Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

r Nyögött, ' időit. Megért«. s azt hiszi már, ő is madár s lám fejre álL Följutott a fára végre, Wilhelm Busch rajza és verse Gyászkeretes hír az újság­ban. „Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy Krufica Leó, a legjobb apa, a leggyengédebb jérj, a burgbergi teke-találko­zón holtversenyt vívott a má­sodik helyért. Temetéséről a holtidényben gondoskodunk.’’ figyelmességük, könnyek gyűl­nek a szemembe, összeszorul a torkom, alig tudom kinyögni, hogy egy pár cipőt szeretnék. — Eladás az csak a Ziman­kó utcában van — tájékoztat sértődötten a főnök. — Mi itt csak udvariaskodunk. KÜRTI ANDRÁS i lunrenuezu találkozom a Körúton. Lábán bakancs, a hátán hátizsák, a hóna alatt térképek, az egyik kezében iránytű, a másikban tájoló. — Mi járatban? — érdeklő­dön^ Népújság 1971. december Kérdőjelek a terített asztalon Ha közvélemény-'kutatást rendeznénk arról, hogy mire lehetünk büszkék mi, magya­rok, akkor nagyon sokan em­lítenék a magyar konyhát, s a dúsan terített asztalt, mint vendégszeretetünk jelképét. Való igaz. hogy a hozzánk lá­togató külföldieknek rendsze­rint sokáig emlékezetes ebé­dekben, vacsorákban van ré­szük. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy ma is élő ét­kezési hagyományaink, azok a gyakran emlegetett magyaros jellegzetességek nemzeti büsz­keségre adnak okot. Sokat, jó zsírosat, fűszereset enni, s utána minél többet in­ni ; nem erény és nem is okos dolog. Még akkor sem az, ha mindenképpen kifejezésre akarjuk juttatni, hogy vendé­günket igen nagyra becsüljük. S akkor sem, ha arról szán­dékozunk meggyőző bizonysá­got adni, hogy telik a bőséges traktálásra. Nemcsak ünnepi és vendég­látó, hanem mindennapi ét­kezésünk mértéke, tápláléka­ink mennyisége és összetétele is olyan, hogy érdemes vele foglalkoznunk. Közérzetünk, egészségünk, sőt. az is függ táplálkozásunktól, hogy med­dig élünk. Tévedés lenne azt gondolni, hogy csak a sze­génység okozhat káros követ­kezményekkel járó táplálkozá­si gondokat. Teheti ezt a jó­mód is. Népünk már azok so­rába tartozik, akiknek nem a hiányos, hanem a bőséges táp­lálkozás körülményei között kell foglalkozniok azzal a kérdéssel, hogy milyen az ész­szerű, az egészséges étkezés? Az egy személyre jutó napi kalóriafogyasztás 1938-ban 2805 volt Magyarországon. 1968-ban 3141, az idén pedig 3170. A fehérjefogyasztás ugyanazokban az években 91. 97, illetőleg 99 gramm. Az európai országok között a ka- lóriafogyasztás tekintetében a negyedik, az összes fehérje­fogyasztás szempontjából pe­dig a harmadik halyen va­gyunk. Alacsony azonban az állati eredetű fehérjék aránya A negyedik ötéves terv elő­irányzatai szerint 1975-ben 3291 lesz fejenként a kalória­fogyasztás. 104,5 gramm fehér­jét veszünk magunkhoz, s ezen belül növekszik az állati fehérje aránya. Minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle. S a terv végrehajtása ebben az ■ esetben nem az állami intéz­ményeken, nem a különféle vállalatokon múlik elsősorban, hanem magukon a fogyasztó­kon. A családoktól, a házi­asszonyoktól függ, hogy mi kerül az asztalra, milyen ösz- szetételű táplálkozásuk.' Ugyan­akkora összegből lehet egész­séges vagy egészségtelen ét­kezésről gondoskodni. Sőt, elő­fordulhat, .hogy az ésszerűbb táplálkozás ■ kevesebbe kerül. így van ez városon és falun egyaránt, a vidéken élő né­pesség mégis megkülönbözte­tett figyelmet érdemel ebből a szempontból. Mindenekelőtt azért, mert a falvakban, a községekben — nem is szólva a tanyavilágról — kevesebb a lehetőség a változatos táplál­kozásra és ott tartják magu­kat legmakacsabbul a régi táplálkozási, konyhatechnikai szokások. A városokban sok­kal több mód és alkalom kí­nálkozik arra, hogy előadások­kal, a tájékoztatás, a felvilá­gosítás különféle módszereivel széles körben megismertessék a táplálkozás helyes szerkeze­tét, s az okokat és okozatokat, amelyek egyre nagyobb egész­ségügyi és társadalmi jelentő­séget adnak az étkezésnek. Tény: szinte az elején kell kezdeni a felvilágosító mun­kát a legtöbb helyen. Azzal, hogy mi a kalória, a fehérje, a vitamin, miért fontos az ál­lati eredetű fehérjék arányá­nak, a zöldség- és gyümölcs­fogyasztásnak a növelése és így tovább. Miért károsak a túlságosan zsíros ételek, mi az előnye annak, ha több marha­húst eszünk a sertéshús rová­sára stb. Kézenfekvő a kér­dés: kikre vár az ilyen tájé­koztatás? A válasz szinte ön­ként adódik: .mindazokra az intézményekre, társadalmi és gazdasági szervezetekre, ame­lyek a községekben működ­nek. Kiemelkedően fontos szere­pük van az iskoláknak és a közművelődés szervezeteinek. Ha a gyerekek már az általá­nos iskolákban megkapják az egészségügyi és élettani szem­pontból .nélkülözhetetlen okta- . tást, akkor családi környeze­tükre kezdettől fogva jó ha­tással lehetnek. Később pedig, amikor majd ők vezetnek ház­tartást még inkább remélhető, hogy korszerűbb gondolkodás­ról és szemléletről tesznek tanúságot e tekintetben is. A TIT, a nőtanáps, a Haza­fias Népfront és a fogyasztási szövetkezet az iskolán kívüli tájékoztatásban, felvilágosí­tásban tehet sokat. Az őszi és a téli hónapok folyamán min­den községben tartanak elő­adásokat, filmvetítéssel egybe­kötött tanfolyamokat. Semmi akadálya sincs annak, hogy napirendre tűzzék a táplálko­zással összefüggő tudnivaló­kat is. Nem tudományoskodó, hanem a hallgatók felkészült­ségéhez igazodó előadásokra van szükség. Olyanokra, ame­lyekből azt is megtudják a hallgatók, hogy mire kell ügyelniük a kövéreknek, a gyomorbán talmikban szenve­dőknek, azoknak, akik fogyni vagy hízni . szeretnének, az idősebb embereknek, a terhes anyáknak, a szív- és érbete­geknek, s így tovább. Természetesen az a leghelye­sebb, ha az orvosi képzettsé­get kívánó témákról orvos be­szél. A főzési tanácsadást olyan emberre helyes bízni, aki nemcsak a régi, hagyo­mányos ételek elkészítéséhez ért jól. hanem az egészségügyi szempontból jobb, de még nem eléggé ismert, nem elterjedt ételek főzéséhez, előállításához is. Szervesen kapcsolódik mindehhez a jó értelemben vett árupropaganda, amit mindenekelőtt a fogyasztási szövetkezetek szakembereitől lehet elvárni. Gulyás Pál KÁLDI JUDIT rajza Válogatott lidércnyomásaim Életre-halálra keres valaki a szerkesztőségben. Akkora mint egy medve. Megtalál, rám or­dít: — Hogy jön ahhoz, hogy pont az én nevemet szerepel­tesse a humoreszkjében? Más nevet nem talált?! Pont az én becsületes nevemet kellett meghurcolnia?! Rajtam röhög az egész végszerelde! — Elnézést kérek. előfordul­hatott, hogy véletlenül... — Semmi-véletlen! Nemcsak a családi név stimmel.. Az még hagyján. De a keresztnév is! Itt tudatos személyeskedésről van szó! Elégtételt követelek! — Bocsásson meg, mi az ön becses-neve? — Kovács István vagyok. MÁV Kórház. A vizsgálatok befejezése után az orvos meg­nyugtatja a beteget: A repülő béka — Semmi az egész. Egy kis nyomtávfekély. — Csupa lyuk ez a szőnyeg — mondja a vevő a zsibvásá­ron. — Na és? — von vállat az eladó. — Miért csodálkozik? Ez nem torontáli. Ez ementá. li... Ismét látogató a szerkesztő­ségben. — Helyreigazítást kérek. A tudomány nevében. Már több­ször olvastam az önök lapjá­ban, hogy „a kör bezárult” Könyörgöm, hogyan zárulhat be a kör, hisz a kör egyik leg. fontosabb tulajdonsága, hogy ez már megtörtént vele. Attól kör! Tessék másként fogalmaz­ni! « — Rendben van — bólin­tok —, javaslatát megvitatásra javaslom kollégáimnak. Sza­bad a nevét? — Ellipszis Béla vagyok. — Lótok-futok, keresek, ku­tatok, fürkészek. A legutóbb^ filmemet levágta a kritika, de az egyik műítész megírta, hogy azért „valahol” igazam van,- Hát most keresem. Benyitok az üzletbe, három eladó rohan felém. Meleg mo* sollyal üdvözölnek, az egyik feketével kínál, a másik az egészségem felöl faggat, a har. madik reméli, hogy a csalá­dom is jól van. Szíven üt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom