Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-21 / 300. szám
t f Ajándékok Tények Tolna megye idegenjorga Imáró l Lapunk június 13-i számában hosszú cikkben foglalkoztunk idegenforgalmi helyzetünkkel ,,Idegenforgalmi illúziók” címmel. írásunkban országos ösz- szefüggésekre igyekeztünk fényt vetni, nem éppen optimista módon. Ez a rövid ösz- szefoglalás nem elvi elképzeléseket tartalmaz hanem tény- számokat a Központi Statisztikai Hivatal legutolsó, rendelkezésre álló, összefoglalása alapján, mely az év első nyolc hónapjára vonatkozó számokat gyűjt egybe. Tehát ezekben benne van annak a forgalomnak egy része is, mely a vadászati világkiállítás ■ jóvoltából érintette megyénket. Tolna megyében az úgynevezett „kereskedelmi stálláshe* lyek”, tehát a nem magánszállások, az 'év első nyolc hónapjában kereken annyi vendéget fogadtak be, mint ahány lakosa Dombóvárnak van. Pontosan 19025 személyt. Ha az előző év hasonló időszakát százzal vesszük egyértékűnek, akkor ez 122,8 százalékot, tehát emelkedést jelent. Januártól áprilisig 6765 vendég érkezett, májusban 3093, júniusban 2741, júliusban 3026, augusztusban 3400. A 19 025 vendég pontosan 48 314 éjszakát töltött a különböző szálláshelyeken, vagyis egy vendégre kereken két és fél éjszakai tartózkodás jutott, ami nem sok. Természetesen nemcsak az abszolult számok mértékadóak. Az év első nyolc hónapját a tavalyi hasonló időszakkal egybevetve a vendéglétszám terén Tolna megye az ország valamennyi megyéjét megelőzte az említett 122,8 százalékos mutatószámmal, sót lehagyta Budapestet is. A vendégéjszakák gyara- podtának mutatója csak 112,2 százalék emelkedésről vall. de ez még mindig különb, mint Baranya, Bács, Békés, Borsod, Fejér, Győr, Hajdú, Heves, Komárom, Nógrád, Bala és Budapest fejlődését jelző mutatószám. 2. Egy dinnyeárus a piacon. „A nagyobbnak fütyülőt viszek, a kisebbnek törökmézet. Várják. Az az első: mit hoztál édesapa?'’ Kérdések: Meddig él a kőműves, a ta- karmányos, a villanyszerelő, a traktoros, a gépkocsivezető, a benzinkutas, a lottóárus, a takarítónő? Mintha lenne itt valami titkos összefüggés. Mindenki addig él, amíg beszélnek róla. Vagy nem? D. Mátyás 1931-ben született, tanyasi gyerekként nőtt fel. Naponta 12 kilométert gyalogolt, s amikor azok a nagy farkasordító telek voltak, hónapokat hiányzott az iskolából, de jófejű gyerek lévén mindössze egyszer ismételt osztályt. A hat általános azért megvan. 10 éves korában kukoricabajuszt szívott, még járt leventébe, 30 éves korában végleg leszokott a dohányzásról, nem iszik, nem idegeskedik és a gyomrán a fekély begyógyult szépen. Foglalkozása: takarmányos. Nős, van két legény fia, felesége gyalogmunkás, tavalyelőtt tévét vettek, tavaly nyáron Lehel hűtőszekrényt, ami maximálisan káhasználódik, tekintve, hogy ebben tartják a szomszédok is a tejet, meg a vasárnapi ételmaradékot.1 D. Mátyással beszélgetünk. Gondolatban fogjunk át száz esztendőt. Magának melyek a legfontosabb évszámok ebben a száz esztendőben? Rá vágja. — Negyvennyolc. — Melyik? — 1848. — így ez már több, mint száz esztendő. 1896 mond magának valamit? ... Gondolkodik. — 1896? Esetleg. Anyai nagyanyám öregapja akkor-: tájt szegődött el a Latino- vics urasághoiz cselédnek. Ez volt az ükapám. — Ismerte? — Elbeszélésekből. Alacsony növésű, igen-igen erős embernek emlegetik. Egyszer a megvadult bikát szarvánál fogva vágta földhöz. Egy nyolcgyermekes embert taposott volna meg a bika. — Mit tud még? — Tamás ükapámról? Dolgos ember volt, nagyon dolgos. Jó izüket nevetett, s ilyenkor szemei ragyogtak, akár a gyémánt. Tudom a nótáját is: Arra alá faragnak az ácsok, öregapám nótája meg így szólt: Én mék jobbra hűtlen babám, te meg elmégy balra, öregapám hamar elöEvegyült, feleségét elvjtte a spanyol, édesanyám gondviselő nélkül maradt, öregapám nevelte, ahogy tudta, öreganyám 90 éves korában szemüveg nélkül befűzte a tűbe a cérnát. Egyszer felállt a székre, hogy majd megigazítja a függönyt, leszédült, eltörött a karja, három hétig feküdt, tüdőgyulladást kapott. Az vitte el. A halottkém nem akarta elhinni, hogy megvan mind a 32 foga. — Az évszámokat nem mondja? — Ami nekem fontos? 1906- ban született apám, 1912-ben született anyám, 1928-ban a bátyám, 1931-ben én. 1938- ban elárverezték a házunkat, 1942-ben behívták apámat katonának és másnap kivitték a frontra. 1945. január 1-én megszűnt a cselédéletünk. 1952- ben behívtak katonának, előtte való héten nősültem. 1953- ban született a nagyobbik, 1954-ben a kisebbik fiam. 1961-ben beléptem a tsz- be, 1968-ban megvettem ezt az öreg házat, kipofoztam, sátortetőt raktam rá és tavaly megfordultam külföldön. Ennyi elég? — Köszönjük. Meghirdették a II. „Kiváló közművelődési könyvtár” és a „Kiváló művelődési otthon” pályázatot A felszabadulás 25. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett I. „Kiváló könyvtár” és „Kiváló művelődési otthon” pályázat legjobb intézményeink társadalmi elismerését szolgálta. Kiemelkedő teljesítményekre, tartalmasabb és sokoldalúbb múnkálkodásra serkentette azokat, szélesítette munkájuk hatókörét. Fokozottabb gondoskodásra ösztönözte a fenntartó szerveket Az első pályázat eredményeire alapozva a Művelődésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága ismét meghirdeti a II. „Kiváló közművelődési könyvtár” és a „Kiváló művelődési otthon” pályázatot. A pályázaton részt vehetnek a tanácsok, szak- szervezetek és a KISZ által fenntartott vagy közösen működtetett önálló intézmények, ha a következőkben felsorolt célok megvalósítását vállalják: A közművelődési könyvtárak és a művelődési otthonok segítsék az emberek műveltségének gazdagodását, tájékozódásukat a mai élet társadalmi, termelési kérdéseiben; járuljanak hozzá a szocialista gondolkodásmód, életfelfogás, erkölcs kiteljesedéséhez. A bevált módszerek, valamint új formák felhasználásával tegyenek többet azért, hogy a művészet és a tudomány segítse az emberek életének tartalmasabbá, boldogabbá válását. A pályázaton részt vevő intézmények váljanak működési területükön a szocialista közgondolkozás fejlesztésének társadalmi fórumaivá, ismerjék meg a helyi kulturális igényeket, hogy a lakosság mind szélesebb körének biztosíthassák a közösségi, az emberi kapcsolatok ápolásának. a művelődésnek, a kulturált szórakozásnak méltó feltételeit. Törekedjenek arra, hogy a lakosság részleteiben megismerje a IV. ötéves terv helyi és országos tennivalóit, ezeket magáévá tegye és munkálkodjék megvalósításában; érezze sajátjának az országos és a helyi eredményeket, gondokat és a megoldandó feladatokat is. Járuljanak hozzá Petőfi Sándor születése 150. és Dózsa György születése 500. évfordulójának maradandó értékű megemlékezéséhez. Törekedjenek arra, hogy az emberek büszkék legyenek forradalmi hagyományainkra, fordítsanak gondot azok ápolására, használják fel az évfordulókban rejlő érzelmi és erkölcsi nevelő erőt. Sajátos lehetőségeikkel járuljanak hozzá a „Nemzetközi könyvév” sikeréhez. A „Kiváló” cím elnyeréséért az intézmények nem egymás között versenyeznek, hanem saját feltételeik közepette kell bizonyítaniuk kiváló voltukat, azt, hogy a velük szemben támasztott tartalmi és tárgyi követelményeknek magas színvonalon megfelelnek. Kiemelkedően teljesítik a pályázatban szereplő célokat, hatókörük dinamikusan fejlődik. Értelemszerűen a „Kiváló” címet csak olyan intézmények nyerhetik el, amelyeknek elrendezési körülményeik jók, felszereltsége célszerű és épületadottságai esztétikus környezetet biztosítanak a látogatók számára. A pályázati jelentkezést az intézmények és fenntartóik — a megyeiek kivételével —„ 1972. január 31-ig juttassák el a járási hivatalok, valamint a városi tanácsok művelődés- ügyi osztályaihoz, amelyek február 15-ig kötelesek a pályázók jegyzékét a megyéhez továbbítani. A pályázaton részt vevő intézmények megyei jegyzékét 1972. március 1-ig kell megküldeni a Művelődésügyi Minisztérium Köz- művelődési Főosztályának. A „Kiváló” címre pályázók 1972. január 1. és 1973. december 31. között végzett tevékenységét kell értékelni. A pályázat ünnepélyes _ eredményhirdetésére 1974. április 4. alkalmából kerül sor. A címmel jelentős pénzjutalom is jár. Á sikeresen pályázó intézmények e kitüntető megkülönböztetést 1976. december 31-ig használhatják. Művelődésügyi Minisztérium Szakszervezetek Országos Tanácsa KISZ Központi Bizottsága •— Nincs mit. Szívesen Levél töredék: „... Beköltöztünk. Este a gyerekeket az ajtófélfához parancsoltam és minium festékkel jelöltem meg a magasságukat. Ezt majd minden évben megcsináljuk. Az asszony bepörgött. de én azt mondom az ajtófélfán, a jeleket a gyerekek életük végéig emlegetik.” Tizennégy éves lányoktól kérdeztük meg, mikor kapták életük legkedvesebb ajándékát. Válaszok: „Legkedvesebb ajándékaim: fényképezőgép, karóra, papagáj. Ezek közül is a karóra, amit tizedik születésnapomra kaptam. Már kicsi korom óta foglalkoztatta képzeletemet az óra. 5 benne a szíve, ami egyenlő ütemre dobban, halkan, s kimeríthetetlenül. Álmodni sem mertem volna, hogy születésnapomra órát kapok. Kellemesen, csalódtam, mikor megkaptam. Szüleimtől »►sok-sok szeretettel«. Nagyon vigyázok rá”. „Életem legkedvesebb ajándéka? Ez számomra egy nagyon tág fogalom. Talán őszintén megmondva nem is tudom, hogy az életemben kapott ajándékok közül melyik Emlékek volt a legkedvesebb. Úgy érzem, mindegyik szívből jött, meleg szeretettel. Talán mégis a legkedvesebb az az ajándék, amit tizenharmadik születésnapom alkalmából a barátaimtól kaptam. Egyrészt a szívemben van meg, másrészt a többi féltve őrzött emlékek között” , „Ha ezt kérdezik az emberektől, azok mindjárt játékra, tárgyakra gondolnak. Pedig ha jól belegondolunk, a legkedvesebb ajándék az Élet. Furcsa lehet, de számomra ez így v^n. Én 1958. június 1-én kaptam a legkedvesebb és talán a legmaradandóbb ajándékot, az életemet.” „Életem legkedvesebb ajándékát a második osztály elvégzése után kaptam. Ez az ajándék egy kerékpár volt. Azért kaptam, mert év végére elértem a négyes tanulmányi eredményt. A kerékpárt szüleimtől kaptam, vagyis közösen vették meg. Tudták, hogy minden óhajom egy kerékpár. és mondták, ha elérem azt a bizonyos tanulmányi eredményt, megkapom. Elmentünk a kerékpárboltba és én választottam ki a járművet.” Monológ: — Látják a falon ezeket a régi tányérokat? Ezek nekem a legkedvesebbek. Édesanyám hagyta rám, rá meg az ő édesanyja Sütő Erzsébet. Balaska Istvánná, született Sütő Erzsébet. Én még egészen kicsike kislány voltam, az öreganyám meg nagyon öreg asz- szony. Hazajött a piacról és panaszkodott: fájnak a lábai, kifáradt. Ezt a díszes cifra- mellényt édesapám hozta Szerbiából. Zsinóros nadrágot varrattunk hozzá, az öcsém lóra ült benne és ment a bálba. Akkoriban katonák alá való szép lovakat neveltünk. Most meg csacsink van. Kétévi ve- sződségembe került, mire rábírtam az uraipat, hogy vegyünk egy csacsit. Azt mondja, hogy ó, aki a katonaságnak adott el lovakat, nem szégyen- kedik egy csacsival. Most meg oda nem adná semmi pénzért. — Földművesszerszámunk mind mégvan. Hátul a szin alatt ott az eke, a borona, a vetőgép, a nagyrosta. Ügy, ahogy mondom, a nagyrostát egyetlen egyszer nem használtuk. Pedig nagy pénzért vettük, malacot adtunk érte. Ha nagytakarítást rendezek, régi szalmazsákok, szögesdobozok, csillárok, használt cipők kerülnek elő. Mindről tudom kié. A lábaformája, a járása mindenkinek más. Gyerekkoromból, fiatalkoromból való ruhák a rongyoszsákból akadnak a kezembe. Családunk nincs. Nem tudom hova kerülnek. Nem tudom. Leltár: Leltárba vettük azokat á régi tárgyakat, amelyekhea 1971-ben egy délvidéki parasztházban tiszteletből, kegyeletből, esetenként megszokásból ragaszkodnak. Egy babgulyás konzerv, egy kisezüst vitézségi érem, egy 1911-ben készült családi kép, egy segédlevél, egy cselédkönyv, 30 tábori levelezőlap, egy .birtoklevél, egy pár arany fülbevaló, egy Singer varrógép, egy mosóteknő, egy kézi mángorló, egy viharlámpa, két emléklap, egy katonaláda, egy csomag füzetes ponyva Czinika. Pannáról, egy kocsitábla, egy meghívó a Défosz-kongresszus- •ra, egy kétágú kévehányó villa, egy cukorjegy, egy régi ötpengős, egy kocsikerék, és; egy kitépett lap a Tolnai Világlapjából. Ezen az olvasható. hogy ,,Uj életre készülnek: a csonka hősök”. Az egyik képaláírás: „Az üdülőkben és kórházakban valósággal csodát művelnek a csonka hősökkel a> deréjt orvosok és ápolónők. Szakemberek irányítása mellett hasznos mesterségre is kioktatják a tanulékony harcosokat.” A ‘harcosak a kosárfonást tanulják. / Szeretetcsomag: ~ — Üzenetet kaptám, hogy? jelenjek meg a községházán, mert ez a karácsony a honvédek karácsonya és kapok csomagot. Érte mentem. Rizs, cukor, szentjánoskenyér, margarin. citrompótló, finomliszt volt benne. Ahogy megkaptam, siettem vissza a gyerekeim közé. összebújtunk és sóhajtoztunk. A kutyák egész éjjel vonyítottak és én meg- éreztem, hogy ez valami nagyon rosszat jelent. Egy hétre rá kapom a sürgönyt: az uramat útnak indították a pécsi hadikórházba. Lábfagyással Fényképek vitték oda szegényt. Bár a jóistenke tudja. így legalább hazakerült,’’ Évszámok: (Avagy ilyen háttérrel épül a szocializmus) 1848, 1867, 1896. 1914. 1917, 1919. 1941, 1942, 1943, 1944. 1945. 1951, 1952, 1953, 1954, 1955, 1956. 1957. „Talpra magyar, hí a haza” „A haza bölcse” „Ferencz Jóska katonája vagyok” „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” „Föl, föl, ti rabjai a földnek” „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában” „Maradhat ez így? Nem, nem, soha!” „Kitartás” „Föl vörösök, proletárok” „A vas és az acél országa vagyunk” „Éljen Rákosi, éljen. Rákosi” „?????????????????” „Aki nincs ellenünk, velünk van” 1958, 1959, 1960, 1961 1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1968, 1969, 1970, 1971. „Aki nincs ellenünk, velünk van” 1972. Magyarázkodás: Az évszámok mögött emberek élnek, holtak nyugszanak. Az élők emlékekkel, ajándékokkal, fényképekkel hozzák a múltat a jelenbe és ezzel viszik a jelent a jövőbe. Ezt akartuk elmondani. Kiállva az időfolyam partjára annyit akartunk csak elmondani, az emberekben belül hogyan karol egymásba a múlt, a jelen, és a jövő. SZEKUUTY PÉTER 1). VARGA MARTA %
