Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-05 / 261. szám
Kegyetlen humanizmus Ordas Iván : csak főhadnagy volt annak idején. Most műszerész minálunk, valószínűleg a legjobbképű mű. szerész egész Budapesten. Ren. geteget vitatkozunk, de már vitatkoztunk azelőtt is, hogy két esztendeje — augusztus 21-én. — felmentem a lakására. Tulajdonképpen nagyon jól megvagyunk együtt. Senkivel nem éreztem magamat ilyen jól* ennyi időn át, pedig nem valószínű, hogy valaha is elvesz feleségül. Sosem beszél róla, én pedig elég buta, gőgös vagyok ahhoz, hogy ne kérdezzem, A betegek is szeretik, persze* mert nem tudják, hogyan vélekedik róluk. Engem csak kinevet, és ilyenkor ki tudnám kaparni a két szemét, annyira ingerel. — Álhumanista vagy, Tücsök — mondja. — Meghatóan álhumanista, akár a rendszer* Megjegyzem, nekem a rendszer ellen semmi kifogásom, hiszen amíg ez a kórház áll* addig állásom is. van, és tulajdonképpen egyáltalán nem keresek rosszul. De gondolkozz csak! Mióta élnek itt ezek a betegek? — Nyolc éve. — Tehát 1956 óta. Akkor hatvannégyen voltak. Ez biztos, mert Bora mondta, és Bora mindent tud. Most negyvennyolcán vannak. Gyógyultan nem távozott egy se, nyolc év alatt meghalt tizenhat. Ha ez az arány állandó marad, ami egyáltalán nem biztos, de feltehetjük, akkor pontosan huszonnégy év múlva néptelene- dik el a kórház. Te közel jársz majd a nyugdíjkorhatárhoz, én meg egész biztosan a sírban leszek. Még majdnem negyed évszázadig mozognak a hinták* működjek a vastüdők és sétálhatsz kézipumpávai a parkban* ha akit lehet, kiviszitek levegőzni. Utánpótlást egész biztosan nem kaptok, hiszen amióta Sabin professzor — áld szerintem különben a XX. század egyik legnagyobb embere —• kitalálta a cseppjeit, a gyermekbénulás gyakorlatilag megszűnt. Szóval, ha addig el nem patkói a kis Ferike, huszonnégy év múlva harmincnégy esztendős lesz, a szőke Lá-ngné pedig ötvenhét. És ezt az időt végig fekve fogják tölteni, a világból nem kapnak nagyobb perspektívát, mint amekkora az ajtótól az ablak felső kétharmadáig terjed. Szerintem ezeket életben tartani nem humanizmus, hanem kegyetlenség. Amikor idáig eljut, én rendszerint már felpaprikázódom: — Szóval megint kitör belőled a Horthy-tiszt? El kellene pusztítani őket? Tegyünk úgy, mint Hitleréit? Tudom, hogy igazságtalan vagyok, mert ha Pista tiszt volt is, egyáltalán nem nácibarát és utálta a németeket. Otthon a fiókjában van egy maréknyi kitüntetése, még a Magyar Érdemrend Középkeresztjét is őrzi, de büszke rá, hogy német kitüntetése egy sincs. Ilyenkor ő is dühbe gurul: — Én honvédtiszt voltam, fiam, és nem SS. Te pedig ápolónő vagy, és nem liba. Nagyon jól tudod, hogy nem gázkamrákra, krematóriumokra meg ilyesmire gondoláit. Azt azonban, ha megfeszülsz, sem hiteted el velem, hogy ezeknek a szerencsétleneknek nem teher az élet. Nem beszélve arról, hogy ők milyen terhet jelentenek az élőknek! Ezek után rendszerint elkezdi a történelmi példákat, amelyeket már unalomig ismerek. A Tajgetost, ahonnan lehaji- gálták az életképtelen csecsemőket, meg a primitív népeket, akik kiviszik a dzsungelbe a tehetetlen öregeket. — Mi azonban nem élünk a dzsungelben — mondom. Ezen már csak nevet: — Csakugyan nem? (Folytatjuk.) roshasúval bélelt boríték, amit a szülő, vagy hozzátartozó a köpenyzsebbe csúsztat és közben ilyesfélét mormol: — Engedje, hogy valamelyest megköszönjem a fárad, ságát, nővérke! Mindehhez diszkréten szokás mosolyogni, és a kétoldalú mo. solyorgiák közben, enyhe pirulással engedni, hogy megköszönjék a fáradságunkat. Később esetleg kiderül, hogy a borítékban nincs piroshasú, hanem jó, ha négy húszforintos. Persze, az is pénz, főleg fizetés előtti napokon. Csak az a lényeg, hogy Bora észre ne vegye, mert az olyan szent liba, amilyen aligha akad még- egy a hazai főnővérek között és küzd a borravalórendszer ellen. Pedig nem is párttag. Különben azonban rendes lány. Tulajdonképpen jobban jártunk vele, mint azzal a satrafa Olgával, akit szerencsére a régi diri elvitt magával a Tiszántúlra. Régi játék ez, a főorvosok viszik magukkal a főnővérüket. Tulajdonképpen megértem a hozzátartozókat, hogy nálunk nem igyekeznek a borítékokkal. Pénzt akkor szokás adni, amikor a beteg gyógyultan távozik, vagy ha behozatalakor mindenki tudja, van valami remény arra, hogy meggyógyuljon. A mi osztályunkon a felvételi iroda valóban felvételi. Hat év alatt egyetlen esetre sem emlékszem, amikor valakit gyógyultan kiadtunk volna. A mi betegeink nem gyógyulnak meg. A holtak háza ez, Dosztojevszkij sem írhatta volna meg különbül. El vagyunk dugva a világ szeme elől. Pista szerint még így is jobban rontjuk a magyar kórházak halálozási statisztikáját a kelleténél. Ez a villa itt a Sashegy oldalában, állítólag valamikor a kis Hor- thyé, az öreg kormányzónak azé a fiáé, aki az orosz fronton földhöz verte magát a gépével, mert berúgott. Ezt is Pista mondta, aki a régi hadseregről úgy látszik mindent tud, pedig „Shakespeare egymaga fele a teremtésnek” — írta Petőfi, majd így folytatja: „s e roppant kincs Angliának Stratford nevű városában esett le egy gyapjúkereskedő silány viskójába, éppen mikor e jámbor atyafinak Vilmos nevű fia született, ki első lélekzetével beszítta mi az égből rá omlott.” Ma Shakespeare szülővárosa Anglia egyik leglátogatottabb idegenforgalmi helye. A múlt században alig jutott el néhány magyar Stratfordba, hogy lerója tiszteletét Shakespeare emléke előtt. Az elsők között volt, akinek látogatásáról tudunk, a fiatal Széchenyi István és barátja, Wesselényi Miklós. A két barát 1821. október elején egy évig tartó nyugat-európai útra indult, főleg versenylovak vásárlására. Angliai tartózkodásuk során felkeresték Strat- fordot is. Wesselényi Miklós „Vtinaplója” szerint 1822. június 9-én volt Stratfórában, ahol a látogatás vegyes érzelmeket keltett benne. ,,Stratfordba menék, Shakespeare sírját, házát, s tőle néhány re- liquiát nézek meg. Monumentuma minden ízlés nélkül való, a valódi lúdtoll jobbjában nagyon zavarólag hat az érzelmekre. — A könyvben, amelybe mindenki beírja nevét, ki e szent helyre szent érzelmekkel, vagy azok nélkül zarándokol, magyarul iráni be hódolatomat. A legkellemetlenebb módon megbotránkoztattam Shakespeare hagyatékának maradványait szemlélve. Egy öreg, piszkos, utálatos nő már az utcán megállíta, s ez — aki saját elbeszélése szerint — a nagy költő véréből származott, mindent a legnagyobb ízléstelenséget eláruló bőbeszédűséggel és tolakodással mutogat és beszél el néhány shilingért.” Meghatározott céllal kereste fel a múlt században Shakespeare szülőföldjét a szabadságharc leverése után Londonban emigránsként élt Rónay Jácint, a kiváló tudós, Darwin fejlődéselméletének első hazai népszerűsítője, az Akadémia Shakespeare szülőföldjének első magyar látogatói későbbi jegyzője. Rónay Jácint 1865 szeptemberében — jó egy évvel a drámaíró születésének 300. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségek után — járt Shakespeare szülőföldjén, hogy minél több érdekes, megbízható adatot gyűjtsön a nagy drámaíró magyar nyelvű életrajzához, aminek megírására Egressy Gábor biztatta őt. Rónay Jácint Shakespeare-életrajza nem készült el, de feljegyzései Shakespeare szülőföldjén tett látogatásáról fennmaradtak a később mindössze tíz példányban megjelentetett „Naplótöredék — hetven év reményei és csalódásai” című emlékirataiban. Feljegyzései híven kifejezik Rónay Jácint rajongását és megbecsülését minden idők legnagyobb drámaírója iránt. Az 1971. évi fizikai Nobel-díjat a magyar származású Dennis Gabor — Gábor Dénes — professzor nyerte el. Gábor Dénes a holográfia módszerének feltárásáért kapta a díjat. Az általa kidolgozott eljárás segítségével térhatású (háromdimenziós) képeket lehet előállítani. Itt éjszaka sincs csend. Sosincs csend. Azt hiszem, akiben a szokványos elképzelés él egy kórházról, az ha betéved hozzánk, alaposan meglepődik. Nincsenek patyolattiszta folyosók, melyeken linóleum nyeli a lépések zaját, és ahol nesztelen járású nővérek gumikeréken gördülő orvosságos asztalkákat tologatnak. A IV-esben például nyugodtan hordhatnék vasalt sarkú bilgeri csizmát is, nem zavarna senkit. Zúg a kompresszor a vastüdőkhöz, szüntelenül mozognak a légzőhinták, ha az ember sokáig nézi, maga is megszédül. Tisztaság persze van. Bora, a főnővér, csak minap csapott patáliát a takarítónőkkel, mert az egyik ágy alatt egymás után két napig ott látott valami darabka vattát. Szóval bármennyire hasonlítunk egy gyári gépteremhez. mégiscsak kórház ez a javából. Az állandó zajért, Súgásért, nyekergésért havi kétszáz forint többletet adnak. Géptermi pótlék. Ha meggondolja az ember, egyáltalán nem sok. Nálunk jóformán soha nem esik le semmi mellékes. Itt fehér holló az egy-két piEz az építési módszer lehetővé teszi a sserelőmunkák földön törtünő elvégzését. Az Vij ukrán tervezésű televíziós torony most teszi első .Jéiiűse- it’’ a magasba. Fgy emeléssel a torony magassága 8 méterrel nő. Elkészültével az öt antennát és a liftaknákat is ezzel a módszerrel emelik ia magasba. 1972-íől Ukrajna televíziós központja négy műsort sugároz — köztük egy színeset. A Szovjetunióban jelenleg 527 televíziós műsorközpont, 120 mozgó közvetítő állomás és több, mint 1000 műsortovábbító működik. Jelenleg 36 Orbita-Vevőállomás üzemel. A •televíziós adásokat a Szovjetunió 170 millió lakosa nézi. A kénen: Emeléshez készítik elő a tv-torony elemeit. (APN—KS.) Uj 330 méter magas televíziós torony épül Kijeviben, a 47 felújításra kerülő caov- jet televíziós központ egyikében. A tornyot szokatlan módon — alulról építik. A t anstruk- ciós elemeket szintenként a földön állítják össze, majd nyolc hidraulikus emelő segítségével szerelik helyére az líj szakaszt.
