szombaton, másik része másik alkalommal marad otthon. Ez rendjén is van, ha a szükséges munkát eltudták végezni, s valamilyen módon - nem túlóráztatással - pótolni tudják a kiesett időt. Rendjén van azért is mert túlnyomórészt nőket érint, és nekik igazán jói jön ez a kéthetenként kapott plusz egy nap...

Csakhogy a szabad szombatot elég szabadoson értelmezik azok is, akiknek éppen dolgozniuk kellene. A kollégák fele hiányzik, óhatatlanul szabadabb a légkör, liberálisabb a szellem, könnyebb engedélyt kapni „egy fél órára a városba", „egy percre az üzletbe", könnyebb azzal elutasítani az érdeklődőt, hogy az illetékes éppen szabad szombatos. Szombaton teljes értékű munkát végezni amúgy is nagyon nehéz, gyakran azon bukik meg a dolog, hogy egy- egy feltétlenül szükséges adat, információ, irat éppen annál a kollégánál van, aki szabad ezen a napon, s nem lehet hozzájutni. így aztán szép lassan telefonügyeletté degradálódik a szombat délelőtti munka, mert „valaki azért kell, hogy felvegye a telefont". Akkor is, ha semmi érdemleges felvilágosítással nem tud szolgálni, ha semmit nem tud elintézni.

önmagunkat csapjuk be, mert a munka nem lesz kevesebb attól, hogy szombatonként lógázzuk a lábunkat. Marad hétköznapra, s akkor nyakig ülünk benne, „azt sem tudjuk, hol áll a fejünk..." Pedig szombaton is lehet dolgozni, nem is olyan rég még mindannyian rendes munkanapnak tekintettük a hét végét. Most is az lehet gondosabb szervezéssel, némi előrelátással, nagyobb figyelemmel — és persze akarással. Ott, ahol ezt nem lehet megvalósítani — sokhelyütt, a munka jellege miatt erőltetett, célszerűtlen a szombatonkénti „felezés" — más megoldást kell keresni, hogy ne csak névleges munkanap legyen a hét vége.

D. KÓNYA JÓZSEF