Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
f f t 9 Cigány élet — 1972 r A főút két oldalán ősssesza- Sadt dombokat, földutak szabdalják. Az utak mentén módosabb és szerényebb anyagi körülményekről valló házak, néhány putri. A január dere- kának száraz hidege fehér jéggé dermeszt! a házaik elé Röttyenfiett vizet. A nagy dombokat utánozva meredezik a sáros időben mélyen szabdalt íöüidútan a Zetor nyoma. Nagy lapáttal, kisleány kotorász a fagyott homok között. Egy szál nyári ruhában. A hőmérő mínusz hetet mutat. Úgy nyolcszázam élnek itt Tamási „elővároséban”, külterületén. Cigányok, s neon cigányok, egymás mellett, vegye— Megférik az a gyerek, abban a vékony kis ruhában! — Az ugyan nem ! Megszokta az már. Meg aztán ők a maguk szegényei. A választ az Orsós Jóska adta meg felkiáltásomra. Közben szippantott egyet, — a hideg az ő orrát is csípte. Jóska a kísérőm. A szeme diónyi és sötétbarna. A haja koromfekete, a bőre meg kreol. Az iskolában ajánlkozott mellém segítségül. Magam képtelen lettem volna eligazodni az Orsósok, Kalányosok és Bogdánok sokaságában. — Ide tessék jönni, itt jobb az út — fontoskodik Jóska. S megyünk dombnak tel. s a völgyekbe le, Tuákós, Ujvárhegy, Kosba, Ráczvöigy, többségében fehérre meszelt házai között — A félévi bizonyítvány milyen volt? — Egy hiba becsúszott. Kémiából. Nagyon nehéz tárgy az ... — s eltűnődik egy pillanatra a kémia számára érthetetlen rejtelmein, majd azonnal megtoldja mondandóját, nehogy véglegesen haszontalannak tekintsem. — Pedig mindig közepes szoktam lenni. Ilyen még nem esett meg velem. — No. akkor azt ki is tudod javítani ! — Hát... Nehéz az a kémia! — Biztosan a lányok után jársz! — fogom tréfára a dolgot. — No hiszen! — pironkodik, — Fiatal vagyok én arra! Idén befejezem a nyolcadikat, aztán elmegyek szakmát tanulni. — Milyent? — Asztalos lennék szívem szerint, ha oda nem vesznek fel, hát megyek kőművesnek. — Az itt lakó magyarok nem szégyenkeznek amiatt, hogy így a cigányok között élnek? — Nem. Amikor ideköltöztek hajdanán, ugyanolyan kivetettek voltak, mint a cigányok. Azóta aztán, aki munkás és beosztó volt, mindegy az, hogy cigány vagy sem, szé. pen haladt előre. Lisdczaí Imre pedagógus. Itt játszott gyerekként a dombok között, s abban az iskolában tanulta az írást, ahol ma ő adja át e nagy tudományokat az elsősöknek. A vidék egyik tanácstagja. — Gyakorta visszhangoznak a dombok a nagy veszekedésektől ? — Déli-keleti nép a cigányság. Hát bizony hangos! De amilyen könnyen támad a veszedelem, ugyanolyan hamar eí is múlik. Nagy baj még sosem volt Úgy emlékszem. Vérig nem megy a dolog, — A lopás gyakori? — Nesm. Ilyen szokások errefelé nem honosak. Legfeljebb, ha egy-egy jövő-menő, vándorló cigány, vagy valamelyik új lakos megteszi-.. — Barátkoznak a cigányok és nem cigányok? Barátságról talán nincs szó, de keresztkomaság például gyakori. Meg aztán háztartási eszközöket, vagy valami hirtelen kifogyott élelmiszert, art válogatás nélkül kölcsön- kérnek egymástóL — Milyen itt az élet? — Itt a cigányok dolgoznak. Talán egy-két kivétel ha akad. A többség dolgozik. Rendszeresen és becsülettel. Ezért van aztán, hogy módosabb, szebb házaikat ís látni errefelé. Aki nem eszi-issza meg a fizetését, aki megtanulta már. hogy mj az; beosztani, annak a cigánynak meg lehet nézni az otthonát. Egyre többen vannak ilyenek! — Még egy bő hónap és leszerel a testvérem — mondja Orsós Józsefné, a I-ászlóék egyik lánya. — Amíg katona volt összegyűjtöttünk neki 16 000 forintot. Motorkerékpárt vásárol. — Jólesik ez a gondoskodás. Majd ha leszerelek, dolgozom, akkor én is hazaadom a pénzt, így aztán meghálálom ezt a figyelmességet — szól közbe a motorkerékpár várományosa. László Ferenc ék nyolcán vannak. A szobában modern bútor, szőnyegek, televízió. A konyhában mosógép. Nem dolgoznak valamennyien. A „gyerekek” közül kettő munkaképtelen. A pénzt mindenki haza. adja. Ami a legszükségesebb, csak arra adják ki. Meggondolják alaposan, hogy mit vásároljanak. Az asszony-lány ís hazatartozik, a férje katona. Mindenki segít az otthoni munkában. Baromfit tartanak és disznókat. Kettőt vágtak saját részükre, négyet meg eladtak. — Állatot tart? — Nincs nekünk, csak két macskánk! — Maga itthon van. nem dolgozik. Tarthatna! — Nincsen kerítésünk. Aztán akkor csak elvész a jószág megeszik a kutyáit. — Elég nagy itt a rendetlenség! — Most jöttem meg. orvosnál voltam Pincehelyen. Kezelésre járok a lábammal már lassan egy fél éve. — Orsós Mártonéknál három gyerek van. Iskolások. A férj a Vörös Szikra Termelőszövetkezetben dolgozik. Rakodó- munkás. Az ő keresetéből él a család. — Mire futja a férje keresetéből? — Hát... Gondolhatja, hogy azt a kicsit mennyire be kell osztanom! — És be tudja osztani? — Telik, amire telik! Gondolja el csak kenyérből kell egy egész, mármint kélütdlós naponta, ha meg nincsenek az iskolában a gyerekeit, akkor kettő is, két egész. ök a szegényebbek közé tar- tozmak. Disznót azért vágtak. Ritka mint a fehér holló, aki ne gondoskodna így egy kis tartalékról. Az iskolában meg az egyik gyerektől tudtam meg, hogy a szaloncukron kívül nadrágot is kapott ajándékul karácsonykor. Hideg van és alkonyodik. Amerre megyünk, Jóska meg én, hangos csaholásba kezdenek a kutyák. Van amelyik utánunk is szalad. De csak a hangja nagy, ha csak felóné- ziink, eiódaiog. Jósika mindenkit ismer. Ahogy sorba kérdezem; hát ott meg ki lakik?! Azonnal megadja a választ: — Ott cigány. Az ember bizony részeges. Azért szegények. .. Ott is cigány. Igen, azért olyan szép a házuk, mert az asszony nagyon dolgos. Tamásiba jár be mosni. De itthon is rendet tart. Televízió? Ô, van az erre nagyon sok. Nekünk is van! Nem olyan régen vettük. Néhány hónapja. Villamosatott a település. Tavaly tavasz óta mondhatni teljes egészében. Néhány putri maradt csak ki, azok is messze esnek. Jövőre egy kö- vesutat ígér a tanács. Nagy szükség lenne rá! A kéményekből füst kapaszkodik. Megkezdték az asszonyok a vacsorafőzést. Keverednek az illáitok. — Foglaljon helyet! — kínál Kaláinyos Sándomé, s egy ici-picit megáll a kezében a habverő. Piskótáit készít. Egy pillanatra abbahagyja, hogy széket tegyen aláxn. — Szép nagy házuk van! — 1958-ban építettük. Tiszta téglából van. S nem kértünk egy forint kölcsönt sem rá, igaz, nem is kaptunk volna, ha jól tudom külterületen nem segíti az építkezést. — mondja Kalányos Sándor. Pihenésében zavarom. Éjjeliőr. Munkába indulás és vacsora előtt akart még pihenni egyet. — Nem irigyelték magukat ezért a házért? — Volt olyan Is. De aki megfogja a munkát, s aki nem a kocsmába siet a fizetésével, annak lehet ilyen háza. Nekünk sem volt könnyű összeszedni rá a pénzt. Akkor még a gyerekek sem voltak felnőtték. Én beteg voltam 57- bem. Kivették a fél gyomromat Ahogyan gyűlt a pénzünk, úgy lassan vásároltuk meg az építőanyagot. Beletelt vagy 4— 5 év. Minden munkát elvállaltunk. Dolgoztam az erdőgazdaságban, de mezei munkát is elvállalt a család. Disznókait hizlaltunk ég adtunk el... — Ha már építettek, miért