Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

Kék Fény-kiállítás Az egyik tablón 32 fénykép. A televíziónézőknek ismerős arco; Görög Sándort, Nyers­bakó Jánosnét, Taiabér Máriát és a többieket már látták a Kék Fényben. Igaz, akkor még mint el nem fogott bűnöző­ket, akiknek kézrekerítéséhez a lakosság segítségét kérték — mint bebizonyosodott, siker­rel. A Belügyminisztérium Kék Fény című vagyonvédelmi ki­állításán, a budapesti BM be­mutatóteremben persze nem­csak bűnözők képét'láthat­juk. Van itt más is. Az egyik teremben fényképekkel il­lusztrálva ismertetnek néhány nagyobb szabású TT-ügyet, azaz társadalmi tulajdon sé­relmébe elkövetett bűnügyet. Ezek az esetek sem isme­retlenek. Nem most olvasunk először Bódis Ferencről, az ékszertolvajról, aki annak ide­jén egy belvárosi ékszerüzlet­ből 28 ezer forintnyi értéket lopott, s még a helyszínen el­fogta az URH-járőr. A bün­tetett előéletű Koósz Ottó sza­badulása után néhány nappal már újból ,.dolgozott”: rövid idő alatt 25 Győr—Sopron me­gyei üzletbe tört be, az eltu­lajdonított érték 120 ezer fo­rint. A lopássorozat után 45 ezer forintot mulatott el ba­rátaival a fővárosban. A postarabló, a kasszafúró, a benzinjegyüzér, a szélhámos, a betörő, s a többi bűnöző idő­közben rács mögé került. A kiállításon mementóként sze­repel fényképük... A MINIBURG 4-nek, a gép­portásnak kitűnő a látása, a hallása, a szaglása. Észreve­szi a betörést, a tüzet, a bal­esetet, a gázszivárgást, sőt még azt is, ha valakit megtá­madnak. A magnetofon nagy­ságú „agy” szükség esetén négy egymástól független csa­tornája segítségével egyszer­re riasz a helyszínen, s a rend­őrségen. A Toldi nevű szupertrezor­ról tudjuk, hogy megfúrhatat- lan. Az idegen számára a ki­nyitás valószínűsége 1:46 658- hoz — ez pedig igen kis esély, s a falba épített páncélszek­rény kinyitásával foglalkozó mackós csak addig kísérle­tezhet, míg megérkezik a rendőrség. A vijjogó táska tulajdonosa azonnal észreveszi, ha illeték­telen kutatni akar benne, s azt is, ha késsel felvágják: a biztonsági berendezés bármi­lyen erőszakos mozdulatra működésbe jön, s hangosan víiiogni kezd. Ennyit a kiállításról. Azaz, még egy gondolat: ennyi biz­tonsági berendezés láttán az embernek eszébe jut, lehet, hogv többé nem akad „vállal­kozó”, aki megkísérelne egy lopást, betörést, rablást? De jó lenne... M. S. I. FEJEZET EGY KÜLÖNÖS ÉJSZAKA T. Menetrendszerűen tört rá a félelem. Mint már annyiszor, ezen a nyáron. És mindig -szombaton. Ilyenkor, éjfél­tájt. Kopra Tibor most is az utolsó busszal érkezett M. községbe. Rajta kívül nem volt más utas. Örömmel jött volna ő is korábban. Délután, napvilágnál, amikor nem fe­nyegeti veszedelem. Dehát ké­ső estig minden szombaton a szerkesztőségben marasztották a vasárnapi lap előkészületi munkálatai. És annyi önisme­rettel is rendelkezett, hogy az utazást nem halasztotta más­napra. Bizony, semmi sem lelt volna a kora reggeli felkelés­ből, ha az éjszakát pésti la­kásán. kényelmes heverőjén tölti. Mert imádott aludni. Akkor elszalasztja nemhogy a hétórás. a tízórás járatot is, kárba vész az egész délelőtt. Neki viszont a hétvége min­den szabad percét ki kell használni. Ha törik, ha sza­kad még az őszi esőzések be­állta előtt előbbre kell jutnia a telkén a természet nagysza­bású átalakításával. Hisz a becsülete forog kockán... Kopra farmernadrágot, nagy- kockás, rikító színű inget vi­sel. Púposra tömött oldalzsák lóg le a válláról. Benne egész­napi élelme, spirituszos kis kávéfőző, szappan, fogkefe, VENDETTA a B.P.Lallier regényéből rolta ért Péter A Nizzai rendőrség tehetetetlen volt.Az Orsini család tül tekintélyes * . ahhoz,hoqy egy­szerűen elfelejtsek a két testvér halalat. Párizsból Kleber Maes főfelügyelő indult Niz­zába, hogy fényt derítsen az ügyre. Maes félúton sem volt mikor fiatal lány holttestet fogtak ki a Szaj.- “ iböl. fogtak ki a bzaj.­Maes ismerte az Orsim csaladot.Aze­lőtt Indokínában szolgált és barátsá - got kötött az ott élő harmadik testvér­rel Louis Orsinivel.Louis Párizsban ta­nuló leányával találkozott is néha. törülköző és különféle apró holmi. A bal kezében ütött- kopott bőrönd, a jobb karja könyökhajlásában pedig újság­papírral sokszorosan átcsavart hatalmas dróttekercs. Ilyen alaposan felmálházva lép le a végállomáson a busz peronjá­ról, miközben biccentéssel vesz búcsút az álmos, fáradt jegykezelőtől. Elhalad a pos­taépület mellett, visszafelé megy a műúton. Nem sok idő múltán elágazáshoz ér, zúzott kővel felszórt földúton baktat tovább, míg eljut a Szakács­rét széléhez. Itt megáll, leen­gedi lába mellé a bőröndöt, rövid pihenőt tárt. A lejtős földút átlósan szeli át a ré­tet, a túloldalon teljesen be­épült a környék. Házat még­sem lát, ezek beljebb vannak, gyümölcsfák takarják el őket. Szemérmes nép az itteni, nem szereti, ha belátnak az ottho­nába az arra járók. Villany­fény sem szűrődik ki a fák közül. Mindenki régen nyugo­vóra tért már. A helybeliek is, a hétvégi nyaralóik is. A Szakács-rét innenső olda­láról fut fel a Kopasz-hegyre az Árkos utca. Annak a leg­végén van a parcellája, oda igyekszik a kései vándor. A Hold fukar fényénél egy pil­lantást vet a karórájára. Csak­nem összeér már fent a két mutató. Mindjárt éjfél. Kopra Tibor nagyot sóhajt, felemeli a bőröndjét — jó nehéz, min­denféle vasak, szerszámok, szögek, csavarok, festékes do­bozok vannak benne — és rossz előérzettel a szívében, gondterhelten lódul neki a ka­paszkodónak. • Mi az oka ennek a szoron­gásnak? Igaz, kihalt a táj, sö­tét is van, ha valaki gonosz szándékkal lapul valamelyik fa mögött... A Déli Újság fiatal munkatársának azonban semmi oka, hogy rablótáma­dástól tartson. Errefelé évti­zedek óta nem fordult elő je­lentősebb bűneset. De még ha rátörne is valaki, alighanem az húzná a rövidebbet. Kop­ra sovány, vékony fiú ugyan, de fürge, erős, és néhány éve még sikeresen versenyzett a Dózsa cselgáncsszakosztályá­nak első csapatában. Ami pe­dig a kísérteteket illeti — hi­szen ez most az ő órájuk — azokban egyszerűen nem hisz. Marad a bokaficamtól való rettegés. Ennek már igazán lenne alapja. A meredek Árkos utcának ugyanis csak a neve utca, valójában ez egy közlekedési félreértés. Nem­hogy járdája nincs, az úgy­nevezett úttesten sem akad négyzetméternyi sík felület. Gödör gödör mellett, kiálló éles kövek, kátyúk, buktatók. Mindettől eltekintve azért sem igazi utca, mert csak az alján, ott Is csak a völgy fe­lőli oldalon, sorakozik egy­más mellett vagy féltucat ker­tes ház, feljebb már mind több az üres telek, ritkulnak a ke­rítések is. Fás, bokros, gazos vad terület következik, ame­lyen csak itt-ott bukkan fel valami építmény-féle. Az Árkos utca állapota azonban szintén nem aggaszt­ja Kopra Tibort. Mint a te­nyerét, úgy ismeri itt a járást, isten tudja, hányszor tette már meg ezt az utat a nyá­ron. Világoson is, sötétben is. Ügyesen kerülgeti a gödröket, lépi Át a dinnyenagyságú szik­ladarabokat. baleset nélkül jut el a kőbányához. Úgy nyolc-kilenc méter magas, kü­lönálló szikladomb ez. Óriási száraz zsemle, amelynek már csak az egyik fele van meg, a másikat lerágták az építke­zők. így hát egy kis tér kép­ződött a helyén. Szusszanásnyi időre itt is megpihen. Letelepedik egy ki­ugró kőtömbre, tenyerét dör- zsölgeti; megnyomta a bőrönd fogantyúja. Aztán feláll, nyúj­tózik, megropogtatja a de­rekát. Már szedelőzködne is­mét, amikor eszébe villan egy ötlet. Nem valami bátor ötlet, de talán segít. Leakasztja a nyakából az oldalzsá'kot, s a pántot a nadrágszíj alatt át­húzva, hátul a derekára kö­tözi. Ily folytatja az útját. Az oldalzsák minden lépésnél odacsapódik a csípőjéhez. Et­től a hangulata már némi­képp derűsebb, mint korábban volt. Nem szégyen, ha az ember fél valakitől, vagy valamitől. Kiváltképp, ha ez a félelem egész sereg szomorú tapaszta­laton alapszik. Hasonló eset­ben minden ember, akinek csöpp sütnivalója van, megte­szi a szükséges előkészülete­ket. Hogyha már a bántalom elkerülhetetlen, csökkentse, amennyire lehet. Kopra Tibor­nak is veszélyben forog a tes­ti épsége. És ez a veszély olyan mértékben nő, ahogyan hősünk közeledik a Kopasz­hegy tetejéhez. 2. í Ez a fura ügy csak a tör­téneti előzmények ismeretében válhat érthetővé. Kopra a tavasz közepén vá­ratlan örökséghez jutott. Há­romszázhúsz tehermentes négy­szögöl kizárólagos gazdája lett Itt M. községben* alig húsa kilométerre a fővárostól. A hivatalos értesítésben az ál­lott, hogy az örökölt ingatla­non víkendház is van. A fiataj újságíró, aki soha semmiféle birtokkal nem rendelkezett, elvesztette a fejét az örömtől. Telektulajdonos lett! És nya­raló is van rajta! És hároom- száahúsz négyszögöl! Valóság gos uradalom. Hisz a főszer­kesztőnek is csak nyolcvan négyszögöle van Szentendrén! Ráadásul az övé valami hegynek a tetején fekszik! Élénk fa üt táziával nyomban el is kép­zelte, milyen lehet. Köröskö­rül kőlábazatos vaskerítés zöldre festve. Amint beér az ember a kapun, álomszép kertbe kerül. Árnyas lugas ve­zet a kicsiny, de modern, a technika minden vívmányá­val felszerelt lapostetejű nyár ralóhoz. Hátul gyümölcsös, pa­rányi úszómedence. Meg mit* den. Az még hagyján, hogy enyr nyire elragadta a képzeletei, A végzetes hibát azzal követ-? te el, hogy rögtön meg is hív­ta néhány barátját, ismerősét M.-be, a következő vasárnap­ra, szalonnasütéssel egybekö-: tött vidám avatóünnepségre. Vendégeket hívott a telkére, mielőtt egyszer is látta volna! A kirándulás jól indult, pompás társaság gyűlt össze. Csupa fiatal. Nyolcán. Fele fiú, fele lány. Gitta is eljött, pedig egyáltalán nem ígérte biztosra. A kényes, finom, előkelő, gyönyörű szép Gitta! Ettől Koprának olyan jó ked­ve kerekedett, hogy végigbo­londozta az egész utat. Tudni­illik szerelmes volt a manö­kenbe. Ragyogó hangulatban kászálódtak le az autóbuszról M-ben, dalolva, nevetgélve meneteltek a Szakács-rétig. Ott Kopra Tibor egy retten­tően kövér bácsitól, aki lajtos szekeret hajtott, megérdeklőd­te az útirányt. Aztán gyerünk, megrohamozták az Árkos ut­cát. (Folytatjuk) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom