Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
I Békentozgafsnunk 1972-ben Sebestyén Nándorné nyilatkozata 1 Kicsik, iipesÉ, nagyok Milyen feladatokat tűz ma- gn elé az idén a magyar békemozgalom? — erről nyilatkozott Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára Tóth Ferencnek, az MTI munkatársának : — Az első félévben nemzetközi agitációs tevékenységünkkel segíteni kívánjuk a Hazafias Népfront 5, kongresszusának politikai előkészítését, a különböző országokban működő népfrontok és népfront- jellegű mozgalmak, tömörülések helyének, szerepének ismertetését — Az új esztendőben, szoros összhangban az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságával, továbbra is aktívan részt veszünk az európai biztonságért folyó küzdelemben. Serkentőleg hozzájárulunk az európai haladó társadalmi erők és néptömegek összefogásának erősítéséhez, az európai népek fóruma megszervezéséhez. A magyar nemzeti bizottság képviselői ott lesznek e fórum nemzetközi előkészítő bizottságának január 11—13 Brüsszelben megtartandó ülésén. Megtiszteltetés számunkra, hogy a BVT Brüsszelbe utazó delegációjának is lesz magyar tagja; Meggyőződésünk, hogy a különböző országokban működő — Eredményes esztendőt zárt a szakoktatás: 1971-ben jelentősen bővült a fiatalok képzéséhez szükséges objektumok, intézmények hálózata, javult a tantestületek összetétele, és mindezzel együtt számottevő haladást értünk el a leendő szakmunkások nevelésében, képzésében — mondotta az MTI munkatársának Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője. 1971-ben körülbelül 265 millió forintos költséggel elkészült nyolc új iskola 83 tanteremmel, hat kollégium 1100 férőhellyel, három új tanműhely 350 munkahellyel. örvendetes, hogy 1971-ben egyetemet, illetve főiskolát végzett tanáraink aránya 82 százalékra növekedett, s a szakoktatók csaknem 60 százaléka nemcsak jó szakmai felkészültséggel, hanem már érettségivel is rendelkezik. — Terveink szerint 1972- ben újabb 11 iskolát — egyebek között Szolnokon, Siófokon, Barcson és Kapuvárott — továbbá négy kollégiumot és két tanműhelyt kívánunk átadni a munkás pályát választó fiataloknak. Meggyőződésünk, hogy az általános iskolát végzettek érdeklődése a szakmunkáspályák iránt nem csökken, s ösztönzőleg hat a fiatalokra, hogy korszerű intézményekben, jó szaktudásra tehetnek szert. — Egyébként ' 572-ben 70 000 első éves tanuló felvételét tervezzük. Ez a szám Népújság 3 1972. január 5. békemozgalmaknak és más társadalmi szervezetek tevékenységének ég akcióinak is fontos szerepe van abban, hogy belátható közelségbe került az európai biztonsági- értekezlet összehívása. Éppen ezért változatlanul elsőrendű feladatunknak és kötelességünknek tartjuk, hogy fokozzuk a párbeszédet a népek különböző szintű és nyilvános vitáin. Május elején „Budapest- Helsinki” címmel a két fővárosban demonstrációkat szervezünk az európai biztonsággal összefüggésben. Május 6— 13 között megrendezzük az európai biztonság hetét, hogy széles körben ismertessük az európai szocialista országoknak a kontinens békéje és biztonsága érdekében kifejtett erőfeszítéseit, az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott békeprogramot, a Szovjetunió következetes békepolitikáját Országszerte megemlékezünk Lidice lerombolásának 30. évfordulójáról, és ezekre a találkozókra csehszlovák delegációkat is vendégül látunk.— Idén is változatlanul előtérben álló feladatunk a szolidaritás erősítése az amerikai agresszió ellen küzdő indokínai népekkel. Várhatóan kiemelkedő eseménye lesz a vietnami nép iránti szolidariaz 1971-ben felvett 76 000-nél kevesebb ugyan, de tudomásul kell vennünk a demográfiai hullámot követő apály kezdetét Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy 1971-ben —jóllehet a tervek csak 75 000 tanuló felvételét irányozták elő, — mégis 76 000-ren választották ezt az iskolatípust jövendő életpályájuk megalapozójának — fejezte be nyilatkozatát Pápai Béla. (MTI) tásnak a stockholmi Vietnam- konferencia által kezdeményezett párizsi világtalálkozó az indokínai népek békéjéért és függetlenségéért. A találkozó megrendezésére február 11— 13-án a Párizs melletti Versailles! kongresszusi palotában kerül sor. A tanácskozáson a nemzetközi békemozgalom kép. viseletében 900 küldött és nagy számú meghívott vendég vesz majd részt. Az év folyamán rendszeressé tesszük az indokínai kérdéssel való foglalkozást. Szeretnénk fokozni az anyagi támogatást is vietnami testvéreink részére. Ezért azt kérjük a társadalmi és tömegszervezetektől és minden békeszerető embertől, hogy az új esztendőben továbbra is segítsék akcióinkat minél több önkéntes adomány befizetésével a 23.596 852 számú szolidaritási csekkszámlára. Szeptember 2-án a Vietnami Demokratikus Köztársaság támogatására demonstrációkat, akciókat és október 15—22,között nagyszabású indokínai szolidaritási hetet rendezünk. December 20-án a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front évfordulóján megvonjuk szolidaritási munkánk mérlegét és szeretnénk remélni, hogy Vietnam békés építéséről kell terveznünk 1973-ban. Nagy gondot fordítunk a közel-keleti ’.térségben és az indiai szubkontinensen kialakult helyzet ismertetésére. Támogatunk minden olyan hazai és nemzetközi kezdeményezést, amely a helyzeit normalizálására, a kontinensek békéjének és biztonságának megteremtésére irányul. Szeptember 5— 15 között antiimperialista hét megrendezését tervezzük. Célja: széles körben ismertetni egy antiimperialista világtalálkozó politikai célkitűzéseit és hazánk feladatait az előkészítésben. Nagy gonddal készülünk a BVT elnökségének január végére Helsinkibe összehívott ülésére. Ez a tanácskozás segítséget nyújt majd mozgalmunk 1972. évi programjának részletes kimunkálásához, nemzetközi feladataink meghatározásához is. Fejezte be nyilatkozatát Sebestyén Nándorné. (MTI). Aligha kell közgazdasági érv-apparátust felsorakoztatni annale bizonyítására, hogy a modem világgazdaságban nemcsak annak van meghatározó jelentősége, mit és milyen költséggel termel egy-egy vállalat, hanem annak is: mekkora ez a vállalat? A termelésben felhasznált javak koncentrálása és az e javak feletti rendelkezés centralizálása olyan folyamat, amelynek törvényszerű mozgásirányát már Marx pontosan körvonalazta. Ne folytassuk a gondolatsort ilyen elvi magaslatokban, hiszen köznapi szempontból is könnyűszerrel értelmezhető a nagyüzem előnye, a nagy sorozatú gyártás fölénye az elaprózott termeléssel szemben. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a modem gazdálkodás mind erőteljesebben tőkeigényes és piacérzékeny, akkor teljessé válik a termelés koncentrálásáról, erről a társadalmi rendszerektől függetlenül érvényesülő folyamatról vázolt kép. Csakhogy a gazdaság még ilyen kézenfekvőnek látszó kérdéskörökben sem viseli ed a sematizáló egyszerűsítést. Igennel, vagy nemmel aligha lehet felelni napjaink gazdálkodási világfolyamataira, és köztük még.erre sem: melyik a jobb, a kis-, vagy a nagyüzem? Ha közelebbről vesszük szemügyre a világgazdaság koncentrálási folyamatait, a tények meghökkentő fejlődés- irányról tudósítanak. Az iparilag fejlett országokban ugyanis két, egymással párhuzamos, irányzat kibontakozásának lehetünk tanúi: miközben rohamléptekkel alakulnák ki a sokszor kontinensközi nagyvállalatok, miközben a más-más iparágakat egyetlen vállalkozásban összefoglaló, modern szóhasználattal kifejezve, úgynevezett ipari konglomerátumok jönnek létre, erőteljesen bővül a kis- és középüzemek hálózata, jelentősége is. A nemzetközi tapasztalatok tehát azt bizonyítják, hogy á sematizált mozgásirány — amely gépies egyértelműséggel a kis mérettől az óriás vállalkozáshoz vezető utat feltételezné — nem felel meg a gazdálkodás valóságának, mert közben, ezt kiegészítve, fennmarad, sőt úgy tűnik, erősödik a kisebb üzemek nemzetgazdasági jelentősége. A Német Szövetségi Köztársaságban például 9 200-nál kevesebb dolgozót alkalmazó üzemekben foglalkoztatják az ipar összlétszárnának mintegy a negyedét, de valamennyi nyugat-európai és amerikai nagyvállalat, monopolcég tevékenységében megfigyelhető a bővülő irányzat, hogy gazdálkodását a kis- és a középüzemek széles kooperációs hálózatára alapozva szervezi. A folyamat jól indokolható, ha a koncentráció hátterét, pontosabban: költségtényezőit vizsgáljuk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy aligha kifizetődő az automatizált, számítógép-vezéreit nagyvállalatoknál ^előállítani — mondjuk — az autó műszer. . falának gombjait, vagy a számjegyirányítású esztergapad műanyag fogantyúit. Még pontosabban: arról, a korunkban mind határozottabb irányzatról van szó, amely nemcsak nemzeti, de vállalati méretekben sem viseli el az autarchiát, az önellátást, a kooperáció és a munkamegosztás mellőzését. Térjünk át most már a magunk gondjaira, sőt — fogalmazzunk egyértelműen — honi félreértéseinkre. Közismert, hogy — főleg a hatvanas évtizedben — erőteljesen teret hódított nálunk a vállalatok centralizációja. Az évtized elején végrehajtott összevonások kialakították • azt a szervezetet, amelyben — a nagyvállalati, tröszti keretekbe összevonva — mindmáig működnek a vállalatok. Az irányzat előnyeiről aligha kell szólni, hiszen nyilvánvaló, hogy a gazdálkodás ilyen tág keretekben hatékonyabban, eredményesebben szervezhető, mint a korábbi irányítási formákban. Ám tegyük mindjárt hozzá: amint világmérétekben, úgy nálunk sem ítélhetők meg a mé„ retek csupán igen, vagy nem típusú megközelítés alapján. Közismert, hogy az elmúlt évtizedben inkább a vállalati centralizáció (tehát az irányítás központosítása) haladt elő. re, semmint a termelőerők koncentrációja, a gazdálkodás valóságos összpontosítá a. E feladat megoldása még hátra van, de előttünk áll innak a másik követelményrendszernek a kielégítése is, amelyre az imént nemzetközi összefüggés, ben utaltunk: a kooperáló kis- és középüzemek széles hálózatának kiépítése. Lássuk azonban előbbi állításainkat néhány bizonyító tény tükrében is. Nos, 1969. évi adatok szerint az állami iparban 803 vállalat működött, összesen 5793 telephellyel, azaz az állami ipar egy telephelyére átlag mindössze 183 munkás jutott. Ez a számsor — jóllehet létrejött az összevont nagyvállalatok hálózata — arra utal, hogy a termelés továbbra is az immár vállalat; központból irányított telephelyek ezrein folyik. Emellett viszonylag kevés az a kis. és középüzem, amely önálló gazdálkodással és főleg önálló érdekeltséggel a nagyvállalatok kiegészítője, hatékony kooperációs társa lehet. A Gazdasági Bizottság határozata értelmében erre a szerepkörre mindenekelőtt az ipa. rí szövetkezetek alkalmasait, pontosabban: központi program készül arra, hogy e teendőkre mind alkalmasabbá váljanak. Az ipari szövetkezeteket a következő esztendőkben olyan korszerű kis- és középüzemekké fejlesztik, amelyek valóban képesek lesznek rá, hogy tartozékokat, alkatrészeket, másod-kellékeket állítsanak elő nagy tömegben az ál. lami ipar nagyvállalatai száí mára. Az érdek kölcsönös: kifizetődő ez a nagyvállalat és a szövetkezet számára egyaránt, és kifizetődő mindenekelőtt az országnak, a népgazdaság közös pénztárának. TÁBORI ANDRÁS A Barátság—II. fogadóállomása Négy, egyenként 20 ezer köbméter térfogatú tartály készül a Barátság—II. kk'; (vezeték magyarországi szakaszának egyik legnagyobb létesítményén, a fénycsíitkei f . ; . . ; :>máson. Képünkön- n. tűzvédelmi védőgát é§ habvezeték-reodszerliea 28 kilométer bosz- szú csővezetéket fektetnek 1% Az idén megkezdődik a munkások és középfokú szakemberek új rendszerű továbbképzése
