Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-14 / 216. szám

n C5 C6 8 C6BoH 6 Q 8 CB 8 Be O M HM CB Pénztárgépek Európa kilenc országának Annak idején figyelemre méltó esemény, visszhangot keltő kezdeményezés volt, hogy az egyik megye tanácsa és népfrontbizottsága kölcsönös együttműködésről szóló meg­állapodást írt alá. A jó dolgok, bár sajnos nem mindig, köny- nyen követőkre találnak, s így történt ebben az esetben is. Országszerte — ami alól me­gyénk sem kivétel — a taná- csik és a népfront kapcsolatai­nak új, tartalmasabb formái jöttek létre, a lakossággal köz­vetlen és sokrétű kapcsolatot fönntartó tömegmozgalom fris­sen teremtett lehetőségék és fórumok sorát kínálta egy­részt az állampolgároknak, hogy beleszóljanak szűkebb pátriájuk dolgaiba, másrészt a tanácsoknak, hogy döntéseiket megalapozottabbá, az igények­kel összehangoltabbá tehessék. Három esztendeje írták alá a bevezetőben említett megálla­podást, s ma már úgy tűnik, mintha jóval régebben tör­tént volna, hisz’ oly sűrűn so­rakoznak az eredmények, a kölcsönösség jegyében született sikerek. Igaz, nem eredendően új dologról van szó, mert hosszú esztendők alatt a népfront és a tanácsok sok mindenben és sok területen együttműködtek, a közös célok elérése érdeké­ben közösen munkálkodtak. A kapcsolatok azonban — leg­alábbis többségükben — eset­legesék, egy-egy időszakra, mondhatjuk úgy is, kampány- feladatra kiterjedőek voltak csupán, az aktivitást passzivi­tás követte, tevékenységi terü­letek sikkadtak el, miközben mások a szükségesnél nagyobb figyelmet, törődést élveztek. Sokat nyomott a latban az is, hogy a tanácsok önállósága, döntési jogköre csekély volt, szűk területre terjedt, s így hiába gyűjtötte össze a nép­front a lakosság észrevételeit, javaslatait, ha „odafönt” nem úgy határoztak, a javaslatok­ból semmi nem lett. Az új körülmények, a gazdasági re­form következtében megválto­zó helyzet, a tanácsi önállóság jelentős növekedésének föl­ismerését tükrözte a kezdemé­nyezés, s öntötte formába a megállapodás. Ez volt benne az új, a friss szemről, rugal­masságról tanúskodó. Ha ko­rábban arra törekedtek, hogy a célban találkozzanak, akkor most azért munkálkodtak, hogy a találkozó már a cél előtt megtörténjen, s együtt, egy­mást a maguk sajátos erejé­vel segítve, fussanak be a cél­ba. Kevésbé képletesen: míg az­előtt a már meglévő döntések végrehajtása érdekében moz­gósított a népfront — akár ap­ró dolog, járdaépítés, akár nagyobb, országos fásítási mozgalom is volt az —, most már a döntések meghozatalá­nak és megvitatásának is ré­szese kívánt lenni, azaz aktív alkotója annak a folyamatnak, amely az előkészítéstől a teljes megvalósításig terjed. Seregnyi példa bizonyítja, hogy életre­való, erőket sokszorozó szán­dék ez. Nemcsak az olyan, egész országot átfogó mozgal­makra gondolunk, mint a fal­vak utcáinak rendbetétele, vi­rággal való beültetése, vagy mint a honismereti mozgalom, hanem az olyan, látszatra ap­ró esetekre is, amikor egy-egy nagyobb létesítmény tervét, el­helyezését a lakosság megvi­tatta, amikor a településfej­lesztés távlati koncepcióját szakemberek alkotta bizottsá­gok után a lakosság maga is formálta véleményével, javas­lataival, nem egyszer bírála­tával. S ami nagyon fontos: a népfront teremtette fórumo­kon elhangzottak nem voltak pusztába kiáltott szavak, ha­nem — az ésszerű, reális ja­vaslatoknak, bírálatoknak helyt adva — módosítottak a ter­veken, előterjesztéseken* tehát megalapozottabb, a sokféle kö­rülményt, tényezőt jobban fi­gyelembevevő döntéseket hoz­hattak az arra illetékes tes­tületek, A szocialista demokratizmus erősítésének eddiginél gazda­gabb kibontakoztatásának sok­féle útja-módja van, s ez is egyike ezeknek, mégpedig nem a lényegtelenek közül való. A lokálpatriotizmus nemes vo­nása. a lakóhely fejlesztése, az érte érzett felelősség, s a ben­ne való közreműködés ugyanis elválaszthatatlan a nagy kö­zösség, az ország dolgainak vállalásától, megértésen alapu­ló cselekvő támogatásától, a szocialista hazafiságtól. Attól tehát, hogy kis és nagy dol­gaink minél ritkábban kerül­jenek szembe egymással, hogy helyi akarat és központi szán­dék minél közelebb essék egy­máshoz. A mélyebb tartalom alkalmasabb formákat kere­sett, a sokrétűbb tennivalók jobb együttműködést követel­tek. Rálelni e farmákra, az együttműködés ilyesfajta fel­tételeire tagadhatatlan érdem, ám még nagyobb, hogy az el­múlt években az új formákat új tartalom telítette, s az együttműködés nemcsak sza­vakban, üléseken, gyűléseken mutatkozott meg, hanem a mindennapokban, a települé­sek fejlődésében, arculatok szebbé válásában, a lakosság jobb életkörülményeiben. Sokféle, s a tanácsoknak nem könnyű teendőket szabó fel- adatcsoportot foglal magába a negyedik ötéves terv, benne az ún. infrastruktúra fejlesz­tése. Egyetlen tervidőszakban sem fordítottak akkora össze­get a lakosság életkörülmé­nyeinek javítására, mint amek­korát most a terv előirányoz. A központilag adott pénz tár­sítása a helyi forrásokkal, a kollektív összefogás erejével, ez az, ami megsokszorozza nemcsak a lehetőségeket, ha­nem az eredményeket is. Ezért, hogy egyre több településen, falvakban és nagyközségekben, városokban ismerik föl a cél előtt való találkozás hasznát, s e fölismerést napról napra cselekedetekre, valamennyiün­ket szolgáló tettekre váltják. M. O. Olcsóbb A címben szereplő kérdésre határozott igennel válaszolha­tunk. Sőt, nemcsak olcsóbb, hanem egészségesebb is ennek a fehérjedűs, a szervezet ál­tal könnyen feldolgozható élel­miszernek a fogyasztása. A sajnos elég gyakran akadozó húsellátás is indokolttá teszi, hogy nagyobb figyelmet for­dítsunk erre a kérdésre. Erdélyi György 1964. óta ve­zeti az Országos Halértékesí­tő Vállalat szekszárdi fióküz­letét. Ennek az egységnek a feladata, hogy Szekszárdot il­letve a megyét ellássa friss és fagyasztott áruval. — A vállalat minden évben szerződést köt a haltenyésztő gazdaságokkal és az általa szállított mennyiségből ará­Kfiszöbön a szüret A pincegazdaságok felkészültek az új termés zavartalan átvételére Több mint 2,6 millió hek­toliter tárolótér és 2,2 millió mázsa feldolgozó kapacitás várja az állami pincegazdasá­gokban az új termést — tájé­koztatták az MTI munkatár­sát a borgazdasági vállalatok trösztjénél, A pincegazdaságok minden előkészületet megtettek a szü­rettel kapcsolatos feladatok végrehajtására. Kijavították, felújították a préseket, a gé­peket, készen állnak a hor­dók, a hatalmas tartályok. A várható mennyiséghez orszá­gosan ugyan bőséges a tároló- kapacitás, de nem mindig ott áll rendelkezésre, ahol a leg­nagyobb szükség van rá, ezért „átcsoportosították” az óbort. A badacsonyi üzemben példá­ul 35 000 hektoliterrel „csa­polták” meg az óborkészletet, hogy legyen elegendő helye az újnak. Egerből is mintegy 10 000 hektoliter bort szállí­tottak át más pincékbe. Az állami pincegazdaságok a szezonban mintegy 700 000 termelővel állnak kapcsolat­ban, ezért a nagy termelők­kel, a termelőszövetkezetekkel pontos, napra szóló átvételi menetrendet dolgoztak ki. Az üzemek szükség esetén hordó­val, szállítóeszközökkel is se­gítik mezőgazdasági partne­reiket, és szőlő-bérfeldolgo­zást, must- és bor-bértárolást is vállalnak részükre. A termés közepesnek, a ta­valyinál valamivel jobbnak ígérkezik, a szőlő minősége azonban jobb. A pezsgő-alap­anyagot termesztő etyeki gaz­daságban például már most szedtek 16 cukorfokos szőlőt •— tavaly, 13 fokos volt a leg­jobb. A száraz időjárás — bár közben nem ártott volna a szőlőnek sem egy kis eső — kedvezett a cukrosodáshoz, az érés is előbbre van két-három héttel a szokásosnál. Szórványosan szedik már a szőlőt, s a jelzések szerint szeptember 15—20. között az egri, a gyöngyösi és a bada­csonyi borvidéken teljes erő­vel megkezdődik a szüret. A tröszt üzemei a IV. negyedév­ben a tavalyinál mintegy 50 000 hektoliterrel több ösz- szesen 1,3 millió hektoliter must és bor zavartalan felvá­sárlására, átvételére készül­tek fel (MTI). A budapesti Irodagép- és Finommechanikai Vállalat 94 százalékban exportra készíti ItATUS A—20 típusú pénztár­gépeit. Ezeket a gépeket használják valamennyi KGST-or- szágban, de szállítanak Ausztriába és Finnországba is. Ha­zai alkalmazás során kiderült, hogy ezeknek a gépeknek al­kalmazásával gyorsítani lehet a nagy forgalmú pénztárak munkáját. Még az idén tízezer darabot ad át a gyártó vál­lalat a megrendelőknek. Képünkön: csomagolás előtt kipróbálják a pénztárgépe­ket. (MTI foto — Jászai Csaba felv. — KS). a ha!, mint a hús ? nyosan kapunk mi is. — mondja az üzletvezető. — Sajpos, néha előfordul, hogy lehalászási és szállítási nehéz­ségek miatt nem lehet az üz­letben élő halat kapni, de ilyenkor is rendelkezésre áll­nak a különböző mélyhűtött tengeri halféleségek. Ezek kö­zül a vásárlók főleg a szálka nélkülieket kedvelik. Meg is mutatja a készletet. A hűtőkamrában ízléses do­bozokba csomagolva vár el­adásra a tengermelléki orszá­gokból importált áru. Nem so­káig szemlélődünk, mert a falra szerelt hőmérő mínusz 12 fokot mutat. Miután becsukó­dik mögöttünk a kettős ajtó, a hazai tavakból származó ha­jlat vesszük szemügyre. A csempével kirakott meden­cékben jókora pontyok úsz­kálnak. Itt a víz állandó cir- kulálása biztosítja az oxigén­ellátást. Beszélgetésünket a tenyér­nyi irodában folytatjuk. — Nemsokára megkezdő­dik a halastavak őszi leha­lászása. Milyen eredmé­nyekre számítanak? — A gazdaságok előrejelzése szerint a tervezettnél keve­sebb lesz a hal. Ez részben az­zal is magyarázható, hogy egyre több pecsenyekacsát te­nyésztenek a tavakon, és ezek a falánk szárnyasok eleszik a halállomány elől a takarmány egy részét. — Miért van az, hogy a szaküzletben többnyire csak pontyot árulnak, hiszen azt még a laikusok tudják, hogy igazi ízletes halászlét csak többfajta halból lehet ké­szíteni. — Nem kifizetődő más faj­ták például harcsa, csuka, törpeharcsa, kárász tenyészté­se, és ezért a gazdaságok nem szívesen foglalkoznak velük. Az említett halaknál a ponty­hoz viszonyítva azonos súly eléréséhez 8—10-szer nagyobb ráfordítás szükséges. Időnként azért — főleg a tavak őszi le­halászásakor — ezekből is ka­punk korlátozott mennyiséget. Ha a választékot jelentősen nem is növelhetjük, a lehető­ségekhez mérten igyekszünk kielégíteni az igényeket. Nem­rég vezettük be a szeletelt ponty árusítását. így a méret­től függetlenül kisebb meny- nyiséget is vihetnek a vá­sárlók. — Az egyre növekvő ke­resletet ki tudják elégíteni a jelenlegi felszereléssel, technikai berendezésekkel? — A Tolna megyeiek sze­retik a halat. Havonta átlag 500—600 mázsát értékesítünk. Egyelőre nincs baj, képesek vagyunk ezt a mennyiséget biztosítani, de azért gondo­lunk a jövőre is. Már készül­nek egy háromvagonos hűtő­ház tervei. Bár még nem tűz­ték ki a pontos határidőt, elő­reláthatólag 3—4 éven belül a Polláck Mihály utcában fel­épül az új létesítmény. A je­lenlegi szaküzlet átalakításá­val egy bisztrót nyitunk, ahol halból készült ételeket és hal­konzervet fogunk árusítani. Az új egység létrehozásával első­sorban nem a közvetlen nye­reséget akarjuk emelni, in­kább csak vásárlóink kedvé­ben szeretnénk járni, mert inaskoromban én még azt ta­nultam, hogy nem az a jó ke­reskedő, aki csak udvariasan kiszolgálja a vevőt, hanem az, aki meg is tartja. — VYCB •

Next

/
Oldalképek
Tartalom