Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-12 / 36. szám
> J A honyv esztendeje Szőrmék szezonja I ' Nem szomorú egy kissé, hogy az Unesco időszámításunk * esztendejét a könyv évéve nyilvánította? Rászorul er- re a könyv?A könyvnapok fo- ™a. mar régóta ismert, ugyanígy a könyvheteké, egyes szakterületek — mint például a mezőgazdaság, vagy a műszaki tudományok — pedig egesz hónapokat sajátítottak ki maguknak. Most pedig a könyv immár egész esztendővel ren- aelkezik a földgolyón. Rászorul? Es rászorulunk erre mi, akik közül jó néhány százmilliót az „olvasó” címszó alá lehet sorolni? ötszázhuszonkettedik évfordulója lesz az idén annak, hogy Gutenberg mester kinyomtatta híres bibliáját, melynek egy- egy példányát ma már dollár ezrekben mérik. Senki nem tudja megmondani azonban, hogy valamivel több mint félezer év alatt a könyvek milyen iszonyatos tömege áradt szerte a világba. Néhány ív, különböző méretre vágott és borítólapok közé rögzített pa- Pír. formailag csupán ennyi a könyv, formailag is sorsdöntő újításnak számított, hiszen lényegesen könnyebben kezelhető, mint a megelőző korok papirusztekercsei, a fa-, fém- és cseréptáblákról nem is beszélve. Ez az „újítás” azonban jóval megelőzte Gutenberg működésének éveit, ilyen formátumú lapokra rótták betűiket már a középkori kódexíró barátok is. Volt idő, amikor egy- egy kötetért falvakat adtak könyvszerető főárak és rendkívül gazdag könyvtárának számított az a kolostor, vagy kastély, ahol harminc-negyven kötet sorakozott a polcokon. Mára a helyzet jócskán megváltozott. A könyv tömegigényt elégít1 ki és ennek megfelelően azokban az államokban, ahol a széles tömegek érdekeinek képviselete államelv, olcsó is. Világstatisztikák igazolják, hogy évente a legtöbb könyv a Szovjetunióban jelenik meg, hozzáférhető áron. Ugyanígy Magyarországon, ahol a nyomdatechnika kétségtelenül nem olyan fejlett, mint mondjuk a Német Szövetségi Köztársaságban, de a könyvek átlagára annyira alacsony, hogy egy ki- eebb-nagybb könyvtár fokozatos összegyűjtésének luxusát elméletben mindenki megengedheti magának. Elméletben. A gyakorlatban ez már koránt sincs így, hiszen tudott dolog, miszerint jó ideje le kellett számolnunk azzal az illúziónkal, hogy valóban — egyetemlegesen — olvasó nemzet lettünk. Nem lettünk és az okok kiderítésében, feltárásában bizonyára fontos szerepet játszanak majd azok a hatékonysági vizsgálatok, melyeket a Könyvtártudományi Intézet, épp a nemzetközi könyvév jegyében, országszerte végez. Lapunkban hírt adtunk arról, hogy e vizsgálatsorozatnak megyénk könyvtára is egyik fontos bázisa. Érzésünk szerint óriási tévedés lenne a nem olvasás mögött a régi társadalmi kategóriákat keresni. Igaz ugyan, hogy kétségtelenül vannak könyvre pénzt nem áldozó kétkezi munkások, de ugyanígy ismerünk ilyeneket magasan kvalifikált, egyetemi diplomával rendelkezők között is. A könyv éve azonban nemcsak Magyarországnak szól, hanem nemzetközi. Ezzel kapcsolatban érdemes arra is emlékeztetni, hogy a könyv formai és nem tartalmi megjelölés. Formailag joggal nevezhető könyvnek a csak nagyítóval olvasható, gyufuskatulyányi, vagy akár még kisebb kiadványok épp úgy, mint az olyan monstrumok, amelyek súlya több tíz kiló. Egerben, a líceumi könyvtárban őriznek egy ilyen könyvmammutot. Se egyik, se a másik típusnak nincs az ismeretek közvetítése terén sok praktikus haszna. Ha a szakkönyveket kivesszük a sorból, sokkal inkább figyelmet érdemel minden olyan könyv, mely a művelődést szórakozást kívánja szolgálni. Mindegyik valamilyen fokon adni akar az olvasónak. A Karenina Anna, a Karamazov testvérek, a Thibault család, az Amerikai tragédia, az Iszony, vagy a Tündérkert a maga kétségtelenül magas fokán; de adni akart Conan Doyle, Edgar Wallace, Berkesi András, vagy Simenon is a maga rokonszenves Maigret felügyelőjével. Utóbbi szerzőket még a legjobb akarat sem sorolhatja az irodalom klasszikusai közé, viszont többé-kevésbé értékes, szórakoztató olvasmányokat termeltek, lektűröket. A munkájában kifáradt ember egyáltalán nem biztos, hogy felüdülésül Kantot, Huizingát, Nietzschét kíván olvasni. De világszerte sajnos számláiba- tatlan az olyan könyv formában megjelent írásos termékek száma, melyek a legalantasabb emberi indulatok felkeltésének vágyával íródtak, még a viszonylag jóakaratú „ponyva” jelzővel sem illethetők, viszont óriási példányszámuk, olcsó áruk révén a legszélesebb körökhöz eljutnak és: — rombolnak. Aki olvasni tud, mert megtanulta az ABC-t, még nem biztos, hogy egyben olvasó ember is. A könyv esztendejének a tények megállapításán kívül a tények változtatása is célja. A lehető legtöbb embert változtatni tényleges olvasóvá, jó könyvek olvasójává. Rászorul erre a könyv, o jó könyv? Bizony rászorul. Éppen ezért nem szomorú, hanem nagyon is üdvös, hogy az Unesco időszámításunk 1972. esztendejét a könyv évének nyilvánította. (ordas) A prém, vagy szőrme az idők folyamán mindig drága luxusholmi volt, a nemes- prémdarab vagyontárgy számba ment, s csupán a tehetőseknek jutott. Ennek következtében egészen mostanáig — a dömping-arányú prémtenyésztés, az olcsóbb bőrök nagyipari nemeskikészítése és a szintetikus eredetű műszőrmék korszakáig — soha nem tudott osztatlanul viseletté, még kevésbé általános divattá válni. Ma viszont a szőrme a világ- és tömegdivat, nemcsak bundának szabva, hanem pe- lerinnek, kalapnak; sapkának, sálnak, kesztyűnek, csizma-, kabát- és ruhaszegélynek is. Am az is igaz. hogy a különlegesen szép perzsa-, breitschwanz-, biber- és nercbundapéldányok a mai hatalmas szőrmeválasztéknak csak igen kis hányadát teszik ki. VADASSZAK és TENYÉSZTIK A szőrmepiac megnövekedett igényeit vadászott és tenyésztett szőrmékkel elégítik ki. A prémvadászok kapzsisága a legjobban megfizetett bőrök megszerzésében biolóJ- giai téren szomorú következményekkel járt az elmúlt évszázadok folyamán. Egyes fajok csaknem teljesen eltűntek (pl. a kamcsatkai vidra, a koalamedve, a csincsilla stb.) A tenyészetek egyes országokban olyan magas fokon állnak, hogy szőrmehozamuk messze felülmúlja a vadon élő állatoktól eredő mennyiséget A tenyésztéssel nyert prémek éppoly szépek, sőt gyakran még szebbek is, mint a vadon elő állatok prémjei. A tenyésztők segítségül hívták a tudományt, s következetes keresztezésekkel, megfelelő szelektálással kimagasló eredményeket értek eL Kevesen tudják, hogy a szőrmeállatok lenyúzott bőre tizenöt aprólékos és bonyolult feldolgozási műveleten esik át, amíg szőrmebunda készítésére alkalmassá válik. Ezek közül egyik legfontosabb az utolsó művelet, az ún. nyújtás, melyet a szőrme egyöntetűsége érdekében végeznek. A szőrmeállatrfk többségénél a szőrök hossza és sűrűsége nem egyforma a bőr különböző részein. Ezeknek az eltéréseknek észrevehetetleneknek kell maradniuk a bundán. Ennek érdekében pl. a vidrabőrt mechanikai úton hosszában egy, vagy két centiméter széles szalagokra vágják fel; a szalagokat eredetük szerint osztályozzák (háti. oldali, farok stb. részek), majd egymás mellé varrják őket, gondosan ügyelve, hogy minden esetben egy oldalszalagot rakjanak egy hátiszalag mellé, aztán ismét egy oldalszalagot, és így tovább. Minden egyes szalagot egymáshoz viszonyítva kb. egy centiméterrel tolnak el. így végülis hosszú szőrmeszalago! ta ti lopnak, amelyek tökéletesen egyöntetűek, s amelyekből függőlegesen való egymás mellé so- rakoztatással „építik fel” a bundát. Egy vidrabunda elkészítése kb. 14 kilométer hosszú varrófonalat igényel a 85 darab állatbőr összefogásához, amennyit átlagosan tartalmaz. VIGYÁZAT, UTÁNOZZÁK! Abban, hogy a szőrme „demokratizálódhatott”, _ jelentékeny szerepe van a kikészítési eljárások tökéletesedésének. Puhaságban, könnyedségben, fényben és színben sokféle változatot tudnak előállítani a szűcsök, akik az utánzásoknak is mesterei. A kutyából fókát, farkast, rókát tudnak csinálni; farkasból rókát; kecskéből farkast, majmot, medvét; medvéből skunk sőt, skunksból cobolyt; macskából menyétet, nyusztot; nyest- ből nyusztot; mormotából hóÁ halálra ítélt hóhér Lóti-fuli napom volt, egyik helyről a másikra rohantam, s feliből- harmadából sem jártam még a végére a dolgaimnak, amikor már delet kongattak. Korgott a gyomrom, a sok bagó is marta a számat, harapni kellett volna valamit, s egy kis öblögetés sem ártott volna. Ugyancsak megörültem hát, amikor cégtáblán akadt meg a szemem, rajta a fölirat: „Falatozó". Az ajtó nehezen nyílt, préselödnöm kellett, hogy bejussak. Nem csoda. Akkorka volt csak a helyiség, hogy — mint mondani szokás —, ha ketten voltak benne, egyiküknek távozni kellett, hogy egy harmadik betérjen. Most meg legalább tízen szorongtak a parányi pult s a falra szerelt polc előtt, sörösüvegek, fröccsöspoha- rak és stampedlik társaságában. Senki sem falatozott Kedvetlenül furakodtam a pulthoz, véltem, száraz pogácsánál s szikkadt kiflinél egyéb nem lesz kapható ebben a falatozóban, amely talponálló voit a javából, Valóban, csak egy szalámivég, s néhány szál avasodó gyulai pácoló- dott a füstben, egy csorba tálkán azonban friss, ropogós sóskiflik halma kellette magát. Kértem belőlük, hozzá egy fröccsöt, s helyet kerestem, ahová lete- hetném a poharamat. Befurakodtam egy pu- fajka meg egy bőrkabát közé; kelletlenül nyitottak akkora rést, hogy a karom beférjen, s kinyújtva elérje a polcot. Bizalmatlanul szemrevételeztek. Nem sokat ügyeltem rójuk, tömtem magamba a sóskiflit. Ök is folytatták a félbehagyott diskurzust. Valaki azt jósolta egy fenegyerekeskedő- nek: magasan fogja végezni. Egy másik megtoldotta : még annál is magasabban. Ebből parázs vita támadt; lehet-e valakit paoál is magasabbra >v húzni. A fenegyerek mindenkit letorkolt: nincs teteje a vitának, hiszen okit akasztanak, nem is húzzák. Ebben ő szakértő, mert már látott akasztásos kivégzést. A kétkedőket azzal némította el, hogy részletesen elbeszélte egy állítólag Győrben megesett kivégzés lefolyását. A leírás gyomrot kővárán részletes volt, drámaian ecsetelte oz aktust, szinte demonstrálta a hóhér ténykedését. Azzal folytatta, hogy a halál bekövetkezte után, úgymond, előállt az ügyész, gyilkossággal vádolta Bogár Imre állami ítélet- végrehajtót és halált kért rá. Egy pufajkás fiatalembernek a szája is tátva maradt — Miért? — kérdezte döbbenten. — Hát csak azért, kiskomám, mert a hóhér is ölt, neki is kijárt a kötél. Persze, helyben föl is mentették, hogy csak □ kötelességét teljesítette. Szóval, formaság az egész. Dehát, így írja elő a törvény. — Bizony — erősítette meg borzongva a termetes csaposnő —, a hóhért, ahányszor csak akasztják, mindig halálra ítélik utána. A talponálló elcsön- desedett, mindenki □ poharáért nyúlt, hogy leöblítse a meghökkentő értesülést. A csapos- nő nyelvbotlását senki Sem vette észre. — Randa mesterség — szögezte le egy borostásképű atyafi. — Jól megfizetik — állította egy viharkabátos. — Tudja maga, mit keres egy hóhér? Nem vártam meg a szimpozion folytatását, a nevetéstől fuldokolva kioldalogtam. így valószínűleg sohasem fogom már megtudni, mennyiért vállalja a hóhér, hogy évente többször halálra ítéljék — az akasztása után.7 Ellenben pontos értesülést kaptam arról, milyen előadások íolynuk a csehó-akadémiákon, 1972 februárjában. Homoródi József dot... és még nagyon sokáig folytathaitnánk a felsorolást. Ezek a „helyettesítések” a tartósság szempontjából végeredményben gyakran igen szerencsések. így például a patkányt, melynek tömött sző- re nagyon ellenálló, vidra módjára lehet felhasználni, és szemre éppoly csinos, de jóval tartósabb bundát ad, mintha igazi vidrabőrből készült volna. Egyébként ezeket a pótbőröket ugyanolyan gondos munkával dolgozzák fel, mint azokat, amelyeket helyettesíteniük kell. Ez magyarázza néha majdnem olyan magas árulcait is. A szakértő általában szabad szemmel is meg tudja különböztetni az egyes szőrméket. Nem így a laikus. A mikroszkópos vizsgálat azonban mindenkor határozott választ ad az eredetre vonatkozóan, ugyanis minden állat szőrének megvannak a maga jellegzetességei. A SZINTETIKUS SZŐRME Bármilyen szépek és tartósak legyenek is az eredeti szőrmék, vagy utánzataik, ma félelmetes vetélytárssal találják magukat szemben: a szintetikus szőrmével. A kutatóknak ugyanis sikerült olyan új anyagokat előállítaniuk, amelyek az állati szőrme minden előnyével rendelkeznek, annak hátrányai nélkül. A szintetikus szőrme tökéletesen elszigeteli a hideget és teljesen áthatolhatatlan a nedvesség számára. Ez utóbbi tulajdonsága különösen értékes. A természetes szőrmék ugyanis hidegben, főleg zúz- marás. vagy havas időben átnedvesednek. Mikor fütött helyiségbe lépünk velük, a hó, vagy a zúzmara elolvad. Mikor újra hidegre megyünk, a víz jéggé fagy meg. megke- ményíij a szőrmét, toredezővé teszi. A nylonból, cellulózacetát- ból és sokféle más műanyagból készített mesterséges szőrmék gyakorlatilag elnyühetet- lenek, egyszerű módon moshatók, jól színezhetők, a molyok nem tesznek kárt bennük. Sajátos tünet, hogy miközben az állati eredetű szőrméket a legkülönbözőbb színekre festik, a szintetikusokat természetes hatásúra gyártják, sőt meghatározott jellegű szőrmeutánzatként állítják elő. (Érdekes viszont, hogy Kanadában érdekes kísérletek folynak az élő állatok szőrmeszínének megváltoztatására; különböző táplálási eljárásokkal és keresztezésekkel kékes és zöldes tónusú nercszőrméket nyernek.) NERCFARM BIHARBAN Azt jelenti-e ez, hogy a természetes szőrme fölött a műszőrme meghúzta a lélekharangot? Bizonyos, hogy nem; az állati szőrme még nagyon sokáig meg fogja tartani fel- sőbbségét és értékét — legalábbis a nemesszőrme. Hazai vonatkozású az a hír. hogy ez évben norvég szakemberek irányításával nagy nercfarmot létesítünk a bihar- ugrai erdőben. A norvég tenyésztőknek sikerült darált húsból és vitaminokból olyan táplálékot készíteniük, amely tökéletesen pótolja a világ legszebb szőrmés állata, a nerc természetes étrendjét. A nerc szőrméjének minősége ugyanis 80 százalékban a táplálkozástól függ, s csak 20 százalékban a klimatikus tényezőktől. Hazai viszonylatban egyébként ez utóbbi is adva van. B. L
