Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-03 / 259. szám

Nemcsak adás-vételi szerződés az állatforgalmi és a tsz-ek viszonya Igazgatók* Erek a sokak siemében irigylésre méltó emberek a gaz- doclyj r. ecl.cnizmus első éveiben rendkívüli r: :g:a:hn!4s- nelí voltak kitéve, minthogy szinte teljesen át kr.Rsít a v“.:etői szisztémáról az újra. Az üzemek, a vállald?*', a s. jvetkezetek összességében a munkahelyek vezetőiről van szó. Az átállás körülményei között a követelmények s egyszerre kellett a régitől eltérő .nádon magía- nuíni irányítani, a rossz formuláktól megszabadulni. A ve­zetők többsége megfelelt a veie szemben támasztott köve­telményeknek, kiállta a próbát, s jól bele is illeszkedett a reform gépezetébe. Ezek a Tolna megyei tapasztalatok. A termelés Tolna megyei parancsnokai gazdagabbak po­litikailag, szakmailag műveltebbek és szélesebb látókörűéi' lettek, ide kívánkozik még az is, hogy megtanultak nem­csak népgazdasági, hcnem európai, vagy éppen világ- gazdasági méretekben gondolkodni. A Bonyhádi Cipőgyár igazgatójával nemcsak arról édekezhet az ember, hogy miként alakul "a termelés, a termelékenység, hogyan „rende­ződnek” a helyi ütközések, arról is magas szinten szót lehe­tett vele váltani: mi a helyzet „cipöfronton” Európában. A gazdasági vezetők többsége bebizonyította, hogy kitűnő üzletember, tekintélyes tárgyalópartner akár Olaszország­ban, okár Kanadában, vagy a Szovjetunióban. A MEZÖGSP Vállalat igazgatója nemrég eredményes üzleti tárgyaláso­kat folytatott Olaszországgal, s minden vonatkozásban be- bizonyitottc, hogy egyenrangú partner a tőkés vállalat veze­tőjével. Nyilvánvaló, hogy társadalmi méretekben mindany- nyiónk számára haszon annak a vezető gárdának az ered­ményes munkálkodása, amely Tolna megyében irányítja a termelést. A vezetők dolgozószobájában megfordulva bárki könnyű­szerrel megállapíthatja, hogy ezek a dolgozószobák hasz­nos munka színterei az új, a korszerű befogadásának műhelyei. A Szekszárdi Faipari Vállalat, a műszergyár, a Paksi Konzervgyár igazgatói irodájában — és még sok helyen — ott láthatjuk azoknak a nélkülözhetetlen és fontos kiadványoknak a sokaságát, amelyek nélkül az irányító munka ma mór elképzelhetetlen. Igénybe veszik a tájéko­zódáshoz és a tájékoztatáshoz szükséges irodalmat. Szinte mindegyik vezető_ tanulmányozza, sőt éppenséggel tanulja a vezetés tudományát. Nincs szó arról, hogy hibátlon emberek. De miért lenne éppen velük szemben követelmény a tökéletesség? Egy do­log bizonyos, a vezetők többsége önmagét neveli a fel­adatokhoz, a tennivalókhoz, a hasznosabb, a jobb munká­hoz. Sokak szemében irigylésre méltó emberek az igazga­tók, a vezetők, a fizetés és a kivételes helyzet miatt. Rang, tekintély vezetőnek lenni, de valójában megerőltető, soha véget nem érő munka is. Éppen ezért sokak szerint: „nincs az a pénz, amiért vezetői beosztást vállalnék”. Amit a vezetők tesznek, azt nem mindig és nem kizárólag a pén­zért teszik. Előadássorozat az állatbetegségekről Á szakosított sertés-, illetve szarvasmarha-telepek felépü­lése, üzémbelépése azt az el­képzelést kelti, hogy a termé­ket — tehát a hízót, a mar­hát — csak át kell vermi az állatforgalmi vállalatnak, a szerződés megkötésén, az át­vételen és a fizetésen kívül más gondja, tennivalója nincs. Hiszen a korábbi évek olyas­féle könyörgései, hogy innen még ötvén hízót szerezni, on­nan meg szózat, megszűntek. A telepek ezerszám adják a jószágot, a nagyüzemi tenyész­tésre, hizlalásra berendezke­dett mezőgazdasági üzemek mindenkor fix partnerei a vállalatnak, hiszen nekik el kell adni. A kapcsolat az üzemek és a vállalat között mégsem csak szerződéses adás-vétel. Szinte országos kezdeményezés volt az az együttműködési szerző­dés, amelyet a múlt év ele­jén a Tolna megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat öt termelőszövetkezettel kötött; a vállalat tekintélyes anya­gi hozzájárulással segítet­te a termelőszövetkezetek állattenyésztési törekvéseit. Udvarházi Mihálytól, a vál­lalat igazgatóhelyettesétől most aziránt érdeklődtünk, hogy az elmúlt, csaknem két év alatt hogyan alakult ez az új típusú, formájú kapcsolat. — Udvarházi elvtárs. egy, lényegében kereskedelemmel foglalkozó vállalat termelésfej­lesztési csoportjának mi a munkája, illetve, ténylegesen hogyan fejleszti a termelést? — Vállalatunk termelésfej­lesztési csoportja a megye ter­melőszövetkezeteit látja el szaktanácsokkal. Az állami gazdaságokkal nincs ilyen irányú kapcsolatunk. De nem csupán szaktanácsadás az sem, amelyet a termelőszövetkeze­teknek, a termelőszövetkeze­tekben végzünk. Termelésfej­lesztési, szaktanácsadási és kooperációs munkánk az aláb­bi irányzatok kifejlesztésére, és technológiai üzemvitelére terjed ki: — Malacnevelés és sertés- hizlalás, sonkasejtés-nevelés és értékesítés; intenzív, sza­Nagy étvágyú autókról adott hírt népszerű Tudomány és technika rovatában tegnap a Népszabadság, idézve a Ma­f azyn Polski című lap össze- llitását, amely szerint az Egyesült Államokban 97 mil­lió gépkocsi van és „e gépko­csik kétszer annyi oxigént fo­gyasztanak, mint amennyi ugyanezen időben az ország te­rülete felett található”. Régóta tudom, hogy az ame­rikai autóipar milliószámra ontja a nagykocsikat és hogy ezeknek több benziu — és több levegő is — kell, mint a mi Trabantjainknak, Skodáinknak. De ennyivel? Az Egyesült Államok terüle­te közel tízmillió négyzetkilo­méter. így minden négyzetki­lométerre tíz autó Jut. Egy négyzetkilométer felett talál­ható. .. kereken tfzmilltárd ki­logramm levegő, ha hinni le­het Torricellinek, aki jó há­romszáz évvel ezelőtt kimutat­ta, hogy négyzetcentlméteren- kint körülbelül egy kilogramm az atmoszféra nyomása. Na mármost, minden autóra a 97 millióból, kereken egy- milliárd kilogramm levegő jut, ennek egyötöde — kétszázmil­lió kilogramm — oxigén. Csak az nem derül ki, meny­nyi idő alatt fogyasztja el az amerikai autó ezt az oxigén- tömeget, mekkora az az „ugyanezen idő”. Egy perc? — Vagy az autó egész „élete”? — Mert ha ez utóbbi is az igaz. három-négyszáz millió kilomé­tert képes futni az amerikai autó, tőig teljesen elhasználó­dik, ' WS ö <j) badtartásos előnevelése ősko­rai elletése; hústermelő juhá- szatok kialakításának elősegí­tése, hampshire tenvészanyag biztosításával; ivari szinkro­nizálás hústermelő juhászatok anyaállományánál az ellések számának növelése érdeké­ben: végül expressz pecsenye­bárány hizlalási technológiájá­nak kidolgozása, és a hizlalási eredmények fokozása. — Ezt így egyszerre elmon­dani is elég. Hogyan alakult az együttműködés a részkér­désekben? — Tizenhat termelőszövet­kezeti gazdaságban 32 000 ma­lac nevelését és utónevelését végezték el közreműködésünk­kel, magas biológiai értékű, importból származó malactáp­pal, ez év első három negyed­évében. A tápok a Ralston— Purina cég készítményei. Né­hány számmal illusztrálnám a malacnevelés eredményeit: a tizenhat gazdaságban a választási átlagnap 42 volt, a falkiisítási átlagnap 72, a falkásitári átlagsúly 26 kiló. A malacnevelési programon kívül hét termelőszövetkezet részére dolgoztunk ki techno­lógiát hizlalásra, ugyancsak a Purina-koncentrátumra. Ezzel a technológiával tíz és félezer sertést hizlaltak meg. — A huszonhat szövetkezet a már korábban jelzett három­negyed év alatt 22 230, inten­zív tartási körülmények kö­zött felnevelt sonkasertést ér­tékesített. Ez a szám lehetett volna nagyobb is, ha az első negyedévben nincsenek tápel­látási zavarok. Közrejátszott az utóbbi időben egyre növek­vő élőexport is. Itt kell el­mondanom azt is, hogy Igen örvendetes a minőségi javulás. A múlt év első felében a gazdaságoktól felvásárolt ser­tések 31,7 százaléka volt „A”, 29,3 százaléka „B”, és 39 szá­zaléka „C” minőségű. Az idén az arány, úgy változott, hogy 56 százalék ,,A” minőségű, míg a „B” 20 százalékra, a „C”- minőség 24 százalékra csök­kent. — Milyen eredményeket ho­zott az öt termelőszövetkezet­tel kötött együttműködési szerződés? — Ezeknek a gazdaságok­nak a sertéstelepekre a múlt évben 5,4 millió forint értékben adtunk ki tenyészkocát. Ezeknek a telepeknek a hízott- sertés kibocsátása 1972-ben éri el a maximumot, a jelenlegi tartástechnológia és az épület­forgó eredményeként. Ezt kis­sé bővebben is részletezem; a zombai Egyesült Erővel Tsz- nek 1 600 000 forint értékben adtunk ki 400 kocát. A szö­vetkezet 1969-ben 1881 hízott­sertést értékesített. Ez a szám az idén ötezerre nő, 1972-ben pedig 7200-ra. A decsi terme­lőszövetkezetnek 1 millió fo­rint értékben adtunk kocákat, a tamási Széchenyinek nyolc- százezer, á Vörös Szikrának 1 300 000, a regölyi Népakarat­nak 700 000 forint értékben. Az öt szövetkezet 1969-ben 10 432 hízót értékesített — ez a mennyiség 1972-ben 22 600- ra nő. Tehát, érdemes beru­házná. .. — A hízómarha legalább annyira fontos, mint a sertés. Ebben a tekintetben hogyan alakult az együttműködés a termelőszövetkezetekkel ? —* Azt mondhatom, vállala­tunk 1968. óta folytat ebben úttörő munkát, évek óta ki­emelt együttműködési progra­munk az intenzív, szabad tár- tásos növendékbika-hizlalás. Az elmúlt évbe» msa&gßjßaQ* déses állományunk volt állan­dó forgóban. Jelenleg 20 tsz- gazdaságban neveltetünk 1500 növendék bikát. Egy szövetke­zet Ralston—Purina koncent- rátumot használ, a többi gaz­daság „Bovina 71” hízómarha- koncentrátumot alkalmaz. — Az intenzív tartás a jövő szarvasmarha-hizlalási irány­zata; jellemzője a nagy napi súlygyarapodás, a gyors forgá­si sebesség, a feltétlen belter­jesség, az alacsony állandó költségek, a szokványos hizla­lási módszernél alacsonyabb takarmányozási és takarmány- betermelési költségek, a mini­mális munkaerőigény. — Azt hiszem, ezt eléggé hangsúlyozom azzal, hogy az akcióban részt vevő gaz­daságok ágazati többlet- bevétele — a szokványos hízómarha-neveléssel és értékesítéssel szemben — 2,8 millió forint volt az elmúlt évben. A bizonyítást folytatom azzal, hogy a napi átlagos súlygya­rapodás 1437 gramm volt, az egy kiló húsra jutó abrakfo­gyasztás 5,2 kiló, egy kiló súly- gyarapodás takarmányozási költsége pedig 16,50 forint. Az értékesített növendék bikák 46,5 százaléka „AA”; 42,8 szá­zaléka „A” minőségű volt. — Hallottunk arról, hogy a vállalat a nagydorogi termelő- szövetkezettel folytat tenyész- üsző-nevelési kísérletet. Lenne szíves erről is mondani néhány szót? — Tevékenységi körünkben új téma az intenzív szabad tar_ tásos tenvészüsző-nevelés. A ryigydorogi kísérlet lényege; ,Bovina 71” koncentrátummal dúsított abrakkeverék, szilázs és széna etetőével kihasználni a növendék üszők fiatalkori növekedési erejét, képességeit. Az állatok 13—15 hónapos kor­ban meghaladták a 400 kilós súlyt, ekkor kerültek fedezte­tésre’ így 24 hónapos korukig leadják az első borjakat. A vemhesítési eredmény száz szá­zalékos volt az ötven üszőből álló kísérleti csoportnál. — Bevezetőben említette Ud. yarházi elvtárs a hústerm juh ásza toknál az ivari szinkro. nizálást. Ez azt szolgálná, hogy viszonylag rövid idő alatt ell­jenek le az anyák, egyszerre lehessen értékesíteni nagyobb mennyiségű pecsenyebárányt. Ebben milyen eredmények vár- hatók? — A kisbéri mesterséges ter­mékenyítő főállomás munka­társainak segítségével ez év augusztusában a nagydorogi és a kisvejkei termelőszövetkeze­tekben 1240 anyajuhon végez­tünk ivari szinkronizálást progresztron injekcióval. A várt eredmény elmaradt. Ha­sonló kísérleteket korábban is végeztünk humán gyógyszerek alkalmazásával, az eredmények akkor is a várakozás alatt ma­radtak. Törekvéseink, kísérle­teink néha nem hozzák meg a kívánt eredményt, de ennek el­lenére is a termelőszövetkeze­tekkel együttműködve keres­sük a legújabb, a legjobb mód­szereket. Nem várjuk a készet, ezért nem vagyunk csupán áruátvevő vállalat. Ügy mon­danám, elébe megyünk az árunak, segítünk azt a lehető leg­jobb feltételek között, a leggazdaságosabban elő­állítani. — Udvarházi elvtárs ... pe­dig az állatforgalmi szinte mo­nopolhelyzetben van... — A monopolhelyzettel lehet élni, de visszaélni nem. Nem mindegy az, hogy mennyi jó­szágot vásárolunk fel, és nem mindegy az sem — állandó partnerek és nem alkalmi vá. sárlók révén —, milyen ez a hosszú távra szóló üzleti kap­Az állattenyésztés gazdasá­gosságát veszélyeztető legfon­tosabb szarvasmarha- és ser­tésbetegségekről indít előadás- sorozatot állatorvosok és gaz­dasági vezetők részére a Ma­gyar Agrártudományi Egyesü­let Tolna megyei Szervezeté­nek Állatorvosok Szakosztá­lya, a Kapos-Koppány völgye Tsz-ek Területi Szövetsége, a tamási és a dombóvári járá­si hivatalok élelmiszergazda­sági és kereskedelmi osztályai, a Tolna megyei Állategész­ségügyi Állomás és a TIT Tolna megyei szervezete. Az előadásokat Tamásiban, a járási pártbizottság tanács­termében rendezik, november 8-án, 22-én, 29-én és decem­ber 6-án. November 8-án Kolozs Ist­vánnak, a tsz-szövetség titká­rának megnyitója után dr. Csukás András, a MÉM állat­egészségügyi főosztály osztály- vezetője előadása hangzik el, amelynek témája: Idült beteg­ségek kihatása a szar vasmar­hatartás gazdaságosságura. A tőgygyulladás elleni védeke­zés gyakorlati vonatkozásairól dr. Kováts Jenő, a Tolna me­gyei Állategészségügyi Állo­más igazgatója tart előadást November 22-én dr. Katona Ferencnek, az Allatorvostudo- mányi Egyetem élelmiszerhi­giéniai tanszékének docense előadása hangzik el a gépi fe­jes állategészségügyi problé­máiról, illetve annak a gaz­daságos tejtermeléssel való összefüggéséről. , November 29-én dr. Nagy Tibor, a Tolna megyei Állat­egészségügyi Állomás igazga­tóhelyettese a ‘szarvasmarha­brucellózisról, a vírusos bor­júbetegségekről ad ismertetőt December 6-án a sertések fertőző elvetéléséről, annak gazdasági kihatásáról hang­zik el dr. Magyary Istvánnak, a Tolna megyei Állategészség­ügyi Állomás megyei szak- állatorvosának előadása. Esti töprengések Olvasom az Esti Hírlap no­vember l-i számát és töpren­gek. A hatodik oldalon külső­belső felvételek mutatják a Huugaroíruct Tuzséron épült új hütőházát, mely — idézem — „22 400 négyzetméter alapte­rületű”, és természetesen kor­szerű. Tovább idézem: „Tíz re­kesz, vagyis terem van benne, mindegyik 7000 négyzetméter”. Szorzók, osztok, kivonok. Se­hogyan nem sikerül rájönnöm, hogyan tudtak Tuzséron egy 22 400 négyzetméter alapterüle­tű földszintes hútőházba het­venezer négyzetméter terüle­tet belepréselni. Akad azonban a november l-i Esti Hírlapban más, ugyan­csak figyelmet érdemlő tanul­ság is. A táci Gorsiumban fel­tártak egy épületet, mely a IV. század előtt készülhetett, mert az i. u. 301—400 közti években már „felújították”. A felújítás nívódíjat érdemelne, mert: „A hajdani mesterek kitűnő mun­kát végeztek, ugyanis még most is épek a fütésvezeték téglái, a padló alatti fűtés ve­zetéke, valamint épen maradt a vakolat és padló egy része is.” Mi marad a 3571-es év régé­szeire mai szakiparosa^nk munkájából? O. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom