Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

NYUGDÍJAS NYOMDÁSZOK Háziasszonyom édesapja nyomdász volt. Már a lánya is nyugdíjas, de emlékszik kik voltak apja munkatársai, ta­nítványai. Pontosan, tudja id hol él. mivel foglalkozik, mek­kora a család. Apja fiatalkori kalandjáról úgy beszél, mint­ha nemrég történt volna. A század elején szabadult a sze­gedi nyomdában. Rokona dol­gozott a szekszárdiban, aki ígérte, hogy beviszi a fiatal Szakembert. Egy társával in­dultak el gyalog Szekszárdra Bajánál akartak átkelni a Dunán. A szakszervezet adott pénzt az útra, de az elfogyott, hajóval nem mehettek. A fé­lig kész hídon kapaszkodtak ét, az elmaradhatatlan ezüst­fejű sétapálca két végét fogva. A történet több szempontból fc jellemző a régi nyomdász- életre. Vándoroltak egyik nyomdából a másikba. Szük­ségből is, mert gyakori volt a munkanélküliség, előfordult; hogy valaki az utcára került Viszont a szakszervezet — és annak minden nyomdász tag­ja volt — segítette őket A munka nélkül maradt nyom­dászok több segélyt kaptak égy ideig, mint amennyi bé­rük lett volna. Amíg nem kö­tette őket család, gyerekek, ta­lán még örültek is a vándor­lásnak. A szakszervezeti háló­sat kiterjedt egész Európára, hajtotta őket a tudásvágy, ttöbb nyomdát. több or­szágot megismertek, so­kat tanultak. A legtehetsége­sebbek, nemcsak mesterei, d? művészei voltak a szakmának. Sok olyan ember van, aki ttom érezte még egy frissen készült könyv fanyar nyomda­szagát. Aki már érezte, lehet fogaim» a nyomdák hangula­táról, sajátos világáról, ahol a könyvek és az újságok készül­nek. Sokan dolgoznak rajta, amíg fe papírtekercsből könyv lesz. Krédók, gépmesterek, korrek-, torok, könyvkötők és berakó­nők munkája nyomán alakul a könyv. Mindenki fontos, aki abban a folyamatban részt vesz. Hohmann György né, tizen­három éves korában, 1913-ban került a szekszárdi nyomdába, mint tariulólány. A nyomda abban az évben ünnepelte fennállásának ötvenedik év­fordulóját, A jubileumra fény­kép is készült a nyomdaudva­ron. A megsárgult fotót őrzik, akik a rajtlévők közül még életben vannak. A nyomdászok nem éltek rosszul, ha volt munka. Hohmann néni kevesebbet ke­resett, mint a férfi szakmun­kások, és két gyerekét nevelte egyedül. A kevés szekszárdi nádtetős házaik egyikének a felében lakik. Fiait becsület­tel fölnevelte, most az unokák­kal bajlódik. A nyomdától ma sem tud, nem is akar elszakad­ni, szívesen megy be körül­nézni, mi változott, mit alakí­tottak, érkezett-e új gép? Uj gép. A gépek szeretete äs öröklődött nyomdászról nyom­dászra, mint ahogyan termé­szetes volt, hogy belépnek a szakszervezetbe. Haász Jakab gépmesterrel beszélgettünk a régi nyomdászidőkről, meg az újakról. Kedvesen, udvariasan válaszolt. Csak valahogy a légkör nem oldódott. Dolgoztam nyomdában, em­lítettem, hogy a kis Viktóriát — az én gépemet — fekete és vörös színei miatt kisördögnek becéztük. Bepárásodott a szeme, és mesélt. A kétszín- nyomó gépről, amelyiknek a teljesítményecsak 750 voltórán­ként, de mivel egyszerre nyo­mott két színnel, az tulajdon­képpen ezerötszáznak számít. Mikor elvitték, mert elavult, megsiratták, olyan nehéz volt megválni a régi, kedves masi­nától. A nyomdászok — így Haász Jakab is — már korán meg­ismerkedtek a haladó eszmék­kel. Erről is a szakszervezet gondoskodott. Szakmai, szép- irodalmi és politikai könyve­ket küldtek egyik nyomdából a másikba. Amelyiket betiltot­ták. azt otthon őrizték a pad­láson. Haász Jakab már negyven­négy decemberében hazajött Siófok környékéről, a fronton szivárogtak át Egy őrnagy, akinek a nevét sem tudták nyílt parancsot adott; menjer nek haza. Hogy mennyire be­fejezettnek tekintette a maga részéről a háborút, és mennyi­re fontos volt a. méltóságot adó munka,' abból 'derül ki, 'bogy nyolcadikén érkezett és tize­dikén már dolgozott a nyom­dában. Később napokig nem men­tek haza. Röpcédulákat gyár­tottak több nyelven a szovjet parancsnokság részére, ötven­hatban is dolgozott, mint any- nyian mások a szekszárdi nyomdában. Ha megkérdezték. Jakab bácsi, leállunk? Csak a fejét ingatta, hogy rém: — Menjen el Szegedi Gyur­kához is, együtt dolgoztunk, jó gépmester volt. Bármelyik pillanatban visszaállna a gép mellé — velem együtt —, ha kellene. Ha újra szakmát vá­laszthatnék, megint csak gép­mester lennék. Elmentem. Többször is, de nem | találtam otthon. A bort fejtette. Úgy látszik nem tud meglenni dolog nélkül. Vajon a mai fiatalok őrzik-e a nyomdász-hagyományokat? Szeretik-e annyira a szakmá­jukat, a gépeket, a munkát, mint elődeik? A maiakról egy történet. Az öreg gépszedő, fáradékony, fe­ledékeny volt már és a szeme sem volt régi. Ha éjszakás volt, éjfél után, mikor legjobban támad az álmosság, kiment fél órára az udvarra, a friss levegőre. Mindig a helyére ült valaki és dolgozott fél órát. Ha visszajött az öreg. nem vette, vagy nem akarta észrevenni, hogy megfogyatkozott a - kézi- irat és szaporodott a szedés. IHÁROSI IBOLYA Tizenkétmillió forinttal töb­bet költ a SZOT üdültetésre 1972-ben, mint az idén. Az Üdültetési főigazgatóság most elkészült terve szerint jövőre 337 500-an pihenhetnék kedvez­ményesen, az üdülési költségek 25—30 százalékáért. A költsé­gek fennmaradó 70—75 száza­lékát — több mint 235 millió forintot — állami költségvetés­ből fedezi a szakszervezet. Az üdülők rekonstrukciójára a következő évben további 74 millió forintot fordítanak. Foly­tatják ebből a galyatetői, a lillafüredi, Balatonlellén a nemzetközi, Mátraházán a vas­utas és Hévízen a postás üdü­lő rekonstrukcióját, több más helyen pedig „felfrissítik” csi­nosítják az épületeket. A beutaltak között a fel­hőitek és a gyermekek ará­nya hasonló az ideihez, azaz 270 000 dolgozót és 67 500 gyermeket részesítenek ked­vezményes üdültetésben. A gyerekeknek csaknem egyhar. mada a szüleivel pihenhet. A SZOT-nak kevés olyan nagy­szobás üdülője van. ahol a többgyermekes családosokat elhelyezhetné. Ezért — mivel elsősorban őket akarja támo­gatni — kollégiumokat bérel, ahol akár 3—4 gyermekes csa­ládok is kényelmesen elfér­nek. Ily módon minteerv 30 ez­ren tölthetik családi körben a jól megérdemelt pihenést. Ház a A szekszárdi Bencze Ferenc utcának van egy furcsa, egyet­len házból álló féregnyúlvá­nya. A háznak három lépcső­háza, 24 lakása és mintegy 90 lakója van. Ezenkívül pincéje is, amelyet kezdeti edzéseik­nél sikeresen használhatnának az ismert mélytengeri békaem­ber, Cousteau kapitány tanít­ványai. Ez, ilyen formában, természetesen túlzás. Túlzás azonban az az állapot is, amelynek hétfő esti látogatá­sunk alkalmával voltunk szem­tanúi, de lehettünk volna már tíz (nem tévedés! 10!) eszten­deje, ha a ház egyik lakója, Héger Antal (középső lépcső­ház. II. emelet 5.) nem a pin- cevizesedési decennium alkal­mával invitál meg bennünket. A helyzet ugyanis e kerek szá­mú esztendők óta változatlan az év legnagyobb részében. A helyszín, ami jelen eset­ben díszletnek is nevezhető szokványos. Hosszú folyosó, Egyre több szakszervezeti tag nyeri vissza egészségét az ország legjobb 'gyógyüdülői­ben, ahová a tervek szerint a jövő évben 85 000 beteg kap beutalót. Az üdültetési fő- igazgatóság a fiatalokra is gondolt. Kétezer ifjúmunkás­nak a nórádverőcei Express ifjúsági táborban biztosítanak helyet. A kimagaslóan jó munkát végző fiatalokat a vállalati szakszervezeti bizott­ságok is támogatják, beutal­ják. A beutaltak nagy része — mintegy 40 százaiéiig — ismét nyáron pihenhet, de érdekes programok várják azokat is, akik tavaszra és őszre szóló beutalót kapnak. Tizenötezren például világot láthatnak, két­ezren csere-, négyezrei! pedig turistaüdültetés keretében jut­hatnak el Bulgáriába, Cseh­szlovákiába, az NDK-ba, Len­gyelországba, Romániába, a Szovjetunióba, Ausztriába, vagy Olaszországba. Kellemes élményben lesz része annak a kilencezer dolgozónak is, aki külföldi hajóútra kap beuta­lót. A SZOT 27 utat szervez Bécsbe, 18-at az Aldunára és négyet Bratislavába. A Viseg­rádi és a Deák Ferenc nevű ha­jókon — az egyik a Margit­sziget mellett, a másik Eszter­gomnál horgonyoz. habokon egyik oldalán dróthálókkal bevont ajtók sora. Nem szok­ványos viszont, hogy a folyo­són — a kertművészetben is­mert tipegők módjára — lé­pésnyi távolságra téglákat he­lyeztek el gondos kezek. A já­rás megkönnyítését szolgáló téglákat ottjártunk idején csak azért nem lepte el teljesen a víz, mert a házfelügyeiőnő fér­je épp akkor csökken tetts szintjét, teljesen meddő mó­don, negyven és egynéhány Vödömyivel. A munka meddő­ségére még visszatérünk. Ugyancsak nem szokványos, hogy a lakók pincerekeszeit naiv kis bakhátak védik, med­dő harcot viva a csapadékkal elegy szennyvízzel. A keverék ugyanis valamennyi pincerészt elöntötte. Többen raktárpolc­ra emlékeztető alkalmatossá­gokat emeltek, hogy legalább a gyújtásukat úgy-ahogy meg­mentsék. Bajos azonban ezt megtenni 15 mázsa iszapszén 5 mázsa brikett és 5 mázsa fa esetében: — ami csak az említett lakó készlete. Ténykedésük meddő, amint azt már a házfelügyelőnő fér­je esetében említettük. A víz­helyzetnek ugyanis „objektív” okai vannak. Sorra véve eze­ket: 1. A ház egy volt fut- ballpálya helyén, feltöltésre, azaz vízáteresztő rétegre épült. 2. A csapadékvíz követi a fi­zikai törvényeket és errefelé folyik. 3. Segíti ebben a házat övező kis csatorna, ami víz- elvezetésre nem alkalmas, víz- tárolásra viszont igen. 4 Ugyancsak segítik az ablakok, melyek szerkezeti megoldása olyan, hogy visszaverés helyett bevezetik az esővizet. 5. To­vábbi segítség a szennyvízcsa­torna, mely kevéssé egészsé­ges tartalmát nem el-, hanem visszavezeti. 6. A ház eresz- csatornája, ami ugyanilyen funkciót tölt be. Mindennek eredményeként az egyik ve­szély permanens, ez már az említett tüzelőt fenyegeti. A másik még nem jelentkezett teljes súlyával, de csak idő kérdése, hogy megtegye, még­hozzá a ház állagának romlá­sában. Kétségtelennek tűnik, hogy a képtelen helyzet okai közt tervezési hiba is szerepel. En­nek számonkérésével minden­ki elkésett A vízviszonyokról tud a városi tanács, i Város­gazdálkodási Vállalat szóba került már több fórum előtt. Ami mind kétségtelen ered­mény, de még nagyobb ered­mény lenne, ha az ügyben történne is már valami. (ordas) Jövőre 337 500-an pihenhetnek kedvezményesen a SZOT-üdülőkben CJJ tőrsosliaziik Pakson Október elején adták át az első két épületet, melyben tizenkét család lakik. Nyolc OTP-házat épít Pakson a Kishegyen a Körzeti £pf_ tőipari Szövetkezet. A tizenkétmillió forintos beruházás 1972 nyarán fejeződik be. További két lakóházat december közepén adnak át, .má­sik kettőn a téliesítést végzik. Fotó: Gottvald

Next

/
Oldalképek
Tartalom