Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
t Az építésvezetőségeken sok málik — Beszélgetés az építőipar szociális gondjairól — Szekszárd északi iparterületén d jlgozik az Állami Építőipari Vállalat egyik építésvezetősége. A szociális helyiségeké t — mintegy 250 ember rés? éré — egy nagyobb méretű barakkban és egy átalakított réri épületben helyezték el Tisztaság, rend, ízléses festés, ötletes dekoráció, rádió, tele- \ ízió, akvárium... A társalgóban — a barakk egyik szobájában — a hosszanti fal mentén télikert. — Hogy ez az építésvezetőség így néz ki, az az itt dolgozók ötletességének, munkaszeretetének, munkahelvszere- tetének köszönhető — mondja Varga Mihály, az Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára. — Másutt meg mit látni! Megharagszanak ha szólok: otthon is ilyen rendetlenség vesz körül? Mert mást nem is tudok gondolni. Kinek milyen a munkahelye, olyan az otthona is. Arról beszélgetünk, hogy az építőipari vállalat milyen nehéz helyzetben van, amikor szociálpolitikai feladatokat kell megoldania. — Itt a központban most már igazán minden rendben van, a szociális előírásoknak megfelelőek az öltözők, az étterem, a mosdók, egyre inkább a munkahelyek is. A terület, a kinti építkezések okoznak nagy gondot. S az itt a bökkenő, hogy idebenn a vállalat létszámának csupán egynegyede dolgozik, a háromnegyede kinti munkán van. A vállalatvezetőség, a szak- szervezeti bizottság 5 évre szóló szociálpolitikai ütemtervet készített, a kollektív szerződéssel egyidőben. Az ütemtervet megvitatta a?, üzem párt- bizottsága is. — Hogy a tervből mi válik majd valóra, az a vállalat eredményeitől függ. Attól, hogy miként alakul a fejlesztési alap, a tartalékalap. Reméljük, hogy a terv pontjai mellé az elvégezve szót írhatjuk majd. — Varga elvtárs elégedett a vállalat szociálpolitikájával? — Nem vagyok megelégedve, mert a rendelkezések szerint többet kellene .tennünk. Csak hát a pénz! Sokat felhasználunk e célra, s mégis keveset. Jó törekvése az a vállalatnak, hogy azokon a munkahelyeken, ahol 4—5—6 évig is dolgozunk egyfolytában a helyi tanácsoktól területet kér és ott igyekszik kulturált körülményeket teremteni. A nagyobb probléma a kis építkezéseken van. Meg az úgynevezett vonalas munkákon, a mélyéDÍtésnél. Például csőfektetésnél. Halad a munka kilométereken át. Hogyan lehetne ott étkezőt biztosítani, vagy fürdőt!? Egyszerűen nincs megoldás. — Több nagyobb építkezésen is elhanyagolt a szociális helyiség. Sok esetben az építésvezetőségeken múlik, hogy milyen körülményeket biztosítanak. ■ Elismerem, hogy gondot jelenthet egy vállalatnak a festés, a padozat lerakása, de nálunk! Mi. a saját magunkét nem tudjuk megcsinálni, az szégyen. Az építkezéseken előbbre kell és lehet venni azokat a munkákat, melyek az ott dolgozó építők kényelmét is szolgálhatják. Ez az "építésvezetőn és a művezetőn* miil'k. — Taggyűléseken szóba kerülnek ilyen jellegű problémák? — Gyakorta. — A válasz? — El kell ismernünk, hogy a panaszok jelentős része jogos. Türelmet kérhetünk, beszélhetünk arról, amin már igyekeztünk változtatni... De minden embert a maga panasza érdekel elsősorban. Hogy máshová milliókat kiadtunk, ez nem vigasztalja azt, aki erősen kifogásolható körülmények között kénytelen dolgozni. Ilyen panaszok különben leginkább az építkezés ..csúcsidejében” fordulnak elő. Akkor, amikor az alvállalkozók, a különböző szerelők is megérkeznek, s hirtelen támad a zsúfoltság. De mert hét-három hónapos időtartamra együtt dolgozik több száz ember, nem építhetünk több száz személyes éttermet. És a sok jogos panasz mellé kerülnek gztán olyan egyéni kívánságok is, amelyeket teljesíteni egyetlen vállalat sem lesz képes soha. összeszerelhető barakképületeket vásároltak. Ezek lebonthatók és újra felállíthatok másutt is. Ahol gondosan és ötlettel takarítják és díszítik ezeket, megfelelnek az igényeknek. Darabjuk 200—250 ezer forintba kerül. Idén 8 öltöző- és 4 étkezőbarakkra költöttek. Az építőipar olyan speciális munkaterület, ahol mindig is gond volt, és jó ideig még az is lesz az országos szociálpolitikai elképzelések megvalósítása. MÉRY ÉVA Szekszárdi pedagógusok a Szovjetunióban „Nem játék a világ. ] Látni, teremtem kell!” Így írt Babits Mihály, közel hat évtizede. A látni, tanulni vágyó pedagógusok részére szervezte meg a városi művelődésügyi osztály és a városi szakszervezeti bizottság azt a kilenc- napos utazást, amelynek résztvevői lehettünk. Hármas célkitűzés vezette a művelődésügy és a pedagógus-szakszervezet vezetőit. — Megláttatni és megismertetni a hatalmas ország ipari, gazdasági és kulturális fejlődését, emberi közelségben látni a szovjet embereket, majd hogy a személyes meggyőződés erejével hassanak a felnövekvő nemzedékre, a város ifjúságára. — Közelebb hozni egymáshoz a különböző iskolatípusokban. más-más intézményekben dolgozó pedagógusokat, óvónőket, tanítókat, tanárokat, szakfelügyelőket, igazgatókat, művelődésügyi és szakszervezeti irányítókat. — Végül az ismeretszerzés, a közösségformálás igényén túl elismerni, jutalmazni azokat a nevelőket, akik az iskolai nevelő-oktató munkában és a szakszervezeti mozgalomban példamutatóan dolgoztak. Ügy érezzük, hogy az utazás elérte célját. Sokat láttunk és tanultunk — közelebb kerültünk egymáshoz, jobban megismertük egymást és végezetül nagyon jól éreztük magunkat. Utunk a Szovjetunió két legnagyobb városába, Moszkvába és Leningrádba vezetett. Gyönyörű utunk volt. Már maga a repülés is élmény volt, hisz sokan közülünk most ültünk először repülőgépen. Két órai út és már Moszkvában voltunk. Négy felejthetetlen napot töltöttünk itt. Láttuk a hangulatos Vörös-teret, a Kreml vörös téglás falait esti kivilágításban, meglestük az őrségváltást és hallgattuk a Kreml toronyórájának hangját. megcsodáltuk a sok-sok építészeti emléket — a Kongresszusi palotát, a hatalmas méretű „Cár-harangot” és a „Cár-ágyut”. Megtekintettük az eredeti látványt-nyújtó, sok kupolás, színes tetős „Vaszilij Blazsennij székesegyházat”. Leróttuk kegyeletünket a vörös és fekete gránitból épült Lenin-mauzóleumban a nagy forradalmár előtt, majd megtekintettük a Lenin-múzeum gazdag anyagát. Nagy élményt nyújtott az óriási kiterjedésű, példátlan fejlődést bemutató Népgazdasági Kiállítás, ahol az .űrhajós és az oktatásügyi pavilon ragadta meg 'elsősorban a pedagógus szemmel vizsgálódó csoport tagjait. Ugyancsak nagy örömmel- néztük a Lenin-hegy csúcsán épült Lomonoszov .Egyetem kitűnően felszerelt, tantermeit, diákszállóit, .tornatermeit, kis uszodáit .— .és a . Tretyakov képtár értékes, festészeti és szobrászati alkotásait. • Rövid időre megálltunk a Novogyevicsij-temetőnél, 1 ahol az orosz szellemi élet legnagyobbjai mellett (Gogol, Csehov, Majakovszkij, Levitan), ott nyugszik az „új ember kovácsa”, Makarenkó is. Megnéztük és utaztunk is a Metrón. A csarnokok márvány és gránit falai egyszerűek, modernek, szépek. A II. világháború legnehezebb napjaiban itt tettek esküt a város lakói, hogy nem engedik át a fővárost a fasiszta hadaknak. Emlékeztünk a II. világháború kitörésének napjára. Éppen június 22-e volt. Történelem ez már, harminc éve volt. És este — baráti találkozón — kedves, vidám és jókedvű moszkvaiakkal ismerkedtünk. Ének, zene, tánc, emléktárgyak cseréje tette örökre emlékezetessé számunkra Moszkvát és az ott élő embereket. Ugyancsak négy napot töltöttünk Leningrádban, „Észak Velencéjében”, a fehér éjszakák gyönyörű városában. Minden tere, minden épülete és parkja, minden műemléke és múzeuma, lenyűgöző látványt nyújtott. A történelem elevenedett meg előttünk: A Szmoln'j — ahonnan Lenin indította el a vörös gárdistákat, Ne haragudj, kérlek, én legutóbbi találkozásunk óta igen sokat tűnődtem azon, mi lenne, ha óhajod teljesülne, és ahány ember csak- él a világon, mind azt kezdené tenni, ami neki éppert legjobban tetszik, tekintet nélkül arra, hogy az a többieknek jó-e, avagy rossz. Bevallom, tragikomédiába illő az a kép, ami kialakult bennem, és lázálmomban se jöjjön elő, mi minden eshetne meg, ha az élet rendje tótágast állna, legemberibb sajátunk, a fegyelem, kötelességtudat sutba dobásával. Képtelen kívánságod ihletője — no igen, hát mi is lehetne más! — az iskolai élet, mit gondolsz, miként festene rendtartás nélkül? Az az érzésem, tartósan ne ked sem tetszene az anarchia és nagyon rövid időn belül a rendet követelők előharcosává lépnél elő, bármennyire is „rongálják az idegeidet” a — hangsúlyozom — szükségképpen fölállított korlátok és tilalomfák. „Érveid” között szerepelt egy József Attila versidézet, ami azt mondja, a törvény arra való, hogy ne legyen szabad, ami szép, és tilos leeyen. ami jó. Hát kérlek, én a helyedben nem merném állítani, hogy a költő renitenskedő diákok „eszmei” takarójának szánta volna a pontatlanul idézett sorokat, nem hinném, hogy arra gondolt volna, amire te, hogy azt csinálsz amit akarsz, és ha minden nap elkésel és minden nap ' meglépsz a tanítás befejezése előtt, hogy a kislányt a2 iskolába, és onnan hazakísérd, legyen nyomós magyarázatod. Nézd csak kérlek, életünk tartalmát és ritmusát nem csak mi döntjük el, aszerint, hogy nekünk hogyan a legkellemesebb, mivel nem légüres térben élünk, s óriáisi szerencsénkre nem is egyedül. Az életnek kemény rendje van, s az ember egvebek között azért ember, hogy megalkossa, formálja, élje azt a ren. det. ami nélkül akár ismét négylábra kellehe ereszkednie, vissza kellene költöznie a fákra. Megjegyzem, még ez sem menne a rend tagadásával, mert azt az ösztönös horda sem tűmé! Rendben van, ne kerekítsünk olyan nagy fenekei a lázongásodnak. Igazad van, én is — és a velem egy- korúak is — lázadtak annak idején, amikor annyi idő_ sek voltunk, mint te, és nem tehettük azt, amire pillanatnyilag szeszélyünk, romantikus elképzelésünk csinált étvágyat. .Barátom! Nekünk is büszkén fennhordotl orrunkra koppintottak, bennünket is reguláztak, miután a vadcsikós tombolás sehogyan sem fért bele kö- zéoiskolás életünkbe. Bosszúból reguláztak? Ifjúság- ellenességből fegyelmeztek? Nagyon jól tudod, hogy az egyénnel szemben támasztott elvárások alapja a tisztelet és bizalorm Nézd csak... vagytok az osztályban egy híján harmincán. Gondold meg, mi történne, ha egy tanítási nap azzal kezdődne, hogy ki-ki előadná, mivel óhajtja tölteni az időt az utolsó kicsöngetésig? Először is — huszonkilencen legalább százhuszonkilencfélét akarnátok, és • mert a diákélet rejtelmei kifürkészhetetlenek, lennének bőven olyanok is, akik azt sóhajtoznák, hogy „minden jobb, mint a tanulás, de legjobb a semmi.” Csakugyan... igazad van. Ne vesztegessünk erre több szót, mert — szavaiddal élve —; „mindenkivel megeshet, hogy bezsong, és az érzelmek züm-zümje megakadályozza abban, hogy tisztán lásson”. Látod, ez már helytálló megállapítás, bár embere válogatja! Maradjunk tehát abban, hogy az értelmes élet levegője a rend, s legfeljebb, ha játékból jó elképzelni, mi lenne, ha egy napon tótágast állna bennünk és velünk a világ — li — az Auróra cirkáló, amelynek ágyúja a jelt adta, a Téli Palota, amelynek lépcsőin diadalra vitték a forradalom ügyét a munkások, parasztok, a Forradalmi Múzeum, ahol a „Leningrad hőstette” című film megtekintése a hős város legnehezebb 900 napját mutatta be. a Piszkarevszkij temető, ahol a II. világháború hősei nlusszák örök álmukat, mindmind mély nyomot, soha el nem múló emléket adott mindannyiunknak. Csodálatosan szép volt az Ermitázs, a világ egyik legnagyobb képzőművészeti múzeuma. ahonnan alig-alic tudtunk kijönni, nem kevésbé ejtett ámulatba bennünket a Péter- Pál erőd, amelv a maga nagyszerű pompájában fogadott bennünket, és Petrodvarec. a cár nyári nyaralója, a F'no öböl partján. Mesésen szép parkjai és szök'kútjai, páratlan szénségű éoületei. kastélyai a cári udvar mérhetetlen gazdagságáról és ezzel párhuzamosan milliónyi orosz muzsik példátlan kizsákmányolásáról tanúskodnak. Szekszárd város pedagógusainak kis csoportja először járt a Szovjetunióban. Sokat láttunk, és máskéop fogunk ezután beszélni a tanítási órákon, az úttörőfoglalkozásokon. a Szovjetunióról, a szovjet nép. ről. Másképp tanítja majd az orosz szakos a Vörös térről, a Kremlről szóló anyagot, másképp a történelemszakos a Nagy Októberi Forradalom eseményeit, másképp a földrajz-szakos Moszkva, Leningrad, a Finn-öböl vidékét, másképp a matematikus és fizikus az óriási gazdasági, ipari és technikai fejlődést, a művészettörténész a rajzot, amikor a képzőművészet alkotásairól beszél. A személyes élmény varázsával hatnak majd tanítványaikra, eredményesebben, hatékonyabban nevelhetnek majd. Bizonyos, hogy így lesz. És akkor elmondhatjuk majd, hoev nr_m csak láttunk utazásunk során, de alkottunk, teremtettünk is. Köszönet ezért a városi művelődésügyi osztálynak, a csoport fáradhatatlan vezetőjének, Lencsés Lászlónak, és mindazoknak, akik ezt a szép utat lehetővé tették számunkra. Kedves Henrikné tanár Foto: Simon József né
