Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

✓ Mit mond a psxiehológu« Mi okozza a karambolokat ? Különös vizsgálatot tartottak nemrégiben a KPM közúti és vasúti pályaalkalmassági inté­zetében. A néphadsereg két fiatalokból álló csoportját ve­tették alá vizsgálatnak. 77 fő súlyos balesetet okozott gép­kocsival, a többi 81 fő ugyan­csak hivatásos sorállományú, balesetmentesen vezető gépko­csivezető, mind életkorát, mind kiképzésüket tekintve homo­gén csoport. A vizsgálatokat az emberi viselkedésre vonatkozó isme­retek teljes figyelembevételé­vel szervezték meg. Orvosi, cselekvéstani, személyiségvizs­gálatok, KRESZ teszteredmé­nye kimutatta, hogy érdekes módon mindennapos cselekvé­seink, így a gépkocsival való mozgás szorosabb kapcsolat­ban van az érzelmekkel és ösz­tönös folyamatokkal, mint az értelemmel, vagy az akarással, Ezt másként úgy is kifejezhet­jük, hogy cselekvéseinkben a pszichikum ellenőrző, irányító, szabályozó szerepe csak másod­lagosan érvényesül a mozgás­sal szorosabb kapcsolatban lé­vő érzelmekkel és ösztönös ha­tásokkal szemben. A pszichológiának igen fon­tos szerepe volt a vizsgálatok­ban, hiszen a baleseteket sem testi, sem egészségi állapot, sem a vérellátás vagy az ideg­állapot zavara nem magyaráz­ta. Miért történtek mégis a balesetek? A gépkocsivezetők­nek embertársaikkal szemben közvetlen megnyilvánuló reak­ciói, szociális alkalmazkodóké­pességük, védekezésre való hajlamuk vizsgálatánál a mér­leg a nem balesetező gépko­csivezetők felé billen. Erőseb­bek viszont a balesetezőknél az énes törekvések. A munka szeretete, a pozitív családi ér­zés jelenléte segíti a balesetek elhárításának képességét, míg a munkához való rossz vi­szony, a túlzott szórakozás­vágy, vagy a megalapozatlan túlzott öntudat, az anyagias pénzvágy, illetve a túlzott si­kervágy fokozza a gépkocsi- vezetők balesethajlamát. A» antiszociális hajlamúak, az ag­resszívek, a gúnyos, másokat lebecsülő, lenéző magatartású- ak, szintén többen voltak a súlyos balesetet okozók között. Apró mozaikszemcsék ezek, amelyekből a pszichológus szinte csalhatatlanul össze tud­ja állítani egy ember jellemét, sőt a gépkocsivezetésre egyéb­ként egészségi állapotát tekint­ve teljesen alkalmas egyént a közúti forgalomban való rész­vételre alkalmatlannak nyilvá­níthatja. Először a Metro dol­gozói körében végeztek ilyen jellegű szűrővizsgálatokat. A gépkocsivezetésben sajnos ma még csak egészen súlyos neu­rotikus esetekben tiltják meg a gépkocsivezetői engedély ki­adását. Pedig milyen nagy szükség lenne a forgalomban nap mint nap alattomosan megbújó antiszociális, állandó közlekedési halálveszélyt je­lentő, lelkialkatát tekintve a közlekedésre alkalmatlan egyé­nek kiszűrésére. Mikrofonnal a világ körül Huszonhat éve volt a na­pokban, hogy 1945. augusztus 29-án a Magyarország—Auszt­ria válogatott labdarúgó-mér­kőzésen először állt 90 percig a pálya szélén Szepesi György, az egész világon ismert és népszerű magyar rádió-szpiker. Azóta csaknem minden héten hallhatjuk a hangját, amint egyéni stílusában elénk vará­zsolja különböző sportágak eseményeit, s szinte pillanatok alatt képes lázba hozni a szur­kolók (de még a nem szurko­lók! százezreit is. — Ez a harmincadik futball- bajnoki szezon, amelyben meg­kezdtem közreműködésem — mondta érdeklődésünkre. — Több száz alkalommal álltam a pályák szélén, vagy ritkább esetekben a közvetítőfülkék­ben, s ha jó számoltam 2500 gólnak voltam hangos-tanúja De bármennyire is szeretem a futballt, soha nem válogattam a sportágak között, legyen az a röplabda vagy tenisz, atlé­tika vagy vízilabda. Számom» ra mind kedves, s mindegyi­ken szurkolok a szép, eredmé­nyes sportért, a magyar sike­rekért. Szepesi eredménylistája min­den bizonnyal egyedülálló az egész világon. Bejárta már valamennyi földrészt a fel- szabadulás óta részt vett min­Népújság 11 1971. szeptember 5. den olimpián, tíz kivételével valamennyi válogatott labda­rúgó-mérkőzést közvetítette, és se szeri se száma a világ- és Európa-bajnoki részvételeinek Mexikóban az olimpián heted­magával olimpiai diplomát ka­pott abból az alkalomból, hogy a Lukács László, Askenazy (francia), Markovics (jugo­szláv), Carosio (olasz), Degner (svéd) és egy finn kollégájával a legtöbbször tudósított, illet­ve közvetített az eddigi nyári játékokról. Melyek voltak a legemléke­zetesebb eseményei? — Számomra valamennyi ér­dekes és fontos, de természe­tes egyikből esetleg kellemes, másikból kellemetlen emlékek maradnak — mondta. így az egyik legszebb és leghallgatot­tabb közvetítésem az immár legendás hírű londoni 6:3 és a helsinki olimpia 16 aranyérme volt A legszomorúbb a legfá­jóbb pedig — sajnos ezekből is akadt bőven — berni világ- bajnoki döntő. A 2:3* Szepesi fáradhatatlan. Nap­tárában például augusztus 7 és 15 között nyolc közvetítés, in­terjú, riport, összefoglaló sze­repelt, s már tervezi újabb 11, könyvének kiadását is. — E* a müncheni olimpiáról szólna — volt a riporter nyi­latkozata a riporternek. — Hozzá sok szép eredmény, ma­gyar siker kellene..; Modern haditechnika Sokoldalú helikopter A Mi—2 helikopter sebesiiItszállításra alkalmas belső kiképzése. A Mi—2 helikoptert a közel­múltban elhunyt szovjet Mii repülőgép-főkonstruktőr terve­zőcsoportja szerkesztette. A helikopter törzse korszerű ra­gasztott-hegesztett szerkezet, anyaga duraluminium. A 14,5 méter átmérőjű rotor a felhajtóerő és az előrehala­dáshoz szükséges vonóerő lét­rehozására szolgál. A Mi—2- nek három lapátú teljesen fém­ből készült rotorja van. Min­den egyes lapát belépő élén az elektromos jégtelenítő fűtő­elem foglal helyet. Önműködő tűzvédelmi rend­szer védi a hajtóművet és a helikopter, más veszélyeztetett részeit. A biztonságos repülést széles választékú fedélzeti mű­szerpark biztosítja. A helikop­ternek két, egyenként 400 ló­erős gázturbina-hajtóműve van. Az egyik hajtómű leállá­sa esetén a még működő haj­tómű teljesítménye automati­kusan növekszik és a gép így elérheti a legközelebbi repülő­teret. A helikopter karbantartása egyszerű, mivel felszerelését áttekinthetően és könnyen hozzáférhetően helyezték el. A fontosabb áramkörökben fellépő hibák gyors felismeré­sét automatikus jelzőrendszer segíti. A hajtóművek előmele­gítése téli időszakban csak —40 C fok alatt szükséges. A helikopter normális idő­ben éjjel és nappal egyaránt használható. A gép 50x50 mé­teres területen, 10—12 fokos hajlású lejtőn képes a fel- és leszállásra. A felszállás 15 m mp szélsebességig hajtható végbe, a leszállást a szélsebes­ség nagysága nem befolyásolja. A gép utasszállító változatán a fülkében hét utas foglal he­lyet, egy pedig a vezető mel­lett ül. Az ülések kiszerelésé­vel az utastérben 700 kg-ig he­lyezhető el rakomány, a külső felfüggesztéssel pedig mint­egy 800 kg terhet lehet szállí­tani. A sebesültszállító válto­zaton a helikopterben két ol­dalt belül egy-egy hordágyat lehet elhelyezni. A Mi—2 helikopter alkalmas kis katonai csoportok szállítá­sára, futárszolgálatra, teher­szállításra, személyek és ter­hek lerakására lebegő helyzet­ből, tüzérségi megfigyelésekre, különféle felderítési feladatok­ra. A gépről a földi és a légi célok hagyományos fedélzeti fegyverekkel valamint rakéta­lövedékekkel küzdhetők le. A helikopter tengeri és hegyi mentőszolgálatra is alkalmas. Vagyonokat adtak vadászó madarakért A vadászati világkiállítás pá­ratlanul gazdag anyaga ráirá­nyítja az érdeklődést Magyar- ország vadászati múltjának né­hány érdekes különlegességére. A XVI. században sokan ke­resték a halászat, a madarászat és a vadászat gyönyörűségét. Az ország java részét a XVI. században még mocsarak bo­rították, a vízi szárnyasok se­regeinek hazánk volt igazi ott­hona, és vad is bőven akadt az országban. Mégis, a zsák­mány viszonylag kevés volt, mert akkor még nem igen ren­delkeztek használható vadász- fegyverekkel, csak a vadasker­tek szűk korlátái közé szorított nagyobb vadakra lehetett az akkori lövő fegyverekkel va­dászni. A XVI. századból fenn­maradt vadászati jelentések között alig akad olyan, amely a lőfegyverekkel való vadá­szatról szól, a legtöbb csupán hálóval, tőrrel, sólyommal és kutyával való vadászatot em­líti. Különösen kedvelt szórako­zás volt a solymászat. Már a középkorban ismerték a ki­rályi solymárok fogalmát, örö­kükbe léptek a madarászok. A madarászok lovon jártak és vadásztak, maga a vadászat sem volt igazában egyéb, mint madarászat. A magyarországi vadászó madarak csakhamar európai hírt szereztek. A kül­földi feljegyzések a ráróma- darat „bastard”-nak, vagy kék * lábú sólyomnak és kék lábú ölyvnek nevezik, s úgy írnak róla, mint Magyarországon ho­nos madárról. Néha egy-egy ilyen madárért valóságos va­gyont adtak, s hogy a külföldi uralkodók mennyire keresték a vadászó madarakat — főleg a rárókat —, erre nézve számos adat áll rendelkezésre. Takáts Sándor, a kiváló író-történet- tudós, aki különösen sokat fog­lalkozott Magyarország török hódoltsági korával, „A magyar solymászat” című érdekes ta­nulmányában többek között arról írt, hogy a magyarorszá­gi vadászó madarak híre a XVI. században olasz földre is eljutott, így például Hyppolit egri bíbornok, akinek vadász­madarai híresek voltak, Gon­zaga Frigyesnek egyszerre tíz magyar sólymot küldött, a solymászathoz való paripával együtt. De nemcsak Bécsbe, Prágába, Itáliába és Belgium­ba szállt a magyarországi sóly­mok híre, hanem Törökország­ban is jól ismerték e vadászó madarak kitűnő mivoltát. Számos olyan törökkori le­vél áll rendelkezésünkre, amelyben sólymokat kérnek. Az erdélyi vajdák, — hogy ked­veskedjenek a török szultán­nak és basáknak, — ha követe­ket bocsátottak a portára, sólymokkal, rárókkal, ölyvök- kel indították őket útnak. A betanított madarakkal nyulak- ra, foglyokra, fácánokra, dar- vakra, vadludakra, vadkacsák­ra és más apróbb víziszárnya­sokra' vadásztak. A madará- szásban nemcsak férfiak, ha­nem nők is részt vettek, még­pedig iramló lovakon. Ha ugyanis a vadászó madaraktól a zsákmányt idejében el nem vették, a madarak menten fel­falták, s mivel a sólyomfélék nyílegyenesen röpültek, a va­dászoknak ugyancsak szágul- daniok kellett, hogy idejében utolérjék. Izgató, érdekes, sok vidámsággal teli szórakozás volt ez a x'adászat. Bár kisebb mértékben, de azért a XVII. században is folyt még Ma­gyarországon a solymászat, még ebben a században is vet­tek tőlünk külföldön vadászó madarakat. A XVII. században azonban már meglehetősen jó madarászó-vadászó puskákat is lehetett kapni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom