Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

% i. Ot év alatt megkétszereződik a műanyag-felhasználás A műanyag hetvenéves léte­zése óta világszerte az utóbbi évtizedben fejlődött a legszá­mottevőbben. Hazai viszonylat­ban a negyedik ötéves terv időszaka jelenti az eddigi leg­nagyobb előreugrást: a termelt mennyiség megkétszereződik és a tudományos prognózis szerint 19C0—85 között lesz az az idő­szak, amikor a felhasznált mennyiség az összes fémes szerkezeti anyagokat meg fog­ja haladni. Dr. Hardy Gyula tanszék- vezető egyetemi tanár a Buda­pesti Műszaki Egyetemen a Magyar Távirati Iroda munka­társának elmondotta, hogy a műanyag- és gumiipari tanszé­ken jelenleg többirányú kuta­tás folyik — az országos kuta­tási terv keretében — a mű­anyagok feldolgozásával és al­kalmazásával összefüggésben. Hangsúlyozta: a tanszéknek a gyártók és a felhasználók irá­nyában egyaránt fontos felada­tai vannak: ráirányítani az al­kalmazók figyelmét a meglévő műanyagokra, megszerettetni velük, de ugyanakkor meg­tanítani őket helyes használa­tukra is. — Egyik legismertebb mű­anyagunk a polietilén. Gyakor­lati alkalmazása jól kiállta a próbát, és ma már a legkülön­bözőbb területeken használják fel élelmiszerek csomagolására, továbbá csővezetőként, nagy- feszültségű kábelek szigetelésé­re, és belőle készítik a külön­féle folyékony anyagok tárolá­sára alkalmas tartályokat is. Ebből az anyagból a Tiszavidé- ki Vegyikombinát évente je­lenleg 24 ezer tonnát gyárt, 1975-ben azonban már több mint százezret. A professzor elmondotta még, hogy a gázfűtésre való áttérés is komoly problémákat vet fel, amelyek megoldásán szin­tén tanszéke kísérletezik. A felhasznált gáz nagy része ugyanis vízzé ég el, a kémé­nyek átáznak, belső vakola­tuk lehull, s az átszivárgó víz­től a lakás falain foltok kép­ződnek. Több év óta tartó ku­tatómunkával próbálunk olyan műanyagtartalmú vakolatot ki­dolgozni, amely ellenáll a gáz égési termékeinek és megaka­dályozza az említett károso­dást. — A tanszék ezenkívül — szocialista szerződésben a Vil­lamosszigetelő és Műanyag­gyárral — egy nagyon korsze­rű fékanyagot dolgozott ki; minősége teljesen azonos, sőt több szempontból jobb a ha­sonló nyugati anyagokénál. Ugyancsak e szerződés kereté­ben dolgoztuk ki a nyomtatott áramkörök előállítására szol­gáló úgynevezett folirozott le­mezek gyártási technológiáját is. és üzemesítettük a nagv elektromos szi^etelőképességű műgyanták előállítását. — A mezőgazdaságban rend­kívül nagy változást hoz a műanyagok alkalmazása, kezd­ve a talajtakarástól a mező- gazdasági épületekig, a mű­anyagfóliából készült hajtató melegházak rendszeréig Ezen a téren eddig világvi­szonylatban is komoly eredmé­nyeket értünk el, es a hazai müanyagkutatók megbecsülésé', látjuk abban, hogy az idei nyáron a műanyagok mezőgaz­dasági alkalmazásával foglal­kozó világkongresszust Buda­pesten rendezik meg — A műanyagok világszerte tapasztalható rohamos elterje­dése ellenére nálunk sajnos nagy elmaradás tapasztalható: hazánkban az egy főre jutó műanyagfogyasztás csak 14—15 kiló — ami még szocialista re­lációban is nagyon kevés —, a fejlett tőkés országokban vi­szont már a 60 kilóhoz köze­lít. A cél az, hogy mihama­rább elé-üík az egy főre számí­tott legf'1"Kb 28—30 kilós át­lagot. (MTI). Megjelent az országos árvíz- és belvízvédekezés! szabályzat Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének rendelkezésére ki­adták az országos árvíz- és bslvízvédekezési szabályzatot. Az új szabályzat legfontosabb vonása, hogy a szervezettség fokozásával növeli a védekezés erőinek azt az időelőnyét, ame­lyet a veszély bekövetkezésé­ig a bajok elhárítására, meg­előzésére fordíthatnak. A sza­bályzat öt fejezetben tárgyal­ja és határozza meg az eddi­ginél sokkal részletesebben, szélesebb körben a védekezés irányításának, a felkészülés­nek, a védelem ellátásának, a védekezés megszűnését követő időszaknak, és a saját szerve­zettel védekező városoknak a feladatait. Fontos vonatkozása a sza­bályzatnak, hogy növelte a vé­dekezési készültség fokozatai­nak számát. A figyelőszolgála­ÜMT tot jelentő elsőfokú készült­ség. majd a védekezés meg­kezdését elrendelő másodfokú és a fokozott védekezési fel­adatokra utaló harmadfokú készültség után új kategória a rendkívüli készültség. A ve­szélyeztetett területeken akkor kerülhet sor a rendkívüli ár- védekezés; készültségre, ami­kor az áradás a harmadfokú készültségre mértékadó víz­szintet is meghaladta, és még további áradás várható, vagy ha az előrejelzések szerint olyan rendkívüli árvízveszély bekövetkeztével lehet számol­ni, amelynek elhárítása a víz­ügyi szervezet anyagi és mű­szaki erőit, felkészültségét meghaladja, tehát országos összefogásra, segítségre van szükség. A hazai vízügyi szervezet fontos célja, hogy nemcsak a folyók felső szakaszain észlelt vízszintemelkedések, hanem már lehetőleg a vízgyűjtő te­rületre hullott csapadék alap­ján vonhassanak le következ­tetéseket, megállapításokat a várható veszélyes helyzetek he­lyére, mértékére, időpontjára. Az országos szabályzattal egyidőben kiadták az árvíz- és belvízvédelmi kormánybiztosi törzs szervezet; és működési szabályzatát is. A védekezés egységének érdekében a víz­ügyi igazgatóságok is a kor­mánybiztosi törzsnek megfele­lően alakítják ki saját védeke­zési törzsüket. (MTI) Jár-e több? Újabb fajta népbetegség van terjedőben Magyarországon : a telhetetlenség. Semmiből sincs elég. semmi nem elég. Nem véletlen, hogy az ország veze­tőinek olyan határozottan köz­be kellett lépnie a mértékte­len beruházásoknál is, főleg azért, mert egyes vállalatok, gazdásági egységek tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarójuk ért, s ennek nem­egyszer az volt az oka, hogy egymást igyekeztek túllicitál­ni. S ami érvényes népgazda­sági szinten, ugyanúgy érvé­nyes kisebb csoportoknál, csa­ládoknál, s egyes embereknél is. A kettő egymásra hatással van: rossz hatással. Telhetet­lenek vagyunk. Nemegyszer találkozni családokkal, akik annyira be vannak táblázva OTP-kölcsönökkel, hogy a megmaradó összegből szinte képtelenek megélni. Sokszor nem szükségből teszik ezt. Nem elég, ami van — több vagy kevesebb — még több és több kell. s ahelyett, hogy akár kulturálódásra fordítanának többet, vagy szüleiket, kevésbé ió anyagi körülmények között élő rokonaikat segítenék, köl­tekeznek és költekeznek. Eb­be persze senkinek sincs bele­szólása. legfeljebb annyit te­het, hogy levonja a konzek­venciát, vagy nem szól sem­mit, vagy azt mondja: kinek mi köze van hozzá. Úgy tű­nik. ez utóbbiak vannak leg­többen. ‘ A telhetetlen igények kielé­gítéséhez ügyesség és pénz kell. S az ügyeskedő pénz­szerzésnek nem csupán tör­vénytelen útja van. Nemrégi­ben az amúgy sem alacsony keresetű idősebb tisztviselő ki­tüntetéseire. okleveleire hivat­kozva kért magasabb fizetést főnökeitől, mondván: nyugdíj előtt áll nem mindegy, hogy az utolsó éveiben mennyi a keresete. Kérését a következő­képpen indokolta: Egész éle­temet a munkámra áldoztam. Letettem a magam kenyerét a rép asztalára. Kiváló dolgozó, törzsvárdatag vagyok, akkor is a vállalatnál dolgoztam, ami­kor a süllyedő hajóról minden­ki elmenekült. Miért nem ér­demiem én meg a magasabb anyagi megbecsülést? A válla­lat vezetői nem adták meg a fizetésemelést — nagyon he­lyesen. Annál is inkább, mert ennek p.z embernek a fizetésé­nél korát, szaktudását, munká­ját már amúgy is figyelembe vették. Érdem-e az, hogy valaki kiváló do! gozó. törzsgárdatag, hogy számtalan kitüntetést mondhat magáénak? Érdem. Csak mintha néha az erkölcsi elismerésnek nem lenne, elég a súlya, legalábbis nem tulaj­donítanak neki akkora jelen­tőséget, mint ami megilletné, sem azok, akik kapják, sem azok, akik adják. Marad hát a lehetőség: a kitüntetésre hi­vatkozva anyagi előnyöket le­het kicsikarni. Ezt azonban a tárasdalmi igazságérzet nem ismeri el. Dehát nem köteles­sége-e valakinek, ha dolgozik, jól dolgozni? Jár-e azért több? Mert valaki jól elvégzi a mun­káját, azt a feladatkört, amiért kapja a fizetését. Persze a vi­szonyítási alap mindig az, hogy a gyengébb munkaerő is majd­nem annyit kap, hát miért ne kaphatna többet a megbízha­tó, a jobb? De legtöbbször még ez sem. Olykor elvakult- ságukban pénz utáni sóvárgá­sukban se istent, sem embert nem néznek, csak kérnek, sza­kadatlanul kérnek, akár meg­érdemlik, akár nem. S ha nem megy, továbbállnak. Ismerek jó szakmunkást, aki egy év alatt háromszor akart elmenni a munkahelyéről, s ugyan­annyiszor kapott órabéreme­lést. Alkalmanként egy forin­tot, s vele együtt kénytelenek voltak a munkatársak fizetését is emelni, ha nem akartak az üzemen belül feszültséget te­remteni. Meddig lehet a tel­hetetlen igényeket kielégíteni? Ment nincs mese. ha szükség van a jó munkaerőre, előbb- utóbb még a szigorú, határo­zott vezetés is kénytelen en­gedni. Fizetéscsökkentésről nem hallani. Fizetésemelésről, fizetésemelés iránti kérelem­ről. harcról, sokszor talpnya­lásról igen. De maradjunk a kitüntetést lobogtatóknál. Azoknál, akik örökké a saját vállukat vere­getik. Mindig felvetődik ben­nem a kérdés, mikor az érde­meiket sorolják — hogy részt vettek a termelőszövetkezetek megszervezésében, hogy annak idején ők, később ők, most megint ők mit tettek vala­milyen ügy érdekében — még­is mit gondolnak? Ugyan­akkor mások a babérjaikon ültek? Hogy ugyanakkor a bányász, a tisztviselő, a föld­műves, az esztergályos nem tett-e a nemzet asztalára? Sokszor bizony kevesebb szó­val, de annál nagyobb akarat­tal, szerényen, és kötelesség- tudón. Aki valami módon egy­szer kiérdemelte az erkölcsi elismerést, azzal együtt leg­többször anyagi elismerésben is részesült. De egy rókáról két bőrt lehúzni nem lehet. A dolog persze kétoldalú. Le­het kérni, de nem mindig le­het kapni. Némelyik vezető szinte megkönnyezi az ügye­sen tálalt kiselőadást, s ad. Jól ad-e? Jókor és jónak ad-e? Tévedés ne essék: a kitünte­tés tisztesség, a kitüntetésnek ilyen módon való felhasználá­sa: becstelen ügyeskedés. Telhetetlenek vagyunk. A lehető leggyorsabban elfelej­tettük, hogy nem járunk ki-, fordított ruhákban, nem fejel- tetjük a cipőnket és nem tete­tünk rá flekket, hogy sok cuk­rot és citromot teszünk a teánkba és még lehetne so­rolni sok mindent. Kár pedig, hogy olykor-olykor ez nem jut eszünkbe. D. V. M. A harmadik emeletet szerelik Szekszárdon a Kinizsi ut­cában épülő 9 emeletes lakóházon. Foto: Gottvald A IV. ötéves terv végére kétszeresére nő az alumínium késztermék A negyedik ötéves terv vé­gére csaknem kétszer annyi alumíniumot dolgoznak fel késztermékké, mint az elmúlt esztendőben. A termelés meny- nyiségi növekedésével egyidő- ben tovább bővül a felhaszná­lás köre is, s újabb területe­ken alkalmazzák a;z értékes fehér fémet. A felhasználás új helyeit, módjait az alumínium­alkalmazástechnikai központ kutatja, vizsgálja. 1971. legnagyobb eredményé­nek tartják, hogy már a gya­korlatban is beváltak az alu­mínium panelek, amelyek tra- pézhullámlemezből és mű­anyaghabból készültek. Első lépésként hűtőházakat, újsze­rű átmeaeti törpe hűtőtároló­kat építettek belőle. Ebben az évben kezdik meg azokat a kísérleteket, amelyek a jövő­ben több ezer lakás építésének alapjai lehetnek. A trapéz hullámlemezek kü­lönben a hazai építőipar nagy lehetőségei. Gyártásukat az el­múlt hónapban kezdték meg a Magyar Alumíniumipari Tröszt alumíniumszerkezeti üzemé­ben. Tízezer tonna év; kapa­citású gépet állító Itak be, amelynek terméke a panelek mellett kiválóan alkalmas há­zak burkolására, tetőfedésre is. Az új „építőanyag” fel­használható vikendházak épí­téséhez is. A tervek szerint ebben az évben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság finanszí­rozásával 21 új prototípust gyártanak alumíniumból kü­lönböző felhasználási terüle­tekre. Ezek közül a szállítást korszerűsítik majd a különbö­ző méretű konténerek, ame­lyek többek között ércek és szenek szállítására is alkal­masak. Érdekességnek számí­tanak az alumínium boroshor­dók, amelyekben az eddigi ta­pasztalatok szerint nemcsak szállítható, hanem tárolható is a bor. Újfajta öntözőberende­zések létesítésére is alkalmas­nak találták a könnyű fémet. A Kertészeti Kutatóintézet és a Szőlészeti, Borászati Kuta­tóintézet tanácsadásával eb­ben az évben többféle öntöző- berendezést készítenek. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom