Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-05 / 261. szám

Húszéves a Dombóvári Vasipari ICfsz Hegesztés A név alighanem mindenki számára ismerősen cseng itt­hon, a megyében, bár termé­kei révén a szűk haza hatá­rain túl sem ismeretlen a Dombóvári Vasipari Ktsz ne­ve. A szövetkezet 1951. novem­ber 7-én alakult, ma ünnepli tehát 20 éves születésnapját és ünnepelve dolgos, szorgalmas hétköznapok történetét eleve­níti föl. Amikor ezt teszi, ok­kal és joggal cselekszik, mert a fejlődésnek olyan impo­náló útját járta be, ami rit­kaság számba megy. Noha kétségtelen, hogy megyénk ipari fejlődésében igen jelen­tős az az előrehaladás, amit szö­összetartozús, az új termelési szervezet erejének tudatában kezdett dolgozni. A szövetkezet első igazga­tósági tagjai Polgár Vilmos, Kormos László és Linksz Ár­pád voltak. Mestertársaik bizalmából nekik jutott az új szövetkezet munkájának irányítása és senki ne gondolja, a megszé­pítő messzeség távolában, hogy a megtisztelő bizalom­ból rájuk ruházott tisztség könnyű volt. Ma, a megválto­Kisipari Termelőszövetkezet megalakulását követően, 1951. december 1-vel szűnt meg. E jeles dátumról egyébként nem véletlenül emlékezett meg a második közgyűlés jegyző­könyve, ami december 7-én kelteződött, s a KIOSZ helyi­ségében megtartott tanácsko­zás fő témája a kötélgyártó részleg megalapítása volt. A két kö­télgyártó mester 6 mázsa ken­derrel lépett be a kisipari ter­melőszövetkezetbe. Ez a ken- dermennyiség akkor 8—10 ezer forint értéket képviselt. A kovács- és lakatosrészleg kiegészült tehát a kötélgyár­tókkal, maid a gumisok kö­vetkeztek. De maradjunk meg az indulásnál, mivel a szövet­kezett kisiparosok ezen a má­sodik közgyűlésen határozták el a központi anvagraktár lét­rehozását is. és hízták meg a raktárosi teendők ellátásával Gulyás Béla hadirokkantat, aki ma a szerszámraktárban dolgozik. Nem ő az egyetlen olyan alapító tag, aki mind­végig hű maradt 20 év előtti önmagához és hűségesen, a biztos jövő tudatában tartott ki a szövetkezés eszméje mel­lett. Újvári Ferenc kovács nyugdíjba vonult már, de ő is, akárcsak Fux András és Hör- nvéki József bedolgozói a Vasipari Ktsz-nek, Oulvás Béla, Sebők Sándor és Tóth Ferenc alapítók még ma is aktív dolgozói A jubileumi évben 127 a ter­melő dolgozók létszáma. 1975-re, a IV. ötéves terv vé. gén a tervezett létszám 310 lesz. A szövetkezet, ma ismert ne­vét 1957-ben vette föl. Szolgál, tató tevékenysége és termékei amelyekre már ekkor mellőz­hetetlen igényt tartott a lakos­ság mellett a kereskedelem is, tonna készül. Ma kilencszázzal több, mint 57-ben. Manapság körülcsodálkoznák a kereskedők azt á vásárlót, aki azzal állít be a boltba, hogy neki olyan csikótűzhely kell, amit a Dombóvári Vas­ipari Ktsz készített. Kinek kell ma csikótűzhely? Akkor bez­zeg kellett még és 223 darab hagyta el a szövetkezetei. vetkéz-’H kicimr.ink kópvi- zott köniiménvojt között sem Így kcaUuuuU .. • sei. Következésképpen az a termelőmunkában bekövetke­zett nagykorúsodás is, ami miatt a gazdasági élet alaku­lását szemmel tartóak figyel­mét a kivételes ünnepi alkal­makon kívül is a kisipari szö­vetkezetek, a Dombóvári Vas­ipari Ktsz munkájára képes irányítani. Két évtized egy termelőüzem életében ez­előtt még egy fél évszázaddal sem jelentett komoly életkort. Ma más a helyzet. Szocialis­ta építőmunkánknak még egy- egy ötéves szakasza is gazdag a fejlődés állomásaiban, nem beszélve tíz, húsz évről. Mintegy igazolandó az előb­bieket, tekintsük át a 20 éves fennállás ünnepi alkalmából az eddig megtett utat. Van­nak még igen számosán olya­nok, akik részesei voltak a Dombóvári Vasipari Ktsz megalapításának, s híven em­lékeznek a hőskor küzdelmek­ben nem szegény időszakára. Tán olyanok is vannak a szö­vetkezet életének veteránjai között, akik a mai gondok láttán sűrűn sóhajtanak föl: — Nem tudjátok ti, hogy volt az régebben! A már 1951-ben is „vas- utasváros”-ként emlegetett Dombóvár szövetkezésre kész kisiparosai közül néhányan 1951 november 7-én. délután 13 órakor tartották meg ala­kuló közgyűlésüket az elmúlt két évtizedtől megsárgult és igen szűkszavú jegyzőkönyv tanúságtétele szerint. Deeo- vits Jenő cukrászmester ve­zette a jegyzőkönyvet és ki ütközött meg azon, hogv la­kai osok, szíj jártók, kovácsok között jelen van e°v cukrász is? Akarták, létrejött a Dom­bóvár és Kömvéke Mezőrraz- dasági Kisipari Termelősző. vetkezet, s nyomban muriké­hoz. is látott úev, hogv bét tagja saját műhelyben, de pz gondoktól mentes egy-egy kisipari termelőszövetkezet élete és annak vezetése, hát még akkor! Tessék csak em­lékezni kicsit. Alig valamivel több, mint fél évtized telt el a háború befejezése óta, Kö- zép-Európának kevés olyan vé­gigtarolt, kifosztott országa volt, mint hazánk, hiszen még tíz kiló vas is szinte mesebeli kincset jelentett! Az meg nyil­vánvaló, hogy a legaranyabb kezű mester is szögre akaszt­hatta tudományát megmunká­landó anyag nélkül. Száz szó­nak is egy a vége, a hőskor valóban hőskor volt, mai mér­tékkel mérve igen szegény, szerénv közös vasvonnal in­dult útjára a szövetkezet. S még a háborús éveket idéző jegyrendszer is a, Dombóvár és Környéke Mezőgazdasági a szövetkezetnek. Tizennyolcán vannak azok, akik több. mint 15 éve, huszonhatan, akik tíz éve dolgoznak itt és ami nem kis mértékben jelenti a jövőbeni boldogulás zálogát,' sok a fiatal. A szövetkezet sok szakmunkást nevel és ami e tevékenységnek külön rangot ád, meg tudja tartani azokat az ifjú embereket, akik itt kap­tak, illetve kapnak a kezükbe szakmát. Sokan nem kedvelik a szá­mokat, most mégis a bizonyító erejű számok idézéséhez kell folyamodnunk, hogy hívebben érzékeltessük a 20 éves múlt fejlődésének eredményeit. Három évvel a szövetkezet megalapítása után 74 fő alkot­ta a szövetkezetben a termelők létszámát. Tíz évvel a szövetkezés után már ez a szám meghaladta a nyolcvanat. körülbelül ekkor indult virágzásnak Bizonyításul ismét két szám­adat. A szövetkezet termelési ter­vének értéke 1955-ben — te­hát négy évvel az alapítás után — meghaladta a hatmilliót, a tízéves fönnállás évében, 1961. ben pedig a 11 milliót. De térjünk vissza a jelenlegi termelési profil kialakulásá­nak első évéhez, 1967-hez, mit gyártott, állított akkor elő — távolról sem a mai, korszerű termelési feltételek között — a szövetkezet? íme. 1957-ben készült 99 tonna sodronyfonat. Hadd szúrjuk közbe itt, hogy sodronyfonat­ból csak ebben az évben 990 Patkó, borona, parasztszekér A kovácsok 41851 patkót munkáltak meg. Keresett cikk volt, s mint ezt a hőskorról hírt mondó fényképfelvétel is dokumentálja, volt időszak, amikor a szövetkezet még pat- kolással is foglalkozott. Menjünk tovább. Tatának, Komlónak, Dorog­nak szállítottak 1957-ben szál­lítóhevedert. A szövetkezet te­lephelyéről kigördült öt saját készítésű parasztszekér, 92 gar­nitúra borona, több mint két­ezer lábrács, több mint ezer kilogramm tolózár, 10 darab tolókapa, közel négy tonna ácskapocs és 326 darab mos­dóállvány, amit a fürdőszoba elterjedése talán már nem is sokára végképp használati tár­gyaink házi múzeumaiba, a padlásokra utal. De ez csak az árutermelés, ami piac hatására volt ilyen tarkabarka a termék összeté­telében. Amikor a kereslettel nyugtalanított kereskedelem hiába remélt bizonyos árufé­leségek kapcsán megfelelő el­látást az állami ipartól, jött a szövetkezeti kisipar, mely az árutermelés mellett igen te­kintélyes értékű szolgáltató te. vékenységet is végzett, meg­felelve a lakossági igényeknek. Nehéz lenne például összeszá­molni de egyszer érdemes len-- ne azért, hogv a Barenva me­gyei Göllétőí Nagykónyiig hány olyan családi ház van, amelyiknek kerítése, vas­kapuja itt készült el és még ezután itt készül, mindaddig, amíg a gyáripar nem tud meg­felelni maradéktalanul a lakos­sági igényeknek. .1971. szeptember 30-ig 23 118 000 forint a húszéves Dombóvári Vasipari Ktsz által készáruban és szolgáltatásban megtermelt érték. Év végéig ... és így folytatódott. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom