Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

* < Á paksi járásból jelentjük. •• Amikor Pakson járok, min­idig elfog a szomorúság. Olyan érzésem támad, hogy a nagy­községnek valahogy nincs já­rási székhely jellege, sem han­gulata. Amikor a roskadozó központban sétálok, vagy be­térek az egyetlen kis presszó­ba, úgy érzem, valami komor, kissé piszkos szürkeség borít be mindent. De mindez ilyen­kor még nem is olyan feltűnő. A sáros utcák tompasága, a kopár fák nem ütnek el a nagy-nagy szürkeségtől. De ta­vasszal meg nyáron, amikor a Duna kékje vakít, amikor hivalkodnak a zöld lombok... Igaz, hogy a járási székhely főutcája zsúfolt, mégpedig azért, miért a Duna és a domb­oldal „összefogja”. Felfelé pe­dig nem könnyű az építkezés. Nem tudom, mi az oka mindennek. De talán a baj ott kezdődött, hogy az előző esz­tendőkben Paks nem tudta — vagy nem akarta! — kihasz­nálni a kedvező lehetőségeket. Sajnos, amit az előzőekben el­mulasztottak, azt most több­szörös áron kell és lehet csak pótolni. Dr. Kiss Frigyessel, a járási hivatal vezetőjével Paks ter­veiről beszélgettünk. Örömmel mondta el, hogy most már né­mi mozgás tapasztalható a nagyközségben. Elkészültek a községközpont tervei. Már az idén megépül a rendelőintézet, melynek szomszédságában két társasház alapjait is lerakták. Hamarosan megépül egy 12 la­kásos állami lakóház — álsó szintjén gyógyszertárral. A ne­gyedik ötéves terv végére hat­van lakást építenek fel a köz­pontban. A Béke Szállóval kapcsola­tos problémák jól ismertek. Az a huzavona is elvett egy­két évet Paks „életéből”. Most végre eldőlt, hogy a szállót felújítják — hiszen műemlék — de a hasznosításáról még nem döntöttek. Lehet, hogy is­mét szálloda lesz, lehet hogy diákotthon, vendéglátó komp- lexum, ifjúsági ház. Hát mindre nagy szüksége van a járási székhelynek, nem csoda, hogy nehéz a döntés. És ha már a gondoknál tar­tunk, nem lehet elfelejtkezni erről sem, hogy a nagyközség óvodai férőhelyekkel sem áll jói. De talán hamarosan sike­rül megtalálni a megoldást. S ez talán nem is nehéz dolog. Ha a község vezetői az üze­mekkel, vállalatokkal megta­lálják a jó kontaktust, a közös cél érdekében nem marad el a jó eredmény sem. És e kér­désben Pakson még komoly tartalék van! Itt kell szólni a lakosság összefogásáról is. Ha ők sem fukarkodnak a társa­dalmi munkával, akkor biztos, hogy néhány esztendő múlva egy új. egy szép Paks lesz a járási székhely 'lakóinak ottho­nai, s egy vendégmarasztaló Paks csalogatja majd az átuta­ló idegeneket is. Elkészült a földespusztai buszforduló Tavaly, november végén, ami­kor leesett az első hó, pana­szos levelet kapott szerkesztő­ségünk Földespusztáról. Az el­keseredett szülők arról pa­naszkodtak, hogy a bekötőút mellett várakozik napról nap­ra több mint ötven apró gye­rek. Mindez azért volt, mert az autóbuszok ha be is men­tek volna a pusztára, a kes­keny utakon nem tudtak meg­fordulni. A Nagydorogi Közös Népújság 3 1972. február 12. Községi Tanács egy hét alatt megépítette a buszfordulót, így azóta a földespusztai kicsinyek az állami gazdaság által fel­A dunaszienitgyörgyiek láza­san készülődnek február 20-ra. a falugyűlés napjára. A ta­nácstagi körzetek lakói ezek­ben a napokban sorra rendez­nek előzetes összejövetelt, ahol azt beszélik meg, hogy mik is a legfontosabb dolgok, javasla­tok, amelyeket a falugyűlésen feltétlenül el kell mondani; melyek megoldása .megvalósítá­sa még jobbá teszj majd a község lakódnak életkörülmé­nyeit. ' A körzet lakói listát készí­tenek a falugyűlés elé terjesz­tendő javaslataikról, amik kö­zül néhány közérdekűt felso­rolunk; — Miért nem a buszmegálló­nál állnak meg a távolsági autóbuszok? — vetették föl többen is Dunaszentgyörgy egyik sérelmét. 1969-ben, a hatos út kitérő­jében buszmegállót építettek a szenitgyörgyiek. Sokba került, mondják. De nem is az épület volt a drága — ami egyébként csinos és kellemes hely — ha­nem az a rengeteg cement; amit a kitérőbe kellett horda­ni. De hiába volt minden... Esőben, hóban, hidegben és kánikulában ugyanúgy az út mellett kell várakozni ok — a felnőtteknek, időseknek, anyu­káknak csöppnyi gyermekük­kel —( mint régen. — Hiába írunk bárhová —• mondják a tanácsnál. — A budapesti buszok nem ott áll­nak rneg. Pedig ebben az ügy­ben már megyei interpelláció is volt. — Valóban kérték a duna- szentgyörgyiek a megálló áthe­lyezését, — tudtuk meg Marosi Lászlótól, a megyei építési és közlekedési osztály főelőadójá­tól. — Irtunk is a Volán Tröszt budapesti központjába. De van egy kis probléma. Ugyan­is a távolsági gyorsjáratok nem állhatnak meg mindenütt, s így a szentgyörgyi két megálló­nál sem. Csak egy helyen. De melyik legyen az az egy? A ré­gi megálló átszállóhely. Az új pedig a duniaszentgyörgyiek kényelmét szolgálná. De valami kompromisszumos megoldást lehetett volna találni, ha a községi tanács vezetői annak rendje-módjia szerint értesítet­ték volna az 1969-es építkezés­nél az illetékeseket. Ugyanis még a helyszíni bejárásról is „megfeledkeztek”. Tavaly 1600 méternyi jár­da épült a községben. Idén ilyen tervek nincsenek. Ebben az évben fürdőt fognak építe­ni. Dunaszentgyörgyön épül meg az ország első úgyneve­zett „műanyag-fürdője”. A me­dence márványutánzatú mű­anyaglapokkal lesz kirakva. A három fázisban épülő strand­ra idén körülbelül 400 ezer forintot költenek, amj elegen­dő ahhoz, hogy nyáron már valóság legyen a dunaszent- györgyiek tavaly még áima. Dunaszentgyörgy ütemes fej­lődéséről elismeréssel szólnak a paksi járás vezetői. A lakók­nak jólesik a dicsérő szó. s ők pontosan tudják, hogy minderre rá is szolgáltak. Rá­szolgáltak, mert összefogtak! összefogtak, aminek eredmé­nye mindenkinek örömöt je­lent. rf* Sajnos probléma is van bő­ven. A falugyűlést előkészítő listákon többször is olvashat­juk a vízóraproblémát, amit mielőbb meg . kellene oldani. Dunaszentgyörgyön 1963-ban alakult a vízmű társulat. 1965. elején voltak az első beköté­sek. Vízórát akkor nem lehe­ajánlott fűtött könyvtárban vá­rakozhatnak. A szülők boldogok, a gyere­kek pedig nem fáznak. tett kapni, pedig akkor még 170 forintba került volna a felszerelésük. Most 800 forin­tot kell fizetni az új vízórá­ért, de a régi „víztulajdonosok­nak” is az új ár szerint „kell” fizetni. Ezt ők természetesen nem fogadták eL A megyei építést ás közlekedési osztály a következőket válaszolta a panaszosoknak: ha 1968. január 1. előtt történt a bekö­tés, de csak most szerelik föl az órát, árát nem kell megfi­zetni. csak a bekötési költsé­get” — azaz 170 forintot. Vajon ennyi idő alatt nem lehetett volna végre rendezni ezeket a jogos és nem is nagy kívánságokat? Irtják a rókákat Közismert, hogy a paksi já­rás gazdag és szép vadászterü­letekben is bővelkedik. Amint községről községre jártunk, több vadásszal találkoztunk. Ök Egy kis község életében nem mindennapos esemény egy új üzlet átadása. Hát még egy ilyen üzlet, mint amit a közel, jövőben nyitnak Bikácson? Ré. gén két üzlete volt a község­nek. Egyik kisebb, mint a má­sik. A korszerűtlenül berende­zett bérleményekben tavaly kétmillió forint volt a forga­lom. Pedig jóllehet, a luká­csiak sok dolgoj Nagydorogon vagy Pakson tudtak csak meg­venni. A nagydorogi ÁFÉSZ látva az egyre növekvő igényeket, megvásárolta a tanácstól a mozi és a kultúrotthon épüle­tét és körülbelül 50—60 ezer forint értékű átalakítással új vegyesboltot varázsolt Bikács- nak. Az üzletet korszerűen rendezik be, s a 400 ezer forin­tos árukészletből valóban ked­vükre válogathatnak a biká- csiak, no és a közeli községek — Pálfa, Vajta — lakói is. A régi — parányi raktárral rendelkező — üzletben csak jórészt napi cikkeket lehetett kapni. Az új boltban pedig az élelmiszeren kívül gazdräg vá­laszték várja a vásárlókat ru­házati, papír-, üveg. és más iparcikkekből is. A február végén nyíló üzlet forgalma valószínű növekedni fog. De ha nem, akkor is hasz­nos volt a beruházás az ÁFÉSZ-nek, hiszen egy korsze­rű üzletet adtak a bikácsiak- nak. S az ő örömük az ÁFÉSZ-nek is öröm. Csecsemőlátogatás Az utcán egy fiatalember rohan. Kezében hatalmas tás­ka, másikban selyempapírba burkolt csokrot lóbál. Vajon hová ilyen tempóban? A paksi szülőotthonba tér be, ahová még esemény nél­Szép tervek — A ta ná elválasztás óta megélénkült Nagydorog — mondja dr. Kiss Frigyes, a paksi járási hivatal vezetője. — Úgy érzem, hogy ez a fel­élénkül és a tanács vezetői és a lakosság közötti jó kapcsolat­nak köszönhető. A Nagydolog! Közös Községi Tanács tagnap délelőtt tartotta nyilvános tanácsülését a köz­nem hobbyjuknak és a szép sportnak áldoznak mostaná­ban, hanem a rókákat irtják. Sajnos másutt is, de a paksi járásban is komoly gond a ve­szettség elleni küzdelem. Ezért valamennyi vadásztársaság lö­vi, mérgezi a rókákat. Dunaföldvár Talán a megye egyik legren- dezettebb nagyközsége Duna­földvár. A széles utak mentén takaros kis ég nagy házak so­rakoznak, az udvarokban és a házak előtt nyáron mindig vi­rágok pompáznak. Az alvajáró­kat megfogja a látvány. „Nem olyan nagy dolog ez” — mondogatják a földváriak. Ök nemcsak a házukat, lakásu­kat értik otthonuknak, hanem az egész községet. Nagyon sok társadalmi munkát végeznek és igen komoly az érdeklődé­sük a tanács munkája iránt. Ha valami gondja van a nagy­községnek, azt soha nem hér- man-négyen próbálják orvosol­ni, hanem a párt-, a tanács és a tömegszervezetek a lakók­kal vitatják meg, vajon mit lehet tenni. Óvodai férőhely-bővítés, jár­daépítés és számos egyéb hasz­nos dolog született az üzemek és a lakosság összefogásából; kül is jóérzés bemenni. Va­kítanak a falak, az ágyak, a kis pólyák. A fiatalember eltűnt a sze­mem elől, biztosan valamelyik szobában éppen a vázába ra­kosgatja virágait. Amint fel­felé megyek a lépcsőn, úgy ér­zem, itt minden csendet pa­rancsol. Az ápolónők hangta­lanul suhannak a folyosókon, a kórtermekben nyugalom van. Néha hallatszik csak egy-egy baba oázása. Az ügyeletes szo­bában két fehérköpenyes nő ül. Valamit számolnak. A mű­tő ajtaja becsukva. A boldog fájdalmak szobája is csendes. Most nem szül senki. — Megnézhetném a trónörö­köst? — szól a fiatalember. — Igen — s máris belép s nővér a tejszagú szobába. Az ajtót beteszi maga mögött. Né­hány pillanat múlva ellibbenti az ajtó üvegét borító habfehér függönyt. Karján édesen alszik a csecsemő. Parányi kezei ökölben. . B,. Elégedett mert jóllakott. A fiatalember is elégedett, mert így látta. Lesz jó ivóvíz Kajdacson Kajdacson már minden fó­rum napirendjén szerepelt az ivóvízellátás problémája. Csak közművesítéssel oldható meg a lakók kívánsága: „Végre ne­künk is legyen jó ivóvizünk.” Most megkezdték Kajdacson a vízműtársulat szervezését. A kajdacsiak vágya végre telje­sül. Persze mindezzel komoly anyagi hozzájárulást, elkötele­zettséget is vállaltak: nyolc év alatt érdekeltségenként kilenc­ezer forint hozzájárulást kell fizetniök. Nagydorogon ségi pártszékház tanácstermé­ben. Többek között megtár­gyalták, illetve jóváhagyták a negyedik ötéves terv fejleszté­si programját, majd az idei esztendő költségvetését és fej­lesztési tervét vitatták meg. A nagyközségi tanács az öt­éves fejlesztési programban öt- millió 358 ezer forintot határo­zott meg a beruházásokra, de számtalan pozitív tényező ezt az amúgy is magas összeget megváltoztatta. Ezért az ötéves fejlesztési tervet módosították, illetve felemelték nyolcmillió 850 ezer forintra. A terv felül­vizsgálását és megváltoztatását azok a körülmények befolyá­solták, melyekre elkészítésük­kor még nem lehetett számíta­ni. A közműfejlesztési hozzájá­rulás kivetéséből származó bevétel, az útépítésre kapott állami támogatás, és az egy­millió-hatszázezer forintnyi társadalmi munka (1971-ben 330 ezer forint értékű társadal­mi munkával járult a lakosság a nagyközség háztartásához^ emelte meg a tervet. Az eredeti terv szerint Nagy; dorogon egy orvosi laikás, illet­ve rendelő és váró építését tervezték. A jó anyagi helyzet figyelembevételével természe­tesen ezen is változtattak a község vezetői: egy épületbe két orvoslakást, két rendelőt és két várót építenek, melye­ket 1973 májusában át is ad­nak. A negyedik ötéves terv során 60 lakás közművesítését keli biztosítani a tanácsnak. Örömmel számoltak be arról is a tanácsi vezetők, hogy két kilométernyi betonutat építe­nek a községben, ami nem az átmenő forgalmat szolgálja, hanem a község belterületén lesz. Gazdag István, a nagyközségi tanács elnöke a következőket mondotta: 4 — Hogy terveink megvaló­sulnak, abban biztos vagyok. Községeink anyagilag jól áll­nak. Tavaly is teljesítettük a bevételi tervet. De a legna­gyobb dolognak azt tartom, hogy a község lakosságának olyan a hozzáállása a tanács munkájához és annyi társa­dalmi munkát végeznek, ami igen komoly erkölcsi táma­szunk lesz a jövőben is# Úttörőélet A pafcsi I. számú általános iskolának 387 tanulója van. Közülük 110 a kisdobos, és 220 az úttörő. Úttörőéletük tartal­mas. Számtalan hasznos ja­vaslatukat. elképzelésüket tett követi. Nagyon jó eredményt értek el a „Segítsük vietnami pajtásainkat!” akcióban.Nem­régiben a kisdobosok egy báb- szakkört alakí tottak, a nagyob­bak fotoszakkört szerveztek. A feltételeket a pajtások ma­guk teremtették meg. Az épület alatt levő körülbelül 200 négyzetméteres pincéből leválasztottak egy részt, és igen szép, esztétikus labora­tóriumot varázsoltak — írja Horváth Ferenc, az úttörő- csapat rajvezetője. A kora esti órákban sem csendes az iskola udvara. A pajtások a maguk létesítette jégpályán korcsolyáznák. Délutánonként munkaruhá­ba öltözött szorgos felnőttek és gyerekek dolgoznak: a pin­cében. Ugyanis eddig nagyon nagy problémát jelentett az, hogy helyiség hiányában a televízió, a hangosfilmvetítő stb. a folyosóra kerültek. Egy újább ötlet: „hiszen elég nagy a pince” — mondták, s máris megkezdték a klubszoba és a ping-pongterem kialakítását. Y. HORVATH MÁRIA Mi foglalkoztatja Dunaszentgyörgy lakóit ? Márciustól új üzletben vásárolhatnak a bikácsiak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom