Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
t \ «t J f"5k a lőszergyárban Folyamatos acélöntődé Több mint egymilliárd forint befektetéssel folyamatos acélöntődét építenek Dunaújvárosban. A mammutüzcm évente 850 ezer tonna acélt ad majd a népgazdaságnak, 30 százalékkal növeli a hengermű kapacitását. (MTI foto — Jászai Csaba felv. — KS) Csúnya időben — Kilenc hónappal ezelőtt halt meg a férjem. Huszonhárom évesen maradtam egyedül a két gyerekkel. A műhely felé ig ritkán megyek, ahol a férjem dolgozott, pedig a munkatársai biztosan szívesen látnának. de azt hiszem, megértik, miért nem akarok ódámén, ni. Amikor férjem meghalt, lakásunk nem volt. A községi tanács hamarosan k:’rialt egv szoba-konyhát. A döbbenet volt, meg a rémület, hogy mi lesz most velünk, hol találok munkát? Otthon a fokiban csak a tsz van. A munkaidő reggeltől estig tart és én szeretnék minél többet a gyerekeimmel lenni. Üzentek a gyárból, akarok-e itt dolgozni? Akartam? Nem akartam én semmit, csak nagy megköny- nyebbülés volt. hóm? nem kellett munka után járni. Úgy éreztem, folytatok valamit, am!*- a férjem abbahagyott. Az első nar> minden idegen volt, akkor láttam először belülről gyárat. Azt hittem, mindenki csak macával, meg a munkájával törődik. Tévedtem. Takarékban van a hétkor forint, amit a gyárban gyűjtöttek a férjem halála után. • A Mechanikai Mérőműszer- gyár szekszárdi gváregv,?A're dolgozóinak fele nő. A fluktuációról sokféle bontásban készül statisztika. Különös, hóm? azt még nem viz-n,állta senki, a nők, vagy a fé fiák hűsém«ebbek-e a munkahelyükhöz. Akiket a gyárban erről megkérdeztem, elsondclkortok, maid bizonytalanul mondták: talán a nők. Később egyre nagyobb meggyőződéssel állították, hogy így van. A nők hűségesebbek az üzemhez, ahol jól érzik magukat. Fontos, hogy megtalálják számításukat, magyarul, hogy jól keressenek. Aztán a kellemes munkahelyi légkör is köt. És még valami, amit a legnehezebb megfogalmazni; Ök som beszélnek róla könnyen, a legtöbbjük végig sem gondolta talán, csak a szavak mögött dereng valami, amit talán úgy lehetne kifejezni, hogy mindenkinek külön-külön valamiféle személyes köze van a gyárhoz. V. J-né folytat valamit, amit a férje elkezdett. Az ő esete szerencsére egyedi. Nála egyfajta űrt tölt ki, hogy naponta nyolc órán keresztül el van foglalva, hogy vannak körülötte emberek, akik ugyanazt csinálják, amit ő, akik megkérdezik, hogy vannak a gyerekek? Miért dolgoznak a nők? A kicsit cinikus válasz néha úgy hangzik, kevés pénzért. Ez igaz is, meg nem fs. Még nem mindenütt kapnak a nők a férfiakkal azonos munkáért azonos bért. Hogy ezt elérjük, mondja a műszergyár párttitkára, az egész bérfejlesztési alap sem lenne elég. Idő kell ahhoz, hogy a kialakult színvonalkülönbségek eltűnjenek. Beszéltem szalagvezetővel, aki lakást szeretne. Egy éve van férjnél, gyereket is akarnak. Lakás kellene, ehhez pedig pénz. Komolyan és szigorúan dolgozik, bízik az előrehaladásban azért, hogy több legyen fizetése és a családja új otthonban, nyugodtan élhessen. Ez is szép cél. ö azért nem msnne el innen, mert akkor kárbavész a hét év. amit az ipari tanuló idővel itt tölNépújság 5 1912. január 39. tött és nehezebben juthat lakáshoz. Technikumba kellene járnia, de a tanulást nem tudja, vagy nem akarja váTalmi. Mások is sorolják az okokat, miért nem tanulnak. — Bejárok. — Gyerekem van. — Addig szeretnék szórakozni. amíg fiatal vagyok. — Jó nekem így is. — Vezető beosztást úgysem vállalnék, nagy a felelősség. — Nem nőnek való a parancsolás. A műszervyár ötszáz nődolgozója közül ötven a szakmunkás. Egy mérnök van. Ez is oka annak, hogy a fizetések' átlaga lényegesen alacsonyabb. mint a férfiaké, ötéves gyakorlat után egv háromrzáz- órás tanfolyam vécén szakmunkásvizsgát tehetnének a betanított műsz^fszek. Eddig még nem g került megszervezni a tanfolyamot, a harminc- ne^vven jelentkezőből a start előtt hatan-heten maradtak. A gvárban folvta*ott beszélgetek egyre inkább meggyőznek arról, hogy a dolgozó nők nagy többsége nem akar karriert csinálni. Akiket szakképzettségük, emb°ri rátermettségük alkalmassá tonne a középvezetői szint elérésére, azok sem szívesen vállalkoznak rá. Nem is ol,-an nagy baj pz, mert vésiil is jó ha mindenki az lehet, ami lenni szeretne. Megelégedett emberként éljen és dolgozzon ott, ahol akar. Ha „csak” gyereket kíván nevelni, ám tehesse. Abból indultunk ki, miért szeretik a munkásnők munkaHa ránézek erre a hatalmas táblára — merijedek. Ezt mind szétszórni! Sok. — Erősen megdolgozunk ma! így mondja az asszony, akivel a rmmkaeloszitásnál egy helyre küldtek. — Csak rajta, mutassa, mit tud. Ezen még nevet is. úgy, hogy szép fogsora elővillan. — Egyedül is elvégzek vele. — teszem a n° ~yot. Az asszony megint csak nevet és ennyit mond: — Ugyan, ugyan. Lassan a testtel. Megkezdjük. Én megyek elől s dobom az első villával. — Én nagyjából szétszórom a kupacokait, maga meg azt aprózza el. — Hát csak kezdje! A felsőbb rétegeket könv- nv«bb széjjel szórni, szalmá- sább. szárazabb a trágva. De lejjebb... Egyre vizesebb, csomó«. tapadás. Előbb csők egyr* jobban hajtom magam, hadd lássa az asz- nzony. mennyire bírom a munkát. De mibor erre gondolok, az is eszembe jut, hogy nem való így hetvenkedni, meg amint már érem is, ebből baj lesz. előbb kifogy a lendület belőlem, mint kellőre. Számolom. szórás közben magam elé sandítva, hogy egy sorban van ugye negyven csomó, a másikon is ennvi. az már nyolcvan, szóval érmen e*ég. — Nem fár«d? — hallom az asszony hangját. — Dehogyis — kiáltom hátra. ment. ho**y 5 kicsit távolabb, utánam csörtet a villájával. Hideg van. December kő- zene. Nagyapám azt mondta reggel : — Víllangós idő lesz. Igaza lett az öregnek, mert hol felmordul hol lecsillapodik a seél. Aztán évii kezd va- !nr~i maan'’v,v"hrte*lan nyavalya, hidegsége behatol a kék helyüket, jelen esetben miért érzik jól magukat a műszergyárban. Mert ez így van. Egy fiatal lány, aki itt volt ipari tanuló akinek itt dolgoznak ? barátnői, most azt mondja, jó! érzi magát, mert megszűnt az anyaghiány, sokat fejlődött a gyár. Szívesen vesz részt a KISZ-programokon. — Hogy lehet olyat kérdezni, elmemnek-e inn°n öt'cázza1 több fizetésért — néz rám felháborodottan. — Majd lesz Itt is több, kivárom! A pártszervezet nőfelelő.«- úgy beszél a gyári dolgokról mintha azt mondaná, .,a gyereknek új pulóver kell, majd veszünk”. — Öltöző, fürdő van. A kisgyerekes fiatal anvóknak csak egv szavukba kerül, és nem kell hatra bejönni. Nálunk ne”? az a cél, hogy megszüntessük a harmadik műszakot, éppé« ellenkezőleg, bevezettünk egyet, az anyák kedvéért, arm reggel fél nyolckor kezdődik, — mondja mosolyogva. A °yer- mekgondozási gza bade ágró! visszatérő anyák sem kerülnek hátrányosabb helyzetbe, mint a többiek. Éppúgy megkapjál: a fizetésemelést, mintha itt lettek volna. Természetesen magától értetődően, családi ügyként keze li a gyárban még megoldásra váró prob’imákat. Az eszébe sem jut, hogy ezt pluszmunkának tekintse. Neki lehetőség ez a gyár, hogy tehessen máso kért. mert enélkül nem lenn' teljes az élete, IHÁROSI IBOLYA munkásruha alá, át a pulóvereken, ingen, mindenen, be a csontomig. A föld egy kicsit fagyott már, erre-arra mély kocsinyom ok szabdalják, de a szétfröccsen tett sár kemény, mint valami idomtalan szobor. A tenyereimbe köpök, s art latolgatom, meddig bírom még ezt az iramot? Ha vigyázok, végig, míg esek el nem fogy ez a töménytelen tràgvakupac. de ha nem, akkor csúfságomra be kell vallanom, hogy nem megy, befutok egy kicsit, s megmelegszem nagyanyámnál, a kiskonyha kályhájának békítő bugása mellett. Az asszony kegyetlenül szívós. Egyre közelebb kerül hozzám, hallom köhlntéoclt, nagyobb szusszanásait, mikor jókora villára való trágyát szór szét maga körül. Az asszony piros, egvszínű szoknvában van. Lábán elnyűtt gumicsizma, felsőtestén, ránéz- téré is több pulóver felett kék melegítő. — Bírja még? — szól utánam. — Én igen, <wk masa bírja. — De nagyszájú ember maga. Visszanézek. Meglep, hogy nem mosio’vog. — Ezt komo’yan mondta? Nem szól rá érni mit, rá.t*ámaszkod’k a vülanyélre, s kis ideig maga elé néz. — Mindegy az magának, nem? Csináljuk, az a lényeg, hadd fogyjon. Ezen a táblán tavasszal kukoricát vetnek, annak készítjük a földet. A túlsó végen már luce-naföld kezdőtök. Onnan varjak cs« na ta -• lénk, hosszú, elnyúj le.. . offáoaal— Siessünk! — szól utánam az asszony. — megesznek bennünket a varjak. Mosolyog. Nézem mozdulatait, szélesein, nagy ívben lódítja a villát, s teríti széjjel a trágyát. Gondolkodom. Mit is csinálunk? Dolgozunk. Munkát végzünk, javítjuk a földet, visszaadjuk neki az elvett erőt, — a sajátunkból. A magunk erejéből. Hogy mi mivel pótoljuk magunkat? Az más kérdés. Az is meglesz. Magamra parancsolok; hogy ne gondolkodj, dolgozz, vagy ha úgy hiszed, ráérsz, nézz magad elé, s mindjárt bevallód, hogy félsz, mert lenyűgöz a munka ilyetén sokasága, ahogy látod magad előtt, s érzed közelségét, de egyben tudod azt is, hogy milyen kicsi vagy. Gondolj csak arra. menynyire meg kell dolgoznod. Ha valaki repülőről néz le rád, el- mocolyod'k, hogy ni csak, mi az az auró valami, azon a nagv fekete táblán? Te felkiáltanád neki. hogy egy ember. aki mindezt, amit itt lát maga előtt, elvégzi, megcsinálja, hogv estére nyue«"dtan feküdh'^sen le- — a másnapi újrakezdésig. Nézem az asszonyt. Mozdulatai lassúdnak, egvre gyakrabban megáll, mintha körülnézne, vagy keresne valamit. Szürke sötét az ég. — Talán vihar jön — szólok hozzá. Nem kariak választ. És ahogy visszanézek, ott áll mozdulatlanul, mrildte a v'lla fekszik, jobb karjával erősen a baljába markol. — nr- v««’ r-~k nincs baj? — - válaszolja tiszta, erős hangon. — Csak nagyon fázok. Megindulok feléje. Ahogy így felegyenesedve lépek, most érzem csak, hogy megizzadtam, vizes a ruhám, kívülről, belülről. Egyre jobban esik az ónos eső. Az ágak — kicsit hátrább tőlünk gyümölcsös van — ide- viltiannak kéken, ezüstösen, I szürkén. Attól függ, hogy esik rájuk a fény. Az asszony nem mozdult. — Fáj valamije? — kérdem. — Nagyon fázok. Nem érzem a bal karomat. — Menjen be akkor, majd én elvégzem magam. Menjen pcalr Kp, — Hagyjon! Hagyjon engem nyugodtan. Hangja megváltozik, kicsit remeg. — Csak segíteni akarok, — mondom. — Nem. nem megyek be. Ezt meg keli csinálni mindenképpen. Lehet, hogy holnap megjön a hó, akkor mi lesz? — Semmi. Legfeljebb nem lesz megitrágyázva most. — Meg kell csinálni. Gyerünk, álljunk neki! Megyek vissza. Az én villám is a földön hever. Nvúlok érte, s belekezdek megint. Az asszony mozdulatai suták. Látom, hogy bal karjával talán nem is érzékeli a villa nyelét, de azért csinálja, kíméletlenül, a karátosán. Szóval végeznünk kell nincs más lehetőség. * Holnap megpróbálom mindezt megírni. A szerkesztőségben központi fűtés, nyugalom. Ez a földd2rab jóllakottam pihen majd, hogy tavasszal jó erőben várja a belé vetendő magvakat. Az asszony a magtárba m«gv holnap, napraforgót mérnek zsákokba. Azt jól fizetik. Ezt csinálja egész télen. — Csak amíg nincs más — mondja. VARGA JÛZS3F
