Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

/ A Baltikumra nyíló ablak A közelmúltban a Weszter- platte-fok partjainál — ahol 1930-ben az utolsó csepp vérig hősiesen ellenállt egy kis lét­számú lengyel garnizon —, megjelentek a lengyel haditen­gerészet aknakutató hajóegy­ségei. Méterről méterre átfé­sülték a tengerfeneket; sok száz tonna lőszert és aknát nyelt el a víz a háború alatt. Ezzel kezdődött meg az észa­ki tengeri kikötő építésének előkészítése. Az új kikötő a Balti-tengerpart egyik legna­gyobb kikötője, a „Baltikumra nyíló ablak” lesz. Ma még kü­lönösen hangzik az „építőte­rület” szó a születő kikötővel kapcsolatban: helyen egyelőre még csak a Balti-tenger hullá­mait látni. De éppen a tenger szolgál majd a kikötő „talap­zatául”. Mert amíg például a gdiniai kikötő építésénél 1921-ben az építők „belevág­tak” a szárazföldbe és a csa­tornákat vízzel töltötték fel, az északi kikötő esetében ponto­san fordítva történik. Maga a kikötő nyílik be a tengerbe, elhódítva attól mintegy 70 hek­tárnyi területet. Ezen a terüle­ten helyezik el a kikötőépüle­teket, a ki- és berakodó beren­dezéseket, szénraktár altat, kő- olajciszternákat. Az aknaszedő hajók munká­jának befejeztével a kotróha­jók következnek, amelyek a tengerfeneket 16 méteres mély­ségig kikotorják. Ezzel lehető­vé válik, hogy az új kikötő nagy hajókat is fogadjon — szén- és vasércszállítókat, tankhajókat. A tengerbe máris két beton­falat építettek, amelyek széles­sége egyenként négy méter. Ezeken a falakon éjjel-nappal dömperek, teherautók közle­kednek és szórják a vízbe a köveket, homokot, hozzák a betonelemeket, amelyek a ki­kötő hulldmtörőjét alkotják majd: védőfal a viharok, az olykor félelmetes hullámok el­len. A kikötőben már 1974-ben rrfegkezdődik az olajszállítás. 1975-ffil( kezdődően pedig a legnagyobb lengyel szénálra- kodó bázis lesz, évi ötmillió tonnás teljesítménnyel. A kikötőberendezések építé­sével egyidöben a szárazföldön két száraz dokk épül. Hatal­mas vasbeton keszonokból — 25 méter hosszúságú és 16 méter magasságú mindegyik — védőfalat húznak. Ez lesz a fő hullámtörő, csaknem három kilométeres hosszúságban. 10. Minden jóban van valami rossz is. Az információból szükségszerűen kimaradt ugyanakkor a költészet, a sze­relem, a barátság, a művészet, az irodalom, a filozófia, sok ragyogó dolog, ami vei joggal dicsekedhet a Föld Ura egy testvér-bolygó lakója előtt. —• Szólj, főnök, ha befejez­ni méltóztattál a sámánkodást. Mindjárt itt lesznek a firkon- cok. Kopra oldalt pillantott, előbb két karikalábat látott, az­tán hordó-hasat, aztán sem­mit, mert alulról nézve a többi testrészt a gigászi pocak elfed­te. Ennyi is elég volt, hogy fel. ismerje Hetenyei Józsi bácsit, aki helyszíni felelőse volt, a rövidesen elkezdődő sajtótájé­koztatónak. Legendásan buta, műveletlen és erőszakos fráter, az újságírás valamennyi kö­zépfunkciójában csődöt mon­dott már, véeül rábízták a különféle rendezvények lebo­nyolítását. Végeredményben ez nem is bizonyult rossz húzás­nak, így mégiscsak távol lehe­tett tartani az írógéptől, a szer­kesztőségektől. az olvasóktól, őt viszont teljesen kielégítette ez a munkakör, kedvére fon­toskodhatott és állandóan a vezető emberek szeme előtt lehetett. Kopráyál a délelőtt során negyedóránként összeveszett Először is ki akarta irtatni a VENDETTA B.P.Lallier regényéből rajzolta- Schubert Péter wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Alvarez lázasan csomagol.Elete- ben először fel, de nem a ren- _ dőrsegtöl, hanem Louistöl.Utolso penzkdtegeit gyömöszölte a bő­röndbe, mikor szeretője rájött mire készül. TL Tünteted el ezt a szédült tyúkot,. nézd meg a vészkijáratot. bozótost, hogy a tenyérnyi tisz­tás köré U alakban hosszú asztalokat állíttasson fel, kü­lön egy díszes elnökit, mellé­je szónoki pulpitust. A telek- tulajdonos körömszakadtáig til­takozott a terv ellen, Hetényi csak fölényesen legyintett, és kiadta parancsait. Azonfelül le akarta bontani a sufnit is, mi. csoda nyomorúságos látvány, mit gondolnak majd a külfölr ej WinTOCHTO l| K0P/lI2-HECYfN j di tudósítók, meg világszerte a tévé-nézők, ha belekerül va­lamelyik Iraméra látószögébe? És mit keresnek odaát azok a kecskék?! Még idelopózkodnak és belemekegnek a mikrofon­ba! Be velük özvegy Paukné egyszobás-konyhás házikójába! Hogy mit csinál a szerencsét­len öregasszony abban a két parányi helyiségben hét vir­gonc kecskével, akiknek ösz- szesen tizennégy »szarvak, hu­szonnyolc patájuk yan és meg­szokták a szabad futkározást, ugrándozást? Lári-fári, az az ő gondja, itt egy nagyszabású rendezvényről van szó, amely­nek magas színvonalú, zavar­talan lebonyolításáért Hetenyei József az egyszemélyi felelős! A telektulajdonos végső két­ségbeesésében felhívta az idő­közben beszerelt külön-telefo- non Tusnádi Lajos államtit­kárt, aki rövid úton tiszta hely­zetet teremtett. Odakérette He- tenyeit és tudtára adta, hogy tartsa magát mindenben Kopra utasításaihoz. Ezek után a vérig sértett rendezvényfelelős állan­dóan főnöknek titulálta a fia­talembert, percenként kérdez­te meg tőle, hogy Pepsi-Colát, vagy Coca-Colát kapjanak-e a meghívottak? Döntse el, mek. korák legyenek a poharak? Foglaljon állást, milyen szend­vicseket szolgáljanak fel nekik, stb. Kopra ezt a szekatúrát már könnyen viselte el, fő, hogy megmentette a bozótosát, a sufniját, nem haragította magára a szomszédasszonyt. Most is szótlanul felállt, összeszedte a lexikonokat, be­cipelte őket a szerszámkamrá­ba. Aztán hozzálátott, hogy megborotválkozzék, rendbe te. gye magát, elvégre ilyen ro- binzonos külsővel mégsem tol. mácsolhat... • Aligha volt még sajtótájé­koztató Magyarországon, amelyre ennyien gyűltek volna össze, ekkora apparátussal vonultak volna fel a tömeg­kommunikációs intézmények, ennyire felfokozott izgalommal várták volna a fejleményeket a jelenlévők. A bozótos per­cek alatt a földbe taposódott, lökdösés, tülekedés, csoda, hoev fel nem döntötték az űrhajót. Ráadásul úgy tűnt, hogy mindjárt az elején kudarcba fullad az egész. Talán megré­mítette a zajos roham a Mars­lakót, talán valóban nem érez. te magát egészen jól, mert a sápadtan hebegő Konra útján azt közölte a résztvevőkkel, hogy nem jön elő a gömbből. Viszont hajlandó válaszolni a jrérdéceiVre, már amikre mód­jában ál'. A tévé ooeratőriei. a filme­sek levették a szemüket a ké­szülék koVucs Válót áról. meg­szűrt a fénvkénező-ti-iok cse+- tintése is. a nem várt fordulat­ra kínos íaanH tempót. Gaonp Hont ár k“’-f szót. a Gra. f'ns tiHá.oOXia a Maprannrszá­gon aVVncwtitátt VükáMl új­ságírók korelnöke. Választékos modorú, kitűnő tollú, tapasz­talt és tekintélyes publicista! Kissé idegenes hanglejtéssel, de egészen jól beszélt magya­rul. Nem a gömbhöz, nem Koprához, hanem a Tájékozta­tási Hivatal helyettes vezető­jéhez. — Semmi okom sincs rá — jelentette ki, megfontoltan —, hogy kételkedjem az önök jó­hiszeműségében. Mindazonáltal nehéz szituációba kerültünk mindnyájan. Délelőtt már ala­posan tanulmányoztuk a lapok rendkívüli kiadásait, továbbí­tottuk az első szenzációs ér­tesüléseket saját újságjaink­nak, hírügynökségeinknek. És biztosra vettük, hogy ezen a mostani találkozón, ha többről nem is, arról személyesen meggyőződhetünk, hogy nem vezettük félre olvasóinkat. És most látunk itt egy nem túl­ságosan nagy fémgömböt, amelynek az előállítása aligha jelent megoldhatatlan felada­tot bármely földi kisüzem szá­mára. Látunk itt továbbá egy ifjú kollégát. Szerinte eb­ben a gömbben egy ide­gen bolygó lakosa tartózko­dik, akivel ő valami gondolat­átviteli mechanizmus révén kapcsolatban áll. Kérdéseink­re majd az ő szájából kapjuk meg az űrutas válaszát. Re­mélem, nem értenek félre, de mi itt olvasóink százmilliós tá­borát képviseljük. Ilyen szem. pontból lényegtelen, hogy én. mit hiszek, mit nem, a tények­ről van szó. Mindössze egy el­mosódó éjszakai felvétel áll rendelkezésünkre arról a lény­ről. aki a magyar lapok hír­adása szerint a világűrből ér­kezett. Ennél sokkal jobb fo­tókat láttunk már például a repülő csészealjakról, a közis­merten nemlétező ufókról.' Emellett szíveskedjenek tekin­tetbe venni, hogy itt. a leszál­lás helyszínén semmiféle külső jelét nem tapasztal ink annak, hoev fékező rakéták működ­tek volna, nincs feloerzselve a fű. nincsenek égési nyomok sth. Ilven körülmények között talán célszerűbb lenne © sajtó. táíéVoztató elhalasztása egy későbbi időpontra, amikor meogvózőbb és hitelesebb él­mények a lan ián számolhat­nánk be o’vasóinknak a látot­takról, hallottakról. Alig fejezte be mondókáját, Josuah Gass előlépett és kia­bálni kezdett. Nem kellett éles megfigyelőnek lenni, hogy az ember észrevegye, az AFD tu­dósítója — enyhén szólva — nem szeszmentes italokat fo­gyasztott a nap során. — Micsoda finomkodás ez?! Világosan meg kell mondani, blöff az egész. Blöff, amelynek beugrottak a magyar sajtó fe­lelős irányítói és beugrottunk mi is. Illetve, én nem! Mert az otromba tréfa kitalálójának — Kopra felé intett — inter­jújában, amelyet állítólag az, éjszaka készített az állítólagos űrvendéggel, van egy apróság, egy kis logikai bukfenc, amivel azonnal leleplezte magát. Nem tűnt fel senkinek? önelégült mosollyal nézett körül a jelenlévőkön. Zavar, bizonytalanság az arcokon. Is- 4 merték az AFD munkatársát, rámenős, de értelmes, gondol­kodó ember. Gass közelebb lépett Kopra Tiborhoz, mint revolvert, sze­gezte mellének a mutatóujját. — öregem, a maga cikkében az áll, hogy bemutatkoztak * egymásnak. Azzal a bizonyos telepatikus módszerrel, igaz? — Igen. — És az a labdába bújt ma­nó azt mondta, hogy Hax a neve? — Igen. Josuah Gass hátralépett, kis szünetet tartott, volt érzéke a drámai feszültség megteremté­séhez. — Hát akkor, magyarázza meg nekünk, hogy ha a Mars­lakó csak a gondolatait tudja közölni önnel, hangot nem ad, honnan ez a Hax név? Telitalálat! (Folytatjuk.) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom