Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-04 / 208. szám
A mezőgazdaság fejlődésének alapja Munkatársunk a mezőgazflfiság gépesítésével összefüggő kérdésekkel fordult dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyetteshez. — Meddig jutottunk el a magyar mezőgazdaság gépesítésében? — A kérdés kapcsán eszembe jut egy, a napokban történt esemény. A szentlőrinc- kátai Uj Világ Termelőszövetkezet sajátos szobrot alkotott. Nagy terméskő alapra egy kiszolgált G—35-ös traktort^he. lyeztek el a művelődési ház virágoskertjében, hogy emlékeztessen a mezőgazdaság korszerűsítésének kezdetére. Hazai gépesítésünk rövid múltjához képest ez a példa is jól érzékelteti, hogy a gép mennyire fontos része, mondhatnám egyik főszereplője a mai falu életének. — Ma már nincs olyan ága a gazdálkodásnak, ahol a gépek munkája ne hozott volna jó eredményeket. Ez a technikai fordulat komoly haladást jelent. De hozzá kell tennem: a kívánt célt még nem értük el. Éppen ezért, a gépesítés fejlesztése, annak mennyiségi és minőségi összhangja, a mező- gazdaság egyik legaktuálisabb kérdése maradt. Erre kötelez a IV. ötéves terv is, melynek előírása szerint a termelés növelését teljes egészében a termelékenység emelésével kell elérnünk. Ennek megvalósítását pedig — csökkenő földterületen és egyre kevesebb munkaerővel — csak a fokozott anyagi-műszaki eszközfelhasználás, s főként a gépesítés biztosíthatja. — Hogy mennyire ez a követendő út, azt mezőgazdaságunk jelenlegi helyzete igazolja legjobban. Majdnem háromszorosára — 158 ezer traktoregységre — nőtt gépi vonóerőkapacitásunk az elmúlt évtizedben. Minden 45 hektárra jutott tehát egy traktoregység. A III. ötéves terv végéig elértük a nagy erőkifejtést igénylő munkák (talajmunkák, vetés, növényápolás) és a gabonabetakarítás közel 100 százalékos gépesítését. Nem is történt azóta veszélyes ingadozás még mostoha időjárású években sem, a terméseredményekben, így válhatott biztonságossá az ország kenyérellátása. A gabonához hasonlóan, jelentősen fejlődött a kukoricabetakarítás gépesítése, mely 1970-ben már 40 százalékot ért el. A szállí- tási munkák gépesítésében pedig 65—70 százaléknál tartunk. érdekében áttértek a teljes gépesítésre. Ezeken a helyeken már nem érv többé, hogy hátrányos e művelési ággal foglalkozni. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis a jócskán megnövelt, de tökéletesen gé_ pesített területeken a termelés korszerűvé, gazdaságossá vált. Hasonló lépéseket kell tennünk a kertészeti termelés, az állattenyésztés és -tartás gépesítésében. Folytatván a sort: a dohány-, a kender- és lentermesztés gépesítése is egyre sürgetőbbé vált. — A kedvező fordulat csak egyféleképp érhető el. Az „egyedi” gépesítés helyett a komplex gépesítésnek kell teret adni úgy, ahogy az már megtörtént a kenyérgabonánál, eredményesen szélesedik a kukoricánál, s megindult a cukorrépánál és a szálas takarmány termesztésénél. Ide sorolható a szántóföldi paradicsomtermesztés komplex gépesítésének kezdeményezése is. — Mutatkoznak-c gondok a meglévő géppark használata közben? — Indokoltnak tartom felhívni a figyelmet néhány jelenségre. Sajnos, a mezőgazdaság gépállományára jelenleg a 10—12 évés üzemelési idő a jellemző. Bár az elmúlt két év 16 000 db-os traktorbeszerzésével az erőgépek átlagos életkora 5,5 évre csökkent, még ez sem kielégítő, hiszen az 1970. december 31-én meglevő 69 000 db traktornak 20 százaléka már így is teljesen amortizálódott. A traktorok használati idejének megnyújtása a javítási költségnövekedésen túl is veszélyt rejt magában. Oly mértékben megnőhet egyik évről a másikra az új traktorok iránti kereslet, hogy kielégítése nehézségekbe ütközhet mind a kereskedelem mind a beruházni szándékozó gazdaságok részéről. Az elavuló géppark, az indokoltnál tovább üzemeltetett gépek egyúttal az elavult technológia konzerválását is jelentik és éppen ez válhat gátjává a jövedelmezőbb, gazdaságosabb termelésnek. — Milyen szolgáltatások alakultak ki, melyek vannak alakulóban, esetleg melyek hiányoznak? — A termelő üzemek korszerűbb, termelékenyebb és növekvő számú gépei és berendezései fokozzák a szolgáltatási igényeket is. A javítás, a szerkezeti egységek felújítása, különféle helyszíni szerelési és kivitelezési munkák, a létesítmények folyamatos karbantartása, az esedékes szakipari munkák elvégzése, mind olyan tevékenységek, amelyek napon, ta megoldandó problémaként jelentkeznek a mezőgazdasági üzemekben. Ezek biztosítása elengedhetetlen, s ez jelenti a szolgáltatás legfőbb feladatát. Igen kedvezőnek ítélhető az a tevékenység, ami a szerkezeti egységek — motor, hidraulika, dinamó, önindító stb. — felújításával a Mezőgép-vállalatok részéről megmutatkozik. Legutóbb például az aratási időben nyújtott helyszíni szerelésekkel és javításokkal jelentős mértékben segítették a termelő üzemek munkáját. — Az alkatrészellátás évek óta megoldatlan probléma volt, s a legsúlyosabb helyzet 1970. évben alakult ki. A minisztérium részéről hathatós intézkedéseket tettünk, szervezeti változtatásokat hajtottunk végre a Mezőgéptröszt, az Ag- rotröszt és a Megév területén. Tárcaszinten szorgalmaztuk mind a külföldi, mind a hazai gyártóknál a szükséges alkatrészek biztosítását. A Mezőgéptröszt felügyelete alá tartozó vállalatok az eddigi 30 000 mellett, a nem beszerezhető alkatrészek közül kétezer félét soron kívül gyártani kezdtek, megküzdve az alapanyag-ellátásban mutatkozó nehézségekkel. Erőfeszítéseik ez év nyarán már éreztették hatásukat. Elmondhatjuk, hogy az aratási munkákat lényegében a gépek alkatrészellátása nem akadályozta. Reméljük, hogy viszonylag kedvező lesz a helyzet ősszel is. — Mit kérünk, mit várunk termelő üzemektől? Elkészült a százezredik szekszárdi olajkályha Kiss Gyula termelési osztályvezető tegnap reggel nyolc órakor leállította a munkát az olajkálvha-szerelő nagycsarnokban. A Szekszárdi Vasipari Vállalatnál a százezredik olaj kályha elkészült, s ebből az alkalomból rövid ünnepséget tartottak. A szekszárdi hőcsöves olajkályha ezelőtt hat éve indult el a világhírnév felé. A kezdetben fészer-szerű építményekben, meglehetősen rossz körülmények között kezdték a értő munkások kiváló minőségű kályhát készítenek, amelyet nem nehéz eladni. Úgy tervezik, hogy a jövő év végére elkészítik a kétszázezredik hőcsöves olajkályhát. Ugyanakkor megkezdik az „ablakos” olajkályha sorozatgyártását is. Jövőre az összes termelés fele lesz „ablakos”. Az ünnepség során tizenkét olyan munkásnak adott a vállalat igazgatója pénzjutalmat, akik a kezdettől az olaj kályhagyártó üzemben dolgoznak. Pénzjutal-— Impozáns számok. Csak az a baj, hogy hasonló nagyságrendben nem folytathatók, mert a további területeken a gépesítésben lassabban léphetünk előre. A gondok főleg ott jelentkeznek, ahol az alacsony fokú gépesítés ellenére csökken a foglalkoztatható munkaerő, a fogyasztói igények viszont nőnek. Pedig fontos nép- gazdasági és élelmezési cikkekről van szó. A cukorrépa- betakarítás 13 százalékos, a burgonyabetakarítás 14 százalékos gépesítési szintjének tulajdonítható, hogy e növények termőterületei és terméseredményei nem növekednek. Kivéve azt a néhány nagyüzemet, ahol a helyzet gyors javítása Népújság 3 1971, szeptember 1. — A korszerűsítést azonban más tényezők is sürgetik. Kereken 14 000 db-os kombájnlétszámunk ma lehetővé teszi egy átlagos időjárású esztendőben gabonatermésünk — ha nem is optimális, de agrotech- nikailag még elfogadható időn belüli — betakarítását. A 40— 50 mázsás hektáronkénti gabonatermés biztonságos betakarítása azonban már ma is fejlettebb és korszerűbb gépesítési megoldást kíván, mint amilyeneket a 20—25 mázsás hozamoké. Ezért válik szükségessé például a nagy áteresztő, képességű — az 5 kg mp és az e feletti teljesítményű — gabonakombájnok szélesebb körű elterjesztése és alkalmazása. — A korszerű gépesítés, a komplex géprendszerek, a kapcsolódó területek fejlesztését is megkövetelik. Ennek alátámasztására hadd említsem meg csupán egyetlen példaként meglevő gépi szállítóeszközeink kihasználását akadályozó kedvezőtlen úthálózatot, mely párosul pótkocsijaink alacsony teherbíró képességével és a rakodás gépesítettségének elmaradásával. Mindez együttesen azt eredményezi, hogy a mezőgazdaság csúcsidőszakban — még átlagos időjárás mellett sem képes a szállításokat időben elvégezni. — A magam részéről úgy ítélem meg, — figyelembe véve az eddig elért eredményeket és az előttünk álló feladatait —, hogy a IV. ötéves terv elkövetkezendő 4 éve a mező- gazdaság gépesítésének talán a legdinamikusabb korszaka- lesz. — Termelési célkitűzéseink megvalósítása, a jövedelmezőbb és eredményesebb gazdálkodás korszerűen gépesített munkafolyamatokat feltételez. Ehhez új, modern és tartós gépek kellenek. Valóra váltásához, mezőgépiparunk a maga szerény lehetőségeihez képest, kezdeményező és Ígéretes lépéseket tett. Az itthon nem gyártott, de hiányzó erő- és munkagépeket kereskedelmi szerveink továbbra is importálják. — Azt kérjük tehát a mező- gazdasági üzemektől, hogy helyzetüknek, termelési sajátosságaiknak megfelelően, egyre szélesebb körben alkalmazzák a korszerűbb termelési eljárásokat, a termelékenyebb növény- és állatfajtákat, s biztosítsák hozzá a komplex géprendszereket. Érjenek el gyors fejlődést az energetikai bázist biztosító — elsősorban a nagyobb motorteljesítményű — traktorok beszerzésével. Törekedjenek több munkaműveletnek lehetőleg egy' menetben történő elvégzésére, s ezáltal a rendelkezésükre álló gépi kapacitások jobb kihasználására. Szélesítsék azt, az aratási idényben igen jó eredményeket hozó termelési kooperációt, mely a termelő üzemek között a gépi eszközök kölcsönös használatában megmutatkozott. — Ami pedig a most esedékes munkák szervezését illeti, a termelő üzemekben ezzel kapcsolatosan már bőséges tapasztalatok halmozódtak fel. Erre támaszkodva mindig helyben fogják a legjobb megoldásokat megtalálni. _________ F. B. N émeth Antal gratulál Rubint István hegesztőnek. kályhát gyártani, s az első so- mat kapott Tamási rozat elkészültéig, három év telt el. A H—65 típusú, — majd a H—68-as és H—69-es olajkályha hamar megnyerte a vásárlók tetszését, gazdaságos üzemelése, tetszetős kivitele keresetté tette. Amikor tegnap a szalagon megállt a munka, Posta Péter üzemvezető emelvényre helyezte a százezredik kályhát, és ráhelyezte a feliratot. Rövid röpgyűlést tartottak ezután. A vállalat igazgatója, Németh Antal mondott rövid beszédet, méltatta a munkások sikerét. Elmondotta, hogy korszerű szerszámokkal, jól felszerelt műhelyekben, hozzá.......... Józsefné, Á goston István. Molnár Imré- né és Tanavics Mátvásné szerelő, Simon László, Bitter Gyula, Popoluska Jánosné, Rubint István, Fehér István és Debreceni József alkatrész- gyártó, valamint Dömötör Béla (ő alkotta a hőcsöves olajkályhát), és Polcai László szerszámkészí tő. A rövid ünnepség után a százezer-egyedik kályha már ugyan olyan névtelenül került a cso- magolóba, mint az eddig gyártott kilencvenkilencezer-kilenc- százkilencvenkilenc.- Pj — Fotó: Kapitány Kezdődik a tanév az esti egyetemen Tanári értekezlet Szekszárdon Tegnap délelőtt Szekszárdon össz-tanári értekezletet tartott az MSZMP Tolna megyei Bizottsága Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyeteme. Az értekezletet Tolnai Ferenc, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg, majd bejelentette, hogy Kalicza Rezsőt, a filozófiai tudományok kandidátusát az esti egyetem igazgatójává, Király Ernőt pedig igazgató- helyettessé nevezték ki. A megyei pártbizottság nevében üdvözölte a tanárokat és jó munkát kívánt a következő tanévben. Kalicza Rezső igazgató értékelte az elmúlt tanév munkáját és tájékoztatta a résztvevőket az 1971—72-es tanév irány? elveiről, a KB titkársága idevonatkozó határozatairól. Az új tanév a jövő héten indul, a hároméves tagozaton 809, a szakosítón pedig 173 hallgatóval. A közel ezer hallgató rekordlétszámot jelent az esti egyetemen. Részt vett és felszólalt az értekezleten Bán Károly, a Központi Bizottság alosztályvezetője.
