Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

Megmentették Fannit

— Könyörgöm f Vigyázzanak rá. Ha meghalna, ne temessék el, míg vissza nem jövök. — mondta Nyikoláj, s köszönetképp megszorította nagypapa kezét. Aztán arra gondolt, talán most nézett utoljára az üvegesedő, de még élő szempárba. Sietve tette be maga után a kiskaput, s ment szakasza után.

Nehéz idők jártak akkor. 1945. márciusa átjáróházzá változtatta a már felszabadult Simontornyát. Egyik nap az oroszok, másik nap a németek kerültek fölénybe. .A naponta ismétlődő kézitusák szinte már hozzátartoztak a község életéhez. Az utca egyik oldala a szovjeteké volt, a másik oldalon lévő házakba már a németek lopóztak be.

Aznap a németeké volt a község. De Molnárok ezzel ném törődtek. Gondolkodás nélkül befogadták a sebesült Fannát, Niykoláj menyasszonyát.

Játék a halállal? Ez eszükbe sem jutott. A fontos az volt. hogy Fanna életbe maradjon.

— Mi csak arra gondolhattunk, hogy segítsünk rajta — mondja Molnár József. — Mert ő már hozzánk tartozód. Megszerettük. Olyan esicsörgő lány volt az a Fanni. Ö volt a mi napocskánk.

i — Már előbb is ismerték?

:— Hát persze. Régebben hozzánk volt beszállásolva. Felcser volt a kórházban. Este, ha megjött a munkából együtt ültünk, tervezgettünk. Ha volt. ettünk. Együtt várilük a háború befejeződését 1 — Hogy sebesült meg?

•— Amikor február közepén előrenyomult a front, az itteni szakaszok is követték. Fanni elment. El is búcsúztunk. Azt hittük, hogy az életben többet már nem találkozunk. .. Március elején a németek Fehérvárnál áttörték a frontot, a lány valahol Dég környékén kapott szilánkot a felébe. Azonnal kórházba vitték, de a németek onnan is kibombázták a sebesülteket Nyikoláj biztonságban szerette volna tudni tnenvasszo- hyát. Előttünk két helven is próbálkozott, könyőrgött, mint mondta imádkozott, de nem fogadták be á lányt. Tsy hozzánk jött. Veszélyes volt a he- teg ^ szállítása, hiszen a szj- Sánk könnyen az ágyába mehetett volnál

— Majd a szívem állt mr* hmíkor megláttam — szók közbe a felesége. — Szén kis féje bekötözve.!: A fehér potya meg olyan volt mint_ngv •turbán, Es vér. Es vér. Kfgrn Volt rajta semmi, csak; egy. rongyos. •. piszkos festőn akö- , pehÉ; Adtam ; rá' égj^: . blúzt, ’ meg égy aljat Hát. mégis va. Samí.:: Több Puhám nekem (Sem volt; d.y- ' v-.-; *

Fannit magas láz gyötörte. Molnárék betámogatták a házba. Az asszony vizes ruhát tett a kezére és a mellére. Nagy napa saját gyógyszerét felezte meg a lánnyal. A Szomszédok néha hoztak valamit neki; Be senki, senki ttem árulta el á németeknek hogy bújtatják;

. K fiz év körüli Margitka Sírt. Sokat sírt. Néha mea’- ,®oeta á beteg lánv forró kezét - .Halkan dúdolt, hogy elaltassa;

*' ~~ . A lánv ezután süketné- £13 -A®82* döntött a nagypapa; PÖdört egvet bajuszán, s a fsaládl haditerven gondolkodott — Majd én megmondom a németeknek. Tudok én vetők beszélni. — A lánv a mi tán vünk. itt né pórbálja bántani senkii

— Sind hier Russen ? —

Üvölt egy német tiszt a kapuban, s máris harmadmagával szimatol az udvaron. Oroszokat keresnek.

Egy pillanat alatt megváltozott a terv. Meg kellett' változnia hiszen oroszul nem tudott senki a családban. így Fanninak sem magyarázhatták el a tervet. -Hátha megszólalt volna! És oroszul. Nagypapa felemelte a törékeny testet, s a konyhából nyíló kamrába vitte.' A' konyhaszekrényt a tapétaajtó elé' tolták.

Abban a pillanatban kivágódott az ajtó,- s beléptek a németek. > Végigpásztázt-ák a szobákat.

'— Semmi! — S irány s következő ház. így "ment ez óráról órára. Fanni az ágyban.. Fánni a kamrában... A németek ki. .. A németek he.

— Félelem? Eszükbe sem jutott.

Az idegtépő napokban sen- • ki nem mert a föld • felett maradni. A simontornyaiak a nedves pincék sötétjével védekeztek. Az utcákon pedig éjjel is »nappali világosság volt. Lángoltak a kis cs.aládi fészkek. Még . a • környéket is bevilágították. A. géppisztoly- nopogás egyetlen pillanatra sem hallgatott el. A németek méterről méterre tudtak csak előre haladni. A szovjetek meg védték a felszabadított házakat, utcákat. A Sió hídfőt nyolcszor bombázták szét a németek. Amikor továbbáll- tak, s az oroszok újra építették. A németek éjjelente -ga- • rázdálkodtak, a szovjet katonák nappal próbáltak rendet tenni. Nappal igyekeztek nyugtatni a lakosságot. De az utcára kilénni lehetetlen volt A kegyetlen német puska azonnal lőtt.

— Az éjszakák voltaic a legborzalmasabbak. A zajok élesebbek' voltak, ' mint nappal. Fanni láza emelkedett.

Jönnek a vendégek.

Nem takarítunk, nem porszí. vózunk, habot verünk, kakaót főzünk, Cukrot veszünk és Pepsi-colát. Három gyerekkel jönnek. A családfő karján egy, kettőt az asszony terel maga előtt, a negyedikkel elnehezül- ten inog.

— Jaj, hát még lesz egy? Szegénykém, van éppen eleged.

Az asszony fényló, máj föl to? arca szétkenődik.

—- Van. van.

Rég látott kedves ismerősök. Amióta kikerültek az iskolából, az asszony egymás után szülte a gyerekeket. Négy év alatt hármat. Már nem érdekli különösebben a szakmája sem, letett róla, hogy elismert szakember, kiváló kutató, megbecsült tanár legyen, csak kizárólag csak anya akar lenni. Gondos, féltő, kötelesség- tudó. eggyéolvadó jó anya. Mosogatólébe fulladtak az ambíciói.

> • >

Beszélgetünk,

Beszélgetnénk.’ Félmondatonként kör beröppen a tekintete, mit tesznek tönkre a gyerekek. Esznek, bilire kéredz. kednek, kibelezik a babákat, lerántják a térítőkét, könyveket, a legnagyobb az aszta! tetején lovagol.

— Úristen, fiami

— Édesanyádék?

—- Jól vannak.

— Gyuri öcséd?

■— Megnősült.

A középső gyerek a konek- torba dugja a kezét.

<— Mit csinálsz fiam? .

— Jól vagytok, rendben Vagytok?

— Lekopogom. Hál istennek Judod néha...

Az utcákat mintha vörös és fekete porral hintették volna be. Emberi lábnyomot alig lehetett látni, de a Tigrisek lánctalpainak rajzát annál gyakrabban.

A házak 60 százaléka leégett. Molnárék utcájában csak az ő házuk volt cserepes. Csak az maradt meg. A március eleji napokban 350 polgári halottja volt az alig négyezer lakosú, községnek.

