Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

dikről. Az én otthonom a ne­gyediken van. Azért jöttem, hogy megismerjem a harmadi­kat. Egyedül érkeztem. Puff neki, mégsem olyan tö­kéletes ez a telepátiás módszer. Mit akar azzal mondani, bo­csánat, gondolni, , hogy a ne­gyedikről jött?! És hogy a. harmadikat akarja megismer­ni?!... Várjunk csak! Itt van, a mi világunkat akarja tanul-, mányozni, hacsak nem tévedt el az űrben, akkor feltehetően a mi Földünk az a bizonyos harmadik. Miféle harmadik? Fejlődéstörténeti korszakot szándékozik jelölni ezzel a ven­dég, az ő sajátos periodizáció­juk szerint? — Nem. Nem időt, távolsá­got jelzek. Távolságot a leg- nagyobbtóL A viszonylag leg- nagyobbtól. A mi közös köz­pontunktól. Önök sem számol- haanak másként. Kilencen vá­gyunk összesen. Kopra a homlokára csapott. Minden világos. A legnagyobb, a viszonylag legnagyobb, az a bizonyos kör zös központ, nem lehet más mint a Nap! A mi naprendsze­rünknek kilenc bolygója van! És a gimnáziumban Gönczi ta­nár úr szegény, hetekig verte fejünkbe a neveket. Míg csak nem fújtuk, mint a vízfolyás... Merkur, Venus, Föld, Mars, Jupiter, Satumus, Uranus, Nep­tunus, Pluto... Itt tényleg a Föld a harmadik a sorbstm Eddig sejtelmem sem volt ró­la, de úgy látszik, nem önké­nyes lajstromozás ez, hanem a Naptól mért távolságuk szerint következnek így... Akkor hát ez a kis fókafejű a negyedik­ről, tehát a Marsról érkezett.» Eddig eljutottunk. 6. A fiatalember elégedetten ropogtatta meg ujjait, leült a fűbe. Miért ugráljón fel hozzá # másik, így kényelmesebben bámulhatják egymást. Cipője orrával akár el is ér­hetné a világoszöld labdát. Azt a labdát, amelyben egy Mars-lakó álldogál. Világtörténelmi esemény! Az első űrbéli idegen, az el*- ső vendég a kozmoszból! És hétmilliárd ember közül elsőnek ő találkozott, ő beszél most vele! Világszenzáció lesz 6 maga is! Kopra barnára sült bőrén verejtékcseppek ütöttek ki, el­öntötte a forróság, jó, hogy le­ült, érezte, remegnek a térdei, vibrál egy ideg a bal szeme alatt. Még csak az hiányzik, hogy elájuljon! Erőt vett magán, itt most 6 nem egy ismeretlen, jelenték­telen magyar újságíró, nem egy pesti huszonéves a száz­ezer közül, neki itt most az egész emberiséget kell képvi­selnie. Rengeteg múlhat azon, hogy milyen benyomást szerez általa a földiekről ez a Mars­lakó! Udvarias, szerény, szívé­lyes, de ugyanakkor méltóság­teljes viselkedés! Ezt követeli a rendkívüli helyzet, amelybe úgy került, mint légy a tejes­köcsögbe. Ültében meghajolt a labda felé, megköszörülte a torkát. — Engedje meg, — mondta ünnepélyes-tagoltan, — hógv bolygónk valamennyi lakója nevében forró szeretettel üd­vözöljem önt abból az alka­lomból, hogy felkeresett ben­nünket. Nagy nap ez a mi éle* tünkben. Mély meggyőződé-- sem, hogy e kapcsolat meg­teremtése mindkét ’ fél szem­pontjából hasznos lesz és gyü­mölcsöző, új, ragyogó távlato­kat nyit meg, eddig kiaknázat­lan erőforrásokat tár fel előt­tünk ... Boldog vagyok, hogy nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy elsőként nyújtha­tok önnek, Hax úr, baráti job­bot... — Hát akkor? — Nem tudom, hogy mi a homlok, vagy a korong, a sokk, nem tudom, hogy mekkora a mákszemnyi. Nem tudok ma­gyarul. Semmit sem Ismerek még az önök világából, feltéte­lezem, hogy nem ön az egye­düli lény itt. Vagy tévedek? — Nem téved. Vagyunk még szép számmal. A legkülönbö­zőbb élőlények. A legfejlettebb köztük az ember. Legalábbis úgy véljük. Mi, emberek. — Visszatérek a kérdésére. Mindösze arról van szó, hogy én a magam fogalmaival, is­meretanyagával gondolkozom. Ezeket ön foglalja megfelelő kifejezésekbe, illeszti hozzá a kellő hasonlatot, jelöli meg a méretet. Saját használatára. És a saját belső hangján. így kap formát, így válik érthető­vé mindaz, amit közölni sze­retnék önnel. Ugyanez vonat­kozik természetesen énrám is, a művelet másik irányából. — A negyedikről jöttem — felelt gondolatban azonnal a Kopasz-hegy különös látogató­ja, — A kilenc közül a negye­A fiatalember bólintott. Tel­jesen világosan nem fogta fel ugyan, de nagyjából sejtette már, hogyan is megy ez a já­ték. Viszont vannak most en­nél sokkal fontosabb problé­mák. Talán az emberiség tör­ténetének legjelentősebb for­dulata kezdődik e percekben! Az első közvetlen kapcsolat a világűr lényeivel! Először is jó volna megtudni, honnan jött ez a labdába bújt teremt­mény? E-vedül érkezett, vagy vannak torsai ts. a három lá­bon pihenő gömbbeh? És mi a célja? Egymillió márka egy Beefhoven-kéziratért Egymillió márkát fizetett nemrégiben egy német magán­gyűjtő Beethoven egyik kézira­táért. Kézirat még sohasem kelt el ilyen magas áron. A régiség, az egyik ismert zon­goramű eredetije, egy délné­met antikvárius tulajdonában volt eddig. Közelebbi részleteket nem közöltek az eladásról, ami egyébként arra mutat, hogy a kéziratpiac is elérte a mű­kereskedelemben jelentős mes­terek műveiért ott már meg­szokott, csillagászati összege­ket. Nyilvános aukción (1965, Ber­lin — Galerie Bassenge) Bee- thoven-kéziratért eddig elért A Várna irányában futó or­szágút mellett Razgradtól két kilométernyire feküsznek Ab- ritus római város romjai. Ezek a' romok már sok ország régé­szeinek érdeklődését keltették fel. A hajdani város keleti fa­lának feltárásán esztendők óta dolgoznak. Legutóbb fél méte­res mélységben, a fal belső ol­dalán 835 darab bizánci arany­pénzre bukkantak. A kincs egy szétmállott bőrerszényben volt. A vizsgálat kiderítette, hogy legmagasabb összeg 105 000 márka volt, a híres Kreutzer szonáta első tétele kelt ei eny- nyiért. Zenei kéziratért eddig egy londoni régiségkereskedő adta a legtöbb pénzt, 170 000 DM-et, ami azonban még mindig messze elmarad a most elért egymillió mögött: Mozart D- dúr vonósnégyesének (Köchel- jegyzék 593) a teljes partitúrá­ját vette meg. Ugyancsak óriási összegért, 460 000 DM-ért (kikiáltási ár 60 000 DM!) kelt el Gothenek a Dictung und Wahrheit (Köl­tészet és valóság) című művé­hez készített, egyik legfonto­sabb megmaradt kézirata, a Biographisches Schema. a pénzeket Bizáncban verték, Markianos (450—457), I. Leo (457—474) és Zénón (474—491) kelet-római császárok idején. A pénzérmék kitűnő állapot­ban vannak, olvasható felira­tokkal és jól kivehető ábrák­kal. Minden pénzdarab egyik oldalán a császár arcképe, a hátoldalon pedig a győzelem római megszemélyesítője, Vic­toria alakja látható. Az érmek egyenkénti súlya 4 gramm, össz-súlyuk megközelíti a 4 ki­logrammot. 4. A labda pedig felpattant, fel,, a szeme vonaláig. — Barát vagyok. Nem ellen­ség. Nem áll érdekemben, hogy önnek bármi rosszat tegyek. Ellenkezőleg. Örömmel segítek, ha módomban áll. Békés szán­dékkal jöttem. Nem avatko­zom az ön ügyeibe. Kérem vi­szonozza jóindulattal jóindula­tomat. Micsoda varázslat ez?! A hangot mintegy belül hallja, a fejében. Illetve nem is hangot, a gondolatát hallja a másik­nak! — Pontosan így van. Érintse meg a homlokát, kitapinthat ott egy mákszemnyi tapadó- korongot. Még tréfál is velem ez a va­karcs? — gondolta Kopra el­keseredetten. — Előbb szobor­rá merevít, aztán meg azt ta­nácsolja, nyúljak a homlokom­hoz. — Nyúljon csak bátran — érkezett azonnal a felelet. — Feloldottam a sokkot, mint­hogy önnek nincs ellenséges, ártó célja velem kapcsolatban. Az újságíró nagy megköny- nyebbüléssel fogadta a közlést, megtapogatta homlokát. Győ- rűs ujja hegyével valóban va­lami pici, kerek, hűs fém­darabkát érzékelt. Egészen fent, az első hajszálak tövé­ben. — Kérem, ne vegye le — ér­kezett a labdából az ajánlat. VENDETTA B.P.Lailier regényéből rajzolta- Schubert Péter Bizánci aranypénzek — Ne vegye le, hacsak nem akarja megszakítani a továb­bi érintkezésünket. Azt a ta­padó korongot én lőttem ki ön­re az imént, azzal teremtettem meg a gondolati kapcsolatot közöttünk. Én Hax vagyok, és az űrből jöttem. — Én Kopra vagyok — mu­tatkozott be hangosan a má­sik, mert nem olyan könnyű megszokni, hogy nincs szükség hangra a beszélgetéshez. — Kopra Tibor a nevem és a sufniból jöttem. És alig tudok magamhoz térni a csodálkozás­tól. Hogy a ml Földünkre ér­kezzék valaki a kozmoszból? Megáll az ész! — Miért, Önöktől még senki nem repült ki az űrbe, nem járt idegen égitesten? — Járt, de az egészen más. — Nem más, csak fordított a művelet. — Egy pillanat, mielőtt to­vább társalognánk. Hogyan is áll a dolog ezzel a gondolat- átvitellel? Nem a tudományos- műszaki megoldás foglalkoz­tat, ezt úgysem érteném meg, hanem az képeszt el, hogy ön magyarul beszél, földi fogal­makat használ. Kiköt a glóbu­szunkon, találkozik egy em­berrel és rögtön tudja, hogy mi a homlok, a korong, a sokk, hogy mekkora a mákszemnyi? Talán nem ez az első látoga­tása? Járt már nálunk? Ismer bennünket? — Nem jártam még itt. Kö­zülünk senki sem járt még önöknél. Azt sem tudtuk, hogy itt értelmes lények élnek. Bi- zonyasra csak azt vettük, szer­ves vegetáció létezik. Louis a legelső géppel Franciaországba in­dul. Tudja jhogy nehéz lesz bosszút állni, mert Alvarezen es Belkácemen keresztül az egész maffiával fel kell venni a harcot. Persze ezáltal a rendőrséggel is szembe kerül. Elkísérte két szolgája is. A repülőtéren Kleber Maes várja. Valamikor barátok voltak, de most ellenfelek. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom