Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-17 / 219. szám
\ Az egységes szövetkezeti törvény alapelvei Az országgyűlés legközelebbi ülésszakán egy olyan törvénytervezet kerül napirendre — megvitatásra és elfogadásra — amely átfogóan, egységesen szabályozza az egész magyar szövetkezeti mozgalmat, kodifikálja annak gazdasági, társadalmi, politikai céljait. Az új törvény három szinten osztályozza a szövetkezeteket: a legáltalánosabb szinten a szövetkezeti típusokat; a közbenső szinten a szövetkezeti ágazatokat; s végül az ágazatokon belül a szövetkezeti formákat. Ennek megfelelően a szövetkezetek két típusa: a munkaszövetkezet, illetve a fogyasztási (és egyéb szövetkezet. A szövetkezeti ágazatok rendezési elve a szövetkezet gazdasági célja és tevékenysége. Az ágazatokat gyakorlatilag az különbözteti meg egymástól, hogy sajátságos kérdéseiket — az egységes szövetkezeti törvény keretei között — elkülönült magasabb szintű jogszabályok rendezik. Ennek alapján a termelőszövetkezetek típusán belül mezőgazdasági, valamint ipari — termelő és szolgáltató — szövetkezeti ágazatok, a fogyasztási szövetkezeti típuson belül fogyasztási és értékesítő, lakás- és takarékszövetkezeti ágazatok jogállását szabályozza a törvény. A szövetkezeti formák közti különbségek abban rejlenek, hogy a szövetkezet a gazdálkodáshoz kapcsolódóan milyen társadalompolitikai feladatot tölt be, és a feladatok megoldása érdekében a tagok milyen mértékben viszik be a szövetkezetbe anyagi eszközeiket és élő munkájukat. A szövetkezés feladata ekként lehet közös gazdaság fenntartása, amely háztáji gazdasággal egészülhet ki; közös és egyidejűleg egyéni kisüzemi gazdálkodás folytatása. A fogyasztási szövetkezeteknél a megkülönböztetést az adja. milyen a tag fogyasztási szükségleteinek célja, és jellege. Az egyes formákat nem az egységes szövetkezeti törvény szabályozza, hanem az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályok, nymodon nyitva kell hagyni a lehetőséget más formák kialakítására is. Az egységes szövetkezeti törvény alaptételei: az önkéntesség (és a nyitott tagság) elve; a szövetkezés szabadságának elve; a szövetkezet szocialista jellegének elve; a fokozatosság elve; a szövetkezeti demokratikus önigazgatás (ön- kormányzat) elve; a vállalati (gazdasági) önállóság elve; a kölcsönös támogatás elve: a szövetkezeti jövedelem szocialista elosztásának elve; a szövetkezeti nevelés elve; a személyes közreműködés elve; a tagegyenlőség (és az egy tag — egy szavazat) elve; az állam aktív segítő szerenének elve; végül pedig a szabályozás elve. Az alapelvekből ezúttal csupán néhány lényeges vonást kívánunk kiemelni. Az egyik az önkéntesség és a nyitott tagság. Az önkéntesség abban jut kifejezésre, hogy a szövetkezet alapítása és az egyedi tagsági viszony keletkezése az államnolgárok önkéntes elhatározásán alapul. A tagsági viszony megszüntetése szintén a tag önkéntes elhatározásán alapul, és anyagi hátránnyal nem járhat. Ez alól egyetlen kivétel: a tagsási viszonyból folyó kötelezettségek súlvos megsértése esetén a fegyelmi úton történő kizárás. Az önkéntesség elvével nincs összhangban a tagsági viszony más, egyoldalú megszüntetése, például a törlés, de a kilépésnek hozzájáruláshoz kötése sem. A nyitott tagság a szövetkezeti mozgalom klasszikus elve. Eszerint a tagságnál nem lehet különbséget tenni nemre. fajra, vallásra, vagy származásra tekintettel; nem lehet teliesíthetetlen. vagy nehezen teljesíthető feltételhez kötni a belépést; a szövetkezet nem állapíthat meg zárt taglétszámot. Ez azonban nem érinti a termelőszövetkezeteknek azt a jogát, hogy új tag jelentkezésénél ne mérlegelje az észszerű gazdálkodás, a vállalatszerű működés és az ezeknek megfelelő belső szervezet szempontjait. A fogyasztási szövetkezeteknél nem engedhető meg a nyitott tagság elvének korlátozása (kivételként a lakás- szövetkezet jöhet számításba.) A termelőszövetkezeteknél joAz árjegyzéktől eltérő árak oka: szerkezeti módosítás Termelőszövetkezeti vezetők panaszolták: egyes esetekben előfordul, hogy a mezőgazdasági gépek leszállítása után jóval magasabb összeget kell kifizetniük, mint amit az AGROKER az árjegyzékben feltüntetett. Valóban így van ez? — kérdeztük Biczó Ernőt, az AGROKER igazgatóját. — Előfordulhat. Abban az esetben, ha ugyanazon típusú gépnél szerkezeti módosítást, műszaki változtatást eszközöltek. A mezőgazdasági gépek árát 1968-ban állapították meg. Azóta különösebb, lényegesebb változtatás nem történt. Természetesen drágább a gép, ha például drágább import alkatrészt szereltek bele, vagy azonos célt szolgáló gépeket modernebb változatban hoznak forgalomba. Ez utóbbi esetben nem ármódosításról, hanem más típusról van szó. A mezőgazdasági gépek árváltozásainál sokkal gyakoribb az alkatrészek ármódosítása. — A mezőgazdasági üzemek, ha az új beruházások tervezésénél árajánlatokat kérnek, az újabb típusú gépek árának megjelölésekor tájékoztató árakat, a régebbi, hagyományos géptípusok ármegjelölésekor pedig pontos árakat közlünk. Az AGROKER maximált árakat ad, ettől csak lefele térhetünk el. A gépeknek mező- gazdasági és fogyasztói ára van. Amennyiben nem mezőgazdasági üzem vásárolja meg a gépeinket, ugyanazért a gépért magasabb árat fizet. Az árváltozásokra hadd mondjak néhány példát. Korábban vásárolhatták az üzemek a Volga típusú szovjet fejőgépet. Később eltűnt a piacról. Ebben az évben újra jelezték az érkezését, s ha rajta szerkezeti változtatást eszközöltek, modernizálták, valószínű, hogy az ára is magasabb lesz. Néhány erőgéphez több munkagép is tartozik, s ha az üzemek valamennyi munkagépet megvásárolják, a komplex gép megvásárlásáért nyilván magasabb összeget fizetnek, mint az alapgépért. — vm — gosnak lehet elismerni az elmondottakon felül a meglevő tagság mérlegelési jogát a későbbi tagfelvételnél. A szövetkezet szocialista jellegének elvéből következik, hogy a szocialista társadalom magasabb erkölcsi követelményeinek megfelelően, a szövetkezet tagságának figyelembe kell venni saját érdekein túlmenően a szövetkezet tevékenységével kapcsolatba kerülő állampolgárok érde-keit is; tartózkodni kell a társadalmi érdeket sértő nyereségszerzési módtól; a szövetkezeti tulajdonnal a szocialista kollektívától elvárható fokozott gondossággal kell gazdálkodnia; a szövetkezeten belül következetesen kell érvényesíteni a szocialista elosztási elveket. A kölcsönös támogatás elve azt fejezi ki egyrészt, hogy — a szövetkezet és a tagság között — valamennyi szövetkezetnél számolni kell a szövetkezet és a tag vagyoni jellegű kapcsolatainak új formáival, azok erősödésével. Másrészt, a szövetkezetek egymás közötti kölcsönös támogatásának rendszerét a szövetkezetek önállóságának növelése, és az érdekképviseleti rendszer megváltozása miatt gyökeresen át kell alakítani. Az állam aktív segítő szerepének elve azt fejezi ki, hogy az állam elismeri a szövetkezeti tulajdont, mint a szocialista tulajdon egyenrangú formáját; ennek megfelelően a szövetkezetek gazdasági és szervezeti önállóságát; vállalja azok működési területén a különböző szintű érdekek egyensúlyának biztosítását. A szabályozási elvekből elsősorban az érdekek ösázhkng- ját kell kiemelni. A szövetkezetek jogi szabályozásának éppen az a legfontosabb feladata, hogy biztosítsa az egyéni, a csoport- és az össztársadalmi érdekek teljes összhangját. A szövetkezetek belső viszonyaira vonatkozó- legfontosabb jogpolitikai elv az, hogy a szabályozás középpontjában a tag áll. Ez a szemlélet határozza meg az egyes tag és az egész tagság viszonyát a szövetkezettel, mint vállalattal szemben is. Ebből következik az, hogy a tagsági viszony keletkezésénél és megszüntetésénél a tagot a szövetkezettel egyenjogú helyzetbe kell hozni, azonkívül a tagsági viták fórumrendszerének elsősorban a tagsági jog érvényesítéséhez kell garanciákat nyújtani. A tagsági jog érvényesítését szolgáló garancia az, hogy a vitában eljáró szervnek el kell különülnie a szövetkezet operatív igazgatási szervezetétől és függetlennek kell lennie a vita alapját képező határozatot hozó egyszemélyi vagy kollektív vezetői szervtől. Ez az eljáró szerv a szövetkezeti döntőbizottság, amelynek tagjait, elnökét a közgyűlés választja, titkos szavazással, a vezetőség megbízásával azonos időtartamra. Tagjaiként és vezetőiként nem választható meg a szövetkezet elnöke, elnök- helyettese, vezetőségének és felügyelő bizottságának tagjai. A döntőibizottság tagjai — a felügyelő bizottság tagjaihoz hasonlóan — fokozott jogi védelem alatt állnak. Népújság 1971. szeptember 17. Nagy beruházásaink Ezer dolgozója lesz a szekszárdi vágóhídnak — Óránként kétszáz sertést vágnak le A mezőgazdaság „sertés programja” jó úton van: egyre több hízó kerül az ország ellátására. Az állattenyésztés fellendülése kézzelfogható: Tolna megyében pillanatnyilag egy tucat „nagyteljesítményű” sertéshizlalda épül. Ha ezek elkészülnek, s megkezdődik az intenzív állattenyésztés, naponta több száz hízót kell majd feldolgozni. Tolna megyében azonban erre nincs lehetőség. A hízott állatokat szállítva sok a súlyveszteség, s végül is a másutt feldolgozott hízó jelentős részét Tolna megye ellátására vissza kell szállítani. Az állattenyésztés növelése szükségszerűen megkövetelte egy nagyteljesítményű vágóhíd létesítését. A Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat az országban az egyedüli, amelyik nevében foglalt húsioari tevékenységgel nem foglalkozik. A lakosság hús- és húskészítmény-ellátását a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat biztosítja. Az ellátás színvonala ismert mindenki előtt. A megyei párt- és tanácsi vezetők és az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezetői javaslatot terjesztettek a Gazdasági Bizottság elé, hogy a negyedik ötéves tervidőszakban Szekszárdon építsék fel a vágóhidat. E javaslat alapján született a döntés a vágóhíd és húsfeldolgozó tervezéséről, majd felépítéséről. A vágóhidat Szekszárdon, a Keselyűsi út jobb oldalán a jelenlegi trafóház mögött, túl a TOTÉV-telepén, zöldmezős telepítésként építik, Tolna me. gye lakosságának hús- és hús- készítményekkel történő zavartalan ellátása céljából. A vágóhídon sertést, juhot, marhát lehet majd feldolgozni. Óránként 200 sertés és 30 vágómarha levágását biztosítja a korszerű felszerelés. A „vágóvonal”-hoz komplex melléktermék-feldolgozó rész is csatlakozik. A kitermelt húsok, belsőségek biztonságos és korszerű tárolását, tartósítását gyors előhűtő alagutak és egy százvagonos hűtőtároló teszi lehetővé. A százvagonos hűtőtárolóban —24 Celsius fokú hőmérsékletet lehet biztosítani. A beruházás keretében évente ötszáz vagon hentesáru előállítására alkalmas húsüzem is épül. Külföldi és hazai gépeket szerelnek a húsüzembe. A félautomata és automata gépek, gépsorok lehetővé teszik az új üzem igen gazdaságos működését. A vágóhíd járulékos létesítményei : TMK-műhely, gép- kocsijavító-műhely, a dolgozók ellátását biztosító épületek az üzemépülettel egyidő- ben készülnek el. A vágóhídon közel ezer alkalmazott lesz majd. Az új üzem létesítése révén ismét lesz a megyének húsipara. Éppen ezért a szakmunkásképzést is az építéssel egyidőben elkezdik. Évente 50—60 fiatalt képeznek ki, akik majd az új vágóhíd törzsgárdáját képezik. A Szekszárdi Vágóhíd több mint kétszázötven millió forintos költséggel épül, egyik legnagyobb beruházásunk a tervidőszak alatt. — Pj — Pneumatikus prést és csavarhúzót helyeztek üzembe a szekszárdi Mérőműszergyárban, a nők munkájának megkönnyí- ' lésére. Az új gépek javítják a termelékenységet is a Zsiguli tömlőfeszmérő gyártásánál. Jelenleg egy prés és négy csavarhúzó működik, a terv szerint jövő év májusáig még 22 gépet helyeznek üzembe. Füta- Cktaii-valdL.
