Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-27 / 280. szám
é Hazánk területén volt az emberiség első ismert bányája Balaton füleden, ez év őszén nemzetközi bányászati — automatizálási konferenciát tartottak, ahol egyebek között ismertették bányatörténetünknek azokat az érdekes eseményeit, amelyek méltán keltettek érdeklődést a külföldi részvevők körében is. Külföldön napjainkban is kevesen tudják például, hogy Magyarországon, a balatonvi- déki Lovas község határában tárták fel az emberiség eddig legrégibbnek ismert bányáját. Az itt talált nagyméretű csontokból készült több mint száz darab bányásszerszám korát 30—40 000 évesnek becsülik. E helytől alig 40 kilométernyire, a közelmúltban tárták fel az ősember kovakőbányáját, ahol szarvasagancsokból kász'tatt fekőeszközök tucatjai kerültek elő. Az őskor bányászatát e területen a történelmi népek tovább folytatták, s a kelták, dákok, rómaiak, továbbá az avar uralom alatt élő szlávok után, a magyarok is hamar felismerték a bányászat jelentőségét. Az állammá fejlődés időszakában Géza fejedelem már központi kézbe vette e bányászatot. Az ezer évvel ezelőtti „államosítás”-sal Géza saját hatalmi erejét igyekezett növelni. Később, az uralkodó a bányászati jogot adományok formájában már kénytelen volt megosztani. Az első írásban fennmaradt bányajogosítványt 1211-ben keltezték. A tatárjárás után — az ország újjáépítése miatt — a bányajog megosztása még tovább fokozódott. A fejlődés eredményeként a XIV. században, a világ akkor ismert aranytermelésének 40, ezüsttermelésének pedig 30 százalékát Magyarország adta. A műszaki színvonal korai fejlődését bizonyítja, hogy a XV. században magyar bányász szakemberek segítették az angol és a francia királyság, továbbá az orosz és az olasz fejedelemségek bányászatának fellendítését. A vasút őse, a favágányos futó bányacsille „magyar kutya” néven terjedt el a szomszédos országokban. 9. . És megjelentek természetesen a dokumentumosok is. Örök rejtély, hogyan csinálják, de ezeket mindenhová be keli engedni, mert ezeknek mindig van pecsétes papírjuk, különleges engedélyük, fényképes igazolványuk. Annyi és olyan, amennyi és amilyen éppen kell. Aztán meg a tényleges helybeli lakosok közül ezen a különleges világnapon teremtett lélek sem maradt otthon, még a karonülő csecsemőnek is az Árkos utca táján akadt halaszthatatlan elintéznivalója. A Szakács-réten valóságos búcsú alakult ki. A környékbeliek asztalokat, székeket cipeltek ki oda, friss vizet, gyümölcsöt, paprikát, paradicsomot, még főtt kolbászt is adtak a szegény elpilledt vándoroknak — uzsora áron. M. község bábeli forgatagában egyetlen csendes, nyugodt hely vcüt csupán. Az a bizonyos háromszázhúsz négyszög, öles parcella, fent, a hegy tetején. Ide nem hallatszott fel a zäivaj, a lárma, ide nem osonhatott he a legdörzsöltebb pesti jövevény, a legjobb terepismerettel rendelkező hely. béli sem. Teljesen megváltozott a táj is. Gerendákból ácsolt figyelőtornyok meredeztek a plató szélén. Terepszínű katonai sátrak, lokátorok, antennák köröskörül. Kissé beljebb pedig, szinte érintésnyire egyVENDETTA RRLar^oTtiénvébö1 mástól, némán posztoltak a legbelső kordon tagjai, még egy egér sem surranhatott át köztük. Érintetlen volt viszont a telek csücskében az a bozótos, mely a kis tisztást övezte. És három karcsú lábán ott pihent a nagy gömb. Gyöngyházfénynyel csillogott a napsütésben. Mellette, az árnyékba húzódva, Kopra Tibor törökülésben kuporgott a füvön. Kócosán, borostásan, a kialvatlanságtól vöiitt LRTOCATO 4 KOPAÍZ-HEGVfM röslő szemmel. Az apró tapadókorong ott volt a homlokán. Kezeügyében vaskos könyvek hevertek a földön. Az Uj Magyar Lexikon hat kötete. A helyi népművelési otthonból hozatta fel, úgy tíz óra tájban. A fiatalember viselkedése, enyhén szólva, különös. Egy darabig a levegőbe bámul, aztán vagy némán tátogat, vagy gyorsan felkapja valamelyik lexikont, kikeres egy címszót, elolvassa a szöveget, ábrákat nézeget, ismét a semmibe mered, aztán vagy bólint, vagy tagadóan rázza a fejét, újabb kötet után nyúl. Majd kezdi élőiről ezt a furcsa játékot. Nem, nem bolondult meg. Haxot tájékoztatja glóbuszunkról. Feleletet próbál adni azokra a kérdésekre, amelyeket a gömb belsejében lévő űrhajós tesz fel neki. Főleg arról, hogy mi az ember, hogyan él, hol tart a tudományban, milyen viszonyban áll a természet más lényeivel, milyen problémák foglalkoztatják. Erre a konzultációra úgy került sor, hogy a különleges megbízottal folytatott rövid eszmecsere után az űrvendég arra kérte a fiatal újságírót, maradjon vele. ö visszavonul ugyan a kabinjába, de ettől még tarthatják a kapcsolatot, az űrhajó burka nem jelent akadályt a gondolatátvitel folytatásában. Még mindig nem tudja, mennyi ideig maradhat itt. ki kell használni a perceket is. Ekkor villant fel Kopra agyában az az ötlet, hogy míg elkezdődik a sajtótájékoztató, amennyire csak erejéből telik, informálja az idegen bolygó küldöttét a földi viszonyokról Akikor szerezte be a lexikonokat. A házigazda előzékenysége, jóindulata tükröződött ebben a szándékában és az a személyes rokonszenv. amelyet kezdettől érzett ez iránt a furcsa kis lény iránt Ez a célkitűzés — a józan ész számára — képtelennek tűnhet, de Konra sohasem adott sokat a józan észre és az életben — anélkül, hogy ismerte .volna — gyakran alkalmazta a híres napóleoni elvet: „A csatát mindenképpen el ke'l kezdeni, a többit majd meglátjuk”; Hozzá is fogott hát Hax oktatásához, és mindjárt az eleien meglepő dolgok derültek ki. Először is, hoev nem hátrány, hanem nagy előnv. hoffv partnere nincs a szeme előtt. így nem oszlik meg a figyelme, minden ideeszálával arra gondolhat, annak a tárgynak, élőlénynek a képét idézheti fel magában, amiről közölni akar valamit a másikkal. A második órában már szint« folyamatosan társalogtak. Amaz a gömbben gyorsan és érzékenyen reagált, többnyire azonnal felfogta a gondolatban hoz. zá vetített kép értelmét, formáját, sőt színét is. Például Kopra elképzelte magában a forgó földgolyót, az óceánokká] és az öt kontinenssel. Feltételezte ugyanis, hogy ennyit a Marson is tudnak a Naprendszer harmadik bolygójáról. Aztán sorra vette a világrésze? két, először Európa körvonalait idézte fel magában, fehér emberekkel. Ázsiát sárga emberekkel, Afrikát feketékkel és így tovább. Hax megértette, hogy különböző színű emberek vannak. Az országok, nemzetek fogalmával viszont Kopra már nem boldogult, azt már sehogyan sem tudta megmagyarázni, miért vannak a világrészek felszabdalva, miért vannak országhatárok, különféle nyelvek, államformák, azt sem tudta érzékeltetni, hogy hétmilliárd lakosa van a Földnek. Nem esett kétségbe, e tárgykört könnyedén feladta és rátért az emberek életére. Férfi és .nő, születés és halál, a különböző foglalkozások, földművelés, ipar, kereskedelem, szállítás, közlekedés, a technika, a tudomány. A lexikonok révén e témák néhány részletével is sikeresen birkózott meg, hiszen ha más körülmények között is, hasonló (kérdések, fejlődési folyamatok, vívmányok a Mars-lakók mindennapi életétől sem lehettek idegenek. Továbbá eredményesen táiékoztatta vendégét a szárazföldek és a vizek szerinte legjelentősebb élőlényeiről, az oroszlánról, a kutyáról, a cápáról és még rengeteg mást is elmesélt. A legfontosabb fákról, növényekről, a japán töroebarackról, a karácsonyfáról, a pálmáról és a vízililiomról. Valamifajta átgondolt, rendszeres, pedagógiailag megalapozott ismertetéstől olyan tá-u. vol állt ez a tájékoztató, mint“' ég és föld. Kapkodó volt, aránytalan, zavaros. Csak egy példa. A labdarúgás olyan jelentőséget kapott, lévén a házigazda szenvedélyes Dóasa- szurkoló, hogy a gömb lakója alighanem ezt vélte az emberiség alapvető foglalkozási ágának, ám vélhette rendkívüli jelentőségű rituális szertartásnak is. Kopra mentségére szolgáljon, hogy minden előkészület nélkül olyan feladatra vállalkozott, amely egy tudóskolié- giumnak is sok fejtörést okozott volna; hogy fáradt volt és kimerült, egész éjszaka le sem hunyta a szemét; hogy saját világképe sem volt mentes néminemű folytonossági hiányoktól, és hogy elvont fogai, mafcat nem igen használhatott. - Többnyire tárgyi ismeretek to, vábbítására kellett szorítkoznia, elsősorban a lexikonok 6zöveg- és képanyagára támaszkodva. Minden rosszban van valami jó is. E közhely érvénye ezúttal abban jelentkezett, hogy az űrből érkezettet vendéglátója — még ha akarta volna is — nem tájékoztathatta az emberiség múltjának és jelenének: árnyoldalairól. A kizsákmányolásról, a háborúkról, a könyörtelen hatalmi harcokról, a nemzeti és faji gyűlölködésről, gyarmatosításról, éhínség, rői, alkoholizmusról, mindarról, amivel a Föld Ura nemigen dicsekedhetett egy testvérbolygó lakója előtt. (Folytatjuk) Népújság 4 1971, november 27.
