Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

Film, mint szemtanú Pilótaképzés — szimulátorral. A varsói dokumentumfilm- archívumban még be nem mutatott filmszalagot .talál­tak, melyet mind ez ideig nem sikerült azonosítani. A filmen az angol cím „Tale of a city” (Mese egy városról) és rövid angol feliratok olvas­hatók. Az a feltételezés, hogy a filmet Lengyelországban egy illegális fílmoperatőr csoport készítette, a múlt évben be­igazolódott. Sikerült megta­lálni a csoport egyik opera­tőrjét — Zygmund Kitelt —, aki beszámolt a régi filmen ábrázolt eseményekről. A pro­dukció egyedülálló a maga ne­mében: a Varsó régi városne­gyedében működő földalatti nyomda munkásainak sza­botázsakcióját ismerteti. A filmet egy földalatti filmoperatőr és fotoriporter- csoport készítette, amely 1943 őszén alakult Varsóban, Le­szek Raabe, a szocialista har­ci szervezet főparancsnoka kezdeményezésére. „A háború befejeződése után tudtam meg, hogy ez volt az egyetlen ilyen jellegű csoport Lengyelországban” — mondta Zygmund Ritel az újságíróknak. Kevés volt az operatőr és ezért engem is megbíztak, hogy sajátítsam el Egy egészen különös felmérés a helynevek humorából Nem mindennapi felmérés ered­ményéről számol be a Magyar Nyelvőr ez évi második számá­ban Nagy Ferenc. Cikkében ab­ból indul ki, hogy a nevek han­gulatát különböző módon lehet vizsgálni, például az azonos sti­lisztikai—esztétikai értékük szerint is (szép, csúnya, tréfás stb. ne­vek.) A magyar helynevek esz­tétikai kutatása még csak az el­ső lépéseket tette meg. Ezen az úton jelent továbbhaladást Nagy Ferenc most végzett felmérése a helynevek humoráról. Száznyolc­van létező helységnév komiku­mára tett fel kérdést a pesterzsé­beti Kossuth Lajos gimnázium 230 harmadik-negyedikes tanuló­jának, akik között fiúk és lányok is voltak. A kérdezettek legtöbbje, 145 diák a Bablevesmajort nevezte meg, mint olyant, amely rá hu­morosan hat. Sokakat mulattatott a Buzitatanya (132 szavazat), a Bajuszkóródűlő (121), Bugyi (117), Bakbüztanya (114), Bolhás és Hunyna (81—81), Hugyóhegy és Bugyitanya (78—78), Gyagyapóti és Lakácsfenék (76—76) is. 40— 70 diák tartotta viccesnek a Csizmaszártanya, Beled, Dögös­dűlő, Kapcaszék, Bolondváritanya, Nőtincs, Fenekestanya, Concóhát, Vindornyalak, Gutatöttós, Kis- vaszar, Alsómocsolád, Vaszar (ez ( eggyel kevesebb szavazatot ka­pott, mint Kisvaszar), Mecsek- pölöske, Tök, Ostffyasszonyfa, Alsókalkuturólis, (amelyet két tesztlápon találtak viccesebbnek, mint Felsőkalkuturálist), Vönöck, Bödöcökpuszta, Bugyikos, Értem, Tyúkod, Kovácsszénája és Kölked. Azoknak a helyi lakosoknak a vigasztalására, akik nem örül­nek, hogy lakóhelyük neve egye­sekben mosolyt kelthet, meg­mondjuk, hogy a kérdőíveken szereplő 180 név közül csak ket­tő volt olyan, amelyet egyetlen diók sem tartott humorosnak: Győrsóg és Nyirpazony. Befejezésül néhány diák által humorosnak talált egytől-tíz sza- vazatos nevek: Encs, Nyéklódhó- za, Ecséd, Perőcsény, Tiszabez- déd, Galgamócsa, Alacska, Bur- dohónytanya, Dubicsány, Romo- csa, Tököl, Csajág, Hcbocskita- nya, Ibafa, Akarattya, Egyházas- dengeleg, Fancsika, Gebe, Inács- kakucs, Káka, Lepsény, Markota- bödöge, Mencsvár, Penészlek. Rum, Sári, Sarkad, Földeák, Gé- czimalom, Vásárosnamény, Kaba, Keszőhidegkút, Nagymágocs, Fel- debrő, Heresznye, Mógócs, Szi- laspagony, Bejcgyertyános, 'Nyír- ibrony, öttevény, Uppony, Ván- csod, Bihardancsháza, Kisbörcs- háza, Szaknyér, Rezi, Szepetnek, Acsád, Cifranyésta, Eszteregnye, Hernádcéce, Söitör, Encsenes, Mórágy, Nagycenk... A holnap telefonja Napjainkban a hírközlési be­rendezéseken keresztül áramló információ tömege egyre nö­vekszik és földünket egyre sű­rűbben hálózzák be a vezeté­kek. A bonyolult hálózatok felszámolása érdekében kísér­leteket folytattak rubin- és gázlázerekkél. A kutatók meg­állapították, hogy ezek alkal­mazása bizonyos hátrányokkal jár, a rubin gyorsan felmeleg­szik, a gázt pedig rendszere­sen cserélni kell. A Szovjetunióban, a Lebe- gyev Fizikai Intézetben kísér­leteket folytattak a félvezető­lézerekkel, mégpedig igen jó eredménnyel. A berendezés mindössze kézi filmfelvevőgép nagyságú és szobahőmérsékle­ten üzemel. A félvezetőre épü­lő megoldás olyan lehetősége­ket biztosít, hogy műszaki fejlettségünk jelenlegi színvo­nalán csak ezredrészét tudjuk kihasználni. A magas frekven­cia — több milliószor maga­sabb, mint a rádióhullámok frekvenciája — lehetővé teszi, hogy egy mesterséges hold, a másodperc törtrésze alatt, to­vábbítsa összegyűjtött adatait a főidőre. Helyszíni közvetítés az agyból A világon első alkalom­mal hozott létre közvetlen érintkezést az agy és egy számítógép között a Yale egyetemen Delgado pro­fesszor. Elektródákat he­lyezett el egy majom agyában. Az agy és a szá­mítógép közötti informá­ciócsere kétirányú volt. A számítógép felismert bi­zonyos agyhullámokat; ilyenkor jelet adott ki, mely megállította ezek­nek a hullámoknak a ke­letkezését. Ezzel a mód­szerrel később kezelhe­tők lesznek bizonyos el­mebetegségek is. Történet menedzsereknek Legalább tízszer olyan ne­héz megállítani valamit, mint megindítani. 1803-ban az an­golok új állást létesítettek: egy embert megbíztak azzal, hogy messzelátóval felfegyver­kezve állandóan, tartózkodjon a doveri sziklák tetején. In­nen kényelmesen megfigyel­hette a partvidéket, és Napó­leon esetleges partraszállási kísérlete esetén leadhatta a riadójelzést. Ezt a megfigyelői állást 1945-ben szüntették meg. ezt a mesterséget. A nagysze­rű amatőr-operatőr, Ludvik Zaturszki volt a tanítóm. Később már közösen készítet­tünk filmeket és felvételeket a megszállt város életéről, a megszállók ellen vívott harc­ról, a lengyel lakosság elleni terrorról. Akkor arra törekedtünk — folytatja Zygmund Ritel —, hogy minél több, a megszállt város életét ábrázoló részle­tet örökítsünk meg a film­szalagon. így például felvet­tük mind a németek, mind az illegális' csoportok által 1939—1944-ig nyomtatott összes plakátot Lengyelország más részeire is ellátogattunk a kamerával. A Varsóban felvett sok film közül, melyek a háború és a megszállás éveiben működő lengyel illegális mozgalom sajátos, diverzáns tevékeny­ségét örökítik meg, sajnos csak három maradt meg. Le­hetséges, hogy ezek egyiké­nek, a „Mese egy városról” című filmnek televíziós be­mutatása után kiderül valami az illegális filmoperatőr és fő­téri porter-csoport többi részt­vevőiről is, s így napvilág­ra kerülhetnek a lengyelek megszállók ellen vívott hősi harc további ismeretlen epi­zód iái. (BUDAPBESS—INTERPRETS) Delinek a szibériai tavakban A delfinek családiába tar­tozó sarki fehér delfinek, az arktikus tengerek lakói fel­bukkantak a szibériai Jamal- félszieet tavaiban is. Először egy leningrádi tudósokból ál­ló expedíció figyelt fel rájuk. Az Északi Jeges-tengertől több száz kilométerre fekvő víztárolók nem annyira mély­ségükkel vonzzák a tengeri emlősöket, mint inkább gaz­dag halállományukkal. A halak ívásakor a delfinek a halakat követve a folyókon mélyen behatolnak a félszigetre. Zajártalom statisztika 18 millióra becsülik azoknak az amerikaiaknak a számát, akik a zaj áldozataiként rész­legesen, vagy teljesen megsü­ketítek, süketségük tehát nem szövődményeknek, vagy a hallószervek balesetének tud­ható be ... Figyelmeztetés ez a zenei decibelek kedvelőinek. , yVIMS< VVV> •'V Y íx A korszerűen felszerelt autó- közlekedési tanintézetekben a hallgatókat az ún. tanpadokon szoktatják hozzá a kormány­zás mozdulataihoz, a pedálok használatához, a sebességvál­táshoz és a kapcsolók kezelé­séhez. Forgalmi szituációkat is lejátszanak előttük filmszalag­ról, hogy mire a „valódi” ko­csikba beülnek, már legyen némi gyakorlatuk. Ezt a módszert ma már a pilótaképzésben is használják. Itt még fokozottabb jelentősé­ge van, hiszen a legegvszerűbb repülőgép is jóval bonyolul­tabb műszerezettségű, mint az autó. A leendő pilóta az isko­lagépnek megfelelő szimulátor segítségével gyakorolja be a vezetés mozdulatait, miközben figyeli a műszerfalat és az előtte elhelyezett repülőgép- modell reagálását, viselkedését, mintegy kívülről szemlélve mozdulatainak eredményét. Az oktatógép lehetővé teszi, a pilótaképzés tetemes időtar­tamának csökkentését, és nagy­fokú biztonságérzetet „olt” a növendékbe az első felszállás elérkeztéig. Már Lincoln is szájharmonikázott A szájharmonika, ez a sze­rény zeneszerszám nemrégi­ben ünnepelte 150. születés­napját. 1821-ben állította elő első ízben a berlini Christian Buschmann. A tulajdonképpen gyermek játékként kedvelt hangszer, hamar meghódította a világot. Olykor, meglepetés­ként, hangversenyeken is meg­jelent virtuózok kezében. A feljegyzések szerint Lincoln elnök és V. Gusztáv svéd ki­rály is lelkes szájharmoniká­zott voltak. „Karrierje” ezzel még korántsem ért véget: 1965-ben Walter Sehirra ame­rikai űrrepülő egyik útja so­rán szájharmonikázással szó­rakozott szabad idejében. Gyermekrajzok a postabélyegen Erre az évre esik az Egye­sült Nemzetek Gyereksegélye­ző Nemzetközi Alapjának a 25. megalakulási évfordulója. (UNICEF). Ebből az alkalom­ból a Lengyel Posta gyermek- rajzókat ábrázoló 8 bélyegből álló sorozatot bocsájtott a for­galomba. A rajzokat a varsói ifjúsági kultúrház gyerektagjai készítették. A nemzetközi pá­lyázatokon a rajzok sok érté­kes jutalmat és kitüntetést nyertek. A bélyegek a következő raj­zokat ábrázolják: „Páva a fűben” — 4 éves Dorota, „A ml hadseregünk” — 7 éves Agnieszka. „A Tavasz Tündé­re” — 7 éves Ela, „Cica a labdával” — 6 éves Maryla, „Virágok” — 7 éves Ela, „Ba­rátság” — 5 éves Basia, „A bohóc” — 10 éves Törnek, „Az ismeretlen bolygó” — 12 éves Dorota. A bélyegeken az UNICEF emblémája is fel lett tüntetve. Hullámok feleit repülő hajó A gorkiji hajóépítők „Orion” elnevezésű légpárnás hajója óránként 60 kilométer feletti sebességgel száguld. A 80 sze­mélyes Oriont nagy folyókon és víztárolókon való közleke­désre szánták. A jelenlegi öt­éves terv során megkezdődik a hajó sorozatgyártása. Cápakaland —■ magyar módra Akárcsak Hemingway immár halhatatlan „öreg halásza", hasonló Utáni küzdelmet ví­vott a „nagy hallal” egy tatabányai sport­horgász. A nem mindennapi sztori az angliai Blue kikötőváros közelében játszódott le, ahol az esemény hőse, a tatabányai Fojt József, fia társaságában nyári szabadságát töltötte. A szenvedélyes horgász passziójához híven nem respektálta a „nagy vizet”, s egy szép napon fiával együtt tengerre szállt. A te­nyérnyi nagyságú horogra háromnegyed kilós halat tettek, s a halászbárka csörlőjére tekert hosszú acélsodronyt 25—30 méter mélységbe bocsátották le. Csakhamar erőteljesen meg­rándult a sodrony, sebesen pörögni kezdett a csörlő. Ezt követően gigászi küzdelem kezdő­dött a horogra akadt zsákmánnyal, míg végre látóközeibe sikerült vonszolni a hevesen el­lenálló óriást. Ekkor derült ki, hogy kétmé­teres cápát akasztottak meg a szerencsés hor­gászok, majd a rutinos tengeri „medvéket” megszégyenítő pontos szigonydobással jobb belátásra bírták a dühöngő ragadozót. Fojt József ék végül is partra vontatták el­csendesedett zsákmányukat. A szárazon ek­korra már nagy tömeg gyűlt össze, riporterek, fényképészek rajzották körül a jobbléire szen- derült tenger rémét. Az öles termetű és 120 kiló súlyú hazánkfia már megjelenésével is tekintélyt szerzett alkalmi csodálói között, s még nagyobb tisztelet övezte, amikor kiderült, hogy szűkebb hazájában, Tatabányán eddig legfeljebb csak pontyokkal, keszegekkel trení­rozott a honi édesvizeken, s ilyen előzmények után zsákmányolt cápát. Hogy a magyar módra kihorgászott tengeri rabló története nem afféle horgász-sztori, azt bizonyítja: az angol horgászegyesület hiteles oklevele, értékes jutalma, s a kétméteres ra­gadozóról készült fénykép. Mindez tanúsítja Fojt József nem mindennapi cápakalandját... MAGAZIN * MAGAZIN * MAGAZIN + MAGAZIN + MAGAZIN « MAGAZIN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom