Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

4 I A \ Barangolás spanyol földön A spanyol fellendülés és árnyoldalai VI. Kétségtelen, hogy Spanyol- ország ősi városai, s a spa­nyol életmód érdekesek. De nem kevésbé az a spanyol politika, amely megpróbál kitörni több évtizedes elszi­geteltségéből. Nézzük mindenekelőtt a spanyol—amerikai kapcsolatok alakulását. A Földközi-tenger medencéjében az utóbbi év­tizedekben bekövetkezett vál­tozások következtében Spa­nyolország az Egyesült Álla­mok számára rendkívül fon­tossá vált. Legfőképp azért, mert Hispánia — földrajzi helyzete folytán — a Földkö­zi-tenger medencéjének nyu­gati bejárata. Az 1953-ban kötött katonai egyezmény ma is érvényben van. Ennek ér­telmében például az amerikai hadsereg jogot kapott arra, hogy légitámaszpontokat épít­hessen. (Elvben ezeket közös amerikai—spanyol támaszpon­toknak tekintik.) A Cadizi- öbölben haditengerészeti bá­zist is építettek. A két ország közötti meg­állapodást először tiz évre kötötték, a spanyolok azon­ban — még a határidő lejár­ta előtt — az ameri Kai stra­tégiai helyzet rosszabbodását látván, hangoztatták, hogy az egyezményeket hozzá kell iga­zítani az új helyzetnez. Ez hétköznapi nyelven azt jelen­ti, hogy a spanyol rezsim igényt tart arra, hogy az USA teljes jogú szövetségesként kezelje. A második megegye­zést már csak öt esztendőre kötötték és bár a snanyol igényeket bizonvos mértékig figvelembe vették, azt azon­ban mégsem érték el. hogy a megegyezés telies értékű szö­vetségi szerződés legyen. Ennek a megegyezésnek a lejártával olvan ellentétek merültek fel. hogv a megálla­podást nem tudták meghosz- szabbítani. Végül 1970. augusztusában a két külügy­miniszter aláírta az úi egvez- ményt. Ez b:zonyos előnyöket biztosított Spanyolországnak gazdasági téren, de az Egye­sült' Államok továbbra is tartózkodott attól, hogv a kétoldalú katonai megállapo­dást a teljes jogú kölcsönös védelmi szerződés rangjára emelje. Bár kétségtelen, hogy Franco parancsuralmi rend­szere a múlthoz képest eny- hültebb formában jelentkezik, ez azonban elegendő ahhoz, hogy az Egyesült Államok Spanyolországgal mint stabil szövetségessel számoljon. Amerikai szempontból ked­vező Spanyolországnak az arab országokkal való gyü­mölcsöző kapcsolata is. Jellemzésül csupán annyit, hogy a spanyol kormány nem vette fel a diplomáciai kap­csolatot Tel-Aviv-val és a diplomáciai szakítás után Madrid képviselte az Egye­sült Államok érdekeit Kairó­ban. Bár a spanyol politikában a spanyol—amerikai viszony az alapvető, a spanyol poli­tika vezetői nem kizárólag Amerikára orientálódnak. Elegendő utalni a Közös Piaccal aláírt preferenciális egyezményre, vagy a francia— spanyol katonai egyezményre, amelynek értelmében Francia­ország fegyverszállításokkal vesz részt a spanyol hadsereg modernizálásában. Ezeknek a törekvéseknek a lényege: megakadályozni, hogy az ame­rikaiak melletti elkötelezett­ség túlságosan egyoldalúvá váljék. Az elmúlt esztendőkben Spanyolországot a gazdasági fellendülés, és az életszínvo­nal bizonyos fokú emelkedése jellemezte. Ezzel kapcsolato­san érdemes megjegyezni, hogy míg az 50-es évek vé­géig a teljes elzártság és a Falange erőteljes gazdasági kontrollja dominált, napja­inkban az a technokrata ré­teg, amely 1959 óta kemény harcot vív a hadsereg és a Falange megcsontosodott ve­zetőivel, nem viszolyog a rendszer liberalizálásának jel­szavától. A technokraták ve­zetőjének Lopez Rodot, a spanyol kormány egyik leg­befolyásosabb tagját tartják. A liberalizálás kezdete, 1959 óta a spanyol ipari termelés 75 százalékkal nőtt és éven­ként 200 millió dollárnyi kül­földi tőke áramlik az ország­ba. Évenként 375 009 autót gyártanak. A „nyitással ’ egy- időben fellendült az idegen- forgalom is. Évenként 29 mil­lió fölött van a külföldi turisták száma. 1970-ben pél­dául az idegenforgalomból szerzett bevétel 1,6 milliárd dollár volt. Az egy főre eső nemzeti jövedelem pedig 1971 végéig eléri az évi ICO dol­lárt. / A gyors fellendülésnek azon­ban vannak árnyoldalai. A nagy konjunktúra anélkül megy végbe, hogy alapvetően megváltoztatná az ország gaz­dasági szerkezetét. Egyes kör­zetekben, ahol az ipar, a ke­reskedelem és az idegenforga­lom gyorsan felfutott, nagy­arányú a fejlődés. Á szegé­nyebb, mezőgazdasági jellegű vidékeken azonban óriási, gyengén fejlett körzetek kelet­keztek, ahol a kisbirtokos pa­rasztcsaládok átlagos évi jöve­delme alig éri el a 300 dollárt. A 250 ezer munkanélküli mel­lett rejtett munkanélküliség is van, amelynek egyik mutató­ja, a fejlett tőkés országokban dolgozó 400 000 vendégmunkás. Boros Béla ÜNNEP UTÁN Az elmúlt hetekben a sajtó, a rádió, a tv szinte naponta beszélt bélyeggyűjtő mozgal­munk jelentőségéről, nagysze­rű eredményeiről. A Nemzet­közi Kiállításon látható gyűj­temények bizonyították, hogy hazánkban milyen sok hozzá­értéssel és szeretettel űzik ezt a nemes szórakozást. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, mint a kiállítás fővédnöke a katalógusban a következőket írja: „A bélyeg és a bélyeggyűjtés ügye a kü­lönböző társadalmi rendszerek­ben, államformákban élő, sok­féle arcszínű és nyelvű, eltérő gondolkodási formákban és szokásokban nevelkedett em­berek között a tiszteletet, a kölcsönös megismerést és meg­becsülést szolgálja”. Nemes világvetélkedő volt a kiállítás, amelynek csak nyer­tesei vannak. A látottak fel­dolgozásához még hosszú idő­re lesz szükség, a tapasztala­tok a magyar bélyeggyűjtő­mozgalomnak évekre lendüle­tet adnak. A számos érdekes rendezvény, a hazánkban ed­dig soha nem látott ritkaságok újabb ezreket csábítanak a gyűjtők sorába, a bélyeg eddi­gi híveit pedig arra indítja, hogv albumaikat a legjobbak példája nyomán fejlesszék. Számos gyűjtő talált új barát­ra, olyan esetet is ismerünk, ahol a jobb megértés érdeké­ben már megkezdték az új cserepartner anyanyelvének tanulását, örvendetes az iro­dalmi művek nagy száma, mert az utánnótlás nevelése különösen vidéken nem min­dig kielégítő. A centenárium alkalmából m*r a magyar bé­lyegekre vonatkozó, összes ada­tot tartalmazó, öt kötetből álló Monográfiát lapozhattuk és a bélyegeinkről kiadott angol, illetve német szövegű kataló­gussal a külföldi, magyarul nem értő gyűitőkhöz iuttattuk közelebb a Magvar Posta ki­adványait. Hajdú Endre tollá­ból az alapvető filatelista is­mereteket összefoglaló könyv jelént meg. Az ünnepségek legszebb pil­lanata az új székház felavatá­sa volt, amikor gyűjtőink bir­tokba vették ezt a világon egyedülálló filatelistaotthont, amely nemcsak a mindenna­pos tevékenység háza, hanem a bélyegismeretek kutatásának centruma is lesz. HIKEK A Bizományi Áruház az ötö­dik bélyegárverést szeptember 5-én nagy sikerrel tartotta meg. Ez alkalommal először kerültek kalapács alá külföl­di bélyegeket tartalmazó gyűj­temények. — Kereskedelmi adatgyűjtés során megállapí­tották. hogy a külföldi bélye­gek közül a Német Szövetsé­gi Köztársaságban az osztrák kiadások a legnépszerűbbek. A magvar bélvegek exportja ái'andóan növekszik, az össze­állítás szerint sorozataink nép­szerűsége mégsem fokozódott. — A vadászati világkiállítás rendezvényein további emlék- bélyegzőket használnak. Né- evesfogat robog az I. Hajtó Forópp-bajnokság. kutyafejek láthatók az agárverseny al­kalmi postahivatalában alkal­mazott lebélyegzéseken. — Cívarmekek raiza alapján bét- év+ékű sorozatot adtak ki Ku­bában. Az öt-tíz év közötti korban lévő művészek raiza a képzelőerő ga7davságával és a bátor alkalmazásával tűnik ki. ZUMSTEIN Ez a név fogalom lett nla- telistáink körében: e szerint a Bernben megjelenő kataló­gus szerint értékelik a ma­gyar gyűjtők az európai bé­lyegeket. A svájci szakkönyv 1972. évi kiadásában a múlt században megjelent bélyegek, a ritkaságok, a különlegességek ára emelkedett. A magyar ki­adások jelenlegi értékelését vizsgálva és az 1971. évi ka­talógus áraihoz hasonlítva megállapíthatjuk, hogy az újabb sorozatok közül is több szerepel magasabb összeggel. Tájékoztatásul néhány ár: 1871 Kőnyomat 3 kr 1200 (a múlt évben 950), ua. használt 750 (600), 1909. Turul sorozat 130 (100), 1918. Repülő posta 22 (18), 1946. Számnélküli vasút 200 (150), 1951. 80 éves blokk 100 (80), 1955. Bartók szelvé­nyes 18 (8) frank. Nemzetközi érdeklődést bizo­nyít a legújabb blokkok árá­nak emelkedése is: 1968. Olasz festők 10 (9), 1969. Apollo—11. 22 (15), 1969. Érmesek 11 (10) svájci frank. Nagy örömet szerez a vágot- tak értékelése azoknak, akik már albumukban őrzik e kü­lönlegességeket: 1963. Rózsa­kiállítás 10 (7,5), 1968. In me­móriám blokk 60 (50), 1969; Apollo—11 blokk 75 (55), 1969. Rembrandt 6 (3), 1970. Meteo­rológia 5 (2) frank. ÁLLAMI NYOMDA Száz esztendeje készíti pos­tabélyegeinket az Állami Nyomda. A Magyar Posta a jubileumra 1 forint névértékű bélyeget helyez forgalomba, amely a gyűjtők háláját is ki­fejezi. Az első sorozattól kezd­ve sok problémát okozott a színes, kisgrafikai remekművek előállítása, a nyomdászok lel­kesedése, szaktudása azonban újszerű megoldásokkal lepte meg a filatelistákat. A magyar bélyegek szépségükkel több nemzetközi díjat nyertek' el. Sorozataink vonzó kivitele kül­földi országokat is arra ösz­tönzött, hogy bélyegeik készí­tésével az Állami Nyomdát bízzák meg. Albániától Ma­rokkóig, Mongóliától Salvado­rig a polgárok közül jobbára csak a filatelisták tudják, hogy Budapesten nyomtatott bélye­get ragasztanak levelükre. A jubileumi kiadás Légrádv Sándor grafikusművész terve alapján hét színben, mély­nyomással készül és a nem­zetközi kiállítás tartama (szep­tember 4—12) alatt jelenik meg. A griffmadarat ábrázoló bélyeghez szelvény járul, amelynek baloldali részén egy korabeli nyomdagép és az 1871-ben gyártott hírlapbélyeg képe látható. A szelvény jobb­oldali részén korszerű nyom­dagép és a címerünket ábrá­zoló 60 filléres érték tárul elénk. Az Állami Nyomda képe már 1955 óta szerepel a gyűj­tők albumában, az üzem fenn­állásának 100. évfordulójára 5 forint névértékű blokk és 60 filléres bélyeg jelent meg. Ver­tei József terve alapján akkor a budai Várnegyedben elhe­lyezkedő nyomda kétemeletes épületét mutatták be. A blokk értéke alacsony példányszámá­hoz (53 819 darab) viszonyítva szerény. A madridi híres Gran Via. / immmSm -tim+Wm Don Quijote szobra Madridban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom