Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

Megzabolázott hegyi folyók 'A Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságainak hegyi folyóin széles körű villamosenergeti­kai program bontakozik ki. Szakemberek számításai sze­rint Tádzsikisztán, Kirgizia és Üzbegisztán folyóin évente 240 milliárd kilowattóra ener­gia állítható elő. Tádzsikisz­tánban, a Vahs folyón már épül Közép-Ázsia legnagyobb vízierőműve, amelynek terve­zett teljesítménye 2 700 000 kilowatt. A világon most épül először hasonló létesítmény szeizmikusán aktív zónában. A Nurekszki vízierőmű először 1972-ben ad áramot. A Vahson összesen 7 vízierőművet építe­nek. Kírgiziában, a Narin fo­lyón 20 erőműből álló vízlép­cső épül; egyikük, a Toktogu- li, a most folyó ötéves terv­időszakban kezdi meg az üze­melést. Harc a „zajmérgezés“ ellen A zaj, a XX. századnak ez az átka, különösen a nagy ipari üzeiilek dolgozóit érinti súlyosan. A túl zajos környe­zetben való hosszabb tartóz­kodás a teljesítőképesség csök­kenéséhez, balesetekhez, hal­lási zavarokhoz, idegbántal- mTikhoz és más betegséghez, valóságos „zajmérgezéshez” vezet. A zaj elleni küzdelem fontosságát bizonyítja a lárma következtében megbetegedett emberek nagy száma, amely például Lengyelországban az összes dolgozók 18 százalékát éri el. Egyes iparágakban — köztük a textiliparban — ez az arány még magasabb (72 százalék), a vas- és acélipar­ban 50 százalék. Nem véletlen tehát, hogy a lárma által elő­idézett hallási és egyéb za­varok a foglalkozási betegsé­gek között a 'szilikózis és a mérgezések után a harmadik helyet foglalják el. A Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsa most hatá­rozatot dolgozott ki a munka­helyek zajtalanítására. Esze­rint kötelezik az érdekelt üze­meket, intézeteket és szakmá­kat, hogy tegyenek meg min­dent a hang- és rezgésártal­mak csökkentésére, javasol­ja a megfelelő berendezések azonnali beszerelését. Az in­tézkedések megtartását a mi­nisztériumok ellenőrzik. A katonai helyzet — 1971 legvégén Indokína földjére amerikai bombák hullanak, (bár a nem­zetközi közvélemény tiltako­zása kikényszerítette a VDK bombázásának megszünteté­sét), a közel-keleten felhúz­ták a fegyverek kakasát, a Hindosztáni-félszigeten még nem hijlt ki a tankok motor­ja. Afrika déli részén géppisz­tolyok sorozatai kattognak, így ért véget az 1971-es év. És bár az elevenen láng­gal égő, a parázzsal izzó és az épp hogy elfojtott háborús tűzfészkek ezer kilométerekre vannak egymástól, van vala­mi közös, ami összeköti őket. Mindezeken a területeken a szabadságért, az elnyomatás és az imperializmus ellen küzde­nek a népek. INDOKÍNA. Az interven­ciósok a félsziget minden or­szágára kiterjesztették a há­borút, de ezzel semmiféle előnyre nem tudtak szert ten­ni. Ellenkezőleg, kiszélesedett a hódítók és szekértolóik elle­ni harc frontja, Indokína né­pei egyesítették erőfeszítései­RChandler novellájából rajzolta Schubert Péter két a közös ellenséggel vívott küzdelemben. Folytatódott az amerikai szárazföldi haderő korlátozott kivonása Dél-Vietnamból, ami korántsem a háború felszámo­lására, hanem csupán arra mutat, hogy az Egyesült Álla­mok megváltozott formák kö­zött vesz részt ebben a hábo­rúban. Az új amerikai straté­gia lényege az agressziós erők „újabb kiegyensúlyozása”, a pusztító légiháború kiterjesz­tése. A közvetlen katonai ak­ciók terhét a saígoni rezsim csapataira hárították át, de mind a légierő és a haditen­gerészet, mind pedig a had­mozdulatok tervezése és irá­nyítása az amerikai parancs­nokság kezében marad. A zsoldoshadsereg már több mint egymillió-egyszazezer főt számlál, a rendőrséggel együtt pedig létszáma több, mint a 17 milliós lakosság tíz százaléka. Ez a felduzzasztott haderő gyengeségről tanúskodik, hi­szen a hadseregben minden­féle felfogású és életkorú em­bert bekényszeritenek. Ilyen vegyes összetételű haderő kéz­bentartására az egyetlen mód, ha lélekzetnyi időt sem hagy­nak számára. Az amerikai— saígoni parancsnokság ezért — ha teheti — egyik büntetőak­ciót a másik után indítja a hazafias erők ellen. Ezek so­rán különösen gyakran tör­nek be a szomszédos Laoszba és Kambodzsába. Ám a külső kalandorakciók sem hoztak sikert a hódítók­nak. Az amerikai—saigoni ha­dak 1971. folyamán két ízben is igen súlyos vereséget szen­vedtek Kambodzsában és La- oszban, és az év utolsó hetei­ben ez megismétlődött. Ezek eredményeként Kambodzsa te­rületének több mint a fele fel­szabadult a hódítók uralma alól és jelentősen megnöve­kedtek a felszabadított terüle­tek Laoszban is. Dél-Vietnam felszabadított körzeteivel együtt ezek a szabad területek folyamatos sávot alkotnak és egységes hátországul szolgál­nak valamennyi indokínai nép testvéri hazafias erő egyesített akciója számára. A krónikus balsikerek miatt idegessé vált intervenciósok fokozzák légierejük akcióit, különösen a VDK ellen. Csu­pán 1971-ben több mint há­romszázezer tonna bombát ve­tettek rá. Az egész háború alatt, az amerikai légierő ösz- szesen hatmillió tonnánál is több bombát dobott le. Ehhez még hozzá kell számítani a gránátok és aknák millió tonnáit és a több ezer tonná­nyi mérgező anyagot. De a légiháború eszkaláció­ja sem hozott sikert az inter­venciósoknak. Indokína népeinek hazafias erői, amelyek nagy győzel­mekkel zárták az 1971-es évet. azzal a jogos meggyőződéssel néznek az új év elé, hogy kö­zel a végső győzelem. KÖZEL-KELET. Szemmel- láthatólag a „sem béke, sem háború” állapota felel meg leg­inkább az izraeli agresszorok- nak. Hiszen a béke elenged­hetetlen feltétele a megszállt területek visszaadása, és ezzel a hódítók nem értenek egyet. Ahelyett, hogy az ésszerű po­litikai rendezés útjára lépné­nek, Tel-Avivban továbbra is a katonai erőre támaszkod­nak. Makacsul arra töreksze­nek, hogy további amerikai fegyverekhez jussanak, fől^s pedig hogy megkaplak azokat a Phantom géneket, nmelvek révén még inkább növelhetnék amúgy is mértéktelenül fel- duzzasztott fegyverzetüket 1970-ben az izraeli katonai kiadások elérték a hatmilliárd izraeli fontot 1971-beq, pedig vilószínűleg meghaladják a hét és fél milliárdot, ami a bruttó nemzeti termék 33 szá­zalékával egyenlő. Az utóbbi két évben az Izraelnek nyúj­tott amerikai katonai segély hivatalos adatok szerint 500 millió dollárra rúgott. Ha­sonló összegekkel számolnak a következő évben is. Magánfor­rásokból ezen felül 800 millió dollár folyt be Izraelbe 1969 és 1970 folyamán. És ebben a számban még távolról sincs benne mindaz, ami különböző egyéb csatornákon keresztül érkezett. Tel-Aviv provokációs állás­pontját, amely állandó feszült­séget idéz elő és a veszedel­mes konfliktus kiújulásával és kiterjedésével fenyeget, a vi­lág közvéleménye egyre éle­sebben elítéli. Fokozódik az agresszor erkölcsi-politikai el­szigetelődése. A haladó embe­riség rokonszenve az elrabolt területeik visszaszerzésére és a viszály politikai rendezésé­re törekvő arab népeké. HINDUSZTÁN. A pakisz­táni haderő két hét alatt el­szenvedett gyors veresége be­bizonyította, a Washington- Peking kettős által az iszlá- mabádi katonai rendszernek nyújtott támogatás mit sem számított akkor, amikor Ke- let-Bengália sokmilliós népa szilárdan elhatározta, hogy sa­ját kezébe veszi sorsát A pakisztáni katonai dikta­túra amerikai támogatói ez­úttal ismét bemutatták, mit érnek a demoloácia iránti ra­gaszkodásukról szóló kijelen­téseik. Ami pekingi partnerei­ket illeti, azok az egész világ előtt leleplezték álforradalmi frázisaikat, amikor nagyha­talmi sovinisztá érdekeik alá rendelték Kelet-Bengália 75 milliós népének felszabadító mozgalmát. A Szovjetunió és a szocia­lista közösség más országai az elmúlt év folyamán — eleget téve internacionalista köteles­ségüknek — változatlanul minden támogatást megadtak a szabadságért és demokráciá­ért harcoló népeknek. Ezek a népek saját tapasztalatuk alap­ján újra és újra meggyőződ­hettek arról, ki az őszinte és önzetlen barát és ki a nyílt — vagy a „jóakarónak” álcá­zott — ellenség. Az eltelt esztendő azt is megmutatta, hogy a béke ak­tív védelme szovjet program­jának hatására a nemzetközi életben az erők további át­csoportosulása megy végbe a nemzetközi problémák békés úton való konstruktív megol­dása javára. A békés egymás mellet élés eszméje, az a gondolat, hogy bármilyen nézeteltérést tár­gyalások útján kell kiküszö­bölni, valóban leküzdhetetlen vonzerőre tesz szert és min­den nép támogatását élvezi. E változások fényében az erőpolitika, a katonai kalan­dok politikája egyre kilátás- talanabbá válik és további ku­darcokon kívül semmi egye­bet nem hozhat híveinek. SZVJATOSZLAV KOZLOV az APN katonai hírmagyarázója Népújság 4 1872. január &,

Next

/
Oldalképek
Tartalom