Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-04 / 208. szám

12. Kloss majdnem biztosra vet­te, hogy Berta, aki újra fel­akasztotta az ágya fölé a kony­hában a Führer portréját, most elmegy a főtérre, a német pa­rancsnokságra. Egy kissé této­vázott, ne figyelmeztesse-e Ringet, de megértette, hogy akkor meg ő követne el hibát. Az ezredes úr sorsa nem érde­kelte Klosst, az archívum ér_ dekelte, meg a ... Tudta, hogy mindennek el­lenére fontosnak tartja Elken kisasszony megmentését, aki azonban úgy tett, mintha ész­re sem venné. Berta arcát sem méltatta figyelemre, nem lát­ta a gyűlöletet az öregasszony szemében. A szövetségesem — gondol­ta Kloss —, veszedelmes el­lenfél, de sok apró hibát kö­vet el, s ez nagyon sokba ke­rülhet neki. Felhörpintette italát és fel­kelt az asztaltól. Elindult az ajtó felé. — Hova, hova Kloss kapi­tány? — kérdezte fenyegetőn Ring. — Nemsokára mindnyá­jan megyünk, csak várunk a teherkocsira. — Sikerült elintéznie a te­herkocsit? — mosolygott Kloss. — Emiatt ne aggódjék. — Felőlem is nyugodt lehet, ezredes úr. * Inge a szobájában volt. Ami­kor belépett hozzá Kloss, hir­telen felugrott a heverőről; a szeme könnyben úszott. — Kérem, hagyjon békén! — kiáltotta. Kloss leült a heverőre és magához vonta a lányt. Saj­nálta őt nagyon. Látta, meny­nyire átélte Marta Stauding halálát, aztán meg megmen­tette az életét. Hitlerista apja nevelte, hitlerista iskolában tanult, eljárt a BDM gyűlései­re, de azért maradt benne va­lami, ami reményre jogosí­tott ... — Láttad Bertát? — kérdez­te. Igen, a szakácsnő benézett hozzá, aztán elment a városba. Nemrég ment el. Nem beszél­getett vele. Egyébként sincs kedve társalogni senkivel; egyedül akar maradni. — Ide figyelj, Inge — szólt Kloss. — Menj el. Menj el eb­ből a házból és bújj el vala­melyik barátnődnél, ismerősök­nél. A ssuperhajó A teljesen automatikus ten­gerhajók előfutára a japán „Seiko Maru” 138 ezer tonnás tartályhajó, amely most első ízben jelent meg rakodásra ké­szen Jokohama kikötőjében. Komputer-berendezés teljesen emberi beavatkozás nélkül is irányítani tudja a hajó útját, elvégzi a tájolást, a be- és ki­rakodás irányítását, a tűzol­tást, s megvédi a hajót — ra­dar segítségével — esetleges összeütközéstől is. S a hajó komputere még mást is tud: amennyiben a 36 főnyi legény­ségből netán valaki megbeteg­szik, a komputer diagnózist állít fel és megállapítja, mi­lyen gyógyszerekre és kezelés­re van szükség. Ha az első komputervezérlésű hajó bevá­lik, japán hajóépítők szerint a jövőben 15 ember elegendő lesz egy ilyen hatalmas hajó ellátására és vezetésére. — En? Miért? — nézett tág­ra meredt szemmel. — Mit je­lentsen ez a gondoskodás? Csak színleli, hogy törődik ve­lem! — Nem színlelem. Megmen­tetted az életemet, és most én akarom megmenteni a tiédet. Veszélyben vagy. — Én? Ugyan, ugyan hagy­jon békén. Én már senkinek sem hiszek. Hittem apámnak, hittem a nagybátyámnak, most már nekem teljesen mindegy. — Tudod, miért halt meg Marta? Inge a párnába temette ar­cát. Kloss megsimogatta a ha­ját és arra gondolt, hogy na­gyon sok időbe és erőfeszítés­be kerül, amíg az olyan lá­nyokat, amilyen Inge is, csak­ugyan meg lehet menteni. — Marta túl sokat tudott — kezdte lassan. — Látta, hogy Ring agyonlőtte a munkáso­kat, majd később — s ez még fontosabb —, látta ahogyan a kápolna alatt a parkban elás­ták a papírkötegeket. — Nem igaz! — rikoltotta Inge. — A kötegeket a pincé­be dobálták. Az udvar felől van a bejárat, a kaputól jobb­ra... — kiáltotta, de azonnal az ajkába harapott, s közben rémülten nézett Klossra. Tehát Ring mégis hazudott neki; ez csakis azt jelentette, hogy az ezredes végezni akar Kloss-szal még az archívum kiemelése előtt. Ez egyúttal Inge életét is követelte. — Menekülj innen, amilyen gyorsan csak tudsz — mond­ta újra —, és igyekezzél ész­revétlenül elhagyni a házat. — Maga megőrült — suttog­ta Inge. — Nem, nem őrültem meg. Mindenre elszánt emberekkel van dolgod. Az, aki megölle Martát, téged sem fog kímél­ni. — Ki ölte meg Martát? Kloss felállt. — így is túl sokat tudsz, Inge. Menekülj. — Nem. — Ezek gyilkosok. — Kiről beszél, kapitány úr? — kérdezte hirtelen, de egé­szen nyugodtan. — A néme­tekre gondol? — Igen, — mondta — a né­metekre. A lány az ajtóhoz ugrott. A küszöbön még megállt és per­zselő tekintetével szinte átfúr­ta. — Én is német vagyok. Ma­ga is. Olyan németek is van­nak, akik nem gyilkolnak, nem adják el magukat az ame­rikaiaknak, akik nem árulnak el titkokat, akik harcolnak ... — Inge — kiáltotta. A lány már nem volt a ház­ban. Az ablakon át még látta; az utcán, az úttest közepén ro­hant a főtér felé, biztosan a német parancsnokságra. A csa­patszállító gépkocsiról katonák néztek utána. Kloss elgondol­kodott újabb kudarcán: ezt a lányt nem sikerült megmente­nie. Kiment a folyosóra. Érezte, hogy sokáig már nem várat­hat magára az az ember, akit Ring jól ismert és mindenkép­pen el akart feledni. Tudta, hogy az utolsó felvonást na­gyon nehéz lesz végigjátszania. Terve még nem volt semmi­féle, csupán ötletek jutottak az eszébe, amelyeket viszont csak bizonyos körülmények köze­pette lehetett megvalósítani ... Kloss Anna Maria szobájá­nak az ajtajához lépett. Ring és Elken kisasszony meglehe­tősen hangosan beszélgettek, eléggé hangosan ahhoz, hogy csaknem mindent megértsen. Róla beszéltek. ■— Tnge mikor emTrrerte ar­edelsbergi várat? — hallotta Ring hangját. — Tegnap este. — Schenk is jelen volt? — Igen. — És Kloss? — ö is. — Anna Maria hangjában gúny csengett. — Bizalmatlan, igaz? — mondta az amerikai lány. — És nem jóhiszemű. Ez különben jel­lemzi az önök hadseregét. Ring felnevetett. — Kloss már nem látja meg Edelsberget, kedvesem. Anna Maria nevetése hal­latszott. Kloss csodálkozással állapította meg, hogy a leány reagálása fájdalmat okozott ne­ki. De hát mit remélt? Hogy védelmébe fogadja? Hogy fi­gyelmezteti Ring szándékára? Az amerikai kémnek semmi oka sem volt rokonszenvet, vagy hálát érezni Hans Kloss Abwehr-tiszt iránt. Visszament Inge szobájába és félig nyitva hagyta az ajtót. Elővette szolgálati pisztolyát, kibiztosította és várt. Biztos volt benne, hogy Ring keresni fogja. Nem is tévedett. Néhány perc elmúltával lépteket hal­lott a folyosó felől. A kihalt ház meglephette az ezredest. — Berta! — kiáltotta. — In­ge! Hol vagytok? — majd rög­tön utána: — Kloss kapitány! Kloss hallgatott. Lövésre tartott revolverrel várt. Anna Maria hangját hallotta: a lány túl későn eszmélt. — Alighanem hibát követ­tünk el, ezredes úr. Senkinek sem lett volna szabad elhagy­nia a házat. — Szamárság! — kiáltotta az ezredes és sorra kinyitogat- ta az ajtókat, benézett minden szobába; Kloss pisztollyal a kezében látta meg őt az ajtó­ból. Hozzávágott egy széket az ezredeshez. A fegyver kiesett Ring kezéből, de azért még sikerült lőnie. Nem talált. — Elszámította magát — mondta Kloss. Engem nem le­het olyan könnyen likvidálni. — Még néhány perc és itt van a teherautó. — Ring igye­kezett visszanyerni egyensú­lyát. — Elmegyünk együtt. Tel­jes biztonságban lesz, fogadom, Kloss. — Maga már sehova nem megy, Ring ezredes. — Hol van Inge? Kloss vállat vont. — Aggódom Ingéért — mondta őszintén. — Ha nem viselkedik okosan... — nem folytatta. Anna Mariát látta meg az ajtóban. Az amerikai lány azonnal átlátta a helyze­tet. — Ezek szerint hát az urak mégsem értettek szót egymás­sal — jelentette ki. — Kloss kapitány megőrült — mormogta Ring. — Ring ezredes elhatározta, hogy eltesz láb alól — mosoly­gott Kloss, — különben erről maga is tudott. De nem volt ideje. (Folytatjuk.) Budapesti tervező vál­lalat szekszárdi munka­helyre alkalmaz STATIKUST, ÉPÍTÉSZ­TECHNIKUSOKAT. ÉS GÉPÍRÓT, Jelentkezés: Rákóczi u. 2. (MÉSZÖV). Telefon: 12—031. (71) Fájdalomtól megtört szív­vel tudatjuk mindazok­kal, akik ismerték, és szerették, hogy id. NEINER ISTVÁN 73. évében rövid betegség után elhunyt. Temetése szept. 4-én szombaton du. 3 órakor lesz az al­sóvárosi temetőben. Ahová a magyar delegáció ellátogat: II. PERU Az 1 311 000 négyzetkilomé­ter területű, 14 millió lakosú Peru néhány héttel ezelőtt ünnepelte a spanyol gyar­mati felsza­badulás 150. év­fordulóját, és most indítottak küzdelmet az ország második felszabadításá­ért, gazdasági függetlenségé­nek' visszahódí- tásáért. Művel­hető földterüle­tének 60 száza­léka 1026 nagy földbirtokos tu­lajdonában volt. Az indián pa­rasztság 85 szá­zaléka föld nél­küli részes bér­lő, úgynevezett peon volt a nagybirtokokon. Fontosabb ter­mékei a kiváló minőségű gya­pot, a cukor­nád, a parti övezeteken rizst termelnek. Pe- j ru az őshazája a kukoricának és a burgonyá­nak. A magas fennsíkokon az indián lakosság szarvasmar­hát, juhot és kecskét tenyészt. Az ország bányászata világ- gazdasági jelentőségű, ezt há­romnegyed részben az észak­amerikai tőke ellenőrzi. A kő­olajiparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban angol tőkebefektetések vannak. Ólomérc-termelése a tőkés vi­lág kilenc százalékával az ötö­dik helyen áll. Horganyterme­lésben a negyedik helyet fog­lalja el. Ezüstbányászata Me­xikó után a második, a tőkés világ legnagyobb bizmutterme- lője. Újabban jelentős a mo- libdénbányászat. Kadmiumot, ónt, tellurt és uránt is termel­nek. Nehézipara csak most indult fejlődésnek. A haladó gazdasági és tár­sadalmi reformok és az ország nemzeti kincseinek visszaszer­zése akkor kezdődött meg, amikor 1968. október 3-án ha­talomra került a haladó kato­nai kormányzat. A Juan Ve­lasco Alvarado tábornok ve­zette kormányzat első intézke­dése az amerikai Intenational Petroleum Company államosí­tása volt, amely az olajterme­lés 70 százalékát ellenőrizte. 1969 júniusában került sor az agrárreform meghirdetésére, amelynek nemcsak egyszerűen a nagybirtok felparcellázása, hanem egyben mezőgazdasági, ipari vállalatok és szövetkeze­tek létesítése volt. Azóta több mint hárommillió hektár föl­det sajátítottak ki és 75 ezer parasztcsalád jutott földhöz. helyezték. Ennek köszönhető, hogy egyetlen év alatt, e szek­torban rekordbevételre, 340 millió dollárra tettek szert. Az új ipartörvény, amelynek cél­ja az ipari fejlődés segítése, a külföldi tőke részesedését a perui vállalatokban 33 száza­lékban szabja meg. A haladó reformok gyors megvalósítására a kormányzat 1971—1975-re ötéves fejleszté­si tervet dolgozott ki. Főbb célja a földreform meggyorsí­tása, a nevelési rendszer át­szervezése, a munka termelé­kenységének növelése és a ter­mészeti erőforrások ésszerű hasznosítása. A kormány gazdaságpoliti­kája és független külpolitikája kihívta az imperialista mono­póliumok és a helyi oligarchia haragját: megpróbálták aláás­ni Peru gazdaságát és a kor­mány eltávolítására töreked­tek. Peru a hatvanas évek vége felé elhatározta, hogy fejleszti kereskedelmét a szocialista or­szágokkal. 1968 augusztusában, hosszú idő után a szocialista országokkal kötött, elsőként éppen hazánkkal írt alá keres­kedelmi megállapodást. A pe­ruiak elsősorban kórházberen. dezések, gyógyszergyártási ko­operáció iránt tanúsítottak ér­deklődést, magyar bányaberen­dezések vásárlásáról tájéko­zódtak. 1969-ben Ikarusz-autó- buszok szállításáról és komp­lett izzólámpagyár exportálásán ról folytak tárgyalások. Jegy­zőkönyvet írtak alá a két or­szág szervei a Peruban mű­Halászata, amely első helyen áll a tőkés világban, szintén külföldi társaságok profitvadá- szatának esett áldozatul. 1970_ ben a halászati termékek ex­portját állami ellenőrzés alá ködő, színesfémeket és ásvá­nyokat, ezek közül is elsősor­ban a molibdént felszínre ho­zó közös vállalat létesítéséről. MÁTÉ SÁNDOR 1 DB NYSA—501 TlPUSÜ TEHERGÉPKOCSI, 1 DB. ROBUR—2500 LO TlPUSÜ TEHERGÉPKOCSI üzemképes állapotban eladó. Cím: Simontomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat. Üi.: Fehérvári, telefon: 40. (25)

Next

/
Oldalképek
Tartalom