Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

Milyen hibát követhetnek el a repülőgép-szerelők Frankfurter Allgemeine Zeitung írjat Egy hónappal a hamburgi repülőgép-szerencsétlenség után úgy látszik, a BAC 1—11 huszonkét utasának azért kel­lett meghalnia, mert — mint jelentik — az üzemanyagot véletlenül vízzel cserélték el. A kis, de súlyos következmé­nyekkel járt tévedés nem Af­rika mélyén, egy benzintöltő állomáson történt, — ott ma már nem történik ilyesmi —, hanem éppen olyan területen, amely telis-tele van biztonsági intézkedésekkel: egy nagy köz­forgalmi repülőtéren. A sze­rencsétlenség bizalmatlanná tette a közvéleményt. Megis­métlődhet-e a baleset? Rendkívül ritkán fordul elő, hogy a repülőgépek karban­tartásában és ellátásában hi­bát követnek el. Ha végignéz­zük az utóbbi évek balesetei­ről szóló jelentéseket, egyet­len, olyan esetet sem találunk, amelynél az utasszállító re­pülőgép a repülőtéri földi sze­mélyzet gondatlansága követ­keztében járt volna szeren­csétlenül. A braunschweigi Országos Légiforgalmi Hiva­talban mindenesetre elismerik: nem valamennyi repülőgép- szetencsétlenség okát lehet ki­deríteni, és ilyen esetekben természetesen valamelyik sze­relő hibáját sem lehet kizárt­nak tartani A hamburgi katasztrófa vi­lágosan megmutatta, hogy a repülőgép utasainak nemcsak a gép kapitányára és az irá­nyító tisztekre kell életüket rábízniuk; rá vannak utalva a névtelen segítők egész se­regének megbízhatóságára. A levegőben élvezet» biztor<:’got már a földön „állítják elő”. Hogy milyen fortélyokkal, milyen rendszer szerint és mi­lyen eredménnyel dolgoznak a Jumbo-korszakban a kar­bantartással foglalkozó műsza­ki szakemberek, azt legjobban a Deutsche Lufthansa nyugat­német légiforgalmi társaság­nál vizsgálhatjuk meg. „Min­dig örülünk — mondják a Lufthansánál —. amikor a kar­bantartás felől érdeklődnek nálunk. Mert a műhelyünk mintaszerű.” A repülőgép karbantartása azt jelenti: alkatrészeit olyan gyakran kell megvizsgálni, hogy javításra egyáltalában ne kerüljön sor. A karbantartási rendszer legelső lépcsőfoka a repülőgép indulása előtti vég­ső „startra kész” ellenőrzés, amelv minden start előtt kö­telező. Ennek, durván megha­tározva, az a célja, hogy meg­győződjenek róla. minden a helyén van-e a gépen, minden rendben van-e, és a kerekek gumikülsejében van-e elegen­dő levegő. Ez a végső ellen­őrzés nem más, mint amit a pályaudvaron csinál az el­lenőr. amikor kalapácsával vé- gieütögeti a vasúti Kocsik ten­gelyét. A -repülőgépet csaknem min­dennap alá kell vetni egy alaposabb ..I. számú működés- ellenőrzés”-nek (,.Flugbet­riebskontrolle I.” — FK I;); ezt az ellenőrzést szakember nélkül végre lehet hajtani bármely repülőtéren, ahol a gép éjszakára tartózkodik. Részletesebben ellenőrzik az­után'a szerelők a gépet az FK II. ellenőrzés során, amelyek a gép típusától függően minden 60—80 órai repülés után kell végrehajtani. A gépet ehhez az ellenőrzéshez mintegy 5 órára ki kell vonni a forgalom­ból. A szerelőknek egész kis könyvtár ell rendelkezésére azokból a munkalapokból, amelyekre úgyszólván minden egyes kézmozdulat fel van ír­va, és amelynek alapján a sze­relőknek dolgozniuk kell. A műszerész a munkalapon alá­írásával igazolja, hogy az elő­írt részmunkát elvégezte. Ily módon mindig meg lehet álla­pítani, hogy ki mikor milyen csavart húzott meg. Hogy ez az eljárás például baleset ese­tén mennyire fontos lehet, az kézenfekvő. Az FK II. után, amely ösz- szesen 30—100 munkaórát vesz igénybe, az FK III. következik soron, mintegy 300 órai repü­lés után; a repülőgép állás­ideje ennél az ellenőrzésnél (ismét típustól függően) 8—12 óra, a szükséges munkaórák száma körülbelül 200. Ha a repülőgép 1000—1200 órát töl­tött a levegőben, a „bázis­ellenőrzés" következik: a gé­pet egy egész napra a szerelő­csarnokba gördítik, és 300—500 munkaóra ellenőrzés után nyilvánítják ismét startra kész­nek. A repülőgép-kárbantartás legköltségesebb eseménye a két-három évi használat után előírt ..alkatrész-karbantartás”. Az időpont a levegőben töltött órák számától (8000—12 000) függ. Az ..alkatrész-karbantar­tás” azt jelenti, hogy a repülő­gépet részekre szedik szét. A szárnyak kivételével jóformán mindent leszerelnek: a borító­lemezeket, a kormányt, a fu­tóművet. a kabin berendezését. Ami máskor rejtve marad, most nyitva áll az ellenőrzés számára: kábelek, vezetékek, tankok. A szükséges munka- ráfordítás: 25 000 munkaóra. „Amikor a gép két-három hét után kikerül ebből az ellen­őrzésből — mondják a Lufthansa szakemberei olyan, mintha újjászületett volna.” A Jumbo egyébként, az óriás, amely még több munkaórát fog igénybe venni, néhány hó­nap múlva kerül először ilyen ellenőrzésre. A karbantartásra vonatkozó pontos előírások, a mérő- és ellenőrző műszerekre fordított milliós kiadások és a szigorú ellenőrzési rendszer ellenére sem érnék el a repülés biz­tonságát, ha minden kis szere­lő minden további nélkül be­léphetne a pilótafülkébe, és ott elkezdhetne dolgozni csa­varhúzójával. Az illetékessé­get és a felelősségeket kíno­sabb pontossággal osztják szét, mint akármelyik hivatalban. A szerelőműhelyben „képesítési fokozatok”-at állapítanak meg. A munkalapokra az is rá van írva, hogy kinek mit szabad csinálnia. Előre meg kell mondani: a Lufthansa gyakorlatilag soha­sem alkalmaz repülőgép- műszerészeket — „mert ilyen egyáltalában nem kapható a piacon”. A légiforgalmi társa­ság maga képezi ki műszeré­szeit. Erre a célra Hamburg­ban műszaki iskolát állított fel, amely szakfőiskolaként működik. A hamburgi és a frankfurti műhelyekben több mint 5000 embert foglalkoztat­nak, de a valóságban mindig csak 45Ű0 dolgozik: minden tizedik éppen tanul a hambur­gi iskolán. Mindenki, aki befejezte mű­szaki tanulmányait, repülőgép- műszerész vagy villamossági (illetőleg elektronikai) mű­szerész lehet. A gyakornoki idő másfél év. A gyakornok­nak ez alatt a másfél év alatt el kell végeznie egy 328 taní­tási órából álló „alaptanfolya­mot” Hamburgban. A tan­folyam elvégzése után a mű- szerész „I. repülőgép-karban­tartó”. A kiképzést és a vizs­gát a légiforgalmi hivatal — amelynek hatásköréhez ez tu­lajdonképpen tartozna — hiva­talosan elismeri. Az „I. repü­lőgép-karbantartónak” — rö­viden FW 1-nek nevezik — alapjában véve csak olyan munkát szabad végeznie, amelynél nem sokat csinálhat rosszul. Megvizsgálja a kerék­köpenyek kopását, megméri a nyomásukat, ellenőrzi a kenő­anyagokat és a kabin beren­dezésének egyes részeit, ön­állóan nem állapíthat meg hi­bát, legfeljebb például azt, hogy egy kis izzólámpa ki­égett a kabinban. Legalább 12 hónapi FW 1- munka után a fiatalember Is­mét iskolára megy, ezúttal „típustanfolyamra”. Megkezdő­dik egy bizonyos repülőgép­fajtákra való specializálása. Nyolc heti — programozott — tanulás és több vizsga után feltornázhatja magát a létra következő fokára: „II, repülő- gép-karban tartó" lesz. Most már több önálló feladatot kap. Kisebb hibákat kijavíthat, sőt ha erre külön vizsgát tett, megindíthatja és járathatja a hajtóművet. Nem nyúlhat a kormányhoz, a futóműhöz és a hajtóműhöz. Ha a hajtómű­ben, a hidraulikus berende­zésben vagy az áramellátásban valamilyen hiba van, a hiba megkeresését a következő lép­csőfokon állóknak kell át­engednie. A következő lépcsőfok az FW III. A megfelelő tanfolya­mok Hamburgban — akár gé­pészeti, akár elektronikai terü­leten — legfeljebb két repülő­géptípusra korlátozódnak; az angol nyelv tudása kötelező. A FW III. akit gyakran kikülde- nek kint lévő repülőgépekhez, ahol mindenhez kell értenie, saját felelősségére kicseréltet­het futóművet, hajtóművet és más nagy alkatrészeket. A Lufthansa műszerészeinek 15 százaléka FW III-műszerész A legjobbak közülük még egy fél fokkal feljebb kerülnek: mint „karbantartó-techniku­sok” beugranak amikor a töb­biek megakadnak a munká­val, ha egy hiba okát nehezen lehet megtalálni, ha valahol baj van. ök vezetik az adat­bankot is, valamennyi hiba gyűjteményét. Kívülről isme­rik repülőgépeiket és tudják azt is, mikor kell a gyorsabban kopó alkatrészeket a karban­tartási határidőkön kívül ki­cserélni. Ha nekik is megáll a tudományuk valamilyen hibá­nál, akkor segítségül hívják a karbantartó mérnököt — 6 a legmagasabb fórum, bár nem mindig ért jobban a karban­tartáshoz, mint a technikus. A Lufthansához hasonlóan jár el a többi nagy légiforgal­mi társaság is, természetesen nem mind ilyen nagy költség­gel. A Lufthansa repülőgépei összesen 2,2 milliárd márkába kerültek; ehhez a társaság 516 millió márka értékben vá­sárolt pótalkatrészeket, hogy minden elképzelhető üzem­zavart azonnal el lehessen há­rítani. Ez nemcsak biztonság kérdése, hanem a gazdaságos­ságé is. Teljes egészében a biztonságot szolgálja azonban még egy intézmény, amely részben a légiforgalmi hivatal hatáskörébe tartozik: a „tech­nikai ellenőrzés”. Ezzel a rész­leggel a Lufthansa maga ellen­őrzi önmagát. Szekszord és az alkony Babits Mihály egyik hangu­latos verséből idézünk, melyet Szekszárdon, Szekszárdról írt: „ ... Kockásán osztott határ, Almosán nyúl a rónatáj. Elült a jó madár .. " Az idézet folytatása a rejt­vény vízszintes 1. és függőleges 14. számú soraiban található. Vízszintes: 14. Uralom jel­zője. 15 Szekszárdi dűlő ne­ve. 17. Régi. 16. Fél tíz! 19. Száját nyitogatja. 29. Általában nagy robaj kíséretében: rezeg. 22. Van strand, de túrós is. 25. .... Gustave, francia grafikus, a Divina Commedia illusztrá­tora. 26. Svéd váltópénz. 27. Indiai templom szanszkrit nyelven. 29. Község Iránban, a Perzsa-öböltől 150 km-re. 30. Jó, angolul. 32. Futva igyekvő. 34. A legjobb minőség jelzője. 35. Salamon Béla is ez volt. 37. Európai főváros. 38. Becé­zett angol férfinév. 39. Nitro­gén, oxigén és arany. 40. Ho- mokpad. 41. Q. 42. Költőien: rezeg. 44. Szovjet óramárka. 48. kötőszó. 48. Női név. 51. Ritmikus mozgás, általában zenére. 52. Rőzse páratlan be­tűi. 54. Vetus Salina. római te­lepülés mai neve. 55. Igv dődik a stádium. 56 ............. se f el. 53. Nem fogadják el a dön­tést (sport). 60. Carbon. 61. ősi magyar női név. 63. A történet. Írás múzsája. 65. Az ismeret, len névjele. 66. Elpusztítja. 68. Svájci festő és grafikus (1879— 1940.). Függőleges: 2. A-val a vé­gén = kisbolygó. 3. Kettőzve: apa. 4. Növényi, állati, vagy ásványi eredetű gyógyhatású anyag. 5. A hét vezér egyike. 6. Korom, angolul. 7. Katonai beosztás. 8. Kettő, összetételek­ben. 9. Régi váltópénz, röv. 10. A közepén esett! 11. Feltétel nélkül szeret. 12. Ellentéte: ki­húz. 13. Teaféle. 18. Tapasz­talati úton tanul. 21. Nemes gáz. 23 ........... és Pan, film­k omikusok. 24. A remek mén. 28. Ezt az alkalmat so­kan kihasználják. 31. Férfinév 32. Illatot árasztó. S3. Apró ré­szekre esett. 36. Nátriumklorid- dal tartósítja. 41. Egységesített szállítóláda. 43. Odaki. 45. .. .- berény, alföldi nsgv városunk. 47. Szemenként eszeget. 49. Quod licet Jovi, non licet .... 50. Testrészem. 53. ..;.. van = megunta. 57. Csapadékok. 59. Társasáé. 60. TTTTTTTT. 62. Nem mögé. 04. Ilonka. 67. Pa­pírra vet. 68. Pite szélei. 69. Lantén. naki.ildendő a vízszintes 1. és függőleges 14. számú sorok cs I 5 i é F A — 11 H 9 B— ) ; 6 # t ft 19 i0 i a ♦ a— lé 1 n É ü ft 26— 51 # V. ft 5?---­Íz 56 i « 37 8 56 ft i ft P $ i rir­ft 5( *2 is ft 35 # ^6 57 P * ft 62 * # 63 &t ft 6b 66 1 b’t 8 bÓ 69 megfejtése. 1971. november 1- én déli 12 óráig levelezőlapon, Megyei Művelődési Központ, Szekszárd címre. A levelező­lapra kérjük ráírni: „Rejt­vény”. A helyes megfejtők kö­zött 5 db könyvet sorsolunk ki. Az 1971. október 10-1 rejt­vény helyes megfejtése: Niko­la Nikolov — Pataky Kálmán — Carelli — Lanza — Scala — Gigli — Ellinger — Di Stefano — Pertile — Mario del Monaco — Ilosfalvy Robert — Nicolai Cedda — Enrico Caruso — Ré­ti — Kónya Sándor — Aurelia, no. Könyvjutalmat nyertek: Já­nos József, Szekszárd, Árpád utca 39 b, Kovács János. Ta­mási, Kossuth tér 18., Köve­cses Valéria, Bonyhád, Kossuth utca 18., Maros János, Szek­szárd, Tarcsay F 4., Somogyi Nándor, Dunaföldvár, Kossuth u. 15. A könyveket postán küldjük el. SZEREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom