Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-05 / 261. szám

Fejlesztés — beruházások nélkül 1947 óta nem volt olyan alacsony a vízállás a Dunán, mint jelenleg. Felvételünk a paksi Duna-parton készült. Bakó Jenő felvétele. Betonadalék és Tíztisztító a mázai tufa A Gábor Áron Tsz terve, á természeti kincs hasznosítására Az idén már hírt adtunk ar„ ról. hogy Máza határában tufa­bányát nyitottak. Megkértük Nemes Ferencet, a most már bányaműveléssel is foglalkozó nagymányoki Gábor Áron Tsz elnökét, ismertesse olvasóink­kal a mázai tufabányával kap­csolatos fejleményeket. Az építőiparnak egyre több új anyagra van szüksége. A különféle kutatóintézetek, anyagipari vállalatok keresik az új építési anyagokat, ezek alkalmazási lehetőségét. Nagy. imányok térségében is kutatni kezdtek. Abban az időben a termelőszövetkezet vezetősége az egyesülés gondjaival volt el­foglalva — mondotta a tsz-el- nök — így a kutatásokra nem tudták a figyelmet összponto­sítani. A terület, ahol a kutatók dolgoztak, a termelőszövetke­zeté. A mázai községi tanács szabálytalanul adott engedélyt a munka megkezdéséhez. Ami­kor a földtulajdonjog alapján tisztázódott a helyzet, a Bá­nyászati Kutató Intézet, az Or­szágos Földtani Intézet és a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat a további munkát a termelőszövetkezetnek adta át. 1971 áprilisában az Építés- tudományi Intézethez beküldött anyag alapján egy .tudományos tanács a termelőszövetkezet részvételével megállapította, hogy a tufa mire alkalmas. A kísérleti felhasználások alapján a következő minősítést adták: „Könnyű betonszerkezetekhez adalékanyagnak kiválóan meg. felelő”. Ennek a tudományos kísérletekkel alátámasztott vé­leménynek alapján kezdték’ meg a bánya feltárását. Megkapták a bányanyitási, robbantási engedélyt, és hozzá­fogtak a tufa feltárásához. A feltárt anyagot jelenleg a hir. di kőzúzóhoz, és a pécsi beton- elemgyárhoz szállítják. Tovább kísérleteznek, hogy a nehéz be. tonelemekhez is hasznosítani lehessen a mázai tufát. A za­laegerszegi kerámiaüzemnek is szállítottak, az ottani kísérle­tek azt igazolják, hogy színes kerámia gyártásához a mázai anyag kiválóan megfelel. Leg­utóbb a tufa hasznosításának új területén kísérleteztek: a Kaposvári Textilművekben víz. szűrésre próbálják hasznosíta­ni. Közben a tsz tárgyalásokat folytatott az ÉVM-ben is. Ked­vező választ kaptak Bondor József minisztertől: pályázza­nak a mázai tufa hasznosítá­sára, remélhetően kétmillió fo­rintot kapnak az ÉVM-től. Eb­ből az összegből gépeket vásá­rolnak, amelyeket a tufa da­rálására és osztályozására ál­lítanának fel. A termelőszö­vetkezet csak adalékanyagot gyárt, és ezt szállítják a feldol­gozókhoz. A tsz saját céljaira korlátozott mennyiségben ké­szítenének építő-blokkot, amely körülbelül tíz kisméretű téglá­nak megfelelő. A termelőszövetkezet terüle­tén további tufafeltárás folyik, Váralja térségében. Ez vízszű­résre alkalmas, a pécsj városi szennyvizek szűrésénél kísér­letképpen használják, eddig jó eredménnyel. A pécsi szenny. ) ápgazdaságunk — ahogy ez a Parlamentben le­zajlott gazdasági aktí­vaértekezleten is félreérthe­tetlenül kiderült — dinamiku­san fejlődik. A nemzeti jöve­delem a tervezettnél gyor­sabban, mintegy nyolc száza­lékkal nő. Kedvezően alakul az áruellátás, növekszik a munka termelékenysége, tervszerűen emelkedik az életszínvonal. Bizonyos jelek — mindenekelőtt a beruházá­si feszültség, valamint a költ­ségvetés és a külkereskedel­mi mérleg deficitje — azon­ban arra utalnak, hogy a di­namikus fejlődés nem javít­ja, hanem némileg rontja gaz­daságunk egyensúly-helyze­tét. A negyedik ötéves terv elő­írásaival ellentétben a beru­házásokra fordított összegek nem a nemzeti jövedelem nö­vekedésével arányosan, ha­nem annál kétszer gyorsab­ban emelkedtek. Vagyis töb­bet költünk felhalmozásra, mint amennyit megtermelünk. A hiányt a költségvetés defi- citiének. illetve az ország kül­földi adósságainak növelésé­vel pótoljuk. S ezzel hosz- szabb távon az életszínvonal töretlen emelését js veszé­lyeztetjük. A feladat nyilván­való: a beruházások mérté­két a terv keretei közé kell visszaszorítani. A gazdasági vizet ugyanis szeretnék mező- gazdasági célra felhasználni. A tufa felszívja a szennyeződést, a nyomelemeket megtartja és ezt az anyagot talajjavításra lehetne kiválóan hasznosítani. A váraljai kutatásokra az Országos Földtanj Intézet 150 ezer forintot adott A kutatá­sok eredményeinek összesítő, sét a Bányászati Kutató Inté­zet szakemberei ezekben a na­pokban készítik. A termelőszö­vetkezet a mázai és váraljai tufa hasznosítása érdekében még folytatja a kutatást A Bányászati Kutató Intézet, va­lamint az Országos Földtant Intézet szakemberei nemcsak újabb feltárásokat végeznek a jövőben, hanem keresik az új építési anyag felhasználásának lehetőségeit is. A mázai-váraljaí tufa, tehát Tolna megye természeti kin­cse, a termelőszövetkezet gon­dozásában kerül felhasználás­ra. ' - Pj ­növekedés eddigi dinamizmu­sát pedig úgy őrizhetjük meg, hogy a szolidabb beruházás­hoz, mint újabb hájtóefő tár­sul a nagyobb hatékonyság. Mértéktartás a költekezés­ben, szerénység a gazdásági erőforrások igénybevételében, a belső tartalékok hasznosí­tásában pedig nagyobb céltu­datosság, következetesség szükséges. Nem új keletű fel­adat ez. A X. pártkongresz- szus, a negyedik ötéves terv alapkövetelményként Jelölte meg az intenzív fejlesztést, a hatékonyság növelését. A lé­nyeg tehát változatlan: a leg­kisebb munka- és eszköz-rá­fordítással kell a lehető leg­nagyobb gazdasági eredményt elérni. A mostani konkrét helyzet- elemzés csupán azzal a ta­nulsággal szolgál, hogy a be­ruházások idei igeh magas, mintegy 100 milliárd forintos összegét a jövő esztendőben sem szabad túllépni. Visszalé­pésről legfeljebb abban a po­zitív értelemben beszélhetünk, amennyiben az újabb 100 mil­liárd összeg terhére még ke­vesebb új beruházást kezdhe­tünk el helyileg és központi­lag egyaránt, hogy csökken­jék a befejezetlen létesítmé­nyek száma és növekedjék befektetéseinek hatékonysága, & kivitelezés koncentráltsága. A negyedik ötéves terv idei első esztendejének sikeres be­fejezése, s az 1972-83 célkitű­zéseink teljesítése, tehát a fej­lesztésnek azokat a módszere­it helyezi előtérbe, amelyek nem igényelnek újabb beru­házásokat, amelyek nem nö­velik, hanem enyhítik gazda­sági, költségvetési, külkeres­kedelmi feszültségeinket A meglévő termelési eszközök és munkaerő ésszerűbb hasznosí­tása a soroníévő feladat. Ezt szolgálhatja mindenekelőtt g termékek korszerűsítése, a gyártmány-összetétel változá­sa: a korszerű, versenyképes termékek gyártási arányának növelése, az elavult, a drága, az importból előnyösebben be­szerezhető cikkék termelésé­nek visszaszorítása. Ha sem­mi más nem történik, csupán a hazai és a külföldi szükség­letek magasabb szinten kerül­nek kielégítésre — ez is in­tenzív fejlesztés a javából. Különösen kívánatos a gyárt­mányösszetétel korszerűsítése azoknál a vállalatoknál, ame­lyek a reform bevezetése óta főként állami támogatásokból képezik nyereségüket. A nyereség tömegének nö­velése napjainkban már el­képzelhetetlen pusztán a ter­melés mennyiségének gyara­pításával, A létszámot hova­tovább ugyanis már a vidéki üzemekben és telephelyeken sem lehet növelni. A termelé­kenység emelése, az egy-égv cikkre, gyártmányra jutó munkaidő csökkentése a napi munka parancsoló törvényévé vált. Beruházási politikánk azért is felülvizsgálatra szo­rul. ho«v úi üzemek létesíté­sével, új dolgozók műn kába- állításával ne rontsák to­vább a jelenlegi termelőkapa­citások amúgyjs alacsonyszin­tű kihasználását. A gyakorlati tapasztalatok szerint a legkor­szerűbb gépsorokat, a drága pénzért létesített új kapacitá­sokat igen gyakran még egy műszakban sem használják ki teljesen, mert nincs hozzá elég munkáskéz. Legfőbb ideje, hogy létszám-átcsoportosítás­sal, korszerűtlen berendezések kiselejtezésévé, anyagi ösz­tönzéssel teremtsék meg min­denütt az élenjáró technika maximális hasznosításának fel­tételeit. Annyira gazdagok nem vagyunk, hogy Matuzsá­lem-korú gépeket, muzeális értékeket üzemeltessünk a nagy teljesítményű modern ter­melő apparátusok rovására. A munkaerő és a kapacitá­sok ésszerűbb hasznosításá­nak, az Intensiv fejlesztésnek fontos módja g korszerű mun­ka- ás üzemszervezés is. Ahogy a gazdasági aktívaér- tekealet résztvevői a Parla­mentben megfogalmazták ez a legolcsóbb beruházás. Mégsem élünk vei# eléggé. Olyannyira nem, hogy a nyugat-európai or­szágok színvonalához viszo­nyított termelékenységben el­maradottságunk mintegy két­harmad része n szeFVéze{left- ségből származik és csak egy- harmada a műszaki-techni­kai alapok fejletlenségéből, Jellemző, hogy amíg a beru­házásokra valamennyi válla­latnak van közép- és hossíú- távú terve, üzletpolitikát el­képzelése, addig a szerVenő- nvmkában ismeretlen az elő­relátás. Pedig napjainkban már szervezni sem lehet ötletsze­rűen, átfogó, komplex intéz­kedési terv, jól végiggondolt koncepció nélkül. A korszerű munkahelyi szervezés követel­ménye sem csupán az, hogy légyen folyamatoson mypka, anyag, szerszám, rajz, üzem­biztos gép sjb. A munka egyenletes ritmusát megte­remteni, kényszerpályára te­relni aligha lehet pz »nyög­és szerszám-gazdálkodás, a he szerzés, a nyilvántartás, a belső mozgatás-szállítás, a ter. melőberendezéselc ésszerű ét- csoportos í tása, a dolgozókról veié fokozott szociális gon­doskodás stb. nélkül. Vagyis nincp munkahelyi szervezett­ség, korszerű vállalati ügy- reiíd, a különböző ügyintézők ésszerű munkamegosztása, a vállalati belső mechanizmus átalakítása, p személyes fele­lőig növelése nélkül. A szá­mítógépek — azok alkalmazá­sára sokfelé készülnek — egy­általán mis pótolják a szak­képzett szervezőket, sőt még nyilvánvalóbbá teszik a tech­nika és a szervezés ma is fe­szítő ellentmondásait. Ahogy már papjainkban is a légkor- szerűbb technológiák — pél­dául a házgyári, vagy az út­építő munkában — hangsú­lyozzák ki leginkább az irá­nyítás, g vezetés manufaktu­rális és pallérmódszereinek anakronizmusát. A rand, a szervezettség p fegyelem egymástól elválaszt­hatatlan fogalmak. A vezető legfőbb fegyelmező eszköce, amelyet a mostani munkaerő- hiány közepette olyan gyak­ran hiányolnak, p percekkel és a másodpercekkel is taka­rékoskodó szervezet, ritmi­kus munka. A szervezettség, a fegyelem pedig lehetővé teszi a már felhalmozott nemzeti vagyon — az állóeszközök, a készletek — jobb hasznosítá­sát, a népgazdaság kiegyen­súlyozottabb fejlődését. KOVÁCS JÓZSEF Népújság 7 1971. november 5. Gyerekkönyvnapok 1971. Kincskereső ankét Szülői értekezlet a megyei könyvtárban A gyermekkönyvnapok harmadik napján kincskereső an- kétra került sor a megyei könyvtárban. Az ankéton részt vettek azok a gyerekek, akik rendszeres olvasói a könyv­tárban a kísérleti ifjúsági lapnak. A Kincskeresőnek eddig öt száma jelent meg, a Szegedi Tanárképző Főiskola kiadásá­ban. Postai forgalomban még nem kapható. Az újságban klasszikus és modern szerzők olyan művei jelennek meg, amelyek a 12■—16 éves fiatalok érdeklődésére tarthatnak szá­mot. Az ankétot Vastagh Zoltán, a Debreceni Kossuth ha­jós Tudományegyetem tanára, Cygán Mihályné, a Babits Ál­talános Iskola tanára és Mecseki Jánosné, a megyei könyv­tár munkatársa vezették. Itt beszélték meg annak a levélnek a tartalmát is, melyet a Kincskereső szerkesztőbizottságának írnak a gyerekek, arról, mi tetszett nekik a lapban és mit »zeretnének a jövőben olvasni. Este hat órakor újszerű programra került sor a megyei könyvtárban. Ilyen rendezvényre az országban eddig még alig volt példa. N. Rácz Aranka, az Országos Könyvtárügyi és Ok­tatási Központi titkára tartott szülői értekezletet. Az érte­kezlet témája a „Családkörnyezet hatása az olvasóvá nevelés­ben’’ volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom