Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám

1 f r » / A saigoni hadsereg feladja kambodzsai fő támaszpontját Saigon, Hanoi (MTI) Egy saigoni katonai szóvivő ked­den bejelentette, hogy a saigo­ni parancsnokság feladja kelet­kambodzsai fő katonai támasz­pontját és erőinek zömét visz- szavonja a határon túlra. Mindössze 5000 főnyi katonát hagynak Kambodzsában, míg a visszavont erők feladata Sai­gon védelme lesz, a holdújév a tét idején várhatóan megélén­külő partizántevékenységgel szemben. A hanoi keddi lapok szerint a dél-vietnami felszabadító erők kedden támadták az ame­rikaiak 11. számú gépesített ez­redét, Saigontól 37 kilométer­nyire északnyugatra. A Felszabadulás hírügynök­ség (Giai Phong) folytatja a dél-v:stnami hazafiak 1971. évi hadműveleti mérlegének Meghalt Csen Ji Peking, Hongkong, Tokió (MTI), A hírügynökségek az Uj Kínára hivatkozva jelen­tik: Csen Ji, a nép; Kína volt külügyminisztere csütörtökön, január 6-án 71 éves korában Peringben meghalt. , Emlékezetére hétfőn gyász- szertartást rendeztek, amelyen Mao Cetung elnök, Csou En-laj miniszterelnök és több más kínai vezető részt vett. Csen Ji politikai pályafutá­sát mint Sanghaj polgármes­tere kezdte 1949-ben, a Kínai Népköztársaság kikiáltása után. Mint külügyminisztert, a vörösgárdisták élesen bírálták a kulturális forradalom idején, s 1969-ben eltűnt a politikai színtérről. Washington (MTI). Vissza­tért Washingtonba a Nixon kínai útját előkészítő amerikai szakértőcsoport. Ronald Zieg­ler, a Fehér Ház sajtótitkára a repülőtéren kijelentette, hogy kínai tárgyalópartnereik rend­kívül készségesen működtek együtt az elnöki látogatás elő­készítésében. A 25 fős csoport azon az út­vonalon haladt, amelyet Nixon felesége társaságában fog be­közlését. Eszerint a központi Nambo körzetében a felsza­badító erők — a helyi lakos­sággal együtt — egész éven át — a saigoni bábbadsereg „pacifikáló” hadművelete ellen harcképtelenné tették és fog­lyul ejtették az ellenség 32 620 katonáját és tisztjét, megsem­misítettek 420 páncélautót és 40 ágyút, eltaláltak, vagy el­süllyesztettek 149 hajót, lelőt­tek 72 repülőgépet és felrob­bantottak 22 fegyver-, vagy lőszerraktárt. Washington Köves Tibor, az MTI tudósítója írja: A Fehér Ház Herbert Klein -tájékozta­tási igazgató útján cáfolta, hogy „szavahihetőségi szaka­dék” támadt az indo-pakisz- táni háború kapcsán. Klein a CBS tv-hálózat „Szemtől szem­be a nemzettel” című szoká­sos vasárnapi műsorában ta­gadta, hogy ,a Fehér Ház ha­zudott és több sajtóorgánu­mot megvádolt: rágalmazta dr. Henry Kissingert, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadó­ját. Az amerikai sajtóban egyéb­ként folytatódik az Anderson- okiratok elemzése. James Reston, a New York Times elnökhelyettes szerkesztője va­sárnapi cikkében azt fejteget­te: „Az indo-pakisztáni hábo­rú során tanúsított magatar­tás azt bizonyítja, hogy a Nixon-kormány vajmi keveset tanult a vietnami háborúval kapcsolatos Pentagon-okiratok leleplezéseiből”. utazni február 21-től kezdődő­en. Bár részleteket nem hoztak nyilvánosságra, nyugati hír- ügynökségek úgy tudják, hogy mintegy 100 újságíró és tv-ri- porter kíséri el Kínába az Egyesült Államok elnökét. Ziegler és csoportja most je­lentést tesz tárgyalásai ered­ményeiről Nixonnak és csak ezután teszik közzé az előké­szítő megbeszélések részleteit. Pullai Árpád hazaérkezett Chiléből Pullai Árpád, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletébe^ részt vett a Chilei Kommunista Párt meg­alakulása 50. évfordulójá­nak ünnepségein, kedden este hazaérkezett Santiagóból Bu­dapestre. (MTI). „Minden ilyen hivatalos fél­revezetés nyilvánosságra hoza­tala alkalmával a kormányé« a sajtó közötti konfliktusként tálalják az ügyet, de a prob­léma ennél mélyebb. A kor­mányon belüli konfliktusról van szó, arról, miként alakít­sák és tálalják a politikai dön­téseket oly módon, hogy meg­tartsák a kormánytisztviselők, a kongresszus, a nemzet és más kormányok bizalmát.” A régi történet ismétlődik, annak a története, ami csak­nem egy évtizeden át, Johnson és Nixon elnök vezetése alatt egyaránt megmérgezte az ame­rikai politikát. Mint Reston aláhúzza: a Johnson- és a Nixon-adminisztráció becsapta a közvéleményt, de még a Pentagon-dokumentumok és az Anderson-okiratok után sem az a következtetés: a baj az. hogy becsaptak bennünket és tévedtek, hanem az, hogy raj­takapták őket. Reston befejezésül a decem­ber 4-i jegyzőkönyvből idéz, amely szerint „dr. Kissingert nem érdekelte, miként reagál­hatnak harmadik felek (más.or- szágok — Reston magyarázó beszúrása) csak az a fontos, hogy Bush nagykövet jól meg­értse. -mit kell mondania”. Eh­hez Reston hozzáfűzi: Mit számít az, hogy mit gondolnak „harmadik felek”. Mit érdekelne bennünket a kelet-pakisztáni vérfürdő em­beri következményei. Mit ne­künk a stratégiai következmé­nyek és India elvesztése az oroszok javára. Mit számít az, hogy mást teszünk és mást mondunk. Csak az a fontos, hogy megtegyilk, amit az el­nök mond!” Visszatért a Nixon kínai útját előkészítő küldöttség Kissingert támadják az amerikai sajtóban az indo-pakisztáni politika miatt Brüsszeli jelzések Brüsszel nevét, amely a NATO-székhellyel és az éven­ként ismétlődő atlanti tanács­ülésekkel kapcsolatban nem éppen kedvező kicsengést ka­pott, más hangsúllyal említik a legújabb jelentések. A belga fővárosban összegyűltek föld­részünk társadalmának képvi­selői, ldváló közéleti szemé­lyiségek, hogy előkészítő mun­kálatokat folytassanak az eu­rópai népek közgyűlésének összehívására. A cél adott: kontinensünk biztonsága. Ma már aligha kell bizonygatni, milyen je­lentősége van annak, hogy összeüljön egy összeurópai biztonsági értekezlet, s meg­teremtődjék Európa szilárd békéje. Amennyiben ezt a célt elérjük, jelentősen csökkenne a feszültség a legveszélyesebb zónában, a két legszámotte­vőbb katonai szövetség ütkö­zőpontján, s egyben tág tere nyílna a kontinentális méretű együttműködésnek. Európa példája pedig minden bizony­nyal jótékonyan hatna a töb­bi válsággócokra is. A kérdés ma már egyre in­kább úgy hangzik: mi indo­kolhatja egyáltalán, hogy ne üljön össze mielőbb ez a biz­tonsági értekezlet? Hiszen az­óta, hogy elhangzott a buda­pesti felhívás, a szocialista országok emlékezetes kezde­ményezése, sorra sikerült el­hárítani az akadályokat. Lé­nyegében megegyezés szüle­tett a résztvevőket illetően; nagyjából kialakult a lehetsé­ges napirend; és széles körű elvi egyetértés mutatkozik a multilaterális, sokoldalú elő­készítés szükségességét illető­en. NATO-körök hosszú időn át különböző feltételek tá­masztásával próbálták lefé­kezni a biztató folyamatokat, de a Nyugat-Berlinről kötött négyoldalú egyezmény, majd a két német állam megállapo­dása minden halogatási alap­nak véget vetett. A szocialista országok — köztük hazánk is — változat­lan következetességgel küzde­nek ' Európa biztonságáért. Egyre aktívabbak földrészünk semleges államai, elegendő utalni a finn kezdeményezés­re, a nagyfokú osztrák és svéd érdeklődésre. Több kisebb NATO-ország is pozitívan fog­lalt állást, a francia külügy­miniszter pedig kijelentette, hogy Párizs rövid időn belül lehetségesnek tartja a helsinki nagyköveti klub tanácskozá­sainak megkezdődését. A leg­utóbbi brüsszeli atlanti tanács­kozáson már nem lehetett to­vább érvényben tartani a pi­ros jelzést, de a politikai köz­lekedési lámpa egyelőre csak sárgára váltott. Äz Ígéretes zöld fényt tehát még nem ad­ta meg. Az igazi ok, hogy az Egyesült Államok és néhány szövetségese egyelőre nem kí­vánja az európai biztonság ügyét valóban előmozdítani. Nyíltan nem bonthatnak zász­lót, de. újabb feltételek állítá­sával lnsérleteznek, a többi között a legbonyolultabb le­szerelési kérdésekhez kívánják kapcsolni földrészünk ügyeit. Nem idegen tőlük az időhúzás sem, az elnökválasztási kam­pányra hivatkozva 1973-ra akarják áttolni még az elő­készületi munkák megkezdését is. Ez a helyzet indokolja, hogy — az állami szintű erőfeszí­tésekkel párhuzamosan — fo­A Magyar Nemzeti Bank elnökének tájékoztatója a hitelpolitika kérdéseiről Dr. László Andor államtit­kár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kedden a hitelpolitika kérdéseiről tájékoztatta az új­ságírókat. ­László Andor elmondotta, hogy a hitelpolitikai irányelve­ket alapvetően nem módosí­totta a kormány, hanem olyan intézkedéseket hozott, ame­lyek lehetővé teszik , az elvek következetesebb érvényesülé­sét. Az egyik fő cél, hogy mindenekelőtt a folyamatban lévő beruházások gyors befe­jezését segítsék hitelekkel, s csak olyan vállalatok, szövet­kezetek kaphassanak hitelt, amelyeknél a gazdaságos fel- használásnak megvannak a feltételei. A Magyar Nemzeti Bank az idén- összességében a tavalyinak megfelelő összegű, vagyis mintegy 10 és félmiíli- árd forint hitelt folyósít. Mi­vel az igények ennél lényege­sen nagyobbak, ezt az össze­get elsősorban a megkezdett beruházások befejezésére kon­centrálják. Az anyagi erők koncentrálása érdekében 1972. június 30-ig csak meghatáro­zott célokra engedélyeznek új beruházási hiteléket. Ilyen hitelt nyújtanak a többi kö­zött az úgynevezett konvertál­ható export-árualapokat növe­lő kapacitások fejlesztésére, az építőipar anyagellátá­sát szolgáló nélkülözhe­tetlen beruházásokra, az építőipar termelőképességének bővítésére, a lakosság számára nyújtott szolgáltatásokkal kap­csolatos fejlesztésekre, a mező- gazdaság tavaszi és nyári mun­káihoz nélkülözhetetlen gépek beszerzésére, élelmiszerfeldol- gózó létesítményekre. Beruházási hitelt, vagy for­góalap-megelőzési hitelt csak az a vállalat kaphat, amely sa- ját fejlesztési alapjából leg­alább 30 százalékos arányban hozzájárul a fejlesztéshez. A mezőgazdasági üzemeknek nyújtott hitelekről szólva el­mondta, hogy elsősorban a szarvasmarha- és sertéste­nyésztéssel, a korszerű tárolók építésével, az élelmiszerfeldol­gozással kapcsolatos beruházá­sokat támogatja a bank, elő­térbe helyezve a beruházás jö­vedelmezőségét. Ez évben az egyik legfontosabb feladat a már épülő szakosított tehené­szeti és sertéshizlaló-telepek befejezése. Ezért a bank min­den más mezőgazdasági beru­kozott tömegmozgósítás tör­ténjék az európai biztonság érdekében. Belga közéleti sze­mélyiségek kezdeményezésére már több találkozó jött létre, s kedvező visszhangra talált a ) brüsszeli gondolat, hogy tart­sák meg az európai népek képviselőinek találkozóját. Sok országban az elmúlt hónapok­ban reprezentatív bizottságok alakultak e kezdeményezés megvalósításának elősegítésére. Hazánkban is létrejött az eu­rópai béke és együttműködés magyar nemzeti bizottsága, amely társadalmunk legkülön­bözőbb rétegeinek véleményét tolmácsolta, amikor néhány napja a Parlamentben tartott ülésén ugyancsak sürgetőleg lépett fel az európai kibonta­kozásért. Brüsszelben is ott vannak most a magyar kül­döttek, hogy 27 európai ország társadalmának delegátusaival együtt, új lendületet adjanak a, békés együttműködés ügyé­nek. A NATO Brüsszelben csak a sárga fényjelzésig jutott el. Európa legkülönbözőbb orszá­gainak képviselői most jogo­san követelik Brüsszelben, hogy nyíljon végre zöld út az összeurópai konferencia előtt. R. E. házast megelőzően ezeknek az építkezéseknek a befejezésére folyósít hitelt. Az előző években jelentősen, növekedett a mezőgazdasági nagyüzemek állóeszköz-állo­mánya, állatférőhelyek, táro­lók, stb. — épültek. Ez évben különösen fontos, hogy ne újabb építési beruházásokat kezdjenek, hanem a meglévő létesítmények kihasználásához szükséges forgóeszközökről — tenyészállatokról, takarmány­ról stb. — gondoskodjanak. A hitelekről is ennek szellemé­ben döntenek. Ezután arról szólt, hogy ■ a reform első három évében külkereskedelmi mérlegünket az export rendkívül dinamikus növekedése jellemezte. 1971- ben — tovább javuló gazda­ságosság mellett — nemcsak az előző évben elért export- szintet tartottuk, hanem 8—9 százalékkal növeltük is. A Magyar Nemzeti Bank 1971-ben is folytatta azt a po­litikáját, hogy közép- és hosz- szú lejáratú külföldi hitelek felvételével egészíti ki a bel­földi pénzügyi forrásokat, ez- zel is elősegítve a leghatéko­nyabb fejlesztési programok gyorsabb megvalósítását. Ez­zel kapcsolatban László Andor utalt a nemzetközi gazdasági együttműködési banktól kapott középlejáratú hitelekre, a nemzetközi beruházási bank­ban jóváhagyott hosszú lejá­ratú hitelekre, a londoni tőke­piacon az elmúlt évben első ízben kibocsátott hosszú le­járatú kötvény kölcsön re és a december elején dollárban fel­vett nagyobb összegű közép- lejáratú pénzkölcsön ok re. Mindent egybevetve fizetési mérlegünk 1971-ben — az elő­ző évinél nagyobb külkereske­delmi deficit ellenére — a forgalom nagyságához viszo­nyítva jelentéktelen hiánnyal zárult. László Andor kitért a tőkés- országokban végrehajtott ár­folyamváltozások kérdéseire is. A májustól decemberig tapasz­talt valutáris bizonytalanság időszakában népgazdaságunk devizális érdekeinek védelmé­ben átmeneti árfolyamintézke­déseket hoztak a magyar pénz­ügyi szervek. Most a már hosz- szú ideje túlértékelt USA- dollár leértékelése és több más nyugati valuta felértékelése nyomán hazánkban is azonos mértékben módosították a nyugati valuták forintárfolya­mát. így a forint változatlan aranytartalmának figyelembe vételével 1971. december 23-tól nem a kereskedelmi fizetések­nél (az idegenforgalomban, a nemzetközi személyszállítás­ban. stb.) 30 forintról 27,63 fo­rintra csökkentették a dollár pótlékolt középárfolyamát. A dinár árfolyama 2 forintról 1,60 forintra csökkent, míg például a nyugatnémet márka árfolyama 8,20 forintról 8,57, az osztrák shillingé 1,15-ről 1,18, a svájci franké 6,86-ról 7,19 forintra emelkedett. Ha­sonló intézkedések történtek 1972. január 1-től a külkeres­kedelmi elszámolásokban js. A Nemzeti Bank egyébként a múlt év folyamán különös gondot fordított a nemzetközi elszámolásokban érdekelt vál­lalatok pénzügyi biztonságára. A tőkés valutaválságból adódó veszélyekre felhívták a válla­latok figyelmét, javasolva a legcélszerűbb pénzügyi meg­oldásokat. Ily módon mini­málisra csökkenthették a kül­földi árfolyamváltozásból adó­dó kockázatokat. Ennek tulaj­donítható, hogy a valuta- átértékelések a magyar válla­latok túlnyomó részénél nem idéztek elő kedvezőtlen hatá­sokat. (MTI) i /

Next

/
Oldalképek
Tartalom