Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

1 t Ahogy « hogyéssd tanácselnök látja •• Önállóság, megnövekedett lehetőségek és gondok Az új tanácstörvény értel­mében széles körű hatáskört; minden addiginál nagyobb ön­állóságot kaptak a helyi taná­csok. A nagyobb községeket nagyközségi rangra emelték, s ezek hatásköre még az átlag­nál is szélesebb körű. Ilyen nagyközség a gyorsan fejlődő Hogy ész is. — Hogyan tudnak éln! as új tanácstörvény adta lehetőségek­kel? A tanács meg tud-e birkóz­ni a megnövekedett önállóság­ból fakadó meglehetősen nagy feladatokkal? •— tettük fel a kérdést Trick Ferenc tanácselnöknek. — Tudni kell, hogy nemcsak önállóságot, kiterebélyesedett hatáskört kaptunk, hanem ahhoz megteremtődtek a sze­mélyi feltételek is. Ezt azért hangsúlyozom, mert az új ta­nácstörvény előkészítésének időszakában sok aggodalom volt a személyi feltételeket il­letően. A községi vezetők gyakran hangoztatták, hogy nincsenek kisegítve, ha csak hatáskört kapnak, azzal ugyanis nem sokra mennek megfelelő hivatali apparátus hiányában. Előbb vált isme­retessé, hogy milyen hatás­körrel bővül majd a községek tevékenységi köre, mint az, hogy milyen formában erősí­tik meg az apparátusokat, s tulajdonképpen ez szülte a kezdeti aggodalmat. Ezen azonban már régen túl va­gyunk, a hatáskörökkel pár­huzamosan a mi ügyintéző ap­parátusunkat is megerősítet­ték. — Mi a változás az apparátus­ban? — Eddig öten voltunk, most tízen vagyunk: elnök, titkár, igazgatási főelőadó, két gaz­dálkodási főelőadó, adóügyi főelőadó, adóügyi előadó, igazgatási előadó, építési fő­előadó és kirendeltségvezető, alti egyben av szabálysértési ügyek intézője is. A mi appa­rátus-változásunk is nagyon jól tükrözi, hogy az új ta­nácstörvénnyel és ennek alap­ján az egész közigazgatási át­szervezéssel oda kerültek a hatáskörök, ahol a feladatok ténylegesen felmerülnek, ahol a konkrét tennivalók jelent­keznek, és oda csoportosítot­ták át a munkaerőt, ahol ar­ra valójában szükség van. — Készletezzük egy kicsit eze­ket az új hatásköröket... — A helyi tanácsok szerepe régebben sok lakossági ügy­ben alig volt több annál, mint hogy elmagyarázhatták, azaz elmagyarázhattuk, hogy hova kell fordulni ebben vagy ab­ban az ügyben. Most ugyan­ezzel az energiával elintézhet­jük az ügyek jelentős részét. Gyorsabbá, gördülékenyebbé vált az egész ügyintézési rend­szerünk. Egy példa: ha egy megszorult helyzetben lévő családnak, öregnek szociális segélyre volt szüksége, az kénytelen volt a járáshoz fo­lyamodni. De a járás, mielőtt döntött volna, megkérdezett bennünket, mert ők nem is­merhették az illető családot; arról végül is mi tudtunk ér­demi információt adni, hogy indokolt-e a segély vagy nem. Kézenfekvő volt e hatáskör leadása is. Vagy nézzük az építési engedélyeket Ez is já­rási hatáskörként szerepelt. Ha valaki építeni akart nem tehetett mást mint beterjesztet­te a kérelmét a járáshoz. Ez aztán végül is megannyi utaz­gatással, levelezgetéssel, idő- veszteséggel járt Most hely­ben található az építési fő­előadó, aki megfelelő — épí­tésztechnikusi — végzettséggel rendelkezik, s egy engedélye­zés, kérelem elintézése, ha a kérelmező beszerezte a meg­felelő okmányokat gyakorlati­lag egész minimális időt igé­nyel, utazgatást, utazási költ­séget és időveszteséget pedig egyáltalában nem. Hőgyészen elég sok új ház épült az el­múlt évtizedben. Elképzelhető, hogy mennyi energiát lehetett volna megtakarítani, ha már korábban idekerül ez a hatás­kör. Elég messze, 30 kilomé­terre vagyunk a járási szék­helytől, tehát 60 kilométer egy oda-vissza utazás, és nem is biztos, hogy egy úttal el lehetett intézni az engedélyt.. — Mivel nem mindenki tudja, hogy milyen hatáskörök kerül­tek a felsőbb szervektől a köz­ségi tanácsokhoz, soroljuk fel Ükét témakörök szerint.,, — Építési, szociális, egész­ségügyi, szabálysértési, ipari, kereskedelmi ügyek. Fejlesz­tési ügyekben már régebbi az önállóságunk. 1972. elejétől hozzánk keriijt az oktatásügy,, és önálló bérgazdálkodást folytathatunk. E témakörökön belül természetesen számos részkérdés van, amiben mi mondjuk ki a döntő szót Mindez azzal jár, hogy növeli a helyi tanács tekintélyé^, s ezen keresztül a tanácsi szer­vezetét, mert hiszen az min­denkinek tetszik, ha nem kell kilincselni, levelezgetni, utaz­gatni egészen egyszerű ügyek­ben, hanem azok helyben, gyorsan, gördülékenyen elin­téződnek. Ezzel párhuzamosan megnövekedtek a gondjaink is; a több hatáskör több gon­dot is jelent, dehát azért va­gyunk. azért választottak ben­nünket. m — Közismert, hogy e falu Tol­na megye egyik leglüktctöbb éle­tű községe, Högvész szemmel láthatóan sokat fejlődött az el­múlt években, most vajon ho­gyan alakulnak a lehetőségei? — Nehéz előre kiszámítani, hogy mi várható és mi nem. Egy tény, a nagyközségi rang­hoz nem kaptunk külön pénzt, és pillanatnyilag úgy látjuk, hogy nem a legkedvezőbbek a fejlesztési lehetőségeink. Több olyan közérdekű feladat je­lentkezik, aminek a megoldá­sa jelenleg kilátástalannak tű­nik. Itt van például a szenny­víz. Törpevízművel már ellát­tuk a falut, de a falu fejlő­dését figyelembe véve mind sürgősebb lenne szennycsator­na építése. Kövezetlenek a mellékutcáink, de más fontos feladatunk is lenne... Úgy lá­tom, mintha ellentmondás ala­kulna ki a közigazgatási ön­állósulásunk és az anyagi le­hetőségeink között. Ez utóbbi egy kicsit elmaradt az igé­nyektől. Igaz. eddig is c«ak ezernyi nehézség leküzdése árán tudtunk mindig minden­ben előrébb lépni, de most mindenképpen kedvezőtlen a helyzetünk. Mindenesetre re­méljük, hogy előbb-utóbb meg tudunk majd birkózni a most jelentkező gazdasági termé­szetű feladatainkkal is — fe­jezte be nyilatkozatát Trick Ferenc tanácselnök. BODA FERENC Az üzem üvegfalánál. Foto: Jantner János Csökkeni a befejezetlen termelőszövetkezeti beruházások száma 350 ezer sertés- és százezer szarvasmarha- férőhely készült el 1971-ben A termelőszövetkezeti beru­házásoknál az elmúlt évben sókat javult a helyzet: egy év alatt' 50 százalékkal csökkent Hatvanöt év az érák birodalmában Népújság 5 1972. január 5. Az idősebbek nemcsak Szek- szárdon, hanem az egész megyé­ben jól ismerik Tóth János órás­mestert. Amikor két évvel ezelőtt, hetvenöt éves korában megláto­gattam, még hallani sem akart arról, hogy nyugdíjba vonul, szor­galmasan javította az órákat. A napokban ismét meglátogattam. Szekszárdon, a Perczel utcában sárgára festett ház a tizenhár­ma?. A bejárat mellett felirat hirdeti, órásmester lakik a ház­ban. Kis műhelye az udvarról nyílik. Amikor beléptem, éppen egy bátaszéki asszony kérését utasította vissza. — Sajnos, ezt a karórát már nem vállalhatom i Januártól nyugdíjba megyek, egyelőre pi­henni szeretnék. —i Tóth bácsi) Tizenöt éve ja­víttatom itt az órákat, még a szomszédok is idejárnak! — pró­bálja jobb belátásra bírni az asszony a mestert, Ű azonban hajthatatlan, — Kicsit elfáradtam — mond­ja Tóth János és a falra kifüg­gesztett iparigazolványát mutat­ja. — 1919. április 10-én keit. „Miután az 1884 évi XVIL te. által előírt kellékekkel Igazolta azt, hogy ezen ipar űzésére jo­gosult, Tóth Jánost bejegyeztük iparlajstromunkba és részére ezen iparigazolványt kiadtuk" •— olvasom az ötvenkét éves doku­mentumon. — Hát azóta dolgozom itt Szekszárdon — mondja, majd megsimítja hófehér haját, és miközben egy Doxa karóra szer­kezetét vizsgálja, szavai nyomán lassan kibontakozik csaknem hét évtizedes életútja. — 1906 októberében lettem tanonc — kezdi a történetet. — Apám először borbélynak adott, de az nem tetszett. — Kőműves akarsz lenni, vagy asztalos? — kérdezte apám, amikor látta, hogy nincs ínyemre a borbélyság. Aranyművesnek szegődtem. Két évig aranyműves, még két évig pedig órás tanonc lettem, itt Szekszárdon a Schultzéknál. Se­gédkoromban megfordultam Ka­posváron, majd Budapesten, utána visszajöttem Szekszárdra és az Eszterbauernál lestem tovább a szakma fortélyait. Elbeszélését két bőgyészi fér­fi érkezése szakította meg. Ki­adta a megjavított órákat, is­merősökről érdeklődött, boldog új évet kívántak egymásnak, majd folytatta. — 1915-ben ka­tonának vonultam be. Bécsbe, majd alsó-Ausztriába kerültem. Ott voltam, őrt álltam Ferenc József temetésén is. Hét ország uralkodóját láttam elvonulni ma­gam előtt. 1917-ben egy évig betegszabadságra hazakerültem Szekszárdra. Itt még nem ismer­tek, de a kaposvári mester, akinél mint segéd dolgoztam, hetente küldte nekem egy fa­ládában az órákat javításra. Jól kerestem. Megnősültem. Megta­nítottam a feleségemet is a munkára, ő is segédkezett. 1919-ben végleg letelepedtem Szekszárdon. Kiváltottam az ipart és azóta Is itt dolgozom. Hu­szonegy tanoncot neveltem éz idő . alatt. Ismeri Szekszárdon Horváth Györgyöt, Korom Bélát, vagy a Németh Mihályt? Ök is tanítványaim. Pécsett Geresdi László dolgozik a szakmában, Tolnán pedig az öcsém folytat­ja a tőlem tamilt mesterséget. Még dolgozik egy tanítványom Budapesten, a MOM-ban is — sorolja kapásból a neveket, sok­ról azonban már ő sem tud. El­tűntek a szakma porondjáról. Tekintetem a falon egy húros ingaórára siklott. — Már csak ez az egy van — mondja. Volt még vagy öt darab, nagy azonban a mi családunk. Adtam a gyerekek­nek, meg az unokáknak is. Már ezt is elígértem az egyiknek, majd elviszi. Szeretik a régisé­geket. Itt pedig akad jócskán. Ez egy Jtézi polírozó — mutatja a fadobozból és a szarvasbőr­tokból Idvgtt szerszámot. — Még apám vette 1908-ban, ezzel a kézi esztergával együtt. — ö'tven évig nem használt szemüveget — súgja a felesé­ge, aki közben kijött a műhely­be. — Napi nyolc órát dolgozik még mostanában is! A csörgő órákat nem szereti, minél kisebb az óra, annál jobban örül, hogy javíthatja. Szerelmese a szakmá­jának! — Tudja, — fordul hozzám — nem hagyom ám abba a mes­terségemet! Csak pihenni akarok, aztán mint nyugdíjas, kiváltom a működési engedélyt. Én már csak az órák között érzem jói magam. ROZSA GYÖRGY a befejezetten beruházások: száma. A közös gazdaságok 1971-ben újabb beruházásokat nemigen indítottak, az anyagi erőket és eszközöket arra for­dították, hogy „tető alá hoz­zák” azokat a beruházásokat, amelyek még 1970-ben. vagy annál is korábban indultak. Az ilyen áthúzódó jellegű be­ruházások értéke 1971. elején még 9 milliárd forintot tett ki, s az elmúlt évben ezek jóré­sze befejeződött. A termelőszövetkezetek vál­lalati beruházásainak összege az elmúlt évben meghaladta a 10 milliárd forintot. Ennek az összegnek legnagyobb részét építőipari munkálatokra fordí­tották, de az 1970. évinél töb­bet költöttek gépvásárlásokra is. Az építőipari kivitelező munkákra a legtöbb esetben a termelőszövetkezetek ház; épí­tőbrigádjai vállalkoztak. Ezek a szervezetek jó munkát vév. geztek, elsősorban azért, mert egy év alatt sokat javult a tsz-ek építőipari közös vállal­kozásainak műszaki ellátottsá­ga. 1971-ben a termelőszövetke­zetekben a számítások szerint mintegy 350 000 sertésférőhely1 készült el. Ezek 80—90 százalé­ka a szakosított telepeken van, tehát ott, ahol a sertéstartás, -hizlalás a legmagasabb szakmai-műszaki színvonalú; Hozzávetőleg 80 szakosított ser­téstelep készült el a közös gaz-í dásásokban, ezek nagyobbik; részét már be is „népesítet-", ték” állatokkal. Százezer férő­helyei bővült a termelőszövet­kezeti szarvaísmarha-istáldók befogadóképessége az elmúlt évi beruházások nyomán. 1971-ben közel száz élelmiszer­feldolgozó létesítményt állítot­tak munkába a termelőszövet­kezetek, és egész sor baromfi-;' és kertészeti telepen kezdték meg a munkát. Bővült a ter­melőszövetkezeti hűtő- és ga- bonatárolótér is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom