Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

Asszonyvígasstalú, @re§eds@ — jp.aeiil« nélkül avagy hány éves korában Szigligeten, egy felejthetet­len nyári éjszakán, Devecseri Gáborral beszélgettem, hajnalig az alkotóház társalgójában. Az álmatlanság űzött mindkettőn­ket a rádió mellé, egy kis éj­szakai éterkalandozásra. Soká­ig csavargattuk a rádió gomb­ját, aztán már csak beszélget­tünk a sötétben. Szóba került a tragikus hír is, hogy a már nem fiatal, de nagyon szép színésznő férje öngyilkos Zeit Megjegyeztem: — Ha jól számolom, a hölgy már negyven felé járhat, nem értem, hogy lehet ilyen őrült­séget elkövetni érte. Gabi holdfényben ült, lát­tam, hogy elmosolyodik. — Tudod, hány éves volt Szép Heléna, amikor Páris el­rabolta? — Gondolom, nagyon ifjú és világszép hölgy lehetett. — Tévedsz. Lehet, hogy negyven is volt. Hitetlenkedtem. Gabi tűzbe jött, s mint mindig, ha ked­venc Homéroszáról esett szó nagy hévvel és óriási tudomá­nyos apparátussal magyará­zott. — Nézzük csak. Tételesen a korát sehol sem említik. De tudjuk, hogy Klütaimnésztrá- nak, Agamemnon mykénei ki­rály feleségének húga volt. Homérosz említi, hogy Klüta- imnésztra és Agamemnon leá­nya, Iphigeneia, a trójai hábo­rú kitörésekor húszéves volt. Az anyja tehát negyven lehe­tett. Heléna pedig harminc­kilenc, vagy harmincnyolc, mert Homérosz leírja, hogy Klütaimnésztra csak alig vala­mivel volt idősebb Hel'nánál. rabolták el Szép Helénát ? 1 Az ifjú Páris tehát egy csak­nem negyvenéves asszony iránt lobbant olyan féktelen szerelemre, hogy érte még a nőrablásra is leepes volt. — Jól konzervált hölgy le­hetett. Dehát Szép Heléna csak egy volt. Ilyen asszony nem terem minden bokorban. Gabi megint mosolygott. — Homérosznál igen. Emlé­kezz csak! Amikor Odüsszeusz hazatér bolyongásából, egy tu­cat széptevó lebzsel a jelesé- ge, Pénelopé körül. Na már most: tudjuk, Odüsszeusz húsz évig volt távol a családi tűz­helytől, s azt is tudjuk, hogy Pénelopénak felnőtt fia volt. Vagyis ő sem leheteil keve- sebo negyvennél. Mégis úgy körüldongták a szerelemre éhes férfiak tucatjai, mint le­gyek a mézét. — Kiváló minőségű méz le­hetett ... Gabi úgy kacagott, hogy majd a könnye csordult ki. Ez a történet peuig arról jutott eszembe, hogy egy kedves ba- rátném, aki már a negyedik X-et tapossa, a minap kissé csalódottan nyilatkozott Bal­zac „Femme de trente ans”- jurol. (Harmincéves asszony.) — Micsoda franciás gavallé­ria! Szembeszáll azzal a ha­zug mítosszal, hogy a huszon­öteves leány már aggszüz és a harmincéves asszony „pas- sée”. Vigasztalására mondtam el ezt a történetet: lám, Homé­rosznál még a negyvenévesek is észbontók. Neki pedig hihe­tünk. Hiszen Trója romjait is föllelték leírása nyomán. Homoródi József „Az öregedés az az állapot” — írta Nyirő Gyula, a kitűnő pszichiáter —, amelyet min­denki meg kíván érni, s amelytől mégis mindenki ret­teg.” Egy kiváló színésznő pe­dig tiszteletre méltó őszinte­séggel bevallotta, hogy „hisz­tériásán fél a megöregsdéstől ” Az idős emberek száma év­ről - évre növekszik, hála a közegészségügynek, az orvos- tudománynak és 1 a szociális gondoskodásnak. A tömeges öregedés mindenkit arra kész­tet, hogy személy szerint is nézzen szembe a tényekkel, „készüljön” ebből a komoly életleckéből. A rettegés, a pá­nikhangulat sokkal rosszabbá teszi az egyén helyzetét, mint amilyen - valójában. Ha meggyújtok egy gyertyát és égni hagyom, bizonyos, hogy belátható /időn belül el­fogy. Nyilvánvalóan abban a pillanatban kezdett fogyni amikor meggyújtottam. Mun­den lénynek megvan a maga életideje, a születés magában hordja a hanyatlás és a ha­lál szükségességét. Embernél, sietve jegyezzük meg,* a fizikai öregedés elkerülhetetlen, de nem jár okvetlenül együtt lelki- szellemi károsodással. Eiz az a fogódzó, amely a felszí­nen tarthat — még visszaté­rünk rá. A biológiai öregedés kezdete annyira egyéni, hogy nem lehet évekhez rögzíteni. Mintha életünk térképe ket­tős léptekkel készült volna: egyik naptárral ellenőriz­hető, a másik mikrosz­kóppal. s a kettő nem fe­di egymást. Években kifeje­zett életkorunk pozitív és ne­gatív irányban egyformán el­térhet, legtöbbször el is tér. szervezetünk élettani állapo­tától. Az öregedés biológiai tüne­tei eiegge ismertek. Az első ráncok a bőrön, az első szefri- üveg, a koráboan ismeretlen mértékű fáradékonyság és íe- ledékenység, a szexuális, ké­pesség, vagy igény csökkenése — mindez riadalmat kelj. A késleltetés módjai szin­tén ismertek: egészséges élet­mód,’ testedzés és testápolás, higiénia és kozmetika. Keve­sebb szó esik az ellensúlyozás (kiegyenlítés, kompenzáció) rendelkezésünkre álló lehető­ségeiről. A naptári és élettani1 elté­rés minden élőlényre érvé­nyes; fiatal növény, állat is lehet beteg, öreg is lehet élet­erős. De e sa k a z e m b c r - n e k adatott meg a fejlődés során, a természettől) az eléri kor átélésének egy. harmadik dimenziója. Nevezhetjük a gondolkodás, a tudat, a tevé­kenység,’ a l’elkpszéllemi ké­pességek tartományának. így értette ’Seneca is, kétezer év­vel ezelőtt: „Az életet tevé­kenységgel kell mérnünk és nem idővel.” Tartalommal és nem tartammaL A fiatalság gyorsan múlik és a végtelenségig nem tartó­sítható. Egyszerűen nem áll el. öregedésbe megy át, majd öregségbe. A biológusok sze­retnének az érett, vagy a ké-< sőbbi életévek közé úgyneve­zett „stagnálási szakaszt” be­iktatni, vagyis rögzítve fel­tartóztatni a hanyatlás folya­matát. Adja az ég, hogy sike­rüljön a tudományos terv, de addig sem vagyunk végképp tehetetlenek. • Az egyéni különbségektől függetlenül már a ‘10-es évek­Mátkaságuk második évét tapostak, es mindennapi ran- devuügyeietük elejen laríot­tak a oudai Park-piessó íer- raszan. Vasarnap délután volt és kánikula, ezert kicsit meg­hökkentő, hogy Kiss Ódon forró teát ivott citrommal, nem törődve a gyanúsan rá- meredó tekin teieimei. Olvasta valahol, hogy az angolok forró teát isznak kánikulaoan, kiiz­zadják, és mikor izzadt testü­ket megcsapja a szelíd, vidá­man husüinek, Kiss Odón bá­tor és következetes elme volt, így hát nem volt rest önma­gán kipróbálni ezt a brit szo­kást, homitarsai legnagyobb megrökönyödésére. •Eris lyuk Ica nem lepődött me0> uuiioz wi jói íbu^cittí ivioá woioiic, s«jc iíicie a jii.iuj.ye J szoí sem ruonciua ki, egy textjtí généit „ü L/v^botvci je­lezte, ai*u ij.iciSvjj.v szex juj. t ai'-bijc szciciixj.es VaixOiixdiiicik is túri­heteit. Qoj euívciii xxwöy UáZfcJ epe*, iaoj íaxiUt Keit, L/xZOxi^ x­taiiuo á pmcerneK, ixOgy a szo­kás es ü realizes b/-ii*xxU balti­ján au, teuuL ua^y ljea^cgxe nincs ok, van am a dunongot kenu pillanatéiul exvezesse. Kiss Ódon itta a teát, Pris- tyak ica ette a iugyiulvot. Kiss Okon a magyar iaouarug-s válságos heiy ze tere gondolt, P.ristyak Ica egy őszi Kiskosz­tümre, ezért. íagylaitevés köz­ben szurgaimasan lapozgatta a divatlapot, kombinált, mér­legelt, ábrándozott, mint a szerelmesek általában. Kiss Ödön megitta a teát, kirágta a citromkarika belét majd lassú, szertartásos moz­dulatokkal, kezdte törolgetni a fogpiszkálókat, kis halomba sepregetve az abroszon. És ekkor váratlanul megszólalt Pristyák Ica: — De kár Ödön, hogy te csak egy olyan szürke ember vagy! — és sóhajtott. Kiss Ödön a meglepetéstől erőtlenül engedte le a kezében tartott soros fogpiszltálót mint akit kizökkentettek egy fontos műveletből. — Ezt hogy érted? — kér­dezte a divatlapot böngésző Tóth-Máté Miklós : Saíirke szerelmesek Pristyák Icára tekintve, el­felejtve, hogy gondolatban kit jelölt balhátvédnek a váloga­tottba. — Tudod te azt jól, — mondta a lány, és rakönyö- költ *a divatlapra, töprengve nézve a szembenülő Kiss Ödönt, mint aki azon gondol­kozni, hogy vajcjn érdemes-e ezzel a fickóval megismerked­ni. — Nagy III. Béla — élén­kült fel jviss Ödön — .látod, Nagy III. Bélának már régen a válogatottban lenne a helye, azt is megmondom, hogy mi­ért. .. — Ha például filmszínész lennél — tűnődött Pristyák Ica — nem is olyan- híres, csak éppen hogy lássalak a vásznon... — Nagy III. Béla olyan, mint a szikla, kemény, kitar­tó. .. Ödön, de az eliramodott az el­lenkező irányba. — Undok vagy! — sértődött meg Pristyák Ica — Veled már álmodozni se lehet! Vedd tudomásul, én igenis szeret­ném, ha te híres ember len­nél, nemcsak egy szürke bér­elszámoló ! Kiss Ödön lassan a zsebébe nyúlt, aztán egy húszassal le­takarta a kis í’ogpiszkáló- halmocslcát, felállt és az asz­talok között kanyarogva kisé­tált a teraszról. Lement a tó­hoz, keresett egy aránylag ár­nyékos padot, behunyta a sze­mét és folytatta a magyar vá­logatott összeállítását. Nemsokára már érezte a megszokott kölniillatot, ,sőt egy hajába markoló kéz is ta­núsította, hogy Pristyák Ica telepedett melléje. — Dönci, te buta Döbcí,-hál már viccelni se szabad!? — A balösszekötővel bajban vagyon —■ mondta . Kiss Odón — neked nincs valami javas­latod.'’! — Nézd csak — nyitotta ki Pristyait Ica a divatlapot — . fériimanökenek is vannak! — Vannak — jjólintoít Kiss Ödön és odébbment egy pád­dal. Onnan kiállóit vissza -a lánynak. — Nekem lúdtalpam van! — Reklámozhatnál- gyógy- cipőt! —- kiáltott pvtflyak Ica —. Te átkozott, gyere vissza, megcsókollak! — Egy szürke embert?’! ,— Egy szürke emberi.! Úgy, hogy még . jobban, beleszür­külsz! Kiss Ödön szürkén elnevet- 1 te magát,, majd szűrne léptek­kel visskántent Pristyák Icá­hoz, és szülne," de hosszú csó­kokat váltottak. Ezék után érthető, hogy még’ a szürkület; is ott találta őket, boldog: szürkeségben, a pádon. Egy kivételesen szép hcrsctlent'JZ Bach: a fuga művészete — Jó, mondjak nem filmszí­nész, hiszen nem lehet min­denki filmszínész, de túncdal- énekes az te is lehetnél! Igen, Dönci táncdalénekes. az te is lehetnél. Kicsit rekedtes han­god van, gitárral kísérnéd sa­játmagad és... — Ha elgondolom, hogy van egy Nagy III. Béla, aki... — Vagy focista! — csapott le Pristyák Ica —. Ott ülnék a tribünön és a százezrekkel együtt kiálthatnám, hogy: hajrá Kiss Ödön! Hajrá Kiss Ödön... — Százezrekkel?! Van ne­ked arról fogalmad, hogy há­nyán látogatják ma a foci­meccseket?! — Nem baj! Én ott lennék mindig, amikor te kiszaladsz a pályára, izmosán, frissen, keményen és aztán rúgod a gólokat! Mindenki téged ün­nepelne és felém mutogatná­nak, hogy ott ül Kiss Ödön menyasszonya! — Na, fizetek! — harsanl az egyik pincér felé Kiss Úgy tűnik, a magyar hangle­mezekről sokkal több dicsérő szó hangzik ej külföldön, mint itt­hon, hisz .míg a legjelentősebb nemzetközi elismerésben része­sül egy-égy különösen szép fel­vétel, itthon alig hallunk róla, arról nem is beszélve, hogy a kitüntetett' hanglemez - főleg vidéken - nem is mindig kapha­tó. . A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat most ismét olyan felvé­tellel jelentkezett, amiről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni: két lemezen kiad­ták Bach utolsó hatalmas alko­tását, a zenetörténetben korsza­kos jelentőségű A fuga művésze­tét (Die Kunst-der Fuga). A 19 tételből álló' mű egyetlen téma köré épül — az utolsó kivételé­vel — „tankönyv és egyúttal az erkölcsi kötöttség zenei bibliája mélységes költőiséggoi” - írja róla naqy zenetudósunk, Molnár Antal. A magyar felvétel zeneileg 'töké!e£s, s mindenképp igazol­ja, amit a lemez kísérő füzeté­ben ö zenekar dirigense, Sán­dor Frigyes ír, hogy „sok elmé­lyült kísérletezés, számos részle­ges és teljes hangverseny-elő­adás előzte meg.- A fugák elő­adói felépítése, tempója és ka- ralcterizálasa, a frczcúlás, a vo­nástechnikai megoldások idő­közben sokszor változtak, de vál­tozatlan maradt a-művészi meg­közelítés clapelve: a drámai tartalom kifejezésének elsődle­gessége a fugósisrkezet hang- zésképán belül, a szubjektív ze­nei tartalom dinamikus kibontá­sa — skolasztikus megközelítések nélkül — a- szerkezeti rend fe­szült keretei között.” A fuga művészetit hallgatva mindenben igazolva érezzük Sün­ben számíthatunk bizonyos fo­gyatékosságokra, tehát kom­penzálásukat is gyakorolnunk kell. Két veszély fenyeget ilyenkor: a görcsös verseny- futás az idővel (szánalmas versengés fiatalokkal) és a kétségbeesett magaelengedés. Mindkettő helyett az életkor önértékét kellene tudatosítani magunkban. Egy okos, 4l)-es nő mondta: „Csökken a vonz­erő? Attól függ, kire...” A legtöbb "öregedési konflik­tus a szexuális-erotikus terü­leteken keletkezik; külön té­ma, szándékosan nem szűkít­jük le erre a kört. Mert a ha- . nyatlás nem könnyű életszaka­szában válik .döntő igazsággá- hogy az ember nem csupán szexuális lény. Ez éppen úgy magától értetődik — bár a szexhuüám idején nem lehet eléggé hangsúlyozni —, mint amennyire női köíelésség az első fiatalság múltán is az egészséges tetszéSvágy. Az öregedés kevésbé látvá­nyos konfliktusai, olykor tra­gédiái, lelki-szellemi síkon " zajlanak le. A figyelem nagy sóhajtások közepette a múltra összpontosul — és érzéketle­nül elmegyünk a mindenna­pok öremei mellett; sorvadni hagyjuk beleélő, együttérző . képességünket — és elidege­nedünk környezetünktől; ke­serűen befelé fordulunk — el­feledve ifjúkori fogékonysá­gunkat a világ mérhetetlen természeti, kulturális, magán- élei i és társadalmi gazdagsága iránt. Alapjában egészséges, nor­mális embernél — ilyen a túl­nyomó többség — a lelki-szel­lemi rugalmasság nem csök­ken a korral, ellenkezőleg. Művészek (Tizian), _ írók (Shaw), közéleti személyisé­gek (Kossuth) példája igazol­ja a szellemi erő elevenségét az emberi kor legvégső hatá­ráig. Az idősebb „egyszerű”’ ember (valójában minden eszes lény rendkívül bonyo­lult szerkezet) lelki-szellemi. energiakészlete sem szükség- > szerűen szegényebb, mint a ■ fiataloké.- hanem minőségileg ■. más. A lobogást elmélyülés- váltja fel, a merész terveket. t> ’cs tapasztalat, a folyton-, égő izgalmi állapot derűs nyu­galom. Első szakaszán szilaj a. folyó, később lelassul, .szélese­dik a medre, végül alig ész-, re-.ehető mozgással éri ej.a. tengert — és ugyan ki nevez-, né ekkor szánni yalóigak? Hssonlr.tokal találni .köny-" nyc’-'o,. mint a pánik és kap-’ kodás nélkül, szép stílusosan,' egyéniségünknek és körűimé-’ n; : ' k megfelelő ütemben' ős-"g--d.it. Pedig csak ezt az" önv!•>.“" 'ló. figyelmet igénylő" irtát’ választhatja,- aki némkí-' van terhére lenni másoknak; —» vagy ami éppen olyan kí­nos és szomorú: terhére lenni- önmagának. • GYENES ISTVÁN- -■ dór Frigyes szavait,. mert a Liszt. Ferenc Kanharazenekarrgl és szó­listáival kivételes -élménnyel, ajándékozta meg Bach muzsika-, jónak és, szellemének, tisztelgit­De még valamiről nem feled­kezhetünk meg. A Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat olyan ün­nepi külső: adott a két lemez­nek, amiről csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni.’ A mű-, vészi kísérő füzet, pazar nyom­dai kiállításával, képekkel, kot- tapé:dákkal nemcsak a hazai hanglemezpiacokon szokatlan, ha- •rc:n minden bizonnyal a nem-, zoij'.özi forgalomban is elisme­rő. .al találkozik, amit elősegít Sá .dór Frigyes és dr. Gárdo-" • n.• i Zoltán több nyelvű magya- rázó-:5rhertctő szövege is. Egy hanglemeznél mindig a hang­zási, az előadást szoktuk di­csérni. Itt ezsksn kívül a hatal­mas műhöz méltó kiviíoit is csak elismerés. illeti meg, hisz ezt a la nezt nemcsak hallgatni öröm,'" hanem kézbe venni is. (cs)

Next

/
Oldalképek
Tartalom