Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
Dózsa-évforduló ♦ A novemberi pártnapok előadói Dózsa György, az 1514. évi ma- gyúr országi parasztháború vezére, történelmünk kimagasló alakja íél évezrede, az 147l)-es évek első felében — pontosan meg nem határozható időpontban — született Erdélyben. A végvidéki harcokban hírnévre emelkedett székely vitéz megbízást kapott a török ellen toborzott keresztes hadak vezetésére. A hadjárat parasztháborúvá nőtt át, a felfegyverzett parasztok földesuraik ellen fordultak, és Dózsa György a parasztsereg vezérévé vált. Katonai tetteivel, a ncp előtt kifejtett célkitűzéseivel méltó megtestesítője a parasztháború és az évszázados jobbágytörekvések eszméinek és hagyományainak. Személyében a társadalmi haladás egyik nagyszerű hősét tiszteljük, akire emlékezve, a küzdő és szenvedő néptömegekre is emlékezünk. A parasztháború társadalmi—gazdasági előzményei A XV. században, a feudális tulajdonviszonyok fennállása mellett, a paraszti földbirtoklás túlsúlya alapján a magyar mezőgazdaságban tovább erősödött a jobbágyparaszti árutermelés. Az osztályharc korábbi eredményei, a szabad költözködési jog kiharcolása és a robotoltatás háttérbe szorulása következtében megindulhatott a nyugat-európaihoz hasonló, szabad paraszti fejlődés irányába mutató tendenciák kibontakozása. Megjelentek a bérmunka kezdeti formái, a paraszti bér- letvállalások, melyek, fokozták a feudális kizsákmányolás folytán már jelentékeny paraszti differenciálódást. Vékony tehetősebb réteg fel- emelkedése mellett a jobbágyság nagy tömegei, helyenként 10—30 százaléka, zsellérré vált A mezőgazdasági és ipari árutermelés fejlődésével egyes helyi piackörzetek forgalma jelentékenyen kiszélesedett. A bontakozó modern nemzetközi kereskedelem áramába kapcsolódva jelentékenyen megnőtt a magyar állatkivitel, ami főként a nagy alföldi mezővárosok állattenyésztésén alapult. A növekvő árutermelést és áruforgalmat az uralkodó osztály a maga számára kívánta gyümölcsöztetni. A parasztipolgári fejlődés kibontakozó tendenciáival szemben a földesúri elnyomás erősítésére és a feudális rend korai szakaszára emlékeztető egyes súlyosabb terhek és kötöttségek visszaállítására törekedtek. A pénzjáradék emelése mellett a feudális terhek növelésének fontos elemeként ismét előtérbe kerültek a terményszolgáltatások. Korlátozták a jobbágyi földbirtoklást. Támadást indítottak a szabad költözési jog ellen, s a jobbágyköltözést számos akadállyal nehezítették. Nőttek az egyházi terhek, s a tizedkötele- zettséget az addig mentes nem katolikus román és délszláv népelemekre is kiterjesztették. Mátyás halála után a központi államhatalom meggyengült, feudális anarchia uralkodott el, ami a kiszolgáltatott parasztság helyzetét egyre elviselhetetlenebbé tette. A növekvő elnyomás a parasztság ellenállásába ütközött. A századforduló körül elszaporodtak és erősödtek a feudális urak ellen irányuló helyi megmozdulások. A Dózsa-parasztháború jelentősége, történeti helye és tanulságai A parasztháború a középkori luui'CtÚ OS tvCno iUlTUUitUUi lUd{,u>v/iíUuutoü VOtl. A VCi l logo** £>UjL*4a**OK HUájfOü CüUpaSOkät laiititá a íotuosuraK «mamára. L Htja m — linick y citet Dózsa Gyo.gy híres cegicui ueszéuéueu loe;«i..»azo*t meg — oo^eauve a pu*táaiauását jc«eineUek a leírnauo íeuu«*us osziuiyxeiid ellen. bzabaiiuhii akartuk a feudális terhek eiViseineietieii és emelkedő sokasaga axól, tudakoztak árutermelő tevékenységük gyümölcseinek elsajátítása, szabad költözési joguk lény egeim <.ése ellen. Mixiuez ellenállást jelentett azokkal a tendenciákkal szemben, me- lyck a feudális rend konzerválására, a jobbágyság úgynevezett második kiadásúnak létrehozására irányúnak és a XV—XVI. század fordulóján már Közép- és Kelet- Európa több országúban jelentkeztek. A népi követelések megfeleltek a termelőerők haladásának, egybeestek Magyarország általánosabb érdekeivel. A felkelő parasztok, plebejusok és más csatlakozó elemek küzdelme — a tudatosság fokától függetlenül — a haladás íö útját képviselő paraszti-polgári árutermelés és polgári átalakulás irányába mutatott. A parasztháború veresége viszont, melyet az uralkodó osztály csak sorozatos összecsapások után, katonai erejének megfeszítésével tudott elérni, az osztály-erőviszonyok alakulásában súlyos fordulatot jelentett. „A fegyveres felkelés vérbeiojtását követő megtorló intézkedések a feudális kötöttségek újabb megerősödését és a korai járadékformák visszaállításával és kiterjesztésével a jobbágyság un. második kiadását, a kései feudalizmus korszakát vezették be. Az ország függetlenségét és társadalmi fejlődését veszeiyeztette a XVI. század elején mind fenye- gctöobe váló oszmán török hatalom. Bár az akkori haza súlyos kizsákmányolást és anarchikus fenyegetéseket jelentett a parasztoknak, mégis készek voltak védelmezni a megművelt rögöt, a családnak otthont nyújtó kunyhót is magába foglaló határokat. Az osz- tályelnyomás ellen felkelő jobbágyság így egyben a — külső veszély elleni fő erőt is képviselte. Az uralkodó osztály számára ugyanakkor fontosabb volt az osztályuralom biztosítása, mint a hódítók elleni harc, amiért eredetileg hadba hívta a parasztokat. A parasztháború vereségét követő* megtorlás, a jobbágyság lefegyverzése pedig védtelenül dobta oda az ország középső és déli részét az oszmán hatalomnak. A parasztháborúban osztály harc C.: honvédelem kérdései így ötvöződtek* A parasztháborúban két részre osztott, a iua„yar tarsauamin. Kgyiik oldalon a udlonoozo cso- puüOKt'a tagomat) szemben altő renui pártok oa lumóruio kizsak- mauyOiUú, a ícudaus uemesseg, az egynazi hierm *mta, a garatig városi polgáron a.untak. Az uralkodó osztály egymással marakodó reakciói összesúgtak a felkelt jobbágyság elteli; együttműködésük a parasztság eneni megtorlásban századok, a szóló történelmi tanulság. A másik oldalon, a ket eszteshud soraioan az elégedetlen mezővárosi és falusi parasztok, szervezkedő plebejusok és bányamunkások, az egyház életvitelével megbékélni nem akaró szegény papok és deákok egyaránt gyülekeztek, példát mutatva a dOigozó néprétegek társadalmi összefogásával az elnyomok elleni küzdelemben. A Magyarország határai között és a határvidékeken élő többi nép ugyancsak szerephez jutott mindkét osztály táborban. A nagy társadalmi küzdelem tehát azt is örökül hagyta ránk, hogy magyar és nem magyar tömegek közös érdekeit az osztályfrontok határozzák meg, s csak az osztályuralom elleni közös harc segítheti elő az egyes nemzetiségek saját céljainak elöbbrevitelét is. A Dózsa-parasztháború részét képezte azoknak a nagy európai népi megmozdulásoknak, melyekben a parasztok és plebejusok a feudális rend falait döngették, s amelyeknek kimenetele nagymértékben befolyásolta a fejlődés későbbi irányát. Céljai — mint Európában általában, ösztönösen vagy vezetői által is megfogalmazva — a korabeli egyházi és eretnek ide- lógiákhoz is kapcsolódtak, kifejezték az egyház európai méretű válságát és egyengették belső demokratizálásának útját is. Szembetűnő a parasztháború párhuzama a XIV—XVI. századi európai, főleg angol, svájci, német, cseh antifcudúlis mozgalmakkal. Figyelemre méltó, hogy a paraszt- háború okai és jellemző vonásai — sajátosságai mellett is — menynyire hasonlóak voltak a környező közép- és kelet-európai országok parasztfelkeléseihez. Ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy az 1514. évi magyarországi parasztháború bekerült az európai történet évlapjaira. A Dézsa-hagyomány A Dózsa-tradíció olyan politikai, ideológiai hagyomány lett, amely szétválaszthatatlanul összeforrott a haladásért vívott társadalmi és osztályküzdelmekkel. a Duna-völgyi népek esz- mélésének és összefogásának előrevivő folyamatával. Dózsa neve a későbbi paraszt- felkelések példáját és ideológiai örökségét képezte. Felidézték szellemét történelmünk nemzeti, polgári demokratikus és szocialista mozgalmai is. Keresztes (latinul curuciatus) hadának nevét viselték a kurucok, a plebejus balszárny jelképe . 1818-ban, zászló volt az agrárszocialista mozgalmakban a XX. század eleji derríokratikus törekvésekben, az ellenforradalom és a fasizmus elleni harcban, a háború elleni küzdelemben. A Dózsa-hagyomány megítélése ideológiai-politikai vízválasztó volt történelmünk haladó és retrográd irányzatai között. Az uralkodó osztályok elrettentésként, fenyegetésként nyúltak vissza Dózsa és a parasztháború példájához. Történelmi alakját évszázadokon át rágalmazták, szerepét meghamisították. Gyalázták, beszennyezték a forradalmi paraszti tömegeket, melyek seregében küzdöttek, és akiknek utódai később is, évszázadokon át ápolták szellemét. Forradalmasítóan, vagy a forradalmat védő íróink, költőink — különösen Petőfi és Ady — munkásságában, képzőművészetünk legmerészebbjeinek alkotásaiban — például Derkovits művészetében — a Dózsa-hagyomány összefonódott a társadalmi és ideológiai küzdelmekkel. A haladó Dózsa-kép a szocialista Magyarországon vált igazán népünk sajátjává. A felszabadulás után a parasztság tömegeit lelkesítette új életük megteremtésében. Több évszázados küzdelem után a dolgozó nép szabad hazájában vált ismét a nagybirtokrendszer szétzúzásának zászlajává, valamint az új paraszti élet, a termelőszövetkezeti mozgalom jelképszerűen gyakori névadójává. A Dózsát idéző régi kulturális értékek a nép tömegeinek kezébe jutottak, és új alkotások gazdagították és népszerűsítették a Dózsa-képet, ébren tartva jó emlékezetét. Az irodalom, a zene, a képzőművészet szabadon hirdeti Dózsa ügyének igazát. Budapesten és Cegléden — a küzdelem két kiindulópontján — emlékművek örökítik meg harcának jelentőségét. A parasztvezér emlékét a modern marxista történetírás nálunk és a szomszédos országokban új összefüggésekbe helyezte, a népi hagyományokban oly jelentős szerepének megfelelő fontosságát a tudomány, irodalom, képzőművészet alkotásai hangsúlyozzák. így emlékeznek már a dolgozó milliók is, felidézve a népelnyomás elleni harcban politikai hagyománnyá vált és a Duna-völgyi népek összefogását megtestesítő Dózsa-tradíciót. A Dózsa-évforduló megünneplése Népünk Dózsa György születése 500. évfordulójának ünneplésére készül. Az oiszágos ünnepségek lüiZ-ben kezdődnek. A megemlékezések sorúban nagygyűlések, kiállítások és más kulturális rendezvények hi vaiouak a napjainkban is aktuális Dózsa-hagyomány ápolására. Nemzetközi tudományos konferencia, új forrásokat feltáró, elemző és népszerűsítő kiadványok biztosítják a nagy történelmi esemény jelentőségének méltatását. Mindez jelentős újabb tudományos és művészeti alkotásokkal gazdagítja majd élő Dozsa-hagyományunkat. Az évforduló megünneplését szolgálják azok a megemlékezések és rendezvények, amelyeket társadalmunk különböző rétegei körében a társadalmi szervezetek, tömeg- mozgalmak és intézmények szerveznek. A megemlékezés nyilvánvalóan erősíti osztályküzdelmeink hagyományainak ápolását, növeli népünk szocialista meggyőződését, történelmi tanulságaival erősíti egységünket, a környező, s ma már hazánkkal együtt szocialista útra lépett országok népeivel való szövetségünket, összefűz a világ haladó társadalmi erőivel. dozsa-emlekbízottsag Bátaszék. művelődési ház: november 3., 19 óra, Léderer Róbert, a külügyminisztérium munkatársa. Bonyhád, járási pártbizottság, november 9-én 17 óra, Varga István, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának munkatársa. Dombóvár, kórház, november 9-én 14 óra, dr. Tóth Bálint, megyei párt-vb tag, a megyei NEB elnöke. Tamási, Orion: november 9- én, 14 óra, Deli Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa. Dombóvár, Afész, november 10- én, 16 óra, Bucsi F,lek, a megyei pártbizottság osztály- vezetője. Paksi Állami Gazdaság (Bi- ritó): november 10-én, 14 óra, Kalicza Rezső, a M—L. Esti Egyetem igazgatója. Tolna, Ifjúsági Ház: november 10-én, 19 óra, K. Papp. József, a megyei párt- bizottság első titkára. Báta, tsz-székház: november 10-én. 19 óra, Tolnai Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa. Fadd, művelődési ház: november 10-én, 19 óra. Király Ernő, a M—L. Esti Egyetem igazgató-helyettese. Szedres: november 10-én, 19 óra, Tóth József, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Szekszárd MEZŐGÉP Vállalat: november 11-én, 14 óra, Először úgy tűnt, mintha csak hosszabb szabadságról jöttek volna meg. Örömmel köszöntötték egymást, s máris peregtek a kérdések meg az elismerő szavak: — Jól nézel ki. Kicsit híztál azóta... — Te meg fiatalodtál. Legalább tíz évet. — Jót tesz magának a pihenés. — Dehogy a pihenés ... Soha nincs egy perc szabad időm. Azután mindenki elfoglalta helyét a gazdagon díszített, hangulatos teremben. A szemek a középső asztalra szege- ződtek. Ott ült a párt-, a szak- szervezeti és a KISZ-titkár. Felcsendült a szekszárdi ifjúsági zenekar ünnepi szignálja, amit a Garay általános iskola kedves műsora követett. Dr. Véner János Szekszárd város tanácsának vb-titkára meleg hangon köszöntötte a tanács 21 nyugdíjasát, akik idén először jöttek össze nyug. díjasrtalálkozóra. — ... és ezentúl minden esztendőben megrendezzük a találkozót. — mondta a vb- titkár, aztán az utóbbi évek feladatairól, majd az elkövetkezők terveiről szólt a tanács volt dolgozóinak: — Nagyon jól esett, hogy a beszéd nem olyan hivatalos volt. Meg az, hogy úgy szóltak hozzánk, mintha most is itt dolgoznánk — mondta egy néni. \ Egyik percről a másikra a klubszobából éttermet varázsoltak a vendéglátók. Az asztalokon gőzölgőit a halászlé, a poharak megteltek, majd egymás egészségére kiürültek. Héjus János bácsi több mint 12 évig dolgozott a tanácson. Mint telefonközpontos ment nyugdíjba. A találkozóra kicsit késve érkezett. Megállt az ajtó mellett, s nem tágított onnét, hiába kínálták hellyel. — Miért nem akart leülni? — Hát csak nem zavarhattam az ünnepi szónoklatot. — örült, amikor megkapta a meghívót? Brenner Péter, az M3ZBT osztályvezetője. Hógyész: november 11-én, 16 óra, Gyurkovics Lajos, a M—L. Esti Egyetem tanszék- vezető tanára. Dombóvár MÁV fűtőház: november 11-én, 16 óra, K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára. Szekszárdi Gabonafelvásárlá és Feldolgozó V.: november 11-én 15 óra, Perei Dániel, a megyei pártbizottság munkatársa. Döbröküz, pártház: november 11-én, 18 óra, Horváth József, a megyei pártbizottság titkára. Paks, Konzervgyár: november 12-én, 14,30 óra, Németh Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. Dunaszentgyőrgy, művelődési ház: november 12-én, 19 óra, Misetics Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Simoníornya, Bőrgyár, november 15-én 17 óra, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára. Ircgszemcse, művelődési ház: november 17-én, 19 óra, Kaczián János, a KISZ megyei bizottságának titkára. Lengyel művelődési ház: november 17-én 17 óra, István József, a megvei párt- bizottság osztályvezetője. Szekszárdi Nyomda. (BM- klubban): november 18-án. 14 óra, Varjas János, a KISZ megyei bizottságának titkára. — Hát hogyne örültem volna, amikor az újságokban mindig olvasom, hogy a tsz, meg az üzem összehívta nyug. díjasait. Most végre a tanács is gondolt ránk. — Jó bejönni a régi munkahelyre — mondja a volt osztályvezető. — Most már egészen más a munka, mint lő évvel ezelőtt. Akkor mindent kezdeni kellett, most meg folytatni. Van idő a nagyon tartalmas munkára. Fuksz Ferencné tíz esztendőn át takarította a tanács irodáit. Néha még bejön helyettesíteni. — De látogatóba még nem voltam bent azóta, hogy nyugdíjba mentem. — Mennyivel másabb volt akkor a tanács, mint most. — szól Emődy Janka, aki 33 évig volt védőnő. — Olyan volt, mint egy tömlöc. Sötét és hideg. Most meg meleget ont minden. És ma valahogy még szebbnek látom, mert boldog vagyok. Jó, hogy meghívtak. Egy fiatalember közben sorra rakja a hanglemezeket. Néhányon énekelnek is ... Horváth József a lemezjátszó mellé ül ....öreg cigány, a vén c igány" dúdolja. — Jövőre töltöm be a nyolcvan évet. 1964-ben mentem nyugdíjba. Kertészeti telepvezető voltam. Most is ott dolgozom. Négyórásként. Azért értem meg ilyen nagy kort, mert munka nélkül soha nem voltam. — Először nem akartam eljönni. Hát mit csináljak én ott? — mondja Nagy Irma takarítónő. — Aztán mégis itt vagyok. És nem bántam meg. Máskor is eljönnék. Mert nagyon szép ez a péntek délután. — vhm. Népújság 5 1971. október 31. Találkoztak Szekszárd város tanácsának nyugdíjasai „Nagyon szép péntek délután“
