Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-18 / 272. szám

munkahely Mitől ír a Vas Népe ?

Hz első

Van akinek sikerül, van akinek nem.

A dolgok mindenesetre úgy alakultak, mint ahogy arra számítani lehetett. Két éve, hogy bepecsételték a személyazonosságijukba: okleveles agrármérnök.

H Gábornak az államvizsga után még nem volt helye. Ballagtunk a Villányi úton és dőlt belőle a panasz.

— Teljesen el vagyok keseredve.

— Talán a minisztériumba ha bemenne, — javasoltam.

— Nem ismerek ott senkit.

— Azért meg kéne próbálni. Hátha.

— Á, megette a ioné az ilyet. Majd csak találok valamit.

H. Gábor egy. tervezőintézetben kapott helyet. Végül mégis egy véletlenül közbejött ismeretség révén. Száz oldalakat fordít angol szaklapokból és nemsokára szakvizsgázik.

— Állati belevaló srác a főnököm, — lelkendezik. — És tele vagyok munkával. csak győzzem.

T. Gyula telepvezető 3 B-i állami gazdaságban.

— Majd hanyatt estem. Kétezer forintot ígértek. Az ösztöndíjhoz képest óriási pénznek számított. Mikor először ide jöttem, az üzemvezető megkérdezte: „Nos, hogy tetszik?" „Jobb, mint gondoltam." A beszélgetés során a továbbiakban kiderült, hogy az üzemvezető nem szereti a töltöttkáposztát meg a babfőzeléket. Azóta megtanultam könyvelni, parancsokat osztogatni, munkaelosztást tartani.

— Elég?

— Elég.

Z. Magda Pesten jártamkor meghívott a lakására.

— Szépen laknak.

— Aha — mondja, és feje tetején megbillen a divatos kontyocska.

— Hol dolgozik?

— Könyvtárban.

— No, de hát úgy tudom...

— Nem lett a kutatási témából semmi. Csak részfeladatokat kaptam és még azért is ki kellett volna nyalnom a prof feneket, és különben is. Semmiképpen sem ment az egész.

Martinit tesz elém. Nézünk a hosszú pohárba, és lassan kocogtatjuk a jeget.

H. Katalin a K-i állami gazdaságban dolgozik. Negyven ember tartozik a keze alá.

— Hogy kezdte? — kérdem.

— Munkába állásom első délutánján vásároltam a bizományiban hetvenötért gumicsizmát és egy kék munkaköpenyt. Másnap reggel „mun- kaelosztás”-t tartottam, ezt aztán később sem mulasztottam el soha. Elmondtam, hogy az aznapi munkákat hogyan végezhetnénk korszerűen, és az eszközök hiányában hogyan vagyunk kénytelenek mégis csinálni. Ilyenformán szó ke. rült még a szomatikus mutációról is.

— Jó itt?

— Társadalmi ösztöndíjam volt.

— S a vezetők, a főnök?

— Nem mondhatom, hogy a főnökkel gyakran találkozom. „Közéleti” ember. Amikor az irodájában először voltam, a sűrű, hideg füstben, csizmás, viharkabátos emberek álldogáltak. A csizmák alatt lucskos lett a szőnyeg. Az emberek levetették a kucsmát és a ke. zükben forraltboros poharakat szorongattak. Olyan meghitt volt. Amúgy, hát... Jó itt.

*

Árkus Istvánnal közvetlenül az államvizsga után, egy vidéki pályaudvaron hozott össze a sors. Holt részegen szállt le a vonatról, egy kis vulkánfiber bőrönddel, sál meg sapka nélkül és üdvözlés helyett a kezembe nyomott egy forintot.

— Nem hozna nekem kedves, egy pohár szódavizet?

— Hová igyekszik?

— Óh, csak ide az állami gazdaságba, mondta, és (elhúzta a szemöldökét.

— Na, és mit fog ott csinálni?

— Nem mindegy?

Tudom róla, hogy valahányszor a szociális segélyt osztották, Árkus mindig kapott. Hol a cipője volt lyukas, hol a nadrágja kopott. A teleket, viharvert zöld ballonkabátban fa- gyoskodta végig. Később azt rebesgették, hogy szegény Árkust három hónap múlva kirúgták az állami gazdaságból. Állítólag orgiákat rendezett a szőlőhegyi munkásszállás különszobájában.

H. Tamás segédagronómus egy 1500 holdas termelőszövetkezetben.

— A tsz-ben, míg ide nem kerültem, egy akadékoskodó, rosszindulatú agglegény döntött minden kérdésben. Ami azt illeti, értette a dolgát, és ismerte a helyi viszonyokat, hogy mit lehet, és mit nem. Szóval érti. Figyelmeztettek, hogy jó lesz vigyázni, a tsz-el- nök haverja.

— Megijedt?

— Nem. Egy pillanatra sem. Csak a zsörtölődése bosszantott, hogy ezt ne így, hanem úgy. Ez az ember egyszer munkaelosztás után azt mondta: az elvtárs elfelejtette mondani, hogy szedjük össze a műtrágyás zsákokat. Iszonyatos nagyot káromkodtam. Ez az ember engem sohasem szólít a nevemen. Mindig csak elvtársnak hív. Neki én örök életemben elvtárs maradok.

Nevet.

— Nem nagy dolog, ki lehet bírni.

— S az elnök?

— Megvagyunk. Aránylag.

•

R. Péter agrárgépész egy isten háta mögötti falu termelőszövetkezetében. A nadrágzsebben megcsörrenti az aprá~ pénzt, és kihívóan rám néz.

— Na, majd ón megmutatom maga* nak, milyen az én főnököm.

A parányi műhelyirodában tolongunk, vágni lehet a füstöt, a tömény pálinkaszag mellbe vág. Egy negyven év körüli firf i fújja az ablaknak a füstöt, a zakóján elmosódott nyálas foltok. Bemutatkozunk.

— A kollegájához jöttem, érdeklődni.

— Ja igen, a kolléga, a mérnök úr. De én szarok a könyvekre. Szarok tudja? Az egész tudományos hóbele- vancra. A professzorok hülyék, nem tudják, mi a helyzet a gyakorlatban.

A fiókjából sárga újságcikkeket és dicsérő okleveleket vesz elő.

— Ez a lényege — rakja sorba maga elé, mintha passziánszozna.

Menekülünk.

— Valóban nem lehet valami kellemes ilyen ember mellett.

— Régi káder. Ha nincs hozzá végképp türelmem, olyanokat mondok neki, hogy nonszensz, meg aproximative. Ilyenkor ideges lesz. Kisebbrendűségi komplexusa van.

— Nem akart elkerülni innen?

_ Hova? Agrárdiplomával nem mehetek körzeti orvosnak. S mit tehet az ember falun?

— Nős?

— Az vagyok.

*

H. Anna egy dunántúli állami gazdaság növénytermesztési brigádvezetője.

— Nem volt könnyű idegen emberek között kezdeni, idegen környezetben. Kezdő voltam, és ráadásul nő. Annyi bizonyos, hogy az Idősebbek, főleg a nők ferde szemmel néztek.

Nő, fiatal, tussal húzza ki a szemét és Pesten tanult.

— Nem tudom, hol íehet a hiba. Két éve, hogy itt vagyok, de még mindig úgy érzem, hogy nem fogadtak be. Már annyit gondolkodtam ezen. Bennem van a hiba? Az igazgatóhoz be se jutok, a fő. nőknél örökösen cseng a telefon. Ha csak nincs valami nagy ünnepség, vagy névnap. Ilyenkor sós és édes süteményektől roskadoznak a fehér papírral leterített íróasztalok. Viccekkel kezdjük. A főnök a fő helyen ül, horgászh’stóriák- kal szórakoztatja hallgatóságát. és időnként kirohan telefonálni. Siller bort iszunk, meg orosz vodkát, aztán összeborulnak a férfiak és a nők. és sírnak. Ilyenkor hozzájuk tartozom én is.

*

A mérnöktovábbképzőn a bőrzakós fiatalember bedugja a fülébe a rádió fülhallgatóját, és áhitatosan bámulja az előadót. Mondják, az egyetemen minden előadást így ült végig, a fülében egy dugóval.

A kockakipű előadó a jó vezető személyiségéről _ beszélt. .. Mert a jó vezetőnek türelmesnek és udvariasnak kell lenni az emberekkel. A munkája nehéz és felelősségteljes, éppen ezért a ió vezető legyen kipihent, mert felelősségteljes és nehéz munkálj ónak elvégzéséhez jó idegek kellenek...

Nem figyelt oda senki.

D. VARGA MÁRTA

Vas megyében a Vas Népe című megyei lap tájékoztatja

naponta a lakosságot a világban, az országban, de elsősorban a megyében történtekről. Vasi lapszemlénkkel természetesen nem tudunk teljes képet adni a 281 ezer lakosú megyéről, csupán azt szeretnénk vázolni, hogy milyen gondokkal küzdenek, mit szeretnének megvalósítani a közeljövőben, s minek örültek az elmúlt hetekben.

Naponta adott hírt az újság a KlSZ-küldöttértekezletekröl. „Nem csodaszer a határozat”

hangzott a hozzászólás a megyeszékhely ifjúságának értekezletén, s hozzátették, hogy a fiatalok továbbra se tévesz- szék szem elől: saját tevékenységükkel válthatják valóra az Ifjúsági törvényt. Sokan szólaltak fel a szombathelyi és a másik két város, valamint járások fiataljai közül a munkahelyi fegyelem, a munkaerővándorlás, a törzsgárdatagság, a bérezés és az üzemi demokrácia kérdésben.

Oktatási problémákról az elmúlt hetekben több cikk látott napvilágot a Vas Népében. Beszámoltak arról, hogy a csepregi általános iskolában kabinetoktatást terveznek, izgalmas riport szól a filmesztétikai oktatásról. Pedagógusok leckéje címmel a pedagógusok szakmai és nevelési továbbképzéséről, valamint a korszerű technikai eszközök — magnó, írásvetítő, elektrovaria, film, tv, hanglemez bevezetéséről a tanítási órákon. Tehát feltétlenül szükséges a pedagógusok elméleti támogatása; „s ennél csak az szükségesebb, hogy pedagógusaink a továbbképzéseken szerzett ismereteket folyamatosan felhasználják munkájúban” szögezi le a cikik szerzője. A következő írásban a felnőttoktatás hasznos kezdeményezéséről van szó, melyet a Szombathelyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezetett be: ösztöndíjat leap nak azok a dolgozók, akik szakmunkásképző intézetekben tanulnak.

Mindenről — röviden

Eötvös Loránd emlékünnepséget rendeztek Celldömölkön, október 16 és 17-én a Ság hegyen végzett ingakísérletek nyolcvanadik évfordulójának emlékére. Az ünnepség tudományos üléssel kezdődött, majd Eötvös-emléktáblát avattak a Ság hegyen.

Vas megyében — a KPM tájékoztatása szerint — idén közel 130 millió forintot fordítottak utak építésére és felújítására. Ebből az összegből 34 kilométer hosszan hét, illetve 9 centiméter vastagságú aszfaltszőnyeget húztak a főútvonalakra, november végéig közel 100 kilométeren végeznek az itatásos hengerléssel. Még az idén átadják a szentgotthárdi Rába-hidat, és elkészül a szombathelyi Perint- híd. Ez utóbbihoz sajnos csak később épül meg a hozzávezető út.

Szombathelyen a negyedik ötéves tervben 5309-zal nő a boldog lakástulajdonosok száma. A Zanati úti ipartelepen házgyár létesítését tervezik 500 millió forintos beruházással.

November 5-én ülésezett a Hazafias Népfront Vas megyei nőbizottsága, az MSZMP KB 1970 februári határozata óta végzett nőpolitikái tevékenységről. Azóta a népfront megyei elnöksége mellett 39 tagú megyei nőbizottság alakult. A megyében három városi és 77 községi nőbizottságot alakítottak.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulójának előestéjén új gyárat avattak Sárváron, a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár gyáregységét. A több, mint 200 milliós beruházással épült gyárat dr. Horgos Gyula miniszter adta át.

Hol tartanak a vasi termelőszövetkezetek ?

Vas megyében az ötéves terv elgő évében 107 millió forintos beruházást irányoztak elő a termelőszövetkezetek. A pénzen zömmel a szarvasmarha- — 2650 férőhely — és a sertés- férőhelyeket — 4600-zal —

bővítik. A cikk szerzője körsétát tett az épülő-szépülő szövetkezetekben, s mint írja, mindenütt lázas munkát látott. A beruházók és a kivitelezők egyaránt nagy erőfeszítéssel dolgoznak, hogy a tél beálltára megfelelő állapotba hozzák az épületeket, s a hidegre már ne maradjon kinti munka. De ezzel párhuzamosan az őszi vetés, betakarítás. szállítás és szántás is jól halad. Tehát a vasi közös gazdaságokban megfontoltan és nagy rutinnal szervezik és végzik a munkát. A kétféle munkát — együtt és egyszerre.

Jó példák

Követésre méltó példáról számol be az egyik kis riport, Ha kevés az utcaseprő», címmel. A szentgotthárdi közös községi tanács költségvetési üzemének vezetője büszkén számol be arról, hogy csak négy utcaseprője van a vállalatnak, akik nyolc ember munkáját végzik, s csodát művelnek. De jövőre kapnak egy úttisztító gépet, s akkor valóban megéri ellátogatni a tiszta, rendezett, Gotthárdra.

Bevallom, hogy a Vas Népe forgatásakor gyakran éreztem egy kis irigységet. Szinte minden számban található beszámoló egy-egy rangos kulturális eseményről. S ezek az események nemcsak a „hivatalból kötelező” megjelenésekre tartottak számot, hanem a „mindenki eseményei” voltak. Akár a megyeszékhelyen, akár kis községekben rendezték azokat. A Lakástextil '72 kiállítás megnyitásán, a szombathelyi Savaria Múzeumban négyszázan voltak, a politikai könyvhónap eseménysorozatát megnyitó összejövetelen, vagy a szovjet könyvnapok nyitó aktusán is zsúfolásig megtelt a terem érdeklődőkkel. És még lehetne sorolni a rendezvényeket, melyekbe a Vas megyeiek oly lelkesen kapcsolódnak. De ehelyett egy olyan versenyről számolunk be, melyen csak néhányan vettek részt a vasiak, de mindenki érdeklődve szurkolta végig azokat a napokat. Usti nad Láben-ben rendezték meg az ifjú zongoravirtuózok nemzetközi versenyét, ahova Magyar- országról három városból — Budapestről, Szombathelyről és Miskolcról — indítottak zongoristákat. A Vas megyei fiatalok igen erős mezőnyben a negyedik helyet szerezték meg.

A Vas Népéről még csak annyit, hogy a szép, színvonalas lapban a bemutatottakon kívül természetesen számtalan érdeklődésre méltó, gazdag riport, publicisztikai írás szól napról napra a megye lakóinak — a megye lakóiról. Természetesen a sportnak és a „humorsaroknak” is van helye az újságban. No és az elmaradhatatlan Szombati történetek, melyekről csak annyit, hogy felérnek egy-egy egész újsággal.

— vhm r—

Vz C. ......„-JS Kú .cgéi,. i --------------- --------- ~a i“..p*iwW

h

ogv a hazánkban egyre gy akoribbá vúU influenzás megbete- 'sekiick az A—2-ec vírus az ok ozója. A laboratóriumban az or- különbüzö részeiből érkező mintákat tojásokba oltják s ebből intalaiból vett anvag alapján állapítják meg, hogy az A—2-es s‘ okozta-e a megbetegedést. A védőoltásokhoz eddig az intézet mint 200 000 adag oltóanyagot szállított.

I