Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-24 / 277. szám
A Kossuth Könyvkiadó két újdonsága A hagyományokhoz hűen, a már korábban is követett szerkesztési elveknek megre- leló tormában bocsátottá közre a kiadó a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának legtöbb dokumentumait összeloglaló kötetet. A könyv tartalmazza Leonyid Brezsnyev, valamint . Alekszej Koszigin előadói be- , szádét, az ezekhez kapcsolódó - legfőbb hozzászólásokat, s Kádár János felszólalását. A kiadvány második részében találhatók a kongresszus által elfogadott dokumentumok, így a többi között a kilence- -dik ötéves terv irányelveiről szóló határozat, az Indokína népeinek szabadságiért és békéjéért síkraszálló felhívás, s a Közel-Kelet kérdéseinek szentelt nyilatkozat. Végül ' a Központi Bizottság tagjainak és póttagjainak, valamint a kongresszuson részt vett testvérpártok és baráti pártok küldötteinek névsorát közli az SZKP XXIV. kongresszusa címmel megjelent mű. Napjaink gazdasági élete problémák és teendők seregét helyezte a korábbitól eltérő megvilágításba. A kiadó másik újdonságának szerzője, dr. Csi- kós-Nagy Béla arra vállalkozott, hogy e más megvilágítás fényében sorra vegye a gazdasági helyzet, a gazdaságpolitikai koncepció és a gazdasági mechanizmus jellemzőit. Magyar gazdaságpolitika című könyve három fő részre, s azokon belül több fejezetre oszlik. A testes mú — majd’ ötszáz oldal — valóban áttekintést nyújt hazánk gazda- sáffnolltikájáról. így a többi között a szocialista tervgazdaság változó vonásairól, a termelési tényezők alakulásáról, a nemzetközi munkamegosztásban való fokozódó részvételünkről. a fejlesztési politikáról, az életszínvonal koncepcióról, s a gazdasági mechanizmus legfőbb alkotóelemeiről, s azok működéséről. A szerző könyvével — az előszóban írtak szerint — „a komplex népgazdasági szemléletet” kívánja erősíteni. Példáival, a jövőt is fölvázoló módszeres alaposságával jól szolgálja e törekvést. 6. És ő lesz az a madárka, aki a magas hegy csúcsáról lerúgja azt a bizonyos kavicsot, amely a lezúduló lavinát előidézi. A madárka meg szépen ott marad a csúcson, ahonnan áttekintheti a fejleményeket, s a szemtanú hiteltérdemlp szavaival írhatja meg majd minden időik legdrámaibb riportkönyvét. Ez volt az egyik okos döntése. A másik abban a pillanatban | született, amikor álmos, morcos hangon végre haliózott a főszerkesztője a drót túlsó végén. Nem közli vele a tényállást! Százat egy ellen, hogy nem hisznek neki, otromba tréfának tartaná. Vagy arra gondolna, hogy berúgott. Esetleg — megbolondult. És lecsapná a kagylót, ö is ezt tenné a helyében. Ezért taktikusan kell ' eljárni. — Itt Kopra. Elnézést a korai ébresztőért, Ipacs elvtárs — fuvolázta a hallgatóba —, a holnap reggeli rendkívüli kiadásról van szó. — Miféle rendkívüli kiadásról? Mi történt? — Majd mindenről személyesen tájékoztatlak. Valószínűleg két rendkívüli kiadást is ki kell dobnunk az utcára. Légy szíves, gyorsan öltözz fel, ugorj kocsiba. Hozz magaddal fotóst föltétien. Az meg hozzon magával vakut is, sötétben kell dolgoznia. Jóskára gondolok, három saroknyira lakik tőletek. Negyven perc alatt itt lehettek. — Hol? Az ördög bújna beléd, honnan beszélsz? Tehát már horgon van! Hiába, az emberismeret! Indulatos, hiú, goromba fickó az öreg, gyakran igazságtalan, kötekedő, de az újság — az élete. Ha meghallja a bűvös igét „Rendkívüli kiadás”, ha felcsillan előtte a lehetőség, hogy az ő lapja mindenki mást megelőzve tájékoztathatja az olvasót valami fontos eseményről, négykézláb is elmenne a világ végére. — Várlak benneteket M. községben, az autóbusz végállomásánál. Ugye ismered az utat? Vagy magyarázzam el? Kattanás. A főnök letette a kagylót. Egv pillanatot sem akar elveszíteni. Ha újra hívná, foglaltat jelezne a készülék. Az öreg most riasztja a lap munkatársait, taxival jöjjenek, kérjenek számlát. Aztán kocsit rendel, üzen a fotósnak, hogy legyen tíz perc múlva a kapu előtt, hozzon vakut, értesítse a laboránst, hogy az is menjen be a szerkesztőségbe. Még arra is lesz gondja biztosan, hogy Márta, a titkárnő, főzzön egy liter erős feketét, mire hadrendbe áll a gárda. Lelki szemével Kopra szinte látta, amint a főnök tárcsáz, utasít, szervez, fojtott hangon káromkodik, közben felveszi a cipőjét, ballont húz a pizsamája fölé, és végül lábujjhegyen oson ki a lépcsőházba, hogy fel ne keltse a szomszéd szobában alvó feleségét. Vajon lesz-e benne is ennyi tűz, ügybuzgalom ötvenötéves korában? Visszaakasztotta a villára a kagylót, kilépett a fülkéből. — Köszönöm Ilike, végeztünk. Egész életemben hálás leszek, nevét imába foglalom. Mit fizetek? — Tizenkét forint. De azt mondta, másokkal is akar beszélni. — Meggondoltam. Megtalálnak ők ma engem maguktól is. Tessék, a pénz... Még egyszer köszönöm a kedvességét, viszontlátásra, csókolom a kezét. Indult kifelé. — És az a tudományos szenzáció?! — szólt utána a postáskisasszony. — Azt ígérte, hogy én leszek a második, aki hall róla. — Hát persze! — nézett vissza a küszöbről válla felett Kopra. — Egy Mars-lakó szállt le a telkemre. Egy nagy gömbben, amelyik sárgán világít, ö meg egy zöld labdában közlekedik. Egyelőre csak ennyit Eltűnt a sötétben. — Hülye huligán! — sziszegte Ilike és csalódottan zárta be a postahivatal ajtaját. Eloltotta a villanyt, sietett vissza a szobájába, gyorsan bebújt az ágyába, lehúnyta a szemét. Hátha még ott gyakorlatoznak azok a tüzérek azon a madárdalos réten... A falon a régimódi kakuk- kos óra, amelyet a postáskisasszony apjától örökölt, aki nemcsak kertészeti szakkönyveket, hanem öreg óráikat is gyűjtött, fél kettőt mutatott. * A Déli Újság főszerkesztőjének kocsija negyed háromkor fékezett le M. község autóbusz-végállomása mellet, ahol Kopra a járda szélén ült és a közvilágítási lámpa gyér fénye mellett tudósítását írta zsebnotesze lapjaira. Hajnali négy óra két perekor már újra Pesten volt az autó. Csak lassított a szerkesztőség épülete előtt, a fotós kiugrott, a kocsi a főnökkel száguldott tovább, Budára, a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettesének lakása felé. Az elnökhelyettes négy óra huszonhat perckor „K” telefonon beszélt az illetékes miniszterelnök-helyettessel. öt órakor, Tusnádi Lajos államtitkár utasítást kapott, hogy mint különleges hatáskörrel felruházott kormánybiztos, szervezze meg, hangolja össze és irányítsa az űrvendég jelenlétével kapcsolatos teendőket. A kormány pontosan reggel hét órakor rendkívüli tanácskozást tartott. Az értekezlet egyetlen napirendi pontja: a különleges megbízott beszámolója. , Jártam M.-ben, a Kopasz-hegyen — kezdte tájékoztatóját Tusnádi —, megszemléltem a leszállás körzetét, láttam az űrhajót, amely egy telken áll. Beszéltem, pontosabban gondolatot váltottam magával a kozmonautával is. Ebben a parcella gazdája, egy Kopra Tibor nevű fiatal újságíró, a Déli Újság munkatársa volt segítségemre. Az érintkezés ugyanis egy gondolatátviteli készülék útján valósítható meg. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy valóban idegen égitest hírnöke érkezett hozzánk. A kölcsönös üdvözlések után aziránt érdeklődtem az űrhajóstól, nincs-e szándékában, hogy la- kottabb, kultúráltabb területre települjön át, a főváros egyik negyedébe? Közölte, hogy műszaki okok miatt szívesebben tartózkodna a leszállási körzetben. Örömmel járult hozzá viszont ahhoz, hogy délután a Kopasz-hegyen sajtótájékoztatót tartson, illetőleg találkozzék a tudományos élet képviselőivel. A további programot ezt követően állítjuk majd össze. Egyébként semminemű technikai vagy egyéb segítségre nincs szüksége, hogy úgy mondjam, teljesen önellátó. Mindössze azt kérte, hogy jelenlegi házigazdája legyen mindvégig a tolmácsa. M.-ből történt visszatérésem után haladéktalanul érintkezésbe léptem az érdekelt tárcák, hatóságok, intézmények vezetőivel. Megállapodtunk abban, hogy azonnal biztosítják a helyszínt, gondoskodnak a leszállási körzethez vezető, szinte járhatatlan út megjavításáról, a környező terepszakasz rendezéséről, villamosenergiáról, a szükséges létesítményekről, megfelelő számú telex- és telefon- vonal kiépítéséről. Hiszen ma délután öt órától, akkor lesz a fogadás, a televízió, a rádió, a telexgépek, a sajtó, a filmfel- felvevők révén az öt világrész szeme Magyarországnak erre a pontjára szegeződik. Amíg az idegen kozmonauta hazánkban tartózkodik, a nemzetközi éiy. deklődés középpontjában leszünk. Az erre vonatkozó felkészülés részletes tervét huszonnégy órán belül vitára, jóváhagyásra benyújtom önöknek. — Miként történik a lakosság informálása? — kérdezte az egyik jelenlévő. A kormánybiztos jegyzetébe tekintett (Folytatjuk) Népújság 4 WU. nwjember 24» (m) VENDETTA BP.Lallier regényéből rajzolta- Schubert Péter Maes a parkban lelőtt két férfi egyikére emlékezett; Louis Kam bodzsai hözöböl.E- zen a nyomon indult el Aimi Orsini özvegyének hazahoz. Jól következtet. A háznak már van vendége Louis; ■VU- alá Kleber Maes äl - néven mutatkozik be sógornőjének.