— De a nap nem sütött ki Sehogy nem akart kitavaszodni. Pedig hogy vágytunk egy kis fényre. — mondja Beidek László, a községi pártitkár. — Ne gondolja, hogy most közhelyeket mondok. Akkor úgy éreztük, hogy a ronda, boron- gós napoknak soha nem lesz vége. Egyik reggel elmúlt a fegyverzaj, s mintha a nap is halványan sütött volna. Az ii lehet, hogy ragyogott minden És végre kimehettünk az utcára. .. De tudom, hogy ezt a ragyogást Fanni mindany- nyiónknál jobban érezte.

— Aznap reggel kopogtak Nagyon halkan kopogtak Megtört férfi állt az ajtóban —- Emlékezik Molnámé. — Először nem ismertük meg Nyi- kolájt. Bevezettük a szobiba Fanni egy székben ült. Már járni is tudott... Azt a találkozást nem tudom., és nem is akarom elmondani. Az olyan volt, mint egy mese.

— Nyikoláj elvitte a lánvt. De már nem az a Nyikoláj lépett ki a kapun, aki egy félórája olyan félénken kopogott. Délceg férfivé változott, aki tele boldogsággal. oldalán Fannival igyekezett.. I

EZERKTLENCSZÁZHETVENEGY

Egyre hosszabbaknak tűnnek a percek, ahogy közeledik a vonat Kievhez. Az asz- szony készenlétben áll a peronon, hogy ő legyen az első, aki leszáll. Idégesan néz körül. Hát nem jött éléje senki? Egy vasutastól tudja meg, hogy egy szovjet asszony virágcsokorral várakozik a budapesti gyorsra.

— De ez nem a budapesti, hanem a Tolna megyei békevonat — szól Margitka. A csoport tagjai vigasztalják.

— Fanni ugyanakkor az első vágány mellett topog. Még öt perc... Még kettő... Egy... Nulla. Leszállnak az utasok de Molnár Margitka sehol.

— Simontornyai... Tolna megyei csoporttal kellett volna érkeznie.

— Az a vonat 10 perccel ezelőtt futott be a nyolcadikra.

— Taxi.,. A Vörös Egyetem elé kérem... Ott szállnak meg.

Mire a Tolna megyeiek autóbusza az egyetem elé ért Fanni már ott várakozott

A két asszony egymás kar-» jában nevetve zokog.

— Margitka!

— Fannikám!

— Mintha nem is gondolkodtam volna... Én a régi Fannit vártam, s egy ősz hajú asszony várt rám. Ö meg a 10 éves Margitka helyett engem: j; lelt. — mutat magára Ányos József né.

_— Fanni nehezen talált ránk. Sokáig kereste a családot. De csak a keresztnevünket tudta. Amikor meghallottuk, hogy szovjet levél érkezett a faluba, nagypapa fényképét küldtük ki, a megadott címre. Öt‘ismerte fel.

— Egész nap együtt voltunk Kievben. Akkor Fanni szorította úgy a kezemet, mint betegsége alatt én az övét. Nyi- koláj sajnos nem tudott Kiev, be utazni. Róla csak egy fényképet láttam. Ö is megöregedett. Gyerekeik nagyon széV. HORVÁTH MÁRIA

Gyerekkel,

gyerek nélkül

A férjéhez fordul.

— Most már szólj te rájuk fiam!

— Tudod néha semmi más nem hiányzik, csak egy kis csend. Fél napig tartó süket csend.

Aztán körbeállunk. Gyerekek. felnőttek. Sétáljunk, járkáljunk, egy kis dombra lecsücsüljünk, csüccs.”

Az asszony csak éppen meghajol.

•

Mary — így, ipszilonnal — a malacrózsaszín főorvosivadék egyszer így okosított:

— Apám a megmondhatója Kihal az értelmes faj. Manapság az értelmiségi családokban csak igen kevés helyen van kettőnél több gyerek. így aztán nem öröklődnek tovább a kifejezetten jó agyi tulajdonságok. öröklődik viszont az al koholizmus, nevelődik egy csomó semmirekellő ember, mert ahol sok a gyerek, ott nagy a szegénység és legtöbb helyen mit lát a gyerek?

Leállítom:' hagyja abba, de gyorsan!

Lehe't-e örülni egyetlen avaszsírszagú helyiségben az ötödik gyereknek? Megbizonyosodtam : lehet. Hiányoz. hat-e az utolsó, a hetedik gyerek, aki halva jött a világra? Mondják: hiányzik. Valóban gondtalan annak az élete, akinek nincs folytatása? Tudom: ez látszat gondtalanság.

*

Babika kávét főz, az ember végigvezet a házon. Végighúz

végigráncigál. Ablakok, ajtók, szekrények, beépítve és beépítetlenül, zuhanyozó, sárga-fekete csempe, drága festmények. vörössel leterített dupla heverő. Fárasztóan szép itt minden.

Babika nyúlánk, szekszepi- les. Könyvekben írt boidog gyermekkora, csülogó lánykora volt. Babika valamikor fiatalabb korában nagyon akart gyereket. Orvoshoz járt és fürdőre. és harmadik és negyedik és ötödik orvoshoz. Most, évek múltán sikerült meggyőzni magát: minden úgy van jól, ahogy van.

S elmondja, miért.

— Az anyák tulajdonképpen mártírok, áldozatok. A gyerekekkel igyekszenek magukhoz láncolni a férjüket. Nem is törik magukat, hogy ők is tetsszenek, a gyerekekkel igazítják el a veszekedéseket, feladják az egyéniségüket, amolyan alárendelt szerepet játszanak. És egyáltalán. Unom már az anyák megdicsőülését.

Babika. akárhol van L, nem győzi, eléggé hangsúlyozni, hogy ő van, hogy ő létezik. Olykor nem csak felöltözik, hanem kiöltözik. Mindenben kitűnő, mindenben tájékozott. Szabad és elkényeztetett, akár egy gyerek. Egészségtelenül maga felé tolódott az ízlése.

Kínomat; lehetetlen kíváncsiságomat legyűrve kérdezem:

— Tulajdonképpen miért nem fogadnak örökbe egy gye reket?

Megbántam. Kár volt ilye? kérdezni. Eljövök, s úgy érzem, mintha fojtó parfőmilla- tot hagytam volna magam mö gött.

Olvasni szeretnék.

Kétéves lányom pillanatok alatt az ölemben terem.

— Anyucikám, rajzoljunk kutyácskát!

Kutyácskát rajzolunk, meg kocsit, meg lovat, virágot és fát. Leesett a hó, hideg van, a fa ilyenkor télen alszik és reg- gel, ha kél a nap olyan, mini egy nagy piros lámpa.

Hoc hoc katona kettén ülünk a lóra hárman meg a csikóra.

Szép ez a világ.

így mesélik. Mindenszentek előtt a gyerektelen öregasz- szony elment a vegyesboltba, három deka kakaót vett, egy csomag kockatésztát, negyedkiló kenyeret és két szál egyforintos gyertyát. Aztán hazament egy elseperte a ház elejét. Utána nem látta senki Negyednap találtak rá a szomszédok. a konyhaajtó fölé vert szögre akasztotta magát. A gyertyát két tányérban gyújtotta meg, a tányérok között egy kockás papírt találtak. A papírra szálas öreg betűkkel az öregasszony ezt irta: nyugodjak békében. J,

így mesélik. itjA'!

Egyenruhás, egyenclpős tiiw ■ zenhat év körüli lányok furául;; kodnak a buszra. Állami gon-Íj dozottak.

Nézegetem őket.

Ennek gyötört, inas arca, egy münkásasszony arcaj Annak telt, meleg tekintete egy parasztasszony meleg tekintete. Állnak és néznek kifelé, egyszerűek, szépek, tiszták az anyaságon innen.

D. VARGA MARTA