Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

Ülést tartott az MTESZ Tolna megyei szervezetének elnöksége A NEB megvizsgálta Üzemi balesetek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben A Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság tamási , központ­jában tartotta ülését az MTESZ Tolna megyei szervezetének elnöksége. Az ülés keretében az Országos Erdészeti Egyesü­let tamási helyi csoportja, va­lamint a Magyar Elektrotech­nikai Egyesület Tolna megyei helyi csoportja adott számot tevékenységéről. Mindkét be­számoló fölött élénk vita ala­kult ki, majd ezt követően meghatározta az elnökség a szervezeti élet fejlesztése ér­dekében teendő legfontosabb intézkedéseket. A két beszámolót követően Magyari László, az MMG igaz­gatója, mint az ez év októbe­rében lebonyolított Tolna me­gyei műszaki napok szervező bizottságának elnöke tett je­lentést a rendezvénysorozat si­keréről ; 24 szakmai meg­mozduláson csaknem 6000 ér­Az őcsényi honvédelmi na­pon nagy feltűnést keltett egy repülőmodell; úgy fordult, manőverezett a levegőben, olyan műrepülő figurákat pro­dukált, mint a Trénerek. A pilóta a földről irányította a kis gépet, rádióval a kezében. A modellezésben — különö­sen a repülő- és a hajómodel­lezésben — az utóbbi években teret hódított az elektronika, a rádióval történő irányítás. Ez az ág már alapos felkészültsé­get, szakmai tudást kíván — miután a modellezés nemcsak szórakozás, hanem sport, ver­senysport is. De akár csupán szórakozásból, időtöltésből űzi valaki, vagy magasabb, ver­senyzői fokon, mindenképpen az alapokon, és a gyerekkor, ban kell kezdeni. A modellezés gazdája a honvédelmi szövetség, ellátja anyaggal és szakmai tanácsok­kal az iskolai modellezőkörö­ket és saját klubjait. Az ered­ményesség viszont már azop is múlik, hogy — elsősorban az iskolai — szakkörök milyen támogatást kapnak a pedagó­gusoktól, az űttörőszervezet- től, a művelődési szervektől Puskás Mihállyal, a honvédel­mi szövetség megyei főelőadó­jával arról beszélgettünk, hogy a meevében a modellezés — a honvédelmi nevelés egyik sa­játos eszköze — milyen ered­ményeket produkált az idén. — Kezdjük az iskolai szak­körökkel. .. Az iskolákban 43 alapfokú, 21 középfokú szakkör műkö­dik. A különböző versenyeken — elsősorban az úttörőolim­pián — 20—25 tanuló vett részt rendszeresen. Ez a szám kevés a szakkörök számához és a szakköröknek adott anyaghoz képest. A minőségi szintet csupán néhány iskola jelenti; a kajdacsi, a németké­ri, a nagydorogi, a bátaszéki, egyszóval azok, amelyekben van olyan pedagógus, akinek magának is szenvedélye a mo­dellezés. Az eredmények? Az orszá­gos szinthez mérten közepe­sek. Ha több lenne a model­lező és intenzívebb a munka, akkor nyilván az eredmények is jobbak lennének. Itt vető­dik fel a kérdés; hol vannak a szekszárdi gyerekek? Mi a magyarázata annak, hogy any- nyi városi gyerek közül szin­te nincs is utánpótlás. A mo­dellezés alapelemeit még elsa­játítják ugyan, de utána ab­deklődő vett részt. Az orszá­gos szaktekintélyek által ve­zetett vitákban 198-an szólal­tak fel. Az elnökség a műszaki napok megrendezését jó kez­deményezésnek tartotta és ha­tározatot hozott az 1972. évi műszaki napok előkészítésére, amelyet szorosan kapcsolnak majd az augusztusban Szek- szárdon lebonyolítandó dél­dunántúli mezőgazdasági ki­állítás eseménysorozatához. Végül dr. Nagy Elemérnek, az MTESZ megyei titkárának előterjesztése alapján megha­tározták az 1972. évi tevékeny­ség fő irányait, elsősorban a műszaki fejlesztés fő terüle­teit. az állami és pártszervek­kel való kapcsolat elmélyíté­sét, ezek gazdaságpolitikai munkájának alátámasztását, a középszintű vezetők intézmé­nyes képzésének, továbbképzé­sének elősegítését tervezik. bahagyják az egészet. Talán hiányoznak mellőlük olyan pedagógusok, mint a kajdacsi Parragi Zoltán, vagy a nagy­dorogi Kovács Pál? Az úttörőolimpia orszá­gos döntőjének verseny­zői között is csak kaj­dacsi gyerekeket találunk. Az A—1-es kategóriában Szarka Péter 22-ik, a mechanikus mo­dellek versenyében Dömény László negyedik, a rakétamo­dellezésben Németh István a hetedik helyen végzett. A modellezőklubok eredmé­nyei biztatóbbak, de azokból is kitűnik; nagyobb tömegből kellene az utánpótlás. Dom- bóvárott a komolyabb munkát helyiség hiánya akadályozza — ez az akadály rövidesen meg­szűnik —, így a klub tagjai inkább csak az iskolai szak­köröket patronálják. Nakon feloszlott a klub; viszont he­lyette Kocsolán alakult új. Re­mélhető, hogy jövőre már hal­lat magáról az új klub. mert a fiatalok mellett idősebbek is bekapcsolódtak a munkába, és a’ községi tanács is támogatja. Bonyhádon a zománcgyári klub a dombóvárihoz hasonló gonddal küszködik: a 18 tag­nak — ipari tanulók, felnőt­tek — mindössze etrv négyszer két méteres helyiség áll ren­delkezésre. A legeredményesebben a szekszárdi klub működik, ki­használva a megyeszékhely, il­letve a honvédelmi szövetség megyei központja által terem­tett adottságokat. A versenye­ken elért eredményeik is tük­rözik a munkát. A szabadon repülő modellek országos ver­senyén Haraszti István ugyan csak 21-ik lett, nagyon szoros versenyben, a műrepülő kate­góriában viszont 5. helyezést szerzett Pa I'm la József. Palgula József a klub egyik legeredményesebben szereplő tagja volt az idén. Pécsett, a Dunántúli Kupa versenyen második volt műrepülésben, a túra kategóriában negyedik lett a Palgula—Rózsa páros. A sebességi versenyben ugyan­azon idővel negyedik lett Pus­kás Mihály és Haraszti Ist­ván, míg a csapatversenyben harmadik lett a szekszárdi klub. Részt vettek még a Kis­kun Kupán, a NvírségKupán, a hajómodellező Mátra Kupán, a Pest megyei leitő menti R/C írádlóirá/ivítású) versenyen. Ez utóbbin először indult a klub. tnloidonképnen csak ta­pasztalatszerzés céliából, hi­szen az idén ismerkedtek meg A Szekszárd Városi-Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a napokban fejezte be, tervének megfelelően öt mezőgazdasági termelőszövetkezetben vizsgá­latát. Azzal a céllal folytatták a vizsgálatot, hogy megálla­pítsák, hogyan tartják be a balesetvédelmi előírásokat, mi. lyen módon oktatják a dolgo­zókat, és van-e a gazdaságnak munkavédelmi szabályzata, ho­gyan alkalmazkodik a terme­léshez, a technikához, a dől. gozók képzettségéhez. A mélyreható elemző vizsgá­lat megállapította, hogy a gaz­daságokban — bogyiszlói Du- nagyöngye, bátaszéki Búzaka­lász, szekszárdi Béri Balogh Ádám, decsi Sárközi Egyetér. ezzel a modellezési ággal. Jö­vőre már több géppel vesznek részt az országos, és a kupa­versenyeken, újabb rádió- készülékeket vásárolnak (nem is kevés egy-egy ilyen készü­lék ára). A szekszárdi klubbal kap­csolatban utoljára hagytuk azt a versenyt, amelyet a klub most már évek óta megren­dez: az Alisca Kupa-versenyt, amelyet a városi tanács pat­ronál. Kevesen tudják, hogy ezen a versenyen mindig ran­gos modeliezőgárda gyűl ösz- sze az ország minden részéből, sőt, esetenként külföldi ver­senyzők is. BI. tés és bátai November 7 Mgtsz — kisebb hiányosságok­tól eltekintve a tapasztalatok kedvezőek, a helyzet nem rossz, A dőlgozók részére min­denütt rendszeresen tartanak oktatást a szezonmunkák ide­jén — aratáskor, vegyszerezés kezdésekor — baj, hogy mun. ka közben nem ismétlik meg az oktatást. A méregraktárak kezelése jó, a kezelőket kiké- peztették. Azonban néhány szövetkezetben a raktárak ál­lapota kifogásolható. A veze­tők, középvezetők körében to. vább kell erősíteni azt a tu­datot, hogy beosztottaikért fe­lelnek, hogy kötelességük a munkások részére biztonságos feltételeket teremteni, A NEB összefoglalója a va­lóságos helyzetet tükrözi, meg­állapításai azonban újszerűek. Ami e vizsgálaton túl történt, figyelemre méltó: a jegyző­könyv elkészülte után a gaz­daságokban azonnal intézked­tek. A NEB javaslatait megfo­gadták, ajánlásait jónak tar­tották a termelőszövetkezetek vezetői. És nyomban olyan utasításokat adtak, hogy az il­letékesek szigorúbban követel, jék meg a munkások védelmé­vel kapcsolatos intézkedések betartását, egészítsék ki a vé­dőberendezéseket, tegyék rend­szeressé a traktorosok, főleg a szállítómunkások oktatását. A NEB-vizsgálat célja az volt, hogy felmérje a tsz-ek- ben a munkavédelmi helyze­tet. A célnál többet ért el ez a vizsgálat. Az emberek — ve­zetők és beosztottak — fi­gyelmét jobban az ember vé. delmére irányította. A vizsgá­lati jegyzőkönyv végén közölt „Határozati javaslat” végered­ményben ez alkalommal is szokásos módon fogalmazódott, de névre szólóan. Úgy, hogy a decsi tsz-ben például ajánlatos a méregraktár megépíté­se, hogy a bátai tsz-ben a munkavédelmi előadó tegyen vizsgát és a Sárközi Egyetér­tésben minden munkavállalót oktassanak ki. Végeredmény­ben arra utal az ilyen megál­lapítás, hogy a vizsgálat segí­tő szándékú volt, és valóban segített a mezőgazdasági üze­mek vezetőinek abban, hogy a munkát a földeken, a mű­helyekben, a raktárakban biz. tonságosabban tudják végezni.- Pj ­Egykori partizánok értekezlete Tegnap délelőtt Szekszárdon a megyei pártbizottság kis tanácstermében értekezletet tartottak a Magyar Partizán Szövetség Tolna megyei tagjai. Horváth József a megyei pártbizottság titkára ismertette az MSZMP Politikai Bizottságának 1971. január 26-i, a Ma­gyar Partizán Szövetség tevékenységét értékelő határozatát. Markovics János, a Magyar Partizán Szövetség választmá­nyának tagja a választmány 1971. március 12-1 üléséről, a végzett munkáról tájékoztatta a részvevőket. Az emberek még mindig megállítják Rüekerséket... Szárnyra kapta Rückerséket a hír. Kádár János járt náluk, Tolna megyei látogatása során Pálján, Írtak róluk az újsá­gok, láthattuk a televízióban; a kétgyerekes pálfai paraszt­család otthonában fogadja a párt első titkárát. Nagy szó volt Pálján, még nagyobb iz­galom Rückersáknél. Rückers Imre, a pálfai Egyetértés Tsz bognára, fele­sége a termelőszövetkezet nö­vénytermesztési brigádjában dolgozott, jelenleg gyermek- gondozási segélyen van. Vele találkozunk, éppen a takar­mánytápot tolja haza egy két­kerekű talicskán. Erős, nagy darab szőke fiatalasszony, sze­me köré 31 éves korára rán­cokat húzott a nap, a szél. Rückers Imréné, Mohai Má­ria 21 éves korában iratkozott be a lengyeli szakmunkáskép­ző intézetbe. 1964-ben lett zöldségtermesztési szakmunkás. Szülei is parasztemberek, 31 hold földet műveltek felesben, később nagy lemondások árán mondhattak a magukénak 10 holdat. Az apja tsz-nyugdíjas, 800 forinton felül kap havon­ta, dolgozhatna otthon, a ház körül, a szőlőben, de jobb sze­ret a közösségben, a tsz-ben, emberek között. Édesanyja ott­hon van, az állatokkal bajló­dik, hajlott hátú, bottal járó öregasszony. Zsörtölődik a férjével, hogy miért nem ma­rad otthon. Négygyei ekes, te­rebélyesedő ágú parasztcsalád. Mohai Mária két bátyja is a tsz-ben dolgozik, növényter­mesztők, a hatvanas évek ele­jén megpróbálták a gyárat is, de nem ment. Visszajöttek. O soha nem gondolt arra, hogy itthagyja a falut, az asszonyok, a brigád összeszokott közössé­gét. — Hatvanhétben mentem férjhez, s hatvannyolc január­ja óta itthon vagyok. A na­gyobbik fiam négy, a kisebbik két és fél éves. Nem szeretem a házimunkát, sohasem szeret­tem. Várnak vissza az asszo­nyok a tsz-be. Szerettem kö­zöttük. Beszélgettünk, dolgoz­gattunk, sose veszekedtünk. Most, hogy itthon vagyok, ál­latokat tartunk. Tizennégy hí­zót adunk le idén. Egy anya­kocánk van, hét malaccal, nyolc süldő és nat hízó, ba­romfi meg kert. Elsorolni is sok. Valameny- nyi hasonló módon, hasonló körülmények között élő pa­rasztasszony idejét, energiáját teljesen leköti a ház körüli munka. Rückers Imrénének sincs ideje mások dolgával tö­rődni. Ha intéznie kell vala­mit, vásárolni megy, kocsiba ül. Hat évvel ezelőtt szerzett jogosítványt, ö az első pa­rasztasszony Pálfán, akinek jogosítványa volt. — A gépeket, azt nagyon szeretem. Mindegy, milyen gép. Kocsira is, motorra is van jo­gosítványom. Motorral szok­tam járni a tsz-be. A férjem nemigen vezet, inkább én ülök a volán mögé. Tisztítom az al­katrészeket és megjavítom az apróbb hibákat. Kocsival já­runk a rokonokhoz, Nagydo- rogra, Székesfehérvárra és Ba­latonalmádiba, ahol van egy kis telkünk. Építeni szeret­nénk rá mielőbb. Arra gyűj­tünk, meg a ruházkodásra. Csendes, dolgos paraszthét­köznapok. Dolgozni, gyűjteni, gyarapodni, aztán újra dolgoz­ni és újra gyűjteni. A dolgos hétköznapok egyikét színesí­tette meg Kádár János láto­gatása. — Tíz évvel ezelőtt a mag­tárhelyiségben fogtunk először kezet. Olyan félsz volt ben­nem, hogy most mi lesz. hogy lesz, ha jön hozzánk Kádár János. Mikor meg belekeve­redtünk a beszélgetésbe, ak­kor meg már olyan volt, mint a Családtag. Az ajtó fölött meglátta a kitömött kakast, aztán a férjemmel a vadászat­ról beszélgettek, ő is vadá­szott valamikor. Legtöbb gon­dot az okozta, hogy nem kap­tam sehol a környéken fehér porcelán tejeskancsót, meg hozzávaló poharakat. Csak üvegkancsót sikerült venni, de így is jó volt. — Mikor elmentek, rögtön bejöttek a szomszédok, kér­dezték mi volt, hogy volt. mi­lyen bácsi, mert-e enni, ízlett-e neki a bor? Az egyik szomszéd arra volt kíváncsi, hegy mi­lyen volt a teríték. Rendben talált mindent. Leginkább arra voltak kíváncsiak az emberek, hogy milyen ember. Közvetlen ember, épp olyan, mint bárki más. Akármiről el lehet vele beszélgetni. Másfél hónap telt el azóta, hogy Kádár János Pálfán járt. Az emberek még mindig meg­állítják Rückerséket az utcán: hogy volt, mi volt? Gondolom kicsit irigyek is, hisz szívesen látott vendég lett volna másutt is. D. VARGA MARTA Nemcsak időtöltés — a nevelés eszköze is Csak a kajdacsi gyerekek szeretik a modellezést ? A pálfai látogatás emléke

Next

/
Oldalképek
Tartalom