Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
Az első „kibernetikus berendezés” A halottaknak is kell vámot fizetniük Köztudomású, hogy az irány, tűt a kínaiak találták fel. Ehhez rendkívül sajátságos módon jutottak el. Kínában ősidők óta szokásos volt a jóslás „mágneses kanál” segítségével. Ezt a kanalat természetes mágneskőből készítették és vaslemezre helyezték. A kanál, a lap sima felületén csúszva, akadálytalanul foroghatott függőleges tengelye körül. A kínaiak észrevették, hogy a kanál „nyele” önmagától —mint feltételezték — a csillagok szerint változtatja irányát. Erre épült a jóslás: a kanálnyél bizonyos irányait sikert ígérőnek, más irányokat viszont kudarcot j övéndö 1 őkn<^v tekin. tették. Nyilván véletlenül figyelték meg, hogy a kanál nye. le dél felé fordul, a készüléket. „délmutatónak” nevezték el, s iránytű gyanánt kezdték használni. A „kanál” természetesen vagy dél vagy észak felé fordulhat, attól függően, hogyan van mágnesezve. A későbbiek során az iránytű készítésénél nyilván csak olyan „kanalakat” választottak, amelyek dél felé orientálódtak. Ilyen iránytűt főként szárazföldi utazásoknál használtak, Mentsük meg a postát! Jean-Pierre M’Bana, Soko- tindji dahomeyi város postamestere igazán nem panaszkodhatott arra, hogy túl van terhelve. Sőt! Sokotindji lakó} makacsul nem írták leveleket. És nem is kaptak senkitől. Erre egyszerűen semmi okuk sem volt — valamennyi rokon és ismerős a környéken lakik, a róluk szóló híreket és kommentárokat pedig pillanatok alatt be lehet szerezni a piacon. Egyszóval, a postát akár be is lehetne zárni. De hiszen Sokotindji mégiscsak város, nem holmi falu, nem lehet tneg posta nőikül. így aztán Jean-Pierre kiagyalt egy tervet. melyet hamarosan a polgármester is jóváhagyott. Ezentúl Sokotindji minden la. kosának kötelességévé tették, hogy hetente egyszer adjon fel levelet (mindegy, hogy hová) és kapjon választ (mindegy, hogy honnan). Paderborn (DaD) — Ötven márkával többet kapnak az NSZK-beli egyik paderborni vállalat munkásai, ha megígérik, hogy a jövőben lemondanak szenvedélyükről, a dohányzásról. A vállalat vezetője és a „tiszta tüdő” mottója alatt elindított önkéntes egészségügyi akció kezdeményezője az első fizetés után 1100 márkával lett szegényebb. Munkásainak több mint a fele búcsút vett a cigarettázástól és mindeddig ki is tartott elhatározása mellett. Káröröm uralkodik a nemdohányzók körében. Nemcsak, hogy friss levegő veszi körül őket, hanem minden önmegtartóztatás nélkül még egy kis fizetésemelésnek is részeseivé váltak. A vállalat — egyébként egy nagy önkiszolgáló üzlet — vezetője nem tartja njagát egészségügyi apostolnak, s nem a „szent- ügy” érdekében indította el akcióját. Soha életében nem dohányzott és egyszerűen a roás? levegői zavarta, az egyre sűrűbbé váló dohányfüst. Tervbe vett akciója előtt körkérdést intézett dolgozóihoz. Az anti-dohányzási prémium kilátásba helyezése sokaknál minthogy Kína alapjában véve kontinentális ország. Használata azonban a rázós szekérben való utazás alatt rendkívül kényelmetlen volt. Az irány megállapításához mindannyiszor kény telenek voltak megállni. És az ókori kínai mérnökök egy olyan alkalmatosságot eszeltek ki, amelyről első ízben egy krónikából értesülünk. Ez beszámol a következő epizódról, amely az i. e. II. évezredre nyúlik vissza. Csou-Kung kínai császár udvarába egyízben követek érkeztek Jüe-Csang országból (Indokínából), s értékes ajándékokat, köztük ritka fehér fácánokat hoztak. Ez az utazás olyan hosszú volt, és olyan nehézségekkel járt, hogy Jüe- Csang ország uralkodója óvatosságból egyszerre három követet küldött. Mindhármójuknak sikerült szerencsésen eljutniuk Kína fővárosába. A követeket kegyesen fogadták, megfelelőképp megajándékozták és azok elindultak hazafelé. Harmadnap azonban eltévesztették az utat és visszatértek a fővárosba. Ekkor a Következetes fürdőmeserek Büyükliman török városban a helyi török fürdők fürdősei nem álltak munkába. Törökországban nem minden fürdő török? — vetődhet fel a kérdés. Hát éppen arról van szó, hogy nem. Azaz pontosabban még nemrégiben is Büyükli- manban valamennyi ténylegesen török volt, a derék városi atyafiak pedig jócskán elidőztek a fürdőkben, mosdás után leheveredtek a kerevetekre, török kávét iszogattak és illedelmesen beszélgettek. És egyszer csak éppen a városi fürdőkkel szemben egy vállalkozó szellemű ember finn szaunát nyitott meg! A felháborodott fürdőmesterek azt követelték: vagy zárják be a szaunát Büyüklimanban, vagy nyissanak török fürdőket Helsinki központjában. azonnal lelkesedést váltott ki. A nikotin ellenzői pedig a következőképpen filozofáltak: „Megnyugtató lenne, ha legalább a fiatalabbakat le lehelne szoktatni a dohányzási-ól”. A fáradozás sikerrel járt. s a jövőben már maguk a tanoncolc sem akarnak többé cigarettázni. A vállalat főnökének felhívása azonban saját otthonában süket fülekre talált. Felesége hallani sem akar I arról, hogy lemondjon kedvenc cigarettájáról. Egy stukkót se! Pillanatnyi figyelmetlenség a volán mellett emberek életét veszélyeztetheti. A Frakfurter Allgemeine Zeitung olyan autóbaleseteket ismertet, amelyeknél a cigarettából kihulló parázs megégette a vezetőt, ez figyelmét reflexszerüen elterelte, elvesztette uralmát a kocsi felett és balesetet szenvedett, illetve okozott. Nemcsak saját magát, hanem a. mellette, vagy vele szemben haladó jármüvek utasait is veszélybe sodorhatja a dohányzó gépkocsivezetőkövetek rendelkezésére bocsátották őt, „délre mutató szekeret”. Ezután ezek újra elhagyták a kínai fővárost. Egy esztendő múlva szerencsésen hazaérkeztek. A napjainkig fennmaradt, régi képeken a „délre .mutató szekéren” egy előre nyújtott kezű kis figura van. A tudománytörténészek sokáig úgy vélték, ezek a szobrocskák egyfajtájú iránytűk. A legújabb kutatások azonban kiderítették, ezeknek a figuráknak csupán az volt a rendeltetésük, hogy észleljék, amikor a szekér váratlanul irányt változtat. A szobrocska függőleges tengelye körül foroghat, istránggal a szekérrúdhoz van kötve, és automatikusan elfordul vele együtt hirtelen irány- változás esetén. így tehát amikor megállnak, a szekér hajtója az iránytű helyzetéből ellenőrizheti a haladási irányt, s ennek megfelelően állítja be a figurát, útközben pedig csak arra ügyel, hogy az ne változtassa helyzetét. Ily módon kiderült, hogy a Jdélre mutató szekér” nem iránytű, hanem az előre kijelölt program végrehajtására ügyelő, kibernetikus berendezés szellemes ősA liofilizálás észrevétlenül, de visszavonhatatlanul divatba jött, és ezen a téren Francia- ország megelőzi mind az amerikaiakat, mind a japánokat. Az orvostudomány és a konyhaművészet után a liofilizálás elfoglalja helyét a kozmetikai iparban is. Mindenki tudja, hogy ahús- és halételek, a főzelék és gyümölcs legnagyobbrészt vízből van. A kutatókat komolyan foglalkoztatja az a probléma* hogyan lehetne kivonni a felesleges vízmennyi,séget, hogy táplálékunkban végülás csak a tápértékét jelentő anyag maradjon meg. Először kidolgozták a sterilizálás, majd a pasztörizálás, a dehidrálás és a mélyhűtés módszerét, majd elérkeztek a lioülizálásig. Lényegében arról van szó, hogy egy bizonyos anyagot mínusz 20—40 fokon kiszárítanak. Végeredményben a liofilizált anyagból víz hozzáadásával azonnal fogyasztható ételt állíthatunk elő. Ez a technológia tért hódított a kozmetikai iparban is; Az arclemosók, arctejek, alapozókrémek alapanyagául gyümölcsök, főzelékek szolgálnak,' a hozzájuk adagolt folyadék arra szolgál, hogy a készítményeket köpnyen kenhetővé tegye. Á kozmetikai iparban lényegében minden gyümölcsfajtából készítenek liofilizálás útján valamiféle szépségápoló cikket. De ugyanígy felhasználják a különböző zöldségféléket is. A liofilizálás során ugyanis ezeknek az élő anyagoknak teljes vitamintartalma sértetlenül marad, és arc tej jel vagy arcszesszel keverve, esetleg krémben adagolva jótékony hatást fejt ki a bőrön. Az egyik, íiofilizálásra specializált kozmetikai vállalat vezetőjét megkérdezték, vajon ezzel az eljárással eljuthatunk-e odáig, hogy a különböző ételféleségek valamennyi tulajdonságát és tápértékét tartalmazó pirulák vegyék át az ízletes, szépen tálalt ételek szerepét. A válasz kategorikus: „A A világon semmit sem adnak ingyen. Legfeljebb a halált, azért viszont az élettel kell fizetni. Ez a régi szólásmondás jut az eszébe annak, aki Luxemburgban jár és a különben olyan szelíd újságok nagybetűs címeit olvassa. Hevesen tiltakoznak amiatt a világon eddig egyedülálló tény miatt, hogy egyes luxemburgi halottaknak is kell adót fizetniük. Luxemburgban ugyanis nem működik krematórium. Azoknak a hátramaradotta 1> akik elhamvasztatásukat kívánták, kénytelenek a koporsót átszállíttatni Strassburgba, ahol a francia temetkezési vállalatok eddig viszonylag kis ösz- szegért, gondoskodtak az elf hamvasztásról. A hozzátartozók azután az urnával tértek visz- sza Luxemburgija. így volt ez röviddel ezelőttig és senkinek sem volt oka a panaszra, hiszen a Közös Piac hat országa között minden vámot megszüntettek. A francia hatóságok most kiderítették, hogy a luxemburgi halottak elhamvasztása „külföldi magán- személyeknek nyújtott, adózás alá eső szolgáltatás” és kíméletlenül megadóztatják a határon a luxemburgi koporsóliofilizálás végső stádium. Ahhoz, hogy az emberi szervezetben megkezdődjék az emésztés folyamata, szükség van a szekréciós mirigyek működésére. Ezeket pedig kizárólag az ételek íze, külleme, illata és ízléses tálalásmódja hozhatja működésbe. Van, aki azt hiszi, hogy lesz ember, akinek egy sült csirkét körítéssel tartalmazó pirula láttán összegyűlik a nyál a szájában? Kötve hiszem. Az ételpirulák világa tehát csupán utópia; A liofilizált szépség viszont napjaink kézzelfogható valósága. kát, .17 százalékkal növelve a hátramaradottak költségeit. De ez még mind nem volt elég. A luxemburgi illetékes hatóság sem volt rest és most már a határon a maga részéről is adót szed be az urnák tartalma után, mert véleménye szerint „a hamu valamely külföldi cég által feldolgozott anyag, amely most már késztermékként (!), mint import kerül ismét vissza az országba!” Az érintettek elkeseredett, olvasói levelekben juttatják kifejezésre nemtetszésüket -*• eddig minden eredmény nélkül. Hiába, a bürokrácia a holtakon is átgázol, A nők és az elektronika Az ismert párizsi divat- tervező, Pierre Cardin már ■ régóta panaszkodott, hogy ■ sokkal könnyebb egy új kreációt kiötleni, mint a szeszélyes női ügyfeleket meggyőzni arról, hogy a ruha jól áll nekik. Most azonban Cardin véleménye szerint a kérdés megoldódott: szalonjában elektronikus gépet állított : be. Elegendő beolvasni a berendezésbe az életkor, a súly, a hajszín és a ma- ; gasság adatait, és a gép azonnal közli ajánlatait az öltözék fazonját és színét illetően. „Most már sokkal köny- nvebben megy a munka — mondja Cardin. — Mint kiderült, a nők vakon bíz- \ nak az elektronikában. Bár ami azt illeti, rendkívüli elektronikával dicse- kedhetem: a gép összes válaszát én magam állítom össze, és lediktálom a gépkezelőnek.” Világszépe 1971. A „Londonban megrendezett hagyományos Világszépe választáson az idén a brazíliai Lucia Petteria (középen) vitte el a pálmát. Képünkön: a szépségkirálynő. — megválasztása után „udvarhiilgyei” körében.' (Telefoto — AP—MTI—KS), A főnök prémiumot ad a nemdohányzóknak mintája A szépség a hidegből születik
