Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-27 / 280. szám

Ällattenyeaxteal telepek Még nincs rajta haszon A szovjet hős városok hete A Pjatnyickij kirobbanó sikere • i A szakosított állattenyész­tési telepek építési költségei­nek 70, illetőleg később 50 százalékát az állam vállalta magára, a többit az üzem fi­zette. Egy-egy ilyen telep 23— 27—30—33 millió forintba ke­rült, 6 némelyik még úgy is megdrágította saját . magát, hogy határidő-módosítással készült el, „üzembe állítása” tehát késett. A szakosított ál­lattenyésztési telepek a nép­gazdaság érdekeinek megfe­lelően tömegtermelésre ren­dezkednek be. Ezekre a tele­pekre tehát feltétlenül szük­ség van. Ezt nyomatékosan aláhúzzuk, s amikor jövedel­mezőségüket vizsgáljuk, akkor ezzel nem a létezésüket akar­juk megkérdőjelezni, hanem a gazdasági aktíva mondani­valójához igazodva azt a kér­dést szeretnénk feszegetni, hogy mikor kezdi magát egy- egv több tízmillió forintos be­ruházás visszafizetni. Ezúttal Hiezl Ádámmal, a zombai Egyesült Erővel Ter­melőszövetkezet főkönyvelő­jével beszélgetünk a témáról. — Az Egyesült Erűvel Tsz szakosított sertéstelepe 26 millió forintba került. — Huszonhatmillió-ötszáz­ezer forintba. — Üzemel? — Ez az első esztendő, hogy teljes kapacitással üzemel. Évi kibocsátása ötezer hízott- sertés. Valami kevés eltérés­sel 1971-ben az ötezer meg lesz. Talán háromszáz marad vissza. — Huszonhatmillió-ötszázezer forint. Ennyibe került összesen. — A termelőszövetkezetnek kevesebbe került. Az állami dotációt figyelembe véve .ti­zenhároramillió-kéttőszázöt-. Venezer forintba. — Nézzük meg a jövedelme­*6sig oldaláról.- - v . ■ — Talán még túl korai, hi­szen ez az első teljesnek ne­vezhető esztendő. Sok min­dennek még be kell járódnia. Mindenesetre az első félévről teljes képet adhatunk. Vé­geztünk önköltség-számítást, e ez azt mutatja, a költségek egymást fedik az árbevétel­lel. — Magyarán: tiszta haszon nincs. — Igen. Pillanatnyilag úgy találom, hogy ez a korszerű szakosított sertéstelep drá­gábban termel, mint a hagyo­mányos, korszerűtlen sertés­telepek. Jelenleg drágábban termel. Ennek sok oka van, és az okok egy részét éppen az önköltségszámítás nyomán feltártuk, vagy feltárjuk. Megemlíteném a takarmány- költségeket. Ez az alapanyag igényes. Az olcsóbb magyar táp helyett a jóval drágább német Purina tápot kell,' hogy kapják. Nyolcszáz forintos táppal nehéz jövedelmezőség­ről beszélni. Látjuk azt is, hogy egy kilogramm hízó elő­állítása 19 forint, ezzel szem­ben egy kilogramm malac 31 —32 forint. A kettő együtt körülbelül 26 forint. Minden­képpen arra kell törekednünk, hogy a 31—32 forintos elő­állítási költséget csökkentsük. De hogyan? Még nem tudjuk hogyan. A pénzügyi ember szemével nézem a dolgokat és ilyen alapállásból számomra az sem vigasztaló túlságosan, hogy állítólag 1972-től a fel- vásárlási súlyhatárt 10 kilo­grammal csökkentették. Ez­zel szerintem a korszerű ser­téstelepeket sújtják. — Amit eimond abból arra kell következtetni, hopy a sertéstelep most már meg van, most már üzemel, de nincs még rajta ha­szon és a termelő.v/.rivefkezet ve­setői a jövedelmezőség lehetősé­geit kutatják. — Ez nem egészen ígv van. A jövedelmezőség lehetősége­it kutatjuk ugyan, de pilla­natnyilag sok tekintetben ta­nácstalanok vagyunk. Maga az állattenyésztési telep el­vileg 25 év alatt visszafizeti magát. Ha azonban az a kér­dés, hogy mikor hoz hasznot, akkor éri eiTe a kérdésre je­lenleg kielégítő választ nem tudok adni. Hasznot okvetlen hoznia kellene,. év közben, „bejáródás” közben, ennek ér­dekében a költségn övélő - té­nyező sokaságát . csökkentet­tük. De ez még kevés. Induló telepről lévén szó,, bizonyos hosszabb távra érvényes ta­pasztalatokra volna talán szükség. Elég magas a malac­elhullás. Ezt részben sikerült megállítani,; illetőleg normá­lis keretek közé szorítani. De még nincs minden rendben. Nagv gondot okoz, hogy nem kielégítő a telepen a levegő- csere, a szellőztetés, s ez nö­veli az elhullást, megdrágítja a termelést. De mondhatok mást is. Kezdetben mindenütt égtek a villanyok és sok volt az áramköltség. Ezen változ­tattunk. — Annak Ideién mennyi tiszta haszonra számítottak? — Hízott sertésemként 200— 300 forintra. Ez lenne a nor­mális. A műszaki 'eírásban egyébként ez az összeg sze­repel: 2—300 forint. Ebből az idén nem lesz semmi. — És, ha Jövőre stm lesz be­lőle semmi? — Mindenáron azon va­gyunk, hogy megtaláljuk , a jövedelmezőséghez' 'vezető utat. A telep kész, feltétlenül üzemeltetni kell. Nem azért építettük, hogy leállítsuk.;-Erre nem gondolunk. Ttt nép­gazdasági érdekekről van szó, de természetesen a termelő- szövetkezet érdekeit sem hagy­hatjuk figyelmen kívül. Gon­dolom, ez a téma egy össze­tett, sok üzemet érintő kér- dóskomplexum, s közös erő­vel megtaláljuk a jövedelme­ző üzemeltetés módját Annak idején az állami gazdaságok őskorában előfordult, hogy egy-egy tojás önköltsége 93 forintra rúgott. Ebből azon­ban senki nem jutott olyan következtetésre, hogy az ál­lami gazdaságokat meg kell szüntetni. A mi esetünkben természetesen ennyire nem súlyos a helyzet, mert nincs Ugyan nyereség, de nincs rá­fizetés sem. A pénzünk forog. — De azzal gondolom egyet­ért: nem mindegy, hogy Jövőre, vagy tíz év múlva érik el hí­zott sertésenként a 2—300 forint tiszta hasznot. — Nem mindegy. Ezzel na­gyon egyetértek, őszintén ér­dekelne, hogy mi a helyzet a többi mezőgazdasági üzemben. Szeretném megismerni az ot­tani tapasztalatokat, a jöve­delmezőség oldalát. MűkörUk még egy, a miénkhez hasonló sertéstelep Simaságon. Tsz- közi vállalkozás üzemelteti. Mi ezzel a közös vállalkozás­sal tártjuk a kapcsolatot, s rendszeresen kicseréljük az üzemeltetés tapasztalatait. Ez az- együttműködés gondolom, szintén -jelent valamit. Egye­lőre ennyit tudok mondani. —. Köszönjük a beszélgetést. ■— sz. r. — Hatszázötven ember tapsa zengette a Babits Mihály me­gyei művelődési központ szín­háztermének falait csütörtökön este a Pjatnyickij Együttes előadásán. Szinte mindent új­rázni kellett. Az ismétlések sorának rendszerint P. Ko­vács József a Magyar Televízió bemondója, a műsor közlője vetett véget. Bejelentette a következő számot, s így szűn­nie kellett a tapsnak. No, nem­sokáig pihenhettek a tenyerek. Nem is mindig a következő szám végéig, mert a bravúros szólók — tánc- és énekszólók — láttán és hallatán önkénte­lenül tört ki a tapsvihar. Édes-bús orosz dallamok, s fergeteges ritmusú népdalok váltakoztak a Pjatnyickij kó­rus műsorán. A lírai számok, hősi énekekkel és humoros da­lokkal váltakoztak. Csengő szoprán, mélyzengésű alt, hő­si tenor és tömör basszus­szólók követték egymást. Tisz­tán csengő, érzéssel éneklő kórus gyönyörködtette a jelen­lévőket. Nemcsak a szovjet kórus­művészet, de a táncművészet is világhírű. A lányok tánca, — légies, finom, elegáns. Egy- égy számban úgy tűnt, mintha nem is ők maguk a táncosok mozognának, hanem a színpad úszna alattuk. Fenséges test­tartás, bájos mosoly, rendkívü­li fegyelmezettség jellemzi a lányok táncát. A férfiak tem­peramentumosak. Utánozha­tatlannak tűnő bravúr a tán­cuk. Nyalkák és hetykék. Ezer meg ezer tánclépést, táncfigu­rát mutatnak be. Ugrásaik ha­talmasak. Erő, dinamizmus, lendület jellemző táncukra. A zenekar végigjátszotta a műsort. A tangóharmonika és a balalajka mellett egyéb ere­deti, s ma már ritkaságszámba menő népi hangszereket szó­laltat meg az együttes. Egyet­len önálló műsorszámuk sem volt, a siker jelentős része mégis az övék. A két és fél órás műsor idején — többször a színpad mélyén meghúzód­va — ők, a zenekar tagjai valamennyien állandóan a színen voltak. A tapsot az éne­kesek és a táncosok köszönték meg. De a taps, a zenekarnak is szólt. A Pjatnyickij Együttes világ« hírű. Érdekes, színes, változa­tos, eredetien népi tánc- és énekcsokorral mutatkozott be Szekszárdon is. Művészetük utánozhatatlan. Az élmény, amellyel megajándékozták a közönséget, maradandó. • Pénteken a Pjatnyickij! Együttes a megyeszékhelyen tartózkodott. Délelőtt Szabópái Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke adott fogadást az együt­tes vezetői részére. A fogadá­son jelen volt Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának titkára, Rúzsa Já­nos. az MSZMP Szekszárd vá­rosi Bizottságának első titkára és Császár József, a Szekszárd városi tanács elnöke is. A Pjatnyickij Együttes vezetői közül a fogadáson részt vett: Valentyin Levarov, művészeti vezető, az OSZSZSZK nép­művésze, Tatjana Usztyinova, főbalettmester. a Szovjetunió népművésze. Állami díjas, Ga­lina Fufajeva. a kórus veze­tője, nz OSZSZSZK érdemes művésze. Nyikolaj Szudakov. gazdasági igazgató, az OSZSZSZK érdemes művésze és Turcsin Alekszej Ivanovics az együttes párttitkára. A fo­gadáson pohárköszöntők hang­zottak el, s kellemes, baráti beszélgetés alakult ki. A Pjatnyickij Együttes tag­jai a délelőtt folyamán Szék- szárddal ismerkedtek, majd el­látogatták a decsi népművé­szeti házba. Délután egy kis tapasztalatcserére kerüit sor. A Szekszárdi Táncegyüttes tag­jai tartottak bemutatót műso­rukból. Ma reggel a Pjatnvickij Együttes elhagyja Szekszárdot, s következő fellépése szín­helyére, Szegedre utazik. • Tegnap délután érkezett hír arról, hogy a veszprémi Petőfi Színháznak le kellett monda­nia a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban péntek estére beütemezett színielő­adását. A kellemetlen helyzetből a2 éppen Szekszárdon tartózkodó Pjatnyickij Együttes segítette ki a művelődési központ igaz­gatóságát, annak felkérésére a szovjet együttes „beugrott” — színházi nyelven szólva — a veszprémi színtársulat helyett, s újból fellépett a városban. A Pjatnyickij Együttes műsorát így ajándékként ráadásként kap ták azok a szekszárdi színház- látogatók, akiknek bérletük a péntek estére szóló színházi bemutatóra volt érvényes. élete tárulkozik ki. „Nagyon jó felkészültsé­gű, széles látókörű ember”. „Soha nem volt vele nehezmény”. „Kétszer kapott sztahano­vista oklevelet”. „A legjobb fűtő. Palotai Kar­csival járt; szeret horgászni”. „Nagyon becsü­letes katona. Csikóstöttősről járt dolgozni több mint harminc évet”. „Peches ember, három balesete volt”. „A Nazarova mozgalomért kap­ta a Munka Érdemrendet”. „Szerette a gépe­ket. egyedül neki lesz furcsa, hogy nem dol­gozhat többé mozdonyon”. „1941-től vezetett mozdonyt, fegyelmije, büntetése soha nem volt”. „Sokoldalú ember, a legjobb lakatos”. „Problematikus eset. mindig baj volt vele”. „Sokat műtötték, az idegrendszerével volt va­lami, nem érte el a kort, előbb megy nyug­díjba”. „Becsületes munkáséletet élt, kár hogy az egészsége megromlott”. ..Egyszer »felkapta a vizet-«, aztán elköszönt, öt éve jött vissza; innen akar nyugdíjba menni”. „Üres a lapja, se kitüntetés, se fegyelmi; éljárt felette az idő”. „Egyszer elbocsátották, nincs nagy múlt. ja”. Csak ennyi volna egy munkáséletről a „summázás”? Több ennél? Most még nem lehet tudni, ki mit hagyott maga után. Az utódok emlékezése élteti majd őket a moz­donyok között, míg ők a kiskertben gyümölcs­fát nyesnek, borozgatnaík, vagy éppen az or­vost várják. Tegnap a nőbizottság vezetője már meg­kezdte: „Ki csinál majd ezután fusiban olyan szép ajándékot, mint a Borza bácsi ?” Bus Ká_ roly főnök, amikor az ünnepi beszédet írta, megállt egy percre: „Nem voltak különösebb érdemeik, munkások voltak”, — írta az ün­nepi beszédébe. — Nehéz lesz tőlük elköszönni. — Végleg? — Nem — mondja a főnök —, sokan visz- szajönnek. Benéznek ide hozzám, a műhelyek­be, keresik a rési mozdonyukat, szerszámu­kat, hogyan vigyáznak rá a gyerekek ... Egy. szerű szürke, munkás embereket búcsúzta­tunk ... Várhegyi János ma este a Vasutaskörben név. sorolvasást tart: Sashalmi István mozdonyvezető, Illés Károly mozdonyvezető, Kocsis György fűtőházi munkás, Kovócsik József mozdonyfűtő. Hegyháti József mozdonyfűtő. Fodor János mozdonyvezető, Lin­de János mozdonyvezető, Szalai Konrád segéd­kezeié, Pintér II. József mozdonyvezető, Borza József lakotos csoportvezető, Berta Vendel moz­donyvezető, Géro Ferenc mozdonyfelvigyázó, Orbán György mozdonyvezető, Tóth Géza moz­donyfűtő, Deák András kocsivizsgáló, Fodor Kiss Sándor mozdonylokotos. Utoljára mondják: „Jelen”, „Itt vagyok”. PÁLKOVÁCS JENŐ Névsorolvasás a Vasutaskörben . ,< :-s*. ... ... ­Ma este tizenhatszor játsszák a zenészek, hogyz' • tg ? -­Megy d gőzös, megy a gőzös Kanizsára Kanizsai, kanizsai állomásra. A mozdonyvezetőt kézbe kapják. Egyik oldalt a főnök, a párttitkár, a mási­kon a szakszervezeti titkár, a fiatalabbak a mozdonyvezető vállát fogják, ők is segítenek. A nyugdíjasokat kiviszik a teremből. Amikor elindulnak, akkor kezdi a zenekar r Megy a gőzöst, az ajtónál a mozdonyvezető nótáját húzzák, azt, hogy Lement a Nap a maga járásán, vagy SáFga a csikóm, sárga a nyereg rajta. Azt a nótát természetesen, ame­lyik éppen a kedvence annak, akit ölben- vállon visznek a mulatság színhelyéről. Ki­viszik — jelképesen — a fűtőházi munkásélet­ből, viszik őket pihenni. Minden télköszöntő vasárnap a fűtőházi szakszervezet ünnepséget rendez: V „tárgy­évben nyugállományba helyezettek elköszön- tésére”. Az idén tízzel több megy, mint amennyit terveztek. A hetvenkettesek, a hetvenhét-má­sok, de még a hetvennégyesek közül is van „soros" nyugállományba vonuló. — Eszi az embert a vasút — mondja Vár­hegyi János, a szakszervezet titkára — a fű­tő ötvenöt éves korára beteg. A mostani nvug. díjasok fele ezért megy kor előtt nyugdíjba. — Nehéz a mozdonyvezető munkája, még nehezebb a fűtőé *— mondja Bus Károly fő­nök. — Ezek az emberek végigutazták a má­sodik világháborút, némelyik alól két moz­donyt. is kilőttek. Következett a felszabadulás, az újjáépítem. „Arccal a vasút felé”. Hajtottak. Jött ötvenhat. Az utóbbi tíz évben a rengeteg szolgálat — nincs ember, nincs fűtő, moz­donyvezető. Egy mozdonyvezető másfél ember munkáját végezte. Háromszáznegyven órás szolgálati idő egy hónapban! Esküdt Imre több mint húsz éve foglalkozik emberekkel. Személyzetis volt sokáig, most munkaügyi előadó, azt csinálja, amit koráb­ban. • — Mindet ismerem, mindegvikről egy mon­datban tudok véleményt mondani., — Kezdjük. • - ­Sárgult, szakadozott szélű kartonok belsejé­ben különféle, papírok, igazolások; egy-egy dokumentum. — Sashalmi István 1936 óta dolgozik a vas­úton, 1948.-tól mozdonvíelvíevázó. ő volt az első szb-titkár a felszabadulás után, nagvon beteg, az ünnepségen nem lesz tíz percnél tovább — neki húzzák először a Megv a gő­zöst — kétszer kapott kiváló dolgozó jelvényt. Újabb kartonok .dokumentumai-” kerülnék elől Tizenhat mozdónjjvezető, fűtő és lakatos

Next

/
Oldalképek
Tartalom