Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
Megzabolázott hegyi folyók 'A Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságainak hegyi folyóin széles körű villamosenergetikai program bontakozik ki. Szakemberek számításai szerint Tádzsikisztán, Kirgizia és Üzbegisztán folyóin évente 240 milliárd kilowattóra energia állítható elő. Tádzsikisztánban, a Vahs folyón már épül Közép-Ázsia legnagyobb vízierőműve, amelynek tervezett teljesítménye 2 700 000 kilowatt. A világon most épül először hasonló létesítmény szeizmikusán aktív zónában. A Nurekszki vízierőmű először 1972-ben ad áramot. A Vahson összesen 7 vízierőművet építenek. Kírgiziában, a Narin folyón 20 erőműből álló vízlépcső épül; egyikük, a Toktogu- li, a most folyó ötéves tervidőszakban kezdi meg az üzemelést. Harc a „zajmérgezés“ ellen A zaj, a XX. századnak ez az átka, különösen a nagy ipari üzeiilek dolgozóit érinti súlyosan. A túl zajos környezetben való hosszabb tartózkodás a teljesítőképesség csökkenéséhez, balesetekhez, hallási zavarokhoz, idegbántal- mTikhoz és más betegséghez, valóságos „zajmérgezéshez” vezet. A zaj elleni küzdelem fontosságát bizonyítja a lárma következtében megbetegedett emberek nagy száma, amely például Lengyelországban az összes dolgozók 18 százalékát éri el. Egyes iparágakban — köztük a textiliparban — ez az arány még magasabb (72 százalék), a vas- és acéliparban 50 százalék. Nem véletlen tehát, hogy a lárma által előidézett hallási és egyéb zavarok a foglalkozási betegségek között a 'szilikózis és a mérgezések után a harmadik helyet foglalják el. A Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsa most határozatot dolgozott ki a munkahelyek zajtalanítására. Eszerint kötelezik az érdekelt üzemeket, intézeteket és szakmákat, hogy tegyenek meg mindent a hang- és rezgésártalmak csökkentésére, javasolja a megfelelő berendezések azonnali beszerelését. Az intézkedések megtartását a minisztériumok ellenőrzik. A katonai helyzet — 1971 legvégén Indokína földjére amerikai bombák hullanak, (bár a nemzetközi közvélemény tiltakozása kikényszerítette a VDK bombázásának megszüntetését), a közel-keleten felhúzták a fegyverek kakasát, a Hindosztáni-félszigeten még nem hijlt ki a tankok motorja. Afrika déli részén géppisztolyok sorozatai kattognak, így ért véget az 1971-es év. És bár az elevenen lánggal égő, a parázzsal izzó és az épp hogy elfojtott háborús tűzfészkek ezer kilométerekre vannak egymástól, van valami közös, ami összeköti őket. Mindezeken a területeken a szabadságért, az elnyomatás és az imperializmus ellen küzdenek a népek. INDOKÍNA. Az intervenciósok a félsziget minden országára kiterjesztették a háborút, de ezzel semmiféle előnyre nem tudtak szert tenni. Ellenkezőleg, kiszélesedett a hódítók és szekértolóik elleni harc frontja, Indokína népei egyesítették erőfeszítéseiRChandler novellájából rajzolta Schubert Péter két a közös ellenséggel vívott küzdelemben. Folytatódott az amerikai szárazföldi haderő korlátozott kivonása Dél-Vietnamból, ami korántsem a háború felszámolására, hanem csupán arra mutat, hogy az Egyesült Államok megváltozott formák között vesz részt ebben a háborúban. Az új amerikai stratégia lényege az agressziós erők „újabb kiegyensúlyozása”, a pusztító légiháború kiterjesztése. A közvetlen katonai akciók terhét a saígoni rezsim csapataira hárították át, de mind a légierő és a haditengerészet, mind pedig a hadmozdulatok tervezése és irányítása az amerikai parancsnokság kezében marad. A zsoldoshadsereg már több mint egymillió-egyszazezer főt számlál, a rendőrséggel együtt pedig létszáma több, mint a 17 milliós lakosság tíz százaléka. Ez a felduzzasztott haderő gyengeségről tanúskodik, hiszen a hadseregben mindenféle felfogású és életkorú embert bekényszeritenek. Ilyen vegyes összetételű haderő kézbentartására az egyetlen mód, ha lélekzetnyi időt sem hagynak számára. Az amerikai— saígoni parancsnokság ezért — ha teheti — egyik büntetőakciót a másik után indítja a hazafias erők ellen. Ezek során különösen gyakran törnek be a szomszédos Laoszba és Kambodzsába. Ám a külső kalandorakciók sem hoztak sikert a hódítóknak. Az amerikai—saigoni hadak 1971. folyamán két ízben is igen súlyos vereséget szenvedtek Kambodzsában és La- oszban, és az év utolsó heteiben ez megismétlődött. Ezek eredményeként Kambodzsa területének több mint a fele felszabadult a hódítók uralma alól és jelentősen megnövekedtek a felszabadított területek Laoszban is. Dél-Vietnam felszabadított körzeteivel együtt ezek a szabad területek folyamatos sávot alkotnak és egységes hátországul szolgálnak valamennyi indokínai nép testvéri hazafias erő egyesített akciója számára. A krónikus balsikerek miatt idegessé vált intervenciósok fokozzák légierejük akcióit, különösen a VDK ellen. Csupán 1971-ben több mint háromszázezer tonna bombát vetettek rá. Az egész háború alatt, az amerikai légierő ösz- szesen hatmillió tonnánál is több bombát dobott le. Ehhez még hozzá kell számítani a gránátok és aknák millió tonnáit és a több ezer tonnányi mérgező anyagot. De a légiháború eszkalációja sem hozott sikert az intervenciósoknak. Indokína népeinek hazafias erői, amelyek nagy győzelmekkel zárták az 1971-es évet. azzal a jogos meggyőződéssel néznek az új év elé, hogy közel a végső győzelem. KÖZEL-KELET. Szemmel- láthatólag a „sem béke, sem háború” állapota felel meg leginkább az izraeli agresszorok- nak. Hiszen a béke elengedhetetlen feltétele a megszállt területek visszaadása, és ezzel a hódítók nem értenek egyet. Ahelyett, hogy az ésszerű politikai rendezés útjára lépnének, Tel-Avivban továbbra is a katonai erőre támaszkodnak. Makacsul arra törekszenek, hogy további amerikai fegyverekhez jussanak, fől^s pedig hogy megkaplak azokat a Phantom géneket, nmelvek révén még inkább növelhetnék amúgy is mértéktelenül fel- duzzasztott fegyverzetüket 1970-ben az izraeli katonai kiadások elérték a hatmilliárd izraeli fontot 1971-beq, pedig vilószínűleg meghaladják a hét és fél milliárdot, ami a bruttó nemzeti termék 33 százalékával egyenlő. Az utóbbi két évben az Izraelnek nyújtott amerikai katonai segély hivatalos adatok szerint 500 millió dollárra rúgott. Hasonló összegekkel számolnak a következő évben is. Magánforrásokból ezen felül 800 millió dollár folyt be Izraelbe 1969 és 1970 folyamán. És ebben a számban még távolról sincs benne mindaz, ami különböző egyéb csatornákon keresztül érkezett. Tel-Aviv provokációs álláspontját, amely állandó feszültséget idéz elő és a veszedelmes konfliktus kiújulásával és kiterjedésével fenyeget, a világ közvéleménye egyre élesebben elítéli. Fokozódik az agresszor erkölcsi-politikai elszigetelődése. A haladó emberiség rokonszenve az elrabolt területeik visszaszerzésére és a viszály politikai rendezésére törekvő arab népeké. HINDUSZTÁN. A pakisztáni haderő két hét alatt elszenvedett gyors veresége bebizonyította, a Washington- Peking kettős által az iszlá- mabádi katonai rendszernek nyújtott támogatás mit sem számított akkor, amikor Ke- let-Bengália sokmilliós népa szilárdan elhatározta, hogy saját kezébe veszi sorsát A pakisztáni katonai diktatúra amerikai támogatói ezúttal ismét bemutatták, mit érnek a demoloácia iránti ragaszkodásukról szóló kijelentéseik. Ami pekingi partnereiket illeti, azok az egész világ előtt leleplezték álforradalmi frázisaikat, amikor nagyhatalmi sovinisztá érdekeik alá rendelték Kelet-Bengália 75 milliós népének felszabadító mozgalmát. A Szovjetunió és a szocialista közösség más országai az elmúlt év folyamán — eleget téve internacionalista kötelességüknek — változatlanul minden támogatást megadtak a szabadságért és demokráciáért harcoló népeknek. Ezek a népek saját tapasztalatuk alapján újra és újra meggyőződhettek arról, ki az őszinte és önzetlen barát és ki a nyílt — vagy a „jóakarónak” álcázott — ellenség. Az eltelt esztendő azt is megmutatta, hogy a béke aktív védelme szovjet programjának hatására a nemzetközi életben az erők további átcsoportosulása megy végbe a nemzetközi problémák békés úton való konstruktív megoldása javára. A békés egymás mellet élés eszméje, az a gondolat, hogy bármilyen nézeteltérést tárgyalások útján kell kiküszöbölni, valóban leküzdhetetlen vonzerőre tesz szert és minden nép támogatását élvezi. E változások fényében az erőpolitika, a katonai kalandok politikája egyre kilátás- talanabbá válik és további kudarcokon kívül semmi egyebet nem hozhat híveinek. SZVJATOSZLAV KOZLOV az APN katonai hírmagyarázója Népújság 4 1872. január &,
