Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-05 / 261. szám
Húszéves a Dombóvári Vasipari Ktsz négy milliót a szolgáltató részleg feladata teljesíteni az ötéves terv első évére tervezett 30 milliós termelési tervhez. öt év múlva, a IV. ötéves terv végén a szövetkezet tervezett termelési értéke évi 62 millió lesz, ezen belül a lakossági szolgáltatások értéke hatmillió. 1955-ben az akkor még csak négyéves kisipari termelőszövetkezet egész éves munkája alig eredményezett többet a hatmilliónál! A jubileum alkalmából szinte lehetetlen megfeledkezni arról a változásról, amely a korszerűsítés eredményeként mó. dosította a termékek előállítását. A gazdaságosság jegyében szűkítette le az előzőekben idézett terméklista sokféleségét. A szövetkezet árutermelő részlegének új, az iparosodó Dombóvár fejlődési perspektíváit is jól érzékeltető telephely modern műhelycsarnokaiban változatlanul készül sodronyfonat, a lakatos, és készárutermelés műhelyeiben pedig kapuk, kerítések és nyílászáró szerkezetek. Régen nem készül patkó és mosdóállvány. Ä szövetkezeti ipar hírnevéért Ez utóbbiakról szintén szót kell ejteni külön is, lévén, hogy a Dombóvári Vasipari 'Ktsz 1963-ban lépett kapcsolatba a Budapesti ÉM 23. sz. Állami Építőipari Vállalattal, mely hazánkban a kiemelt, nagy ipari beruházások egyik jelentős kivitelezője. A vállalat akkor kötött másfél milliós szerződést a szövetkezettel nyílászáró szerkezeteik készítésére. A speciális munka kivitelezésével már kezdetben meg voltak elégedve. Ez a magyarázata an-, ak, a jelenleg érvényben lé- ő szerződéi, illetve megrendelés már 10 millióról szól. A vasipari ktsz által készített ablakok, ajtók ott erősítik a szövetkezeti kisipar — és nem kis mértékben „ Dombóvár — jó hírnevét, becsületét olyan ipari létesítményeinkben,mint a Tiszai Vegyi Művek, a Soroksári Pamutfonó, Orosházi Üveggyár, vagy, hogy ne menjünk messzire, a Bere- mendi Cementmű. A főtermék a vasszerkezet, a drótfonat. Közel 7 milliós költséggel ez év márciusában fejeződött be a Dombóvári Vasipari Ktsz új, tüskepusztai telephelyének kiépítése. A régi telephelyen a Szabadság utca 2. szám alatt kapott tágasabb, a megnövekedett igényeknek megfelelőbb helyet a szolgáltató részleg, mely nem csak a lakossági szolgáltatások szerteágazó feladatát látja el, végez szolgáltatásokat a közülete':- nek is, elsősorban a vendéglátóiparnak. Dombóvárott 1965-ben mindössze négyszázan dolgoztak a kisipari termelőszövetkezetekben, ma ez a szám meghaladja az ezret. A társszövetkezetek — melyeknek dajkája a húsz évvel ' ezelőtt alakult Dombóvár és Vidéke Körzeti Mezőgazdasági Kisipari Termelőszövetkezet vblt — több, mint 10 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kaptak a tanácson keresztül, államunktól a közelmúlt években. Hogy valahány szövetkezet fejlődése között a vasiparié a legimponá- lóbb? A jogos büszkeség hangjainak a megszólaltatása a' 20 éves „születésnapon” aligha tűnhet bárki szemében is szerénytelenségnek. Mint föntebb említettük, a szövetkezet kiköltözött a városközpontban lévő régi telephelyéről, az új tüskepusztai telephelyére. Ennek kiépítése 1967—68-ban kezdődött, amikor már talán az alapító tagok sem igen gondoltak arra, hogy annak idején, húsz évvel ezelőtt , kollektív helyiség hiányában saját műhelyeikben láttak munkához, s legföljebb ha a jövő képét fes- tegető tervezgetéseikben, álmaikban bátorkodtak elképzelni azokat a modern műhelycsarnokokat, amelyekben most a megváltozott profilú termelés folyik'. A nagy forgalmú 61-es út mellett elhelyezkedő új telephely — tízholdas területen — első épülete az 1200 négyzetMunkában a korszerű élhajlítógép U.i ICiCpUCty bUbl CjJUitvtí méteres, úgynevezett .,Cs 4-es” műhelycsarnok 1969-ben készült el. Tavaly az 1400 négyzetméteres üzemcsarnok építésével folytatódott a gyarapodás, majd befejeződött az idén a szociális létesítmények és az igazgatási épület fölépülésével. Az, szinte magától értetődő. hogy nemcsak kicserélődött a régi géppark, ami meglehetősen szegényes volt, hanem forradalmi módon változott meg. Itt, az új telephelyen egyébként már nyoma sincs a régi zsúfoltságnak, s természetes dolog, hogy a szövetkezet dolgozói elégedettek a munka új, jobb, nagyobb teljesítményekre ösztönző körülményeivel. Persze, mint azt már említettük, az sem mellékes, hogy a jobb elhelyezésű javító, szolgáltató részleg fejlesztésének így kialakított lehetőségei is kedvezőbbek a régebbieknél. A növekvő igényeknek mostani helyen köny- nyebb megfelelni, e területen, a szolgáltatás területén is bővülhet a szövetkezet tevékenységi köre, növekedhet tagjainak, dolgozóinak száma és korszerű tanműhelyével megoldhatja szakembernevelési, Népújság 6 1971. november 5.-utánpótlási feladatait is. 1953-ban csak négy ipari tanulója volt a szövetkezetnek, 1971-ben már 60. Mind a készárutermelésben, mind a szolgáltató részlegben biztosított a szakemberellátás. A fiatalokhoz hasonlóan a nődolgozók is jól érzik magukat a szövetkezetben, noha 20 évvel ezelőtt fehér hollónál ritkábbak voltak a vasas szakmákban dolgozó nők. S azok, akik az ötvenes években átképző- sokként nyertek szakképesítést, zömmel már régen hátat fordítottak a nők részére nehéznek ítélt vasas szakmának. Itt van mit csinálniok az asz- szonyoknak és lányoknak. Az 1975-re tervezett létszámon belül 85—90-re növekszik a vasipari szövetkezetben dolgozó nők száma. Végezetül, abban a reményben kívánunk a 20 éves Dombóvári Vasipari Ktsz-nek az eddigiekhez hasonló, eredményekben gazdag jövőt, hogy a dolgos, szorgalmas munkáshétköznapok további éveiben nem állnak meg árutermelésük profilbővítésében. Megyénkben és a megyehatárokon túl egyaránt olyan sok őszinte megbecsülést szereznek a szövetkezeti kisiparnak, mint eddig. Az a vetés, amit ezelőtt 20 évvel tíznél kevesebb, a jövő szavát jól halló ember végzett el, beérett. Javítják a hűtőgépet