nem mentek be a községbe? — Itt volt az 1600 négyszögöl telek. Meg szeretünk is itt kint. Disznóhízlalássál most is foglalkozunk. Magunknak vágtunk le hármat, s most kilencet nevelünk. Mert ugye pénzt is csinálunk belőle... A család nagy. Hárman még otthon vannak a „gyerekek” is. Két fiú, meg egy lány. Egy lányuk már asszony, ő bent lakik Tamásiban. Büszkén mutatják az unoka fényképét. Szép, göndörfejű gyerek. Az egyik fiú a Széchenyi Tsz-ben zetoros, a másik meg az erdőgazdaságnál gépkocsivezető és szerelő. A lány helyben dolgozik, a társulásnál. A társulás 30 hoidnyi terület Tuskésen. A beruházáshoz szükséges összeget három ter Viorika együttes OUIH IJ^ TáncjeleniSt a Viorika együttes műsorából. A Viorika név az együk leggyakoribb lánynév Moldáviában. A szó magyarul hóvirágot jelent. Ezt a nevet választották húsz évvel ezelőtt Ti- raszpolszki város kultúrházá- nak öntevékeny művészei. Az együttes tagjai ma is fiatal munkások: lakatosok, gépkocsivezetők, elektromos hegesztők; főiskolai, egyetemi hallgatók, orvostanhallgatók, tanárok. Az együttes 'kollektívája a Szovjetunió sok köztársaságában is fellépett nagy sikerrel. Előadásaikkal felkeresték az ország kiemelt építkezésein dolgozó munkásokat is. Repertoárjukon 40 népi tánc szerepel, melyek 'híven képviselik a moldvaiak, az ukránok és az oroszok táncművészetét. népszerűsítik a szocialista országok népi táncait. 1971 nyarán az együttes az összoroszországi népitánc- fesztiválon első díjat nyert. A kitüntetést még értékesebbé teszi, hogy ezen a versenyen 1000 táncegyüttes lépett fel a szovjet köztársaságokból és 357 együttes nyolc szocialista országból. A Viorika most új műsorral készül a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára melőszövetkezet adta össze. Úgy 70 hoidnyi szőlőt dolgoznak meg. A terület többi része, gyümölcsös; meggy, őszibarack, szilva Szezonban 50— 60 embernek ad munkát, állandóan 15—20 embert foglalkozat. Mind a négy településről járnak ide dolgozni. A vállalkozás sikerrel járt. Az iskolába nyolcvan gyerek jár. Csak egy részük napközis. Még a fele sem. Főtt ételt nem kapnak. Pedig, hátrányos helyzetüket nézve, nagy szükségük volna rá. Arról van szó, hogy talán már a jövő évtől itt is körzetesítenek. A felsőtagoza- tosok bejárnak Tamásiba. Csak a kicsik maradnak itt Ráczvöigy ben. A napközi otthonban Csiky Pál foglalkozik ezen a napon a gyerekekkel. Az egyik falat a könyvespolcok foglalják el. 1687 kötetes könyvtár, amelynek állományát bizonyos időközönként kicserélik. Az elmúlt évben a statisztika tanúsága szerint 97 tagja volt a Lisinczki Imre által vezetett könyvtárnak. A felnőttek és a gyerekek aránya olyan ötven százalékos, Kölcsönzés heti egy alkalommal van. Akkor 18—20 látogató is felkeresi a könyvtárost, s lekerül a polcokról 30—35 kötet. Ritka szép eredmény ! — Szóval miből épül fel az élő test? — Csiky Pál, a házi feladatokat kérdezi. Már többen az órájukat nézik. Lejárt az idő, s mennének haza. « Kabátba öltöznek, sorba állnak, „Jó estét” köszönnek a gyerekek, s mennek a domboldalakon, a földutakon, nagyobb vagy kisebb otthonuk felé. Melyik mire megy haza? Van amelyik televíziónézésre, meleg vacsorára, s emberi szóra. De még van közöttük olyan is, aki szívesebben maradna az iskolapadokban, mert otthon részeg ordítozás. nagy szegénység, nyomorúság várja. Ha lassan-lassan is, de itt Tus- kós, Ujvárhegy, Kosba és Ráczvöigy vidékén egyre többen siethetnek az örömre haza. MÉRY ÉVA m&Awmmmii &mmmm Népújság 7 1972. január 23.
