Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-07 / 185. szám

5 ■*r Parasztkocsi 15 változatban Molnár Jóssef hobbyja Akik a földet vallatják A nyárikonyhát alakították át műhellyé, s ebből a mű­helyből formálódik, növekszik napjainkban egy valóságos kis házimúzeum. — Gyerekkorom kedves já­tékai közé tartozott a kocsi­készítés. A parasztgyereknek játékbolti portékája ritkán akadt. így kedves volt a ma­gunk készítette játék is. Én már akkor is kocsit gyártot­tam a legszívesebben — mond­ja Molnár József paksi peda­gógus. A gyerekjátékból azután hobby, szenvedély lett. A gye­rekes játékszenvedélyből meg­erősödött az alkotni akarás. A felnőttben — aki a szakmun­kásképző tanáraként, több fa­ipari szakmához kerül közel, aki mint pedagógus nap mint nap tapasztalja, hogy a vidék fiatalsága mily kevéssé isme­ri ma már a régi paraszti élet­forma munkaeszközeit — megérik az elhatározás: — Tudomásom szerint 20— 21 féle parasztkocsit használ­tak még úgy 30 évvel ezelőtt is. Ma már szinte ritkaság számba megy, ha egy-egy ko­csi vagy szekér feltűnik az ut­cán. A gyerekek azt tudják, hogy az a négy keréken gör­dülő fából készült valami, az kocsi. De ugyanez a név ille­ti manapság mind az általam ismert 21 féle változatot. Pe­dig nem úgy van az! De hon­nan is ismerhetné manapság egy gyerek, mondjuk a két nár ökrös szekeret. Sehonnan. Ré­gi könyvek képeiről talán. De forgalomban ilyen szekér — legalább is a mi vidékünkön — bizony egyáltalán nincs. Hát ezért határoztam el, hogy elkészítem kicsinyített modell­jét valamennyi paraszti teher­hordó kocsinak, szekérnek. Az elhatározás úgy öt éve érlelődött meg Molnár József­ben. S az eredmény: 15 féle kocsi sorakozik rendben a nyárikonyhából lett műhely, műhelyből lett múzeum pol­cain. Vesszük sorra, vala­mennyit: — Ez itt az egy lovas, ez meg a kétlovas kocsi — mutatja be két keze munkáját Molnár József. — Itt a szénahordó, íme a takarodó, aztán a sóde­res, azaz a kavicshordó, ez itt a cserényes. Aztán jön az egy- pár ökrös és a két pár ökrös szekér. Ez a csántéros kocsi, emez meg a szüretes. A sáto­ros kocsival a cigányok, meg a meszesek jártak. Elkészült már a deszkázott oldalú, meg a homokhordó kocsi is. Ez a kettő meg tulajdonképpen az alaptípus. Hiányzik róla a fes­ték. Majd sárgára, meg zöldre festem be. Ilyen fajtákkal is találkoztam. Ez a kétféle fes­tett fajta se maradjon ki. — Mi az, hogy cserényes kocsi? — Az oldala vesszőből font, azaz cserjéből. Ettől kaphatta a nevét. — És a csántéros kocsi? — No, ezt pedig még ma is használják! Szüret idején. Nincsen oldala. Az alja két gerenda, rúd s ezen van az egyfenekű hordó, amelybe összegyűjtik a leszüretelt für­töket. A szüretes kocsira már kétfenekű hordó is kerül. Tenger sok munka! Har­minc-negyven centiméter hosszú faragott modellek. Né­hány szerszám, egy kis szék, egy félkész állapotú, fadara­bokkal megrakott asztal, finy- nyi az egész. Molnár József a nehezebbjét választotta, ami­kor valamennyi változatú pa­rasztkocsi elkészítéséhez kez­dett. Faraghatott volna egyet­len „alapkocsit”, s elkészít­hette volna azokat az alkotó­részeket, amelyek kicserélésé­vel válik új fajtává a paraszt­kocsi. — Az a legrosszabb, amikor egy-egy elemmel már szinte teljesen elkészülök, s egyetlen rossz mozdulatra semmibe- vész — mondjuk eltörik — az egész. Nem bosszankodom. Kezdem elölről. — Már csupán néhány sze­kérfajta vár kifaragásra. És azután? Mit csinál, ha vala­mennyi féle-fajta parasztkocsi modellje itt sorakozik a pol­cokon ? — Először is utánanézek és megérdeklődöm, valamennyi fajtával elkészültem-e? Le­hetséges, hogy az általam is­mertnél több van. Aztán meg evés közben jön meg az ét­vágy, tartja a közmondás. Már hozzákezdtem különböző mun­kaeszközök elkészítéséhez is. Vannak kaszáim, gereblyéim, ásók. kapák, szántó eke és kapáló eke s a kenderfeldol­gozó eszközök közül is el­készült már jó'néhány. No, ha a kocsifajták el is fogynak a kezem alól, a munkaeszközök bizonyosan jó időre elfoglalnak majd! Molnár József szenvedélyé­nek a hétéves kisunoka csil­logó szemmel örül. Valóságos ünnepnap számba megy, ha játszhat a nagyapa szekerei­vel. — Most már az volna a jó, ha valaki hozzáértő, ellátogat­na hozzám. Szakember kelle­ne, hogy felbecsülje munká­mat. Igen. Tárgyi néprajzos kel­lene ide. Részben, hogy ta­nácsot adjon Molnár József­nek, részben pedig azért, hogy közkinccsé válhasson — ha ar­ra érdemes — egy nemes szenvedély szülte gyűjtemény. MÉRY ÉVA Hogy mennyi titkot rejt a föld mélye, arról igazán csak a régészek tudnának beszél­ni. Az ő fáradságos munká­juk nyomán kerül a múze­umok vitrinjeibe, raktáraiba régmúlt századok számtalan tárgyi emléke. Nemcsak ne­héz, de érdekes, izgalmas fel­adat is felkutatni, megmente­ni hajdan élt emberek hasz­nálati tárgyait, munkaeszkö­zeit, fegyvéreit. Talán ezért vállalta ezt az elé. nehéz munkát Tolna megye négy gimnáziumának 14 tanulója. Ezekben a na­pokban, mikor a hőmérő higanyszála gyakran emelke­dik 30 fok fölé, ők ott izzad­nak a gyönki határban. Vala­mennyien a honismereti tá­bor lakói. Ássák, lapátolják a kiszikkadt földet, és munká­juk eredményeként értékes leletek kerülnek napvilágra. Bár a kiásott gödrökben — szaknyelven: szelvényekben — rekkenő a hőség, mindnyájan jókedvűek, vidámak. — A feltárással kapcsolat­ban minden munkát ők vé­geznek — mondja dr. Rózner Gvula régész, a tábor veze­tője. — Kiássák, lerajzolják, fényképezik és szakszerűen csomagoliák az időszámítá­sunk utáni VII. századból származó avar temető régé­szeti leleteit. Miközben beszélgetünk, a fiúk, lányok Nacsa Mihály restaurátor körül gyülekez­nek, aki egy ügyes kis szer­kezet működését magyarázza nekik. Ennek segítségével meg lehet határozni a fold alatt reitőző fémtárgyak helyét. Néhányan rögtön ki is pró­bálják a műszert. Egy feltá­rásra váró sír fölé helyezik, Az óriásállatok kipusztulásá­nak okát tárta fel egy ameri­kai zoológus kutatócsoport, s megállapította, hogy egy terü­let állatfajai akkor pusztultak ki, amikor ott az ember meg­jelent, vagy ahol az addig gyűjtögető életmódot folytató ember áttért a nagyvadak va­dászatára. A vadászat első íz­ben Afrikában és Dél-Azsiában terjedt el több mint 40 ezer évvel ezelőtt, sorrendben kö­vetkezett Délkelet-Ázsia és Ausztrália, majd Eszak-Azsia, Európa és Észak-Amerika, utoljára Uj-Zéland, Madagasz­kár és a Karibi-tenger szige­tei. Az amerikai vadnyugaton az óriásállatok tömegmészárlása és a mutató mozgása máris jelzi, hogy leletre lehet szá­mítani. _ A tábor célja, hogy a s zakkörben szerzett ismerete­ket a gyerekek ^ gyakorlat­ban is alkalmazzák — foly­tatja a megkezdett dialógust dr. Rózner Gyula. — ■ Nem feladatunk, hogy hivatásos régészeket neveljünk. Azt sze­retnénk, ha ezek a történe­lemért, régészetért rajongó gyerekek az itt szerzett isme­reteket később saját városuk, községük helytörténetének fel­dolgozásakor kamatoztatnák. Természetesen a legtöbb táborlakónak az a vágya, hogy hivatásos régész legyen. Kö­zéjük tartozik Sromayer Pé­ter, a szekszárdi Garay János gimnázium ÍV. osztályos ta­nulója is. Miközben nemrég növesztett körszakállát simo­gatja, elmondja, nogy már nem teljesen kezdő a ..szak­mában”. A szekszárdi Babits Mihály művelődési központ szakkörében hosszabb ideje foglalkozik régészettel, és az egyetem elvégzése után sze­retné ezt a pályát választani. Persze sok víz lefolyik még a Dunán, mire Sromayer Pé­ter és a többiek szakember­ként vehetik kezükbe a régész szerszámait. Bizonyára néhányan meg­változtatják ma még oly szi­lárd elhatározásukat, de a tá­bor szervezőit — a KISZ Tolna megyei Bizottságát, a Balogh Ádám Múzeumot és dr. Rózner Gyulát — elisme­rés .illeti, mert az iskolán kí­vüli oktató», nevelés szép pél­dáját adták. nem akkor történt, amikor oda a farmerek és az aranyásók betörtek, hanem kb. 11 ezer évvel korábban. A tettes az ember volt, az áldozatok: a prehisztorikus idők óriásállatai. Szibériai vadászhordák az utol­só jégkorszak után a Bering- szoroson és Alaszkán át betör­tek az észak-amerikai konti­nensre. Az indiánok eme ősei csak íjjal és nyíllal rendelkez­tek, mégis kiirtották a terület hatalmas állatfajait, pl. a Neor choerust, egy borjúnagyságú rágcsálót, az Eremotheriumot, egy bagger nagyságú lajhárt, s a zsiráfhoz hasonló, 7 méter magas tevét, a Titanotylopust. A kipusztulás oka nemcsak a vadászat, hanem az is, hogy az ember megbolygatta a felfalás és felfalatás egyensúlyát az ál­latvilágban. Európában is, mint Eszak- Amerikában, az utolsó jégkor­szakot követő időben, tehát kb. 8—15 ezer évvel ezelőtt pusztí­tották ki az óriásállatokat, kö­zöttük a mammutot, a gyapjas orrszarvút és kardfogú tigrist. A Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalat dombóvári üzeme felvesz FAIPARI MÉRNÖKÖT, — kezdőt is — TECHNOLÖGUSI MUNKAKÖRBE. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen, vagy írásban, a fenti címen, Patkásné, személyzeti-munkaügyi előadónál. (90) GYURICZA MIIIÄLY A homo sapiens áldozatai 1971. augusztus 7. 200 férőhelyes tchénisííllő épül a majosi Aranykalász Tsz-ben. A négymillió forint költséggel épülő istállói augusztus 20-án adják át. foto: Gottvald

Next

/
Oldalképek
Tartalom