Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-20 / 274. szám

Mikor kopott a kopott gumi ? Minden autós és motoros tudja, hogy a kopott, sima íu- tófelületű gumiabroncs haszná­lata életveszélyes. De hasonló­an közveszélyes az olyan gu­mi használata is, amelyen még jól látható a deszén, a futófelület mintázata. De, ha ez így van — merthogy ezt a szakemberek állapították meg — akkor honnan tudhatja meg a gépjármű vezetője, hogy ve­szélyes gumiabroncsokon köz­lekedik. A gumiszakértők megállapí­tották, hogy addig szabad a gumiabroncsot használni, amíg a deszén mintája közötti ho­rony mélysége legalább egy milliméter. Egyes gumigyárak most olyan köpenyeket készí­tenek, amelyekbe színes gu­mit építenek, és ez csak akkor válik láthatóvá, amikor a használattól lekopott futófelü­let eléri a kritikus egy milli­méteres határt. Ezt a jelzést még a legkezdőbb járművezető is észreveszi. Az egyik francia gumigyár hasonló eljárással ' készíti a drágább, radiál gumiabroncsa­it. A különbség ahnyi, hogy színek helyett bizonyos betűk­kel jelzik a veszélyt, éspedig nem 1, hanem már 1,6 milli­méter mélységnél. Szerintük már akkor tanácsos a gumi­csere, ha a betűk megjelennek a deszén szélén. Amíg nálunk nem lesz ilyen gumiköpeny, addig válasszuk a legegyszerűbb ellenőrzési mó­dot, dugjunk egy forintost a horonyba és a körmünk élével jelöljük meg azon, a mélysé­get. A kihúzott forintról leol­vashatjuk a gumi kopásának viszonylagos értékét. „Félrenézés“ A motorosok egy része hely­telenül alkalmazkodik a kelle­metlen időjárási viszonyokhoz, és ez könnyen vezethet bal­esethez. A minap ketten vesz­tették életüket egy motorke­rékpár-szerencsétlenség követ­keztében, s az is minden való­színűség szerint ezzel függött össze. A motorosok esős időben is vezetnek, ami — úgy tűnik — természetes. Akinek valahol dolga van, annak el kell jut­nia oda az időjárástól függet­lenül. Nagyon gyakran pedig útközben éri utol az eső a mo­torosokat. Azt, hogy esőben is motoroznak, a KRESZ szerint nem lehet kifogásolni, de a hogyant már annál inkább. A motorvezetők ilyenkor kissé félrefordítva lehajtják fejüket, félig behunyják szemüket, hogy ezzel ellensúlyozzák az esőverés kellemetlenségét. Ha­sonlóképpen járnak el hideg, szeles időben is: „félrenéz­nek”. Tekintetük nem előre, az úttestre mered, hanem az út­testnek csak az egyik oldalát figyelik, azt sem teljes fe­szültséggel. Végeredményben csak „következtetnek” az út­irányukra a hiányosan figyelt útrészből. Nem nehéz belátni, hogy ha az úttest nem látott, vagy csak mellékesen figyelt részén adódik hirtelen valami zavar, ahhoz rendszerint nem­igen tudnak alkalmazkodni, magyarán, nem tudják elke­rülni a balesetet. Az esőben való vezetésnek a motorosoknál van egy másik velejárója is. A motornak nincs teteje, a motoron ülők áznak-fáznak. Még a meleg nyári esők sem kellemesek a motorosok részére, akkor sem szívesen ázik egyik motoron ülő sem. Csakhogy ezellen is mivel „védekeznek”? Nem a fékre lépnek, hogy leálljanak egy védett helyet, hanem nö­velik a sebességet, hogy minél előbb — lehetőleg még a tel­jes átázásuk előtt — eljussa­nak űticéljukhoz. Vagyis siet­nek, és az amúgyis síkos úton nem kell egyéb: a sietséget gyakran követi kórházi ápo­lás. vagy temetés. A motorosokat nem lehet Intézményesen arra kötelezni, hogy esős időben ne közleked­jenek: nekik is joguk azt el­dönteni, hogy mikor ülnek motorra, és mikor nem. A jó­zan ész azonban azt diktál­ja, hogy esős időben kár fel­ülni minden csip-csup dolo­gért a motorra . A reálisan gondolkodó motoros ilyenkor tízszer is megfontolja, hogy felüljön-é járművére, és ha az mégis elhalaszthatatlan, akkor lassan, óvatosan vezet. A las­sú vezetésnél kisebb az eső és szél verése, nem kell „félre­nézni”, és nincs baleset a na­gyon is egyszerű, és önmagá­ban semmiképpen sem bal­esetveszélyes közlekedési szi­tuáció esetén. A veszélyt a „félrenézéssel’ ’teremtik meg. Ha jól belegondoltunk — egyes esetektől eltekintve —, nem is ánnyir'a természetes az esőben való motorozás. B. P. Napirenden: M gépkocsik: teli „efrestsdjje” . A tél, ahogy mondani szo­kás, a motorizált hétcsapás mindegyikét az autós számára tartogatja. A befagyott hűtő­víz, a megsűrűsödött olaj, a hidegindítás türelemjátéka ne okozna bosszúságot? Bizony ez alól alig akad autós, aki kivétel! Mégis: a gondos gép­kocsitulajdonos, ha idejében gondol a télre, nagymértékben csökkentheti ezeket a bosszú­ságokat, amelyek nem csak a volán mögött ülőnek kelle­metlenek, de a motor számára is. OLCSÓBB A DRÁGA BENZIN! Mi az első számú tennivaló? Mindenekelőtt, a gépkocsik té­li étrendjének helyes megvá­lasztása! Az üzemanyag szem­pontjából különösebb változást nem jelent a tél! A hideg hó­napokban a motor oktánszám- igénye ugyanannyi, mint nyá­ron, azonban az erősen párás, hideg levegő szembetűnő vál­tozásokat okozhat a kocsi tel­jesítménye körül. Ilyenkor a tapasztaltabb autós azt mond­ja, hogy megint nincs meg a benzin oktánszáma! Ez tévhit! Az üzemanyagok oktánszáma állandó, viszont az üzemi kö­rülmények, tehát a motor mű­ködési előfeltételei változók. Hiába szidjuk tehát a benzint! Á motor és a tél kapcsán vi­szont ismét szólni kell a zöld szuperbenzinről. Annak idején a szakemberek tájékoztatásuk­ban az új üzemanyag jobb ok- tánszám-eloszlásáról, "előnyö­sebb, úgynevezett Delta-muta­tójáról beszéltek! Nos, a zöld 92-es szuperbenzin igazi elő­Múlt és jelen A szovjet személyautó-gyár­tás most van felzárkózóban a világ élvonalához. Szállítójár­mű- és erőgépipara azonban már régen a legfejlettebbek közé tartozik. Több milliós az ország traktorállománya, mely­be: a fürge kis kerti trakto­rok éppúgy beletartoznak, mint a 100—200 lóerős lánc­talpas „mammutok”. A volgográdi Dzerzsinszkij Traktorgyár 1930-ban kezdte meg a traktorok előállítását, s a közelmúltban adta át azegy- milliomodik mezőgazdasági erőgépet a népgazdaságnak (egyébként a második világ­háború alatt egy ideig trakto­rok helyett harckocsikat gyár­tottak). A gyár termékei jól mutatják a negyvenéves fejlő­dést. Az „ős” szerény kivite­lű és teljesítményű traktor volt, sima felületű acélkerekei csak száraz, felázatlan talajon való vontatást tettek lehetővé.' Jellegzetes tartozéka volt az erőgépnek a motorkihajtásra erősített széles szíjtárcsa, amelyről különféle munkagé-. neket (pl. cséplőgépet) hajtot­tak meg. Az egymilüomödik traktor, a „DT—75B” típusú, világviszonylatban is a leg­korszerűbb konstrukciók közé tartozik. Hetvenöt ióerős mo­torjával és széles lánctalpai segítségével az összes termé­szeti akadályokat legyőzi, az ingoványos talajon éppoly biz­tonsággal mozog, mint a me­redek hegyoldalakon. A ha­sonló jótulajdonságokkal ren­delkező. de még erősebb — 90 lóerős — „DT—75M” típus ugyancsak nagysorozatban ké­szül. A nagymúltú traktorgyárát rövidesen elhagyja a legújabb típus, a 17Q lóerős „DT—75Sz”. mely a nagyüzemi gazdálko­dás egyre fokozódó igényeinek kielégítésére készül. Egy az egymillióból: a 75 lóerős .,DT—75B". 8* i. -rrifi- 8' <■: i> : 4W10:" fi rO$3 nyéről télen győződhetnek meg az autósok. A jobb oktánszám- eloszlás a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a hideg motorral történő indításnál is a befecs­kendezett üzemanyagban egyenletesen oszlanak el a ma­gas oktánszámot biztosító ólom-tetraetil és ólom-tetra- metil részecskék. Az ered­mény: gyors és biztonságos in­dítás. FONTOS A MEGFELELŐ OLAJ Gépkocsijaink kenése télen- nyáron legalább olyan fontos igényeket támaszt, mint a haj­tóanyag megválasztása. Hiába választottuk azonban ki a leg­jobb kenőanyagot, ha az ősz beálltával elfeledkezünk arról, hogy a motor sem „mlnde-i- evő!”. Ahogy a tulajdonos ét­rendje is változik tavasszal és télen, éppen úgy a motor kü­lönböző részei is más és más kenőanyagot igényelnek a me­legebb hónapokban és a hide­gebbekben. Az MMa—90” mo­torolajok — mint ismeretes — három viszkozitás: fokozatban készülnek MMa—40, MMa—60 . és MMa—90 jelzéssel. A hideg tél; időszakra MMa—40 visz­kozitás! jelzésű olajjal töltsük fel a motort. Ez még a fagy­pont alatt is megfelelően, lá- gyan-folyó, tehát nem sűrűsö­dik, be a forgó alkatrészek kö­zé. Aki modern konstrukciójú gépkocsijához rendszeresen szuperolájat használ, az ij ‘ ügyeljen a tél előtt esedékes cserére! Ha ä garantált 6—7000 kilométert még nem használtuk ki, de már közeleg a hidegebb idő, a motor érde­kében cseréljük le a szuperola­jat SAE—20 20 W jelzésű téli szuperolajrá! A .MULTI Super Oil-nál erre nincs szükség, mi­vel ez • a' többfokozatú kenő­anyag télen-nyáron egyaránt használható. A tél és a hideg szempont­jából egy kényes szerkezeti rész, a gépkocsi sebességvál­tója és hajtóműve is. Ezek a mechanikus részek úgynevezett nagy fogterheléssel üzemel­nek, tehát a kenőanyaggal szemben is igényesebbek, mint a motor többi szerkezeti része. Az ÄFOR „C" jelzésű hajtó­műolaja, a fogfelületeken meg­felelő hatású kopásgátló be­vonatot képez, és olyan kémiai stabilitással rendelkezik, hogy az előírt csereidőn belül káros változásokat alig szenved. A C—80 és C—90 jelzésű egysé­ges hajtóműolaj folyóssága, belső súrlódása (viszkozitása) hideg időben sem emelkedik a megfelelő érték fölé, tehát al­kalmazásával kiküszöbölhetjük az évszakhoz kötött olajcserét. AZ OLAJCSERE ..TUDOMÁNYA" Az olajcsere előtt a legna­gyobb figyelmet a használt olaj leeresztésére és a karter öblítésére kell fordítani. A fá­radtolajat .Rosszabb út megté­tele után, meleg állapotban en­gedjük le. (Ne a földre, mert egyrészt a J’áradtolaj regene­rálható. másrészt egy liternyi fáradtolaj 1 millió liter ívóvi-' zet képes haszhálhatatlanná* fertőzni!). - ’ . 'i/ Miután kifolyattuk a fáradt­olajat a motorteknőből 2—3 percig forgassuk meg a motort kézi hajtókarral, vagy önindí­tóval, hogy az olajvezetékben lévő kenőanyag is eltávozzon, majd a 'karter bezárása után töltsük be az öblítő Olajat. Az öblítést, járó motorral 2—3 percig végezzük, majd leeresz­tés után betolthetjük az időjá­rásnak megfelelő motorolajat. A motort semmi esetre sem szabad benzinnel, vagy gáz­olajjal öblíteni, mert ezek ká­ros mértékben felhígíthatják a motorolajat, amely beégések- hez vezet. A gépkocsi téli működése szempontjából nagyon fontos a motor hűtő része. Természete­sen elsősorban a vízhűtéses motoroknál! (Bár a léghűtéses motor hűtőbordázatát sem fe­lesleges a nagyon nyirkos, hi­deg időben részben letakarni.) Aki a vízhűtéses motornál megfeledkezik a hidegről — éá kocsiját szabad ég alatt tárol­ja — az első fagyos reggelen —, megdöbberiten tapasztalja, hogy az egyébként jól karban­tartott motor felmondta a-szol­gálatot!' Bizony a legnagyobb télj veszedelem a motor szá­mára a befagyott hűtő. Érde­mes tehát jő előre gondoskod­ni a fagyálló folyadékról. Általában kétféle fagygátló folyadék használatos: mínusz 25 fok C-ig nem'fagy be a hű­tő, ha 55 súlyrész glicerint és 45 súlyrész vizet tartalmazó elegyet töltünk bele. A másik fagygátló hűtőfolyadék 35 súlyrész etilénglikolból és 65 Súlyrész vízből áll. Szinten —25 C-ig megóvja a hűtőt a fagyástól! A volgográdi gyár első széria-traktora.

Next

/
Oldalképek
Tartalom