Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-15 / 38. szám

(Patkoíáfcováesofc Ami fa van az alacsony, po­ros falu kovácsműhelyben, az mind tűztől sebhelyes. A szer­számok nyele, az üllő alatti, kövérre hízott tőke, a szenes­láda oldala, a keskeny, min­dig billegő lóca. Ami van a kovácsmúhelyben, az mind tűztől fekete. Az előre elkészí­tett és sorba rakott patkók, az üllő, a tűzhely platni ja. Ami egy cserép zöld van az ablak­ban, az kormos és halott. Itt a tűz az úr. Itt Æ;ak a tűz él, és csak a tűz által életre he­vített anyag. Itt csak a szer­számok ütésre, vágásra hasz­nált feje, éle csillog, és a fia­tal kovácsok szeme, akaratos arcukban, meg az arany kari­kagyűrű erős, húsos ujjúkon. A kovácsok fiatal emberek és fiatal házasok. Várják, hogy a tűzhelyen engedelmeskedés­re hevüljön a vas. Ifj. Tóth Károly a hasával támaszkodik az üllőnek, Áfra László a jobb kézével, és szótlanul néznek ki a poros, kormos ablakon ar­rafelé, amerre a házuk van Nem beszélgetnek. Jól ismerik egymást. Együtt gyerekesked- tek, együtt tanulták a mester­séget, egymás mellett dolgoz­nak. Egy utcából indulnak hajnalban, együtt isszák meg a kupica pálinkát, együtt va­salják a lovakat, javítják a kocsikat, együtt fáradnak, iz­zadnak, fáznak, hogy az egész napi munka után lejátsszanak egy parti biliárdot, megigya­nak egy korsó sört. És ugyan­így szó nélkül megértik egy­mást a legnagyobb munkában is. Megértik egymást a moz­dulatokból, a kalapácsütések erejéből, irányából, pontossá­gából, az anyag izzásából, szí­néből, formálódásából. Néznek ki az ólomszürke tájba, hallgatják a tüzet szító ventillátor egyenletes zümmö­gését, és a vasalószínbe kö­tött lovak Iábdobogását. Tud­ják, nehéz munka vár rájuk. Vénusz és Dáridó, a két négy­éves csikó még alig ismeri a Csalás a jó idő ! hámot és a. nyerget. Makran­cosak. Áfra már kifaragta pa­tájukat, most a patkókat iga­zítják. Tóth Károly komótosan maga elé köti a bőrkötényt, aztán fogóval kipenderíti az izzó vasat az üllőre. Kézbe ke­rülnek a kalapácsok, és acélok csengésével telik meg a kis kovácsműhely. A nagy ütések nyomán megremegnek a szer- ■ számos állványok, rajta a fo­gók, vágók, lyukasztók. Aztán a még izzó patkóval sietnek ki a vasalószínbe, ahol erős, hortobágyi kötőfékek és erős emberek tartják a csikó­kat. Az egyik ló, Dáridó „pi­pázik”, azaz cigánypipával megszorítják az orrát, hogy el­kábuljon a fájdalomtól, ne fi­gyeljen a lábára. A patkó már ott füstölög a patáján. Ami­kor a másik csikó. Vénusz megérzi az égés szagát, fel­horkan, és megfeszíti erejét Menekülne.., Itt, a mezőkeresztesi Arany­kalász Termelőszövetkezet lo­vasiskolájában sokszor kerül sor a cigánypipa használatára. Hiába ezek' versenylovak. _ Ha ez nem használ. csigával „emelik” a kovácsok elé a lo­vat, de itt van még a kaloda is. Előfordult, hogy nyolcán sem birtak megtartani egy lo­vat, és fekve kellett megpat­kolni Miskolcon, az állatkór­ház műtőasztalán, amíg tartott az injekció hatása. Dáridó sem adja magát könnyen. Szorít, fáj a cigány- pipa; mégis előrevág a lábával. Gyorsan, ügyesen dolgoznak a kovácsok. Az élő, érző és a holt, de izzó anyag találkozá­sa nem könnyű a munka. Aztán egy kis pihenő követ­kezik a lovaknak és az embe­reknek egyaránt. Tóth Károly igazít még a patkón, Áfra László., pedig kezeügyébe iga­zítja a vasaló«sztalt. sorba rakja rajta a- vasalószerszámo­kat. Az ő dolga a patkó felve­rése. Hatlyukas a patkó, Áfra hét szöget vesz kézbe. Aztán két-három gyors, pontos és erős ütést mér egy-egy szögre Dáridó nem állja a pipát, rán­gatja a fejét, s mivel az egyik első lábára kerül a patkó, nem ajánlatos most a háta mögé állni. A szögek a helyükön. A kovács meghúzza a patkót. Az­tán a ráspolyt veszi kézbe, aláreszel, csonkol és csinosít. Azt tartják, hogy akkor szép a munka, ha a pata valamivel beljebb van, mint a vas. de csak annyira, hogy a patkón egy ici-pici egérke körbe tud­jon szaladni... A kovács csak akkor egye­nesíti ki a derekát, ha befejez­te a vasalást, helyrerakta a szerszámokat. Lassan meg­nyugszik • az ember és a ló­szerszám és kötőfék. — Kész — mondja az egyik kovács, és a feje búbjára tol­ja a bőrből készült sildes sap­kát. — Kész — mondja a másik kovács, és cigarettát igazít a szájába. — Kész — mondják az em­berek, akik a lovat tartották- Dáridó emelgeti a lábát! azt, amelyik fél kiló vassal lett most nehezebb. Később meg­járatják, figyelik, jól passzol-e a patkó. Bent, a poros falú kovács­műhelyben ifj. Tóth Károly a hasával támaszkodik az üllő­nek, Áfra László a jobb ke- ( zével. Várják, hogy a tűzhe­lyen engedelmeskedésre hevül­jön a vas. Néznek ki az abla­kon, amely a házuk felé nyí­lik. ' — Esni fog a hó — szólal meg elgondolkozva az egyik kovács. — Lehet — mondja a másik, rr Annak van itt az ideje,,. Néznek ki az ólomszürke tájba, hallgatják a tüzet szító J ventillátor egyenletes zümmö­gését és a vasalószínbe kötött lovak dobogását. A községi népfrontbizottságokat újjáválasztó falugyűlések ÜTEMTERVE II. ütem Decs Harc Tabód Tengelic-Sz.-hegy Murga Szedres Závod Dunaszentgyörgy Németkér Mucsi Nagykónyi Kisvejke Mucsfa Aparhant Nagyvejke Lengyel Cikó Mőcsény Grábóc Bátaapáti Mórágy Kisdorog Báta Fácánkert Tamási Madocsa Kurd Stakes Gyulaj Nak Várong Lápafö Kocsola Tengelic Keszőhidegkút Dunakömlöd Őcsény Várdomb Sióagárd Majos Bonyhád Nagydorog Alsónyék Mözs Bogyiszló Gerjen Kajdacs Sárszentlőrinc Pusztahencse Bikács Paks Dalmand Bölcske Pálfa Tevel Felsőnána Szekszárd város Dombóvár város Szek-zárH, 1972. II. II. 15 19 h II. 16 19 h II. 16 19 h II. 17 19 h II. 17 19 h II. 18 19 h II. 19 18 h II. 20 14 H II. 20 14 h II. 20 15 h II. 20 18,30 h II. 21 18 h II. 21 18 h II. 21 18 h II. 21 18 h II. 21 18 h II. 21 18 h II. 21 18 h II. 21 18 h II. 21 18 h II. 21 18 h II. 21 18 h !l. 21 19 h II. 21 19 h II. 21 19 h II. 21 18 h II. 21 19 h II. 21 19 h II. 21 19 h II. 21 19 h II. 21 19 h II. 21 19 h II. 21 18 H II. 21 19 h II. 21 19 h II. 22 18 h II. 22 19 h II. 23 19 h II. 23 19 h II. 23 18 h II. 24 17 h II. 24 19 h II. 24 19 h II. 25 19 h II. 25 19 h II. 26 18 h II. 27 15 h II. 27 13,30 h I. 27 9,30 h 1. 27 14 h '!. 28 18 h 1. 28 18 h II. 28 18 h II. 29 19 h II. 29 18 h II. 29 18 h II. 24 H2 3 h II. 25 17 h Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési hóz Művelődési ház KISZ-székház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési hoz Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési hár Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház Művelődési ház II. Csajbók Kálmán Könnyen meghűlhetünk a „tavaszias“ Idöfárásban Az utóbbi napok enyhe, ta­vaszias időjárása együtt járt a meghűléses betegségék, nát­ha, köhögés stb. számának szaporodásával. Közegészség- ügyi szakemberek véleménye szerint ez több tapasztalati ténnyel is összefügg. Az egyik az, hogy a változékony idő­járás, különösen a hirtelen időjárásváltozás, a hideg-vagy a melegfront általában érzé­kenyebbé, hajlamosabbá teszi az embereket a betegségekre. Közismert dolog, hogy fokozó­dik a trombózis- és emíbólia- hajlam, növekszik a szívin­farktusok száma, sőt a szülé­sek is meglehetősen nagy in­gadozást mutatnak a front hatására. A fővárosi mentőik statisztikája az utóbbi napok­ban eléggé meggyőzően iga­zolta ezt a tapasztalatot: a halállal végződő hirtelen rosz- szullétek száma csütörtökön, pénteken és szombaton egy­aránt tíz körül járt, kétszere­sen, háromszorosan sőt négy­szeresen is meghaladva a szo­kásos napi átlagot. Vasárnap­ra viszont már normalizáló­dott a helyzet. Egy másik, ugyancsak régi megállapítás, hogy a télutó, tavaszelő idején a szervezet már jócskán elfogyasztotta az előző nyáron, ősszel felsze­dett tartalékait, és főleg a vitaminellátása szegényes. Ez pedig fontos szerepet játszik a betegségekkel szembeni, el­lenállóképesség gyengülésében. Következő okiként említhet­jük. hogy a szervezet — rész­ben a vitaminhiány következ­tében is — nehezebben al­kalmazkodik a hőmérséklet hirtelen változásához. A túl- ölitözöttség és a meleg holmik korai elhagyása egyaránt ká­ros, és meghűlés forrása lehet. Azt is tudni kell, hogy nem maga a lehűlés betegíti meg az embert, hanem különböző kórokozók, amelyeknek meg­telepedéséhez, elszaporodásá­hoz jó alapot szolgáltat a megfázás, a szervezet gyors lehűlése. Mindebből követke­zik, hogy a mostani szeszé­lyes és sok évi átlagnál jóval melegebb időjárásban akikor védjük legjobban egészségün­ket, ha a hőmérsékletnek meg­felelően rétegesen öltözködünk és a fűtés abbahagyása he-' lyatt inkább gyakori szellőz­tetéssel gondoskodunk a meg­felelő szobahőmérsékletről. A gyaikori szellőztetésnek töb­bek között az is a haszna, hogy a friss levegőben a kór­okozóik jelentős része elpusz­tul. Szervezetünk ellenálló­képességét pedig helyes táp­lálkozással, fokozott vitamin­fogyasztással tarthatjuk fenn, illetőleg növelhetjük. A hőven rendelkezésre álló citromon kívül hasznos vitaminforrás a csipkebogyótea, a nyers ká­poszta, a savanyú paprika is. Ha netán megáznánk, gyor­san vegyük le átnedvesedett ruházatunkat, főleg lábbelin­ké4,. s forró vízben fürödjünk meg, (MTIj ORAVEC JÁNOS megyei népfronttitkár A szegedi Uj Élet Tsz-ben tízezer négyzetméter alapterületű üvegház épült, amelynek vázszerkezetét a dániai Christensen cég szállította. Az új kertészetben megkezdődött a termelés. (MTI foto: Tóth Béla felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom