Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-03 / 259. szám
\ ' A város peremén, ott ahol a ■hegyről lerohanó szelek zászlóként lengetik a gyárkémények füstjét, barakknegyed húzódik meg a nagyüzemek tövében. Három utcasorba rendezett, lapos tetejű, földszintes épületek ezek a kőbarakkok. Harminc-negyven esztendeje, valóságos szociális intézménynek számítottak. Nagy családos gyári munkások kaotak az itteni szobakonyhákban otthont. Ma már lakás egy sincs, a közfalakat áttörték és a tetők alatt mindaz helyet kapott, ami csak egy nagyváros perifériáiéra szorulhat. A Készletező Vállalat göngyölegraktára, a Köz- tisztasági kukamosója, ballontároló, rongyválogató, az áramszolgáltató körzeti irodája, és még egy sereg ritkán, vagy éppen soha nem emlegetett munkahely. Van szobája a káembésnek. és mert kora reggel és késő délután sűrű szemű buszjáratok lánca fűzi a városhoz a telepet, az egvik barakk végében eszpresz- szót nyitottak. ötven méternyivel odébb van az ambulancia. Főbei áraiénál tábla: „VÁROSI IDEGGONDOZÓ”. Itt az alvókúrák folynak, ahol a túlfeszített idegrendszerűek önmagukat álomba fecsegve keresik a feloldódást. A tábla mellett két kisebb, nyíl formájú, az épület ellentétes vége felé mutat. . „DETOXIKÄLÖ ÁLLOMÁS” és „ALKOHOLEL- VONÖ”. Aki a város felől autóbusszal közelít ide. a három legközelebbi megállóhely mindegyikénél egy-egy talponálló italboltot lelhet. A három közül egy cégtábláján a „Jóbarát” nevet viseli, mintegy rejtett utalással arra, hogy az ambulancia látogatói mánd- egvi'kének rövidebb-hosszabb időn át vitathatatlanul jó barátja volt az alkohol. Barátságot bontani jönnek ide. ' Szégyenkezve, és ez az érzés furcsa ellentmondásokat rejt. Az alkoholizmus, az orvostudomány véleménye szerint, betegség. Ä társádálofh nagyon jelentős része úgy ítéli. hogy amíg a szesszel birkózó győztes marad, érdem, karakánság, vagy époen dicsőség. Ha az utcán támolyog, és nem csak erkölcsileg, hanem fizikailag-is orro bukik, akkor nevetség. Ha lábra akar állni és ehhez orvosi segítségért folyamodik, akkor különösen az, emit csendes ..lenézés, hátmögötti . derű kísér. Az ide jövők tehát szégyenkeznek. Reggel hét óra előtt különböző korú és öltözetű férfiak ülnek a hosszú folyosón elhelyezett székeken. Van köztük mű vezető, bányász, állami gazdasági dolgozó, fiatal tsz-fogatos. Értelmiségi egy, a harmadik megyéből érkezett színész. Valamennyien egyként ievekezoek se egymásra, se a fnlra földre, a mennyezetre, általában sehova se nézni Ez bájos, mert a folyosón állandó a mozgás. Fok ér köne^yes nők, ■férfink jftnnek-mwnek, barátságosan és mosolygósán. A kontraszt szembeszökő. A várakozók egymást alig. őket a fe'’érkönenyesok szinte kivétel. nélkül üdvözlik. A régi ismerősöktől a törzsvendégektől megkérdik: — Hogy van, A. úr? Itt mindenki ..úr”, a ..szesztestvér” 'megszólítást ’ senki nem használja. A várakozók kivétel nélkül férfiak, a nőket Jcíilön kezelik. Hét órakor érkezik a főorvos és megjegyzéseket tesz a pillanatnyi időjárásra. Mintha éz megbeszélt jel lenne, a nővéreik kinyitják a kezelő ajtaját: — Tessék, uraim! Kezdhetjük! A kezelő a tragédiák terme. Nem azért, ami a kezelés során történik, hanem amit az újonnan érkezők elmondanak. Sok oldalas kérdőívek rubrikáiba sűrűsödnek az életutak. Ókeresztény gyónások hangulata, a válaszadás nyilvános. Külvárosi a II iralancia Valószínűleg a többiek okulására is az. — Hány éves korában ivott először szeszes italt? — Nyolc... tizenkettő... tizennégy. .. tizennégy... Alti tizenhat évesnél magasabb életkorról vallana, alig akad és az is csak bajjal hihető. — Mióta iszik rendszeresen? — Húsz éve... tizenöt éve... nyolc éve... — Erősen? — Tíz éve... öt éve... tavalyelőtt óta... — Munkahelyén kapott-e fi- gvelmeztetést, vagy fegyelmit alkohplfogyasztás miatt? — Figyelmeztetést... szóbelit. .. írásbelit... utolsót... fegyelmit. . — Családi életében okozott-e problémát az alkohol? , — Igen... természetesen... otthagyott a feleségem... múltkor, amikor részeg voltam, megvertek a gyerekeim... — Milyen, amikor ittas? Vidám. kötekedő, lehangolt, fecsegő. szófukar? — Vidám... én csak énekelek. .. könnyen eljár a kezem. .. — Büntetve volt-e a szeszfogyasztással összefüggésben? — Nem.., nem... soha... igen... egyszer... most szabadultam, két év után. mert megszúrtam a sógoromat... — Egészségügyi panaszai? ^— Folyvást fáj a fejem..: órák esnek ki az emlékezetemből, és közben bármit csinálhatok. nem tudok róla.., rossz a gyomrom... rendetlenkedik a szívem... emlékezetvesztés. .. — Mennyi a havi keresete? — Ezernyolcszáz forint... kétezer forint... kétezerkétszáz. .. kétezerötszáz... négyezerötszáz forint... — Ebből havonta átlagosan mennyit költ italra? — A felét... nyolcszáz forintot. ., ezret... kilencszá- zát... van amikor másfélezret .. — Miért akar az alkoholizmustól szabadulni ? — Én, kérem szeretem a családomat... sokba kerül... így nem jutok semmire... mert különben otthagy az asszony... romlik az egészségem. .. mert félek... mert a bíróság kötelez... Miközben a kérdezősködés tart, a kezelés is folyik. A belépő megy az öltözőbe, leveti a kabátját, zakóját, vizet ereszt egy vödörbe és vödröstől, felgyűrt ingujjal visszatér a kezelőbe. Injekció a karba, aztán egy pohár bort kell elfogyasztani. Fogyasztani, nem felhajtani. Kortyolgatni, ízlelgetni, kóstolgatni próbálgatni, hörpintgetni és főleg szagolgatni. Aztán le lehet ülni az ágyra. Az arcok perceken belül bíborvörösre változnak, felmegy a vérnyomás, majd hirtelen lezuhan és közben, ami a gyomorban volt. bekerül a vödörbe. Hányás, öklendezés. Cseppet sem éoületes látvány, de a nővéreken még a megszokás unalmának legapróbb jele se látszik. Olyan udvarias türelemmel várják, amíg a kérdezett ismét szóhoz jut, mintha csak gondolkodáshoz engedtek v.olna időt. Az iniek- ciókúra hetekig is eltarthat és utána következik a tablettaszedés. Sokáig. Ki kell váltani az undor érzését az alkohollal szemben. Valami felfokozott formáját annak, apiit mindenki érzett már, amikor közvetlen közelről rálehelt egy törkölyrészeg honfitársa. kérdések a főnővérhez: — Nagy a forgalom? — Most mérsékelt. Szilveszter után majd megugrik. Akkor mindenki új életet akar kezdeni. Meg a születése napján, meg fizetéskor, meg a soron következő utolsó kijózanodás után. — Mi kell az eredményhez? — Fegyelem és akarat. A gyógyszer magában kevés. Itt vétik el a legtöbben. Tanulságos hallgatni a páciensek beszélgetését, olyankor, amikor a főnővér kimegy. A kezelés már megice2dődött, van aki átesett a napi krízisen és a heverőn elnyújtózva pihen. Ez a pihenés kötelező, legalább félórás. A várakozás, az injekciót előző feszültség görcse feloldódott. A „régiek” között van, aki nagyképű és úgy oktatja a kezdőket, mint öreg katona az újoncot — Lesz maga még rosszabbul is! Majd ha úgy istenigazában belejön! — És akkor nem kívánom a bort? — Ezt maga tudja. Én most is meg tudnék inni, akár egy vödörrel! A túlzás nyilvánvaló, tanúbizonyság rá az „oktató” előtti vödör. — Mióta jár ide? — Tavaly októberben jöttem először... (!) — És? — Már háromszor abbahagytam a tabletta szedését.* Nem ér az egész semmit!-A majdnem reménytelen visszaesés 'nyilvánvaló esete. Akár élete végéig szedhetné a tablettákat, mert csak a gyógyszerben és nem önmagában bízik. A többség nem ilyen. — Ha a fene megesz, akkor is végigcsinálom! Tudja, mibe került nekem már a bor? Volt, amikor naponta egy százasba. Nem akarok végleg legatyásodni. Aki mondja, naponta húsz kilométert biciklizik reggel, a deres országúton, amíg egv távoli pusztából eliut az ambulanciára, és pihenés után ugyanennyit vissza. A többiek bólogatnak: — Igaza van? D. úr ma van itt utoljára. Számára reménytelen az ambulancia, jnár éjszaka behozta a rendőrség a „patyolatba”, ahogyan a gyomormosó detoxikáló állomást a népi- nyelv becézi. Budakalászra kap beutalót, munkaterápiára. — Adnak ott táppénzt? — Azt nem, de dolgozik a kertészetben és kereshet — És a fizetés? — Azt hazaküldik a feleségének ! Szekszárd legszebb vendég- látóipari üzeme, az újdonatúj Gemenc Szálló, már nemcsak vendégekkel, hanem szállodai tolvajokkal is dicsekedhet. Az A Szekszárdról Pécsre, Szászváron át közlekedő autóbusz menetrend szerint reggeli öt óra húsz ■perckor indul. A valóságban hat perccel később, és fél hat is van már, mire ki tud evickélni a kijáratnál váratlanul keresztbe kavarodott farmotorosok közül. Az utasok idegesek, akiknek időre kell Bonyhádra érniük, különösen azok. Csak a kalauz (másként jegykezelő) nem az. Sem most, sem később. A hosszú út teljes során úgy viselkedik, mint egy betegei iránt megértő ideg- gyógyász. A kalauz a törzsutasoknak régi ismerőse lehet, mert amikor hangos „Jó reggelt kívánokV’-kal felszállt, itt is ott is hallatszik: „Ni. a Miklós jött!”, „A Miklós úrral megyünk!”. Vezetékneve nem ismeretes, az utasok szempontjából nincs is. Miklós úr keskeny, markáns arcú, barkós fiatalember. Rendkívül nyugodt, ugyanakkor határozott modorú. Bonyhádnál egy felsündörgő kamaszgyerek vállára teszi a kezét: — Nézd, öcsikém, te múltkor is ezzel a pénztelenségi mesével jöttél! Ott a másik autóbusz, most próbálkozzál azzal. Az öcsikém elmegy és feltehetőleg próbálkozik. Szászváron az autóbusz nem megtelik, hanem megtömődik. Ismét el lehet töprengeni az emberi egoizmus megnyilvánulási formáin. Aki már egyszer felkerült, az tapodtat se mozdul, Miklós úr maradjon le bár a fél falu. Inkább „élével” áll, pedig köztudott, hogy az autóbuszban „lapjával” sokkal több ember elhelyezhető. Idiklós úr bízvást elmehetne raktározási szakembernek. A fizika törvényeinek fittyet hányva, mindenki felfér. — Húzódjunk beljebb, kérem! Ez a diák urakra is vonatkozik! A kissé túlnyújtott végtagú, kamaszodó diákok a váratlan úrázásra úgy húzódnak össze, akár a tüskésdisznó kölyke. A tüskéket aktatáskák, rajztáblák, vonalzók képviselik. Vé- kénynél újabb utasok, akiknek szintén jut hely. Ha itt-ott idegesség vibrál az egymáshoz préselődött sorstársak között, Miklós úrnak mindig van egy alkalmas megjegyzése, pomp ; lélektani érzékkel megválasztott szava a csillapításra. Ugyanakkor ő maga, hot az első. hol a hátsó ajtón közlekedik, mert a kocsin végigbúj- kálni talán még egy gilisztának is képtelenség. Kárásznál kiszól a várakozóknak: — Már csak pécsi inasokat tudok felvenni! De az a tanuló ott hátul, az jöhet! A tanuló boldogan integet, hogy marad. Minek erőltetni az utazást? Fenn az autóbuszon két társa síri komolysággal összenéz: — Ugye láttad, hogy menynyire törekedett felszállni? — Láttam! Igazolnunk kell a suliban, hogy objektív okok tartották vissza a matekórán való részvételtől. — Feltétlenül! Aztán egyszerre buggyan ki belőlük. Miklós úrból és a körülöttük zsúfolódókból a nevetés. A minden szabványt meg- csúfolóan túltömött autóbusz eleinte ideges utasaival vidám cimborák együtteseként imbo- lyog.be a pécsi piactérre. Mire lekászálódolc, Miklós úr már a kocsi oldalán fordítja a táblát. Egy pillanatra megáll, homlokot töröl. Fáradt. — Hány utasunk volt? — kérdem. — Talán százhatvan. — És Pécsre hányán érkeztünk? — Száztizennégyen. — Elárulná, hogyan bírja ezt a mesterséget ilyen nyugalommal, udvariassággal, jó idegekkel? Nem tudja elárulni, valószínűleg sosem gondolkozott ezen. A válasz kitérő: — Kérem, mi az utasokért vagyunk! Az utasok sem gondolkoztak még Miklós úr vezetéknevén. Ilyesformán meg sem kérdem. Maradjon ő egy, a névtelenül, becsülettel dolgozó kisemberek milliós táborából. (ordas) / D. úr kifejezéstélen szemekkel maga elé révedbe mereng a jövőn. Az egészségügy, ez teljesen érthető, hétpecsétes titokként őrzi a maga számadatait. Se. a kezeltek számáról, se foglalkozás szerinti összetételéről, se arról nem ad felvilágosítást, miért olyan szembeszökően kevésnek tűnő az ide járó értelmiségiek aránya. A munka eredményessége tulajdonképpen megfoghatatlan. Van, aki meggyógyul és természetesen nem tér vissza. Más visszaesik és szintén nem tér vissza, bár tán még eredménnyel tehetné. Sokról hírből hallanak. —• Nővérke! Tegnap találkoztam P.-vel. Tudja, az a magas, őszhajú, aki két hónapig járt ide... A nővér arcán őszinte érdeklődés: — Igen? Mi van vele? Iszik? — Nem. Feléje se néz az italnak! — Nagyszerű! Az öröm is őszinte. Az alkoholizmus elleni harc talán a legnehezebb, ami ma egészségügyi téren az országban folvik, hiszen egy nagyon elterjedt néobetegség felszámolása a cél. Az állam pénzén fenntartott alkoholelvonó intézetekkel, ambulanciákkal, propagandával és társadalmi összefogással az egyik oldalon. A másikon borospalackok és más szeszes flaskák terhe alatt roskadozó üzleti polcokkal, vendéglőkkel, korcsmákkal és talponálló italboltokkal, melyek között ..Jóbarát” névre hallgató is akad. Még egy kérdés a főnővérhez: — Eredményes a munkájuk? — Nagyon sokszor az. Bejön az egyik ápoló. Kezében és hóna alatt néev üveg rizling. A másnapi betegek adaga. Gyalú Mihály éttermi rész férfi WC-jéből először október 20-án szerelték le ismeretlen tettesek a V. K. —2 típusú 2542 gyári számú elektromos kézszárítót. Tapintatos tettesek voltak, mert leszerelés után a két csatlakozó drótot összekapcsolták, nehogy valakit véletlenül megrázzon az áram. A szálloda szakemberei pótolták a hiányt. A pótlás egészen október 28- ig tartott, amikor a hasonló típusú, 2542 gyári számú, elektromos kézszárító is az előbbi sorsra jutott. Ugyanaznap kísérletet tettek a női WC-ben lévő hasonló praktikus szerkezet eltávolítására, de ez nem sikerült, mert az ottani szárító más típusú és leszerelése úgy látszik körülményesebb volt. Ezenkívül eltűnt a szálló III. emeleti folyosójáról egy darab telefonkészülék is. Az üzlet igazgatója természetesen feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen. Ettől függetlenül azonban megállapíthatjuk, egyes szebb lelkű polgárok mindent elkövetnek, hogy szállodai tol- vajlások terén is megközelítsük, netán előbb-utóbb elérjük a világszínvonalat. képújság 4 1971. november 3. Szállodai tolvajok
