Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
\ i- 1 «4 A címben feltett két kérdés egy pillanatig meglepődést keltett mindazokban, akiket ezekkel megtámadtunk. Hasznos-e valakinek a munkája? Mit lehet erre' válaszolni? Igen. Nem. Lehetne hasznosabb is. Ha igen, rendben van. A másik két eset már módjával, vagy egyáltalán nem. Hiszen ha nem az, akkor nyűg végezni, márpedig a munkának (ezt minden öreg szaki tudja, ha ném vallja be tán még önmagának sem) van öröme. Megbecsülik a végzett munkát? Általában, úgy-ahogy megfizetik. De van olyasfajta megbecsülés is, ami néha egy-egy jó szóban, kézfogásban realizálódik. Ismerünk embereket, akik kéi-három, vagy akár több Száz forintért sem hagynák ott a munkahelyüket, mert ott olyan a légkör, amelyhez hasonlót máshol nem találnának. Rengeteg embert lehetett volna ilyen szempontból megkérdezni. A kiválasztás, mint minden hasonló, természetesen ötletszerű. Reméljük azonban, hogy tükröz valamit abból, aminek vallatói lenni szeretnénk: a valóságból. n |mi|IHIMim|l|l|llll| iytini Ml i ——B Hasznos o munkája? Megbecsülik? rig’s., -v«tfyrt ■ v ■vWi.W.v-iVniViitfr.'iiiifM ír iAliMii»iuJaáAiŰiií66ítíak Kazárt — Megírja? — Megírom! — A nevemet is? — Ha engedi. 1- Nem engedem. Tehát így. S. S. hatvanhárom éves, atléta termetű parasztember. Soha ném volt ipari munkás, nem is érzi magát * annak, pedig vizsgázott kazánfűtő. Voltak évek, amikor erre szorította a sors. — Tudja, kapálni is csak tisztességgel lehet. Acat nem maradhat a kukorica töve mellett, meg perje sem. Fűteni épp így kell, becsülettel. Megadni a kazánnak, amit követel. Akár a jószágnak. — Hasznos? — Persze. Melegednek odafenn. ■ lllllllllllllllllllllilllllllllllllWII mellett — Megbecsülik? — Hát! A főmérnök úr múltkor még az autóját is velem mosatta le. Örülök, ha bevéqzünk valamit Szabó Józsefnét — aki az őcsényi termelőszövetkezet Hámén Kató szocialista brigádjában dolgozik, a brigád négy évvel ezelőtt történt megalakulása óta — kissé meglepte a kérdés. Meglepte először azért, mert nem szokott napi munkája hasznán tűnődni, erre időt se igen hagy a munka. Másodszor azért csodálkozott el, mert még lidérces álmában sem gondolta volna, hogy az újságírói kíváncsiság rátalál a szőlőhegyen is. — Haszna? Hát persze, hogy van haszna a munkámnak, ha egyéb nem, hát az, hogy amit bevégzünk, arra holnap már nem kell gondolni. Én örülök, amikor elkészülünk valamivel, mert jöhet a következő. Ez a brigád arról nevezetes, hogy — bár tagjai asszonyok — minden dolgához egész emberként lát hozzá, vállalásait úgy'is végzi el. E rang, rang akkor is, ha tulajdonosai nem sokat bíbelődnek vele, mivel úgy gondolják, hogy „hétköznapi” használatra bőven elegendő, ha valaki a közösségen belül meg van győződve egyéni munkájának a fontosságáról, egyéni és közösségi boldogulást eredményező hasznáról. — Megbecsülik? , Érre a kérdésre már olyan határozott csengésű a válasz. Otthon, igen. Segít is neki a három gyerek, hiszen fogható hasznát leghamarabb ők látják a szülök fáradozásának. Szabóék nemrég vettek házat, van tévé, rádió, mosógép, nemsokára bevonul háztartásukba a hűtőszekrény, is. Az erkölcsi megbecsülés? Hol semmi, hol pedig kevés. Anyagi megbecsülés az van, az nem hiányzik. A brigádban megbecsülik egymást, a vezetők már szűkmarkúbbak e tekintetben, a, tagság meg legtöbbször neheztel, mert ami munkát nem vállalnak el mások, azt ez a brigád megcsinálja. „Hálátlan szakma a miénk11 — Kalauz csak az legyen, akinek nagyon erősek az idegei. És csak az marad meg ezen a pályán, aki nagyon szereti. Vass László Pakson lakik. Szek- szárd—Dunaföld- vár között jár. Reggel négy ,óra négy vénkor indul, s este hat óra negyven kor végez. Fizetése 2300 forint körül van. Elégedett. Azt mondja, ennyiből jól kijön a család. — Kalauz az mindig kell. Távolsági buszokon soha nem lehetne bevezetni a becsületkasszát. Munkahelyemen megbecsülnek. Az utasok ... az attól iügg. Azt merem mondani, hogy 25:1 qrányban. Arra gondolok, hogy hiába teszek bármilyen jót, huszonötször nem veszik észre. De ha egyszer vétek valamit, azt már megjegyzi minden utas. Szóval hálátlan szakma a miénk. Ennek ellenére én szeretem, s nem cserélném el semmiért. Szívesen foglalkozom az emberekkel, és sokat utazom. Az pedig jó dolog. Nőfelelős vasalónő Pollák Ferencné Öt éve a Patyolat vasalónője. Fizetése 1600—1700 Ft. A műhelyben, ahol tizenhárom vasalónő dol- kozik nagy a meleg és a gőz. Főként nyáron, eső előtt ful- lasztó a levegő. Kérdésemen mégis elcsodálkozik. — Gondolom, hogy fontos a munkám, hiszen mindenki visel ruhát, nagyon sokan hozzák ide a Patyolathoz, nyilván nekik is fontos, hogy szépen kimosva, kivasalva kapják vissza. Megbecsülnek. Nem látom annak semmi jelét, hogy ne becsülnének meg. Szeptember 12-e óta törzsgárdatag vagyok, a kollektív szerződés értelmében 300 forint plusz nyereséget kapok. Minden évben száz forinttal nő ez az összeg. Két éve vagyok párttag, járok a marxista középiskolába. Az idén beválasztottak a nőbizottságba. — Nem gondolja, hogy az a megbecsülés, tisztelet, amit említ, összefüggésben van a társadalmi funkciójával? — De természetesen összefüggésben van. Aki nem dolgozik jól, akit nem becsülnek, azt nem bízzák meg semmivel. A funkció a megbecsülés a bizalom jele. A fizetés nem mondom, hogy sok, de meg vagyok vele elégedve. „Én Rózsi ka néni vagyok1' — Hasznos-e a munkám? Persze, hogy az. Ha nem lenne, akkor megszüntetnék az állást. Mert egy pedellusnak — ha ezt a szót használjuk — rengeteg feladata van. Igaz, hogy más, mint régen, de az most mellékes — mondja Slonszky Józsefné, a szekszárdi Garay János általános iskola pedellusa. — Tizennyolc éve dolgozom itt. Ebből még egy nap sem éreztem, hogy fölösleges lennék. Reggel fél ötkor kelek, takarítok, rendezem az osztó, lyokat és az udvart. Délelőtt kézbesítek, délután végzem az otthoni munkát. Este ismét a takarítás. Mire ágyba kerülök, bizony elfáradok. Tíz óra után zárhatom csak be a kaput, mert a dolgozók iskolájáról, meg a sportköri foglalkozásokról későn mennek el. Még az a szerencse, hogy itt lakom az iskolában. — Úgy érzem, hogy megbecsülnek. A pedagógusok és az igazgató nagyon rendes velem. Csak egy dolog van, ami bánt. Hiába mondom a. gyerekeknek, hogy szólítsanak Rózsika néninek. Egy világért sem teszik. Azt mondják, hogy takarító néni így, meg takarító néni úgy ... Ezt olyan lealacsonyí- tónak érzem. Mert igaz, hogy takarítok is, amit nem is szé- gyellek, de a foglalkozásom nem az. Vibráló kezek Az a meghatározás, hogy „vibráló kezek”, persze túlzás, mégis érzékeltet valamit a hangulatból, ami a szobára és munkára jellemző. A szoba egyik fala műszertábla, amelynek nyílásaiba különböző drótokon, zsinegeken lógó dugókat lehet rakni. Véli a kívülálló. A telefonközpont kezelőnője kezében azonban nerta bogozódnak össze a zsinórok, pontosán tudja, hogy a száztizenhetesre várni kell, a tizenhatost bontani, mert vidék keresi és kedvesen megköszönni, ha valaki a városból elküldi a pokolba, mert még mindig nem kapcsolta a hetvenhármast. — Persze, hogy hasznos a munkám, — mondja, miközben nemcsak a keze látszik vibrálni, hanem még a levegő is körülötte. — Tudja, hogy mi megy át a kezem között? Ennek az egész nagy háznak az élete. És mikor pihenek? Egy generális áramszünetnél. Ezt mindenki szidni szokta. Én nem. — Megbecsülik? — Megfizetnek. — Hangsúlyozottabban, vagy ha úgy akarja, tagoltabban kérdem: megbecsülik? — Látja, ilyen formában ezen még nem gondolkoztam. Igen. Akik ismernek. Tehát a feletteseim. Viszont engem senki nem ismer, én a gép része vagyok, a „Halló, köz^ pont!” — A hívók? — Vagy nem is gondolnak rám, hiszen egy csavarra, vagy tengelyre az emberek nem szoktak gondolni, vagy udvariasak. Nevessen, ilyen a többség. Aki nem? Nos, olyan is akad. Természetesen az lenne jó, ha mindenki a lehető leghasznosabbnak ítélhetné a maga munkáját és magasnak az érte járó megbecsülést. Szándékosan nem olyan beosztásban dolgozókat választottunk, akikkel ilyen irányban semmi két. ség nem támasztható. Mondjuk egy föagronómust, kutató_ vegyészt, vagy egy községi orvost. Aligha lehet kétséges ugyanis, hogy a „szerényebb” munkaköröknek is megvan a haszna, hiszen nincs, amelyik ne kapcsolódna valamilyen formában az ország életének hihetetlenül bonyolult érhálózatába. Ezt a hasznosságot és az érte járó megbecsülést változatos módon, az elmondottak szerint érzékelik. Jól van ez így, vagy lehetne jobban, arról úgy érezzük, hogy a tények beszélnek. Elgondolkozni azonban érdemes felette. IHÁROSI—HORVÁTH—LÁSZLÓ—ORDAS *
